A titokzatos Karády
Búgó hangú örvénylő démon, kinek karaktere filmre született. Titokzatos, kacér és frivol, miközben független és magányos. A mai értelemben véve is igazi sztár. Mindig nagy gondot fordított a róla megőrzendő kép tökéletességére, így legendákkal teli élete csak kevés tényt hagyott nekünk.
Csomós Éva cikke
Annyit tudunk, hogy ma lenne Karády Katalin születésnapja. Abban azonban már senki nem lehet egészen biztos, hogy a legendás díva 99. vagy már épp a 101. születési évfordulóját ünnepeljük, mivel nem csak ez az adat lett sokadszorra is átírva a sztár élettörténetében.
Mert bár itthoni viszonylatban nem szokás sztárságról beszélni, Karády Katalin a legjobb kivétel, ki ezt megerősítheti. Mert akárhol is jelent meg a neve, az emberek egymást taposták a jegyekért, gyűjtötték a fotóit, elhalmozták ajándékokkal, levelekkel és rajzokkal.
Mindenki ismerte a dalait, a nők utánozták sminkjét, frizuráját, ő pedig reklámokban népszerűsített ruhákat, szappant, púdert. A férfiak bolondultak utána, pedig nem volt a szó klasszikus értelmében vett szép nő.
Az őt megörökítő fotósok szerint a valóságban nem nézett ki olyan jól, mint amilyen jól lehetett fényképezni. Tudott ugyan szép lenni, de valójában darabos volt és csontos.
De ikon volt, s hazai viszonylatban az első amerikai módszerekkel, profin felépített nőideál, s ha lehet, még annál is több: igazi SZTÁR.
Egész lénye titokzatos, rejtélyes, izgató, egyszerre szivárvány és halálsugár, minden fantasztikus és örvénylő körülötte, eközben mégis egészen gyermeki, kin átüt a magányosság. Ő a határozott, önálló nő jelképe, aki megbotránkoztatásul nadrágkosztümöt hord és cigarettázik - amivel persze alaposan elcsavarja a férfiak fejét -, de képes megőrizni függetlenségét.
Annyit lehetett tudni (és ezért ezt mindenki tudta is róla), hogy szegény sorban született, elvált, de múltjának sötétebb részleteit már jótékony homály fedte, s egyes részletek gyakran kerültek más megvilágításba.
Budapesten született, 1912. december 8-án. Bár az évszámra vonatkozóan több eltérő adat is létezik, a legtöbb forrás az 1912-es évet jegyzi. A művésznő meglehetősen nehéz körülmények között töltötte gyermekkorát, mivel apja szűkös fizetésén kilencen osztoztak. A Kanczler családnak Katalinon kívül ugyanis még hat gyermeke volt.
Az akkor külvároshoz tartozó Százados úton laktak, a szeszélyes természetű lány pedig minden erejével igyekezett kitörni abból a környezetből, amibe beleszületett. A kereskedelmi leányiskola két osztálya után kimaradt, és még kiskorú volt, mikor 1931-ben feleségül ment a nála jóval idősebb, elvált Vargha Rezső adótiszthez.
Házasságukról néhány hét után kiderült, hogy nem lesz sikeres, ezért az ifjú párnak még abban az évben elváltak útjai. 1936-ban Egyed Zoltán tanácsára kezdett el színészetet tanulni. A Karády nevet is akkor vette fel, mely néven a színpadon először Somerset Maugham - Zoe Atkins „Az asszony és ördög” című darabjában lépett fel a Pesti Színházban 1939. február 4-én .
Később a Vígszínházban és a Pesti Színházban is játszott, de sosem volt igazán átütő erejű. Filmszínésznőként Zilahy Lajos fedezte fel, a Halálos tavasz című mozival pedig beírta magát a magyar mozgókép történetébe. Máig rengeteget emlegetik, ahogy ott énekel, táncol vetkőzik és felöltözik, ugyanis ilyen jelenetet a korábbi magyar játékfilmekben egyáltalán nem találhatunk.
Bajor Gizi szerint Karády „Az a fajtájú női típus, amely magyar színpadon még nem is volt. Százszázalékosan és legelsősorban az van meg benne, amit szerintem Hollywoodban Marlene Dietrichből szerettek volna kicsiholni. … Titokzatos, rejtélyes, izgató az egész lénye. … Bestia típus, halálsugár és szivárvány, mert minden fantasztikus és örvénylő, veszett és megható káprázása mellett is gyerekes is, szóval: a Nő… Lehet, hogy nem mindenki fogja szeretni, de mindenki pukkadva fogja megnézni, a férfiak pedig őrjöngeni fognak érte. A legnagyobb jövőt jósolom neki.”
S Bajor Gizinek igaza volt. 1939-1948 között húsz nagyjátékfilm és három kisfilm főszerepét játszotta el. Azonban legnagyobb sikerei után - 1944 őszén - a Gestapo kémkedés vádjával letartóztatta. 1945 után, az orosz csapatok bevonulása után továbbra is rendőri felügyelet alá helyezték, s bár ezt később feloldották, Karády magyarországi karrierje gyakorlatilag véget ért.
Még fellépett operettekben, zenés darabokban Budapesten és vidéken, de érezte, hogy itthon már nem lehet sokáig maradása.
Távozásával kapcsolatban is számos legenda kering, egyes források szerint 1949-ben hagyta el az országot, de a legújabb elméletek szerint csak 1951 elején. Utolsó itthoni éveiben bizalmas barátnőjével, a kalapszalon-tulajdonos Frank Irmával élt Budán, a Harangvirág utcában.
Miután a kalapszalont államosították, Frank Irma disszidált és Salzburgban telepedett le, várva az utána tartó Karádyt, aki 1951. februárjában, egy szombathelyi fellépés után lépte át a határt. Mivel nem kapott amerikai vízumot, és munkát sem talált Ausztriában, Brüsszelbe, majd a brazíliai Sao Paolóba utazott, ahol 16 évig élt házvezetőnőjével.
Végül 1968-ban sikerült megszereznie az amerikai vízumot, így végre New Yorkban telepedett le, ahol Frank Irmával haláláig működtette közös kalapüzletüket.
Az Egyesült Államokban néhányszor még színpadra lépett, olyankor az emigráns magyarok zsúfolásig megtöltötték a nézőtereket, de jellemzően visszavonultan élt, és nem jött elő kalapszalonja hátsó részéből, ha az üzletben magyar szót hallott.
Ahogy Greta Garbó, úgy ő is gondoskodott arról, hogy önként vállalt emigrációjában is megőrizze legendáját. Így haza sem szállingóztak róla hírek.
Távozása után itthon sokáig betiltották filmjeit, csak 1957-ben játszották egy rövid ideig az 1948-ban készült Forró mezők című mozit. Először akkor lehetett hallani róla, amikor 1978 novemberében a Filmklub váratlanul bemutatta az első Karády Katalin-filmet, melyet még további öt másik követett.
Többen és többször hívták haza, de ő nem jött. Komolyabb interjút is csak egyszer, 1973-ban adott Sándor Pál filmrendezőnek, azonban az öregedő színésznő közeli képeket nem engedett magáról készíteni. A diktatúra enyhülésével 1979-ben újra kiadták Hamvadó cigarettavég című nagylemezét, és újra vetítették Halálos tavasz című filmjét.
Mindkettő óriási siker volt, a magyarok több mint harminc év kényszerű hallgatás után is rajongtak Karády Katalinért. Ő azonban hajthatatlan maradt: „Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt” – mondta még Sándor Pálnak. Nem tudni, miért nem tért haza soha többé.
Talán a róla kialakult mítoszt akarta érintetlenül hagyni? Ha így gondolta, igaza volt: Karády titkait ugyanis ma is csak találgatjuk, de filmjei és dalai egyáltalán nem mentek ki a divatból, mert még az ifjabb generációk is ismerik.
1990. február 8-án hunyt el New Yorkban. Február 19-én a Szent István Bazilikában ravatalozták fel és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Érdekes jelenség, egészen példátlan, ahogy emlékét megőrizték az emberek. Filmeket készítenek róla, színházi esteken próbálják megidézni alakját, valójában hasztalan, mert a titkot eddig senki nem tudta igazán megragadni.
Hiába írta meg ő maga pályakezdésének történetét 1941-ben, hiába jelent meg róla tucatnyi könyv, visszaemlékezés, interjú, a személyét körüllengő titkok megmaradtak. Arról is gondoskodott, hogy halála után se legyen másképp: idős korában sem vallott magáról, emlékiratokat, naplót nem hagyott hátra. Életének egyes mozzanatai ezért váltak pletykák, találgatások célpontjává.
Élete mindössze a történészszakma módszereivel kutatható, ám úgy sem teljesen megismerhető.
Karády Katalin szép kort megélő, sokarcú, mai fogalmaink szerint is valódi sztár, aki amerikai módszerekkel, profin felépített és örökké fiatal díva marad számunkra, mi több: ikon és nőideál.
Még több cikk Csomós Évától:
