MÚLT
A Rovatból

Mit ettek, amikor a szalonna drágább volt a húsnál?

A századforduló a magyar konyha fénykoraként él a köztudatban. Vajon igazak-e Mikszáth és Krúdy étel leírásai?

Link másolása

Az agrárországban az élelmiszer olcsó volt, a szállítás és az élelmiszeripar forradalmi fejlődésének köszönhetően a választék kibővült, az ellátás pedig függetlenedett az időjárás szeszélyétől. Az éhínség fenyegetése Európában történelemmé vált...

"Valamilyen kánaáni bőség és olcsóság áradt el akkor a magyar világ fölött. Uras, zsíros, anyagias élet volt ez" - emlékezett vissza a világháború előtti gyermekkorára Márai Sándor. Krúdynak, Mikszáthnak és a műveikből készült filmeknek köszönhetően a cím olvastán a Szindbád tányérján remegő velő vagy a vidéki dzsentritársaság napokig tartó, már olvasva is csömörrel fenyegető dínomdánomjai jelennek meg szemeink előtt. De vajon milyennek látta a századvég magyarországi táplálkozását a statisztikus poézis nélküli tekintete?

taplalkozas2

Európa évszázadokon át főleg kenyérrel táplálkozott

A táplálkozás európai forradalma

A 19. század közepéig az európai átlagember élelme legalább kétharmad-háromnegyed részben gabonafélékből állt, amelyet kenyér és kása formájában fogyasztott el. Az iparosodással összefüggésben ekkortájt elkezdődött egy lassú mennyiségi és minőségi változás a táplálkozás évszázados szokásaiban.

Az egyik szembetűnő változás, hogy a fehér kenyér, amelyet a nagy hengermalmokban őrölt búzalisztből sütöttek, egyre szélesebb rétegek asztalán vált mindennapossá. Ennek a kenyérnek a tápértéke tulajdonképpen alacsonyabb, mint a korábban általános fekete kenyereké, amelyet kezdetlegesebb technikával őrölt rozsból – esetleg más gabonafélékkel keverve – sütöttek.

A másik nagy változás a gabonafélék szerepének csökkenése volt a hús javára. A húsfogyasztás korábban Európa nagy részén lényegében a közép- és felső osztályok kiváltságának számított. A 19. század második felében azonban egyre nagyobb mértékben vált elérhetővé a városi népesség alsóbb rétegei számára is.

Mindennapok története

Hogyan laktak az emberek korábban? Hogyan öltözködtek és mivel táplálkoztak? Hogyan ünnepeltek, milyen volt a viszonyuk a születéshez, a betegségekhez és a halálhoz? Banális kérdések, amelyeket a történészek sokáig nem tartottak méltónak a tudomány komolyságához. Pedig a hétköznapok történetét kutatva saját életvilágunk gyökereire csodálkozhatunk rá Fónagy Zoltán segítségével.

Időről időre portálunkon is találkozhattok a fenti kérdésekre talált válaszokkal.

A táplálkozás egységesülése

Az élelmiszerellátás biztonságossá válásával a táplálkozás "demokratizálódott" is. Lassanként eltűntek azok a konvenciók, amelyek bizonyos élelmiszerfajták fogyasztását csak meghatározott csoportok számára tartották megengedettnek vagy „illendőnek”. Ettől kezdve a társadalmi különbségek inkább a minőségben fejeződtek ki: kinek milyen hús kerül az asztalára vagy milyen kávét iszik?

Ahogyan javultak a táplálkozási viszonyok, a lakmározás, a „nagyevés” a felső osztályok körében elvesztette presztízsemelő szerepét. (A "jó társaság" most már inkább a "körítéssel": a különleges menüvel, az étkezés díszleteivel és eszközkészletével, valamint a vendéglátás kifinomult rituáléjával különböztette meg magát a "néptől".) Az alsó társadalmi csoportok viszont – például a parasztság – mintha az éhezéstől való évszázados félelmet akarták volna feledtetni a sok hús és szalonna, valamint a zsírtól nehéz ételek hivalkodó fogyasztásával.

taplalkozas3

Közvágóhíd, Budapest

taplalkozas4

Szalonnasütő mezei munkások, 1901

Húsevők és tejivók

A lakosság nagy többségét kitevő parasztság táplálkozása az európai trendektől eltérően alakult. Míg a korábbi századokban hazánkban viszonylag - az európai átlaghoz képest - sok húst és kevés gabonafélét fogyasztottak, a 19. század nagy részét itthon a húsfogyasztás visszaesése jellemezte. Ahogy ritkult a hozzáférés, úgy növekedett a húsétel becse.

Magas energiatartalma miatt kiemelt becsülete volt a szalonnának, amely általában drágább is volt a friss húsnál. A csökkenő tendencia csak az iparosodás kibontakozásával, a század vége felé - azaz az idézett statisztikai felmérés után - fordult meg újra. A kedvező változás azonban távolról sem érintette az egész agrárnépességet.

taplalkozas5

Kisipari húsfeldolgozás

A tejtermékek adatai viszont szinte teljesen pontosan kirajzolták a húsfogyasztás térképének a negatívját. Azaz: a magyarlakta középső vidékeken – a főváros kivételével – alacsony volt a tejfogyasztás, míg a húshoz ritkán jutó peremvidékeken a sajt és a túró biztosította a fehérjeszükségletet. Árva és Liptó vezette a rangsort 62-65 kilogrammal, míg a dunántúli megyékben ennek a felét sem fogyasztották el.

A hal csak a nagy folyók mellett élők táplálkozásában játszott jelentős szerepet: a Duna- és Tisza-menti megyékben évi 3-8 kilogramm került az asztalra, szemben az országos másfél kilós átlaggal.

A mindennapi kenyér változatossága

A statisztika szerint hazánkban évente és fejenként két mázsa gabonát fogyasztottak. Ennek a mennyiségnek jó kétharmada kenyér formájában fogyott el. Köret helyett a parasztok kenyeret ettek a főtt ételekhez, de a kiegészítő étkezések alapja is ez volt: ették szalonnával, tejtermékkel, hagymával vagy minden nélkül. Az Alföldön még a főtt tésztákhoz is ettek kenyeret.

taplalkozas16

Hentesüzlet a 19. század végén

Hogy milyen fajta gabonát fogyasztottak, az tájanként változott. Főleg búzából sütötték a kenyeret az Alföldön, rozsból – sok helyütt búzával vegyesen – a Dunántúlon és a Felvidék középső részén. A lakosság negyven százaléka főleg kukoricát (Erdélyben), illetve árpát és zabot (az északi megyékben) fogyasztott kenyérgabonaként. Tehát az 1880-as években a fehér kenyér még távolról sem volt az asztalok egyeduralkodója.

A burgonya már a század első felében országszerte bekerült az alapvető élelmiszerek közé. Az 1880-as évek elején már több mint 110 kilogramm volt az egy főre eső éves fogyasztás. Az északi, szlovákok lakta megyékben, illetve a Dunántúlon ennél jóval többet, az Alföldön és Erdélyben kevesebbet fogyasztottak.

taplalkozas6

A Központi Vásárcsarnok Budapesten, 1897

Magyarország egyes vidékei a századforduló körül a bor-, mások a pálinkafogyasztó övezetbe tartoztak. Bort jellemzően azokon a tájakon ittak, amelyek alkalmasak voltak szőlőtermesztésre, azaz az ország belső területein.

A sörivás viszont ebben az időben inkább csak a városlakók kiváltsága volt, fogyasztásával a jobban fizetett szakmunkások például magasabb társadalmi presztízsüket is kifejezésre kívánták juttatni.

taplalkozas14

Csongrádi gazdák söröznek a kocsmában az 1930-as években

"Ünnepkor marha-, lúd- és tyúkhús" - Táplálkozás a Monarchia korában

Mit szimbolizált a „fehér kenyér”?

Az élelmiszeripar melyik ágában volt vezető szerepe Budapestnek?

Mi volt a jólét jelképe?

Hogyan hatott az ipari forradalom, a szállítás és a kereskedelem fejlődése a táplálkozásra?

Mennyi húst ettek a városokban és mennyit a falvakban?

Mit ettek a felvidéken?

Melyik étel tűnt el szinte teljesen?

Mi számított luxuscikknek a Monarchia idejében?

Mennyi pálinkát ittak a XIX. században fejenként (a gyerekeket is beleszámítva)?

Hogyan írja le az étkezési szokásokat egy korabeli tudósítás?

Ha kíváncsiak vagytok minderre, KATTINTSATOK IDE!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: