Tíz regénybe illően izgalmas kémtörténet
A kémkedés ha nem is az emberiséggel, de az egymással szemben álló birodalmak, államok kialakulásával egyidős. A Honvédelem.hu most 10 olyan valóságos, megtörtént kémtörténetet gyűjtött össze, amelyek valóban regénybe, vagy filmvászonra kívánkoznak.
1. A kora újkor leghíresebb kémfőnöke volt
A kémek hálózatba szervezése nem a modern kor szüleménye. A reneszánsz kor egyik legkiterjedtebb kémszervezetét a hírhedt Cesare Borgia működtette. Apja, a pápa nem sokat törődött Cesare eszközeivel, korlátlan mértékben rendelkezésére bocsátotta a hadjárataira szükséges pénzt; a módszereit pedig teljesen rábízta, ezek között pedig sűrűn szerepelt a gyilkosság, mérgezés, fegyveres hódítás és rablás, természetesen a pápai állam, vagyis a család hatalmának kiterjesztése érdekében.
Ezzel az életformával azonban számos ellenséget is szereztek maguknak, a védekezéshez pedig hatékonyan működő kémekre is szükség volt. Cesare kiváló érzékkel tudta megválogatni mindenre elszánt embereit, és lelkiismeret-furdalás nélkül, rideg kegyetlenséggel alkalmazta a legfélelmetesebb és legvisszataszítóbb eszközöket is. Kémei mindenütt ott voltak, s mindent idejében jelentettek neki. Így vált lehetségessé számára, hogy minden ellenfelét meg tudta előzni.
2. Ian Fleminget is megihlette a legendás kémnő
A második világháborúban nem egy titkos ügynök szerzett hírnevet magának, közülük is kiemelkedik azonban Christine Granville, alias Maria Krystyna Janina Skarbek, aki a „Churchill kedvenc kéme” titulust is kiérdemelte. Skarbek a háború kitörésekor menekült a brit fővárosba, ahol felajánlotta, hogy segít a közös ellenség elleni harcban. A lengyel származású brit titkos ügynököt előszeretettel alkalmazták kelet-európai akciókban, első bevetésén Magyarországra csempészett páncéltörő puskát. Munkája során hírszerzőhálózatot is kiépített, szerelmét pedig halált megvető bátorsággal szabadította ki a Gestapo börtönéből. A kalandos életű kémnő állítólag Ian Fleming szívét is megdobogtatta, aki Christine-ről mintázta a népszerű Bond-történetek női ügynökeinek alakját.
3. Nőnek öltözött a brit kém, mégis lebukott
Dudley Clarke Nagy-Britannia egyik legjobb közel-keleti kéme volt, aki inkognitóban, a The Times haditudósítójaként utazott a Közel-Keletre, ám eközben 1941 októberében rövid kitérőt tett a spanyol fővárosban − vesztére. A kém éppen Egyiptomba tartott, hogy fontos információkat adjon át, mikor a spanyol hatóságok letartóztatták annak ellenére, hogy igencsak alaposan álcázta magát, ugyanis nőnek öltözve, melltartót viselve sétálgatott Madrid egyik főutcáján.
A kutyaszorítóba került Clarke először arról próbálta meggyőzni fogva tartóit, hogy regényíróként csak azt akarta tanulmányozni, „miként reagálnak a férfiak az utcákon sétáló nők látványára”. Mivel a ruhák és a cipő is tökéletesen passzoltak rá, a spanyol rendőrök nem hitték el a történetet és „homoszexuális ügyként” könyvelték el az esetet. A kínos helyzetről Winston Churchill is értesült, aki parancsba adta, hogy a kompromittálódott Clarke-ot haladéktalanul vigyék Gibraltárra.
4. A briteknek kémkedett Hitler kedvenc opera-énekesnője
A brit hírszerzők munkáját segítette Margery Booth, a híres opera-énekesnő, aki énekelt a Covent Gardenben, de Hollywoodban az Aida megfilmesítésében is kapott szerepet. Német férjét követve költözött a Harmadik Birodalomba, ahol 1933-ban találkozott először Hitlerrel a Bayreuth-fesztiválon. Wagner Parsifal operájában ő hordozta a Szent Grált, játékával pedig sikerült lenyűgöznie a Führert, ami nem kis presztízst jelentett akkoriban. A háború kitörésekor a Berlini Állami Operában énekelt, de fellépett az angol hadifoglyok előtt a Berlin melletti Genshagenben is. Itt működött az a propagandatábor, ahol a náci tisztviselők a potenciális kettős ügynökök kiképzését végezték.
Mivel a brit hírszerzés ki akarta deríteni, kik jelentenek a jövőben potenciális veszélyforrást, kapóra jött nekik a táborban rendszeresen fellépő művésznő, aki vállalta is a titkos információk célba juttatását. Mivel az opera-énekesnő a náci vezetőkkel is jó kapcsolatot tartott fenn, később megszűnt a bizalom irányában, majd szerencsétlenségére, miután kettős életére fény derült, a Gestapo is letartóztatta és megkínozta. Végül elengedték és az Egyesült Államokba emigrált.
5. A brit elhárításnak dolgozott Mussolini
Hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy egy időben a az MI5, azaz az angol kémszervezet pénzelte az olasz diktátort, aki akkoriban kezdte egyengetni politikai karrierjét. A fiatal Mussolininek a brit elhárítás, az MI5 megbízásából az volt a feladata, hogy megakadályozza Olaszország kilépését az első világháborúból, melynek erőviszonyait a breszt-litovszki béke és Oroszország kilépése is kellőképpen felborította.
A leendő Duce így tehetett szert angol támogatókra, és nem kevés pénzre is, mivel a háború folytatása mellett kampányoló politikus heti százfontos, mai értéken körülbelül heti hatezer fontos, azaz csaknem kétmillió forintos összeget tehetett zsebre az angolok jóvoltából. Bár a rossz nyelvek szerint a könnyelmű Mussolini a befolyt pénz jelentős részét szeretőire költötte, az MI5 által kívánt hatás sem maradt el. A leendő Duce az Il Popolo d'Italiában propagandacikkekkel támogatta a szövetségesek terveit, és arról is gondoskodott, hogy a béketüntetők maradjanak otthon.
6. Errol Flynn titkos élete
A harmincas évek sztárja, számtalan hollywoodi kalandfilm hőse, Errol Flynn a németeknek kémkedett − derült ki a legújabb kutatásokból. A színész antiszemita, rasszizmust támogató családban nőtt fel, így már korán szimpatizálni kezdett Hitler ideológiájával, s ennek többször hangot is adott. Arra azonban csak mostanában derült fény, hogy a szavakon túl tettekkel is támogatta a Harmadik Birodalom törekvéseit.
A színész egyik filmjének bemutatására Spanyolországba utazott, ahol információt gyűjtött azokról a németekről, akik a Thaelmann-különítményben harcoltak Franco ellen, és az ő munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a különítményesek családtagjai koncentrációs táborokba kerüljenek. Más történészek azt állítják, hogy Flynn a világháború során valójában a brit hírszerzésnek ajánlotta fel segítségét, és az sem zárható ki, hogy a kalandos életű színész mindkét félnek dolgozott.
7. Neki köszönheti Izrael a hatnapos háború sikereit
A Moszad legismertebb, legünnepeltebb kéme az egyiptomi születésű Elijahu Kohen volt, aki a hatvanas években az izraeli katonai hírszerzés, az Aman kötelékében tevékenykedett. Kohent először Argentínába, majd Szíriába helyezték, ahol olyan eredményes volt, hogy az 1961-ben puccsal hatalomra jutott Bász pártba is belépett, fokozatosan elnyerve környezete bizalmát.
A dél-amerikai országból hazatérő, szíriai arab üzletemberként bemutatkozó szuperkém még Amin Hazif miniszterelnökkel is bizalmas viszonyt ápolt, sőt otthonában orgiákba torkolló partikat is tartott, ahol értékes információkra tehetett szert. A szír stratégiai gondolkodásra is nagy hatással volt az izraeli ügynök, például a Golán-fennsíkon az ő tanácsára kezdtek eukaliptuszfákat ültetni azzal a céllal, hogy a fák egyrészt megvédik a napszúrástól a katonákat, másrészt pedig a gyorsan növő növényzet ideális az aknavetők és katonai bunkerek eltakarására.
Természetesen a sztárkém jóvoltából Izrael szinte azonnal értesült a legújabb hadi lépésekről, a légierőnek pedig így már nem jelentett nehéz feladatot a célpontok beazonosítása. A kiváló ügynök vesztét a szírek szovjet tanácsadói okozták, akik éppen egy rádióüzenet küldése közben csaptak le rá. Leleplezése után sokáig kínozták, majd nyilvánosan kivégezték, holttestét pedig azóta sem adják ki Izraelnek.
8. A leghíresebb magyar kém
A történészek szerint Belovai István alezredes legnagyobb tette az volt, hogy Az Egyesült Államok kormányának felfedte a Nyugat-Németországban állomásozó Központi Hadseregcsoport állományába tartozó legnagyobb áruló, Clyde Lee Conrad amerikai őrmester és kémbandájának tevékenységét. Conrad és társai − természetesen a megfelelő fizetség ellenében − értékes információkat juttattak el a Szovjetunióba. A magyar hírszerzésen keresztül a szovjetek tudomására jutott többek közt, hogy hol vannak telepítve az úgynevezett atomaknazár egyes elemei. Ennek segítségével a szovjet erők könnyedén áttörhették volna a NATO védelmét.
Belovai saját önéletrajzi könyve szerint 1978-ban döntött úgy, hogy Magyarország védelme érdekében értesíti Conrad tevékenységéről az amerikaiakat. Tervét csak 1982-ben kezdhette el megvalósítani, amikor a londoni magyar katonai attasé helyettesévé nevezték ki. Később visszatért Magyarországra, ahol 1985. július 10-én letartóztatták, amint épp egy, a CIA által neki küldött csomagot vett át. Kémkedésért életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1990-ben Göncz Árpád köztársasági elnök megkegyelmezett neki.
9. Nyugdíjazása után disszidált
Vaszilij Mitrohin majdnem harminc évig dolgozott a KGB külföldi hírszerzéséért felelős Első Főigazgatóságának levéltárában, és 1972-ben ugyancsak ő felelt azért, hogy az archívumot átköltöztessék a Moszkva környéki új főhadiszállásra. A külföldi hírszerzés főnöke gratulált neki, amiért sikeresen átszállíttatta a levéltárat, és odaadóan „szolgálta az állambiztonsági szerveket”.
Arról azonban nem volt tudomása, hogy a rendszerből kiábrándult Mitrohin minden hozzáférhető dokumentumot elolvasott, kézzel kijegyzetelt, majd éjszaka a megszerzett tudást legépelte, így hozta létre a Lenin-korszaktól az 1980-as évekig az eddigi legteljesebb és legátfogóbb titkosszolgálati dokumentumot, amelyet valaha is bármely forrásból merítettek. A huszonötezer oldalnyi anyagot tizenkét éven keresztül tejesládákban rejtegette otthonában, egészen 1992-ig, amikor is elutazott Rigába, besétált az ottani USA-nagykövetségre és felajánlotta a CIA számára az egész archívumot.
Az amerikaiak vagy orosz trükknek vélték az esetet, vagy bolondnak tartották az öreg Mitrohint, mindenesetre nem foglalkoztak az iratokkal. A nyugdíjazott levéltáros nem esett kétségbe, hanem átsétált a közeli brit nagykövetségre, és az MI6-nak ajánlotta fel az értékes gyűjteményt. Az angolok kevésbé voltak gyanakvóak, és feldolgozták a hatalmas Mitrohin-anyagot, amely a hidegháború számos titkos akciójára és beépített ügynökének kilétére fényt derített.
10. Egy kancellár is megbukott miatta
Günter Guillaume, az NDK kommunista titkosszolgálat, a Stasi az ügynöke olyan sikeresen rendezkedett be célterületén, a szomszédos NSZK-ban, hogy a kancellár, Willy Brandt személyes titkára lett. A Guillaume-affért, Nyugat-Németország történelmének leghíresebb kémügyét róla nevezték el. Az ügynök feleségével együtt települt át Nyugat-Németországba, ahol belépett az SPD-be. A felesége lánykori nevén titkárnő lett az SPD dél-hesseni pártirodájában. A főállásban pártmunkát végző Guillaume karrierje meredeken ívelt felfelé.
Hamarosan már a Kancellárián dolgozott, 1972-ben a szorgalma és szervezőtehetsége lévén a kancellár személyes titkára lett magánügyekben. Ebben a pozícióban hozzáférhetőek voltak számára titkos akták, és bizalmas beszélgetésekben is részt vehetett. Ezenfelül betekintést kapott Brandt magánéletébe is. Guillaume a kancellár legközelebbi köréhez tartozott, sőt nyaralni is elkísérte. A kémházaspár lebukását végül egy a Stasi által 1956. február 1-jén rövidhullámon küldött üzenet okozta, melyben gyermekük születéséhez gratuláltak.
A leleplezés az úgynevezett Guillaume-affér kezdetét jelentette, ami egy mély belpolitikai krízist okozott és 1974. május 7-én Willy Brandt visszalépésével végződött - írja a Wikipédia. Brandt elvállalta a politikai felelősséget, de valószínűleg nem ez volt lemondásának az egyetlen oka. Az információk, amiket Guillaume átadott, biztonságilag nem voltak jelentősek. Schreiber szerint Guillaume nem volt sikeres ügynök.
De miért is mondott le valójában Willy Brandt? Brandt május 1-jén kapott egy levelet a Szövetségi Bűnügyi Rendőrség elnökétől, Horst Heroldtól. Az a dokumentum tartalmazta a biztonsági hivatalnok Guillaume elleni vizsgálatban lejegyzett kijelentéseit. Brandt magánéletéről szólt, például az alkoholfogyasztásáról és szexuális kapcsolatáról. Állítólag Guillaume nőket szerzett be Brandtnak. Brandt környezetében attól féltek, hogy a következő választási harcban az ellenzék fel fogja használni ezt az anyagot (a dokumentumok egy része ekkor már a média birtokában volt). Ráadásul a kormány zsarolható lett volna az NDK által. Nyilvánvaló volt, hogy az SPD-nek új jelölttel nagyobb esélye van megnyernie a választást.
Végső soron azonban nem tisztázott, hogy miért mondott le Brandt. A döntő információkat Brandt privát hagyatékában, az úgynevezett „Unkeler Bestandban” sejtik, ám Brandt elzárta az anyagot a nyilvánosság elől.
További érdekes top 10-es összeállításokért a Honvédelem.hu-ról katt ide!
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!
