SZEMPONT
A Rovatból

Miért nem szeretik a fiatalok az operákat?

Az opera nálunk a sznobok és gazdagok műfaja volna? Erről is kérdeztük Ágoston László operaénekest, tanárt, menedzsert.


Miért azonosítják nálunk sokan az operát azzal, hogy egy molett hölgy - akit 20 perce leszúrtak - rendületlenül áriázik a színpadon? Miért olyan népszerűtlen ez a műfaj a fiatalok körében? Hogy lehet hozzájuk közelebb hozni, és vajon miként érhető el, hogy az operát ne a sznobok és gazdagok privilégiumának tartsák Magyarországon? Hogyan képes Magyaróvári Viktor duettet énekelni saját magával és mit jelent a Hertz-hallás? Egyebek mellett ezekről is beszélgettünk Ágoston Lászlóval, aki nem csak hivatásos operaénekes, hanem tanár, és menedzser is, emellett a Moltopera Társulat alapító-igazgatója.

Névjegy

Ágoston László énekművész, a Moltopera Társulat igazgatója, zenei menedzser. Már fiatalon elhatározta, hogy a Zeneakadémián tanul operaénekesnek, H. Németh Lujza (ének) és Széll Rita (szolfézs-zeneelmélet) tanítványaként készült a pályára. A művészeti képzés mellett párhuzamosan a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanult újságírás-marketing, PR szakpáron, ahova az elérhető maximális pontszámmal vették fel. 2008-ban elsőre sikerrel felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének tanszakára, ahol diplomájáig Sólyom-Nagy Sándor tanítványa volt. Részt vett Marton Éva workshopján és Polgár László kurzusán is.

Egyetemi tanulmányai befejeztével kezdett a Moltopera szervezésébe, azzal a céllal, hogy közelebb vigye az opera műfaját a fiatal korosztályhoz. Emellett fiatal tehetségeket is menedzsel; közülük Kayamar (Magyaróvári Viktor) több hazai és nemzetközi sikert ért el. A Moltopera kommunikációs sikerei nyomán került a Magyar Állami Operaház látókörébe, 2012 óta a legnagyobb magyar kulturális intézmény online marketing tanácsadója.

Forrás: Ágoston László honlapja

- Már kisgyerekként is tudta, hogy operaénekes szeretne lenni?

- Gyerekkoromban a színészkedéssel kacérkodtam, a mai napig színész lelkületű embernek tartom magam. Viszont mindig, mindenhol énekeltem, alkalmas és alkalmatlan helyeken egyaránt. Emlékszem, amikor ballagáskor elbúcsúztattak bennünket a gimnáziumban, az alattunk lévő évfolyam képviselője beszédében külön kiemelte, hogy "nem halljuk többet Ágoston Laci hangját, és a fiúk nem verik le a medencéjükkel a piszoárt, amikor belép a mosdóba és megszólal". De már tizenévesen is tudtam: annyi fantasztikus színészünk van, akik ha mondjuk Angliában születtek volna, most biztosan világhírűek lennének. Nem akartam a saját anyanyelvem csapdájába kerülni; egy nemzetközi karrierről álmodtam, ami nem ér véget Hegyeshalomnál.

agostonlaszlo13

- Mi volt az első sikerélménye a pályán?

- Életem első nyilvános sikere talán csak átvitt értelemben nevezhető nyilvánosnak, de nagyon büszke voltam rá. Tas községben történt meg velem az eset (ahol édesapám született), valamikor 17 éves koromban. Édesapám barátai megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, amire rávágtam, hogy operaénekes. Mondták, énekeljek valamit. Paul Robeson egyik dalára esett a választásom. Kitörő lelkesedéssel fogadták, máig bennem él annak a napnak az emléke. Első nagyobb szakmai sikerem az volt, amikor a Zeneakadémián – elsőévesként – Erdei Péter Alma Mater Kórusával énekeltem egy szólót. Egy kis nyúlfarknyi, semmilyen szóló volt, viszont a jelentéktelensége ellenére is sokat számított, az előadás után sorra gratuláltak a Zeneakadémia tanárai. Elmondhatatlanul felemelő érzés, amikor 1500 ember néz rád a Zeneakadémia nagytermében.

- Mégsem kizárólag az énekléssel foglalkozik.

- Így van. Egyrészt a Zeneakadémián végeztem magánénekesként, másrészt van egy PR-marketing diplomám is a BKF-ről. Ennek megfelelően tulajdonképpen egyszerre vagyok marketinges, társulatigazgató és jelenleg legkisebb részt operaénekes, de tanítani is szoktam.

agostonlaszlo18

- Miért éppen a PR és a marketing?

- Azt hiszem, a BKF egyik nyílt napján döntöttem el, hogy kommunikáció szakra fogok jelentkezni. Tetszett, hogy tulajdonképpen ez is előadóművészet. A marketingkommunikáció hasonlít arra a kommunikációra, amit az ember a színpadon művel, amikor a színpadról sugároz a közönség felé; egy sajtótájékoztató megrendezése pedig pont úgy kezdődik, mint amikor egy előadást hozol össze. Ugyanannak a részletességnek kell benne lennie, ugyanúgy meg kell tervezni és ugyanannyira tilos, hogy unalmas legyen. Persze benne volt a pakliban a félelem is, hogy nem bírok majd megélni a zenélésből, de emellett úgy éreztem, hogy nekem még vannak szabad vegyértékeim. Ezeket a vegyértékeket szerettem volna egy olyan területbe fektetni, ahol kamatoztathatom a kommunikációs – előadói – tehetségemet is. Olyan területre vágytam, ahol alkothatok és szórakoztathatom az embereket.

- Említette, hogy tanít is.

- Ez több dolgot foglal magába: van egy zenei edukációs programom a Moltopera berkein belül, amellyel az operát, illetve a komolyzenét próbálom bemutatni és megszerettetni a fiatalokkal. Ezen kívül előadásokra hívnak meg tanítani lassan két éve a BKF-en.

agostonlaszlo17
Mi az a Moltopera?

A Moltoperát Ágoston László alapította 2011-ben. Egy olyan, fiatal énekesekből és zenészekből álló társulatról van szó, amely a fiatalabb közönséget próbálja meghódítani - akár az olyan tinédzsereket is, akik nem különösebben rajonganak az operáért. "Az opera a sztereotípiák alapján az a műfaj, amiben

"
ha leszúrják a kövér, mozdulatlanul éneklő hölgyet, 20 perc után még mindig áriázik.

Szeretnénk lerombolni ezeket a felszínes előítéleteket azzal, hogy olyan darabokat hozunk létre, amelyek a fiataloknak is tetszenek – sok színészi játékkal, állva éneklés nélkül. Az a célunk, hogy ugyanolyan opció legyen elmenni szombat este az Operába, mint megnézni egy jó filmet a moziban, vagy két órát játszani kedvenc játékukkal Playstationön."

- Hogy zajlik egy ilyen edukációs program?

- Ezt nem színházi produkcióként kell elképzelni, hanem inkább egy drámapedagógiai alapokon nyugvó iskolai szemináriumként: élőzenével, videovetítéssel, interaktív részekkel. Fiatalos, vidám hangulatban zajlanak a programok. A Moltopera egyik legnagyobb előnye, hogy mi is fiatalok vagyunk, így számtalan olyan hivatkozással - például filmekkel, modern zenékkel és videojátékokkal - bolondítjuk meg az előadásainkat, amelyeket a tinédzserek is könnyebben fogadnak be. Erre egy 70 éves zenetudós nem biztos, hogy képes lenne. Azoknak is szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy az operát válasszák, akiknek ez a világ egyelőre "fehér folt". Nem meggyőzni szeretnénk a fiatalokat, hanem átadni nekik a tudást, amellyel értelmezhetik a műfajt. Olyan ez, mintha egy szép nyelvből tanítanánk meg nekik néhány szót, hogy ráérezzenek az ízére, vagy egy kulcsot adnánk a kezükbe, amellyel kinyithatnák az operához vezető ajtót. Nem csak Magyarországon, de külföldön is - többek között Németországban, Angliában és Olaszországban - nagy sikere van ennek a kezdeményezésnek.

Egy részlet a Moltopera edukációs programjának egyik foglalkozásából:

www.fotografie-mk.com

- Színházi előadásaik is vannak a Moltopera keretein belül. Milyen darabokat játszanak, és miben más egy ilyen produkció a "hagyományos" operához képest?

- Ezek hagyományos színpadi, de kifejezetten a fiataloknak szánt alkotások, amelyeket kevés énekessel, de sok színészi játékkal, kis, összevont zenekarral és mobil eszközökkel valósítunk meg. Egy szimfonikus zenekart 5-6 hangszerre redukálunk, kerüljük a kórusokat, illetve olyan díszleteket, jelmezeket használunk, amelyeket egyszerű szállítani és nem csak a nagy színházakban állják meg a helyüket. A következő évadban 12 előadásunk lesz az Operaházban: a Szökdelés a szerájból című Mozart-feldolgozással alsó tagozatos gyerkőcöket próbálunk megcélozni. A szokásosnál is bensőségesebb körülmények között, a közönségtől egy karnyújtásnyira fogunk játszani. Szinte a nézők között mozgunk majd az előadás folyamán. A lakatlan sziget pedig egy fiataloknak szánt vígopera, amely már bizonyított az előző évadban is.

A lakatlan sziget bemutatkozó videója

- Mennyire érzi sikeresnek a Moltoperát?

- Ha az eredményeket nézzük, egyértelműen sikeres. Nagy eredmény például, hogy magyar minta alapján megalakult a német testvérszervezetünk, a Moltopera Germany, Nils Matthiesen és Sebők Eszter vezetésével. Az első koncertünk a drezdai parlamentben volt és európai uniós forrásból tartottunk egy hosszabb iskolai programsorozatot Görlitz környékén is. 2014 másik nagy sikere, hogy először kaptunk lehetőséget önálló előadásokra az Operaházban, és a kritika egyöntetűen díjazta a premiert. Egyre több és egyre magasabb szintű helyen vesznek bennünket komolyan, de arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy énekeseink - akik a Moltoperánál kezdték a pályafutásukat – nívós, jó nevű helyekre tudtak továbblépni. Igazság szerint viszont a kisebb, kevésbé látványos, "mindennapi sikereket" talán még ezeknél is jelentősebbnek tartom. Mondok egy példát: volt egy iskolai előadásunk, ahol a Don Giovanniról beszéltem. A következő héten a tanár azzal fogadott, hogy nagyon jól sikerült az előadás, már csak azért is - újságolta lelkesen -, mert

"
az egyik lány Lady Gaga mellé letöltötte a Don Giovannit is a telefonjára.1

A Moltopera társulata - Fotó: Angeles Parrinello

- Nem túl nagy kihívás Németországban is fellépni? Hogy mást ne mondjak, a közönség is teljesen különböző, mint itt, Magyarországon.

- Igen, Németországnak tényleg teljesen más kulturális gyökerei vannak, ettől függetlenül mi a nagy kihívásokat szeretjük (nevet). Soha nem gondoltam volna például, hogy a mai drezdai gyerekek nem ismerik a Tom és Jerry című rajzfilmet. Hiába hivatkoztam rá, egyszerűen nem értették, hogy miről van szó. A popzenében is más előadók állnak náluk a slágerlisták élén, de egy komoly, helyben végzett kutatásunkból az is kiderült, hogy a fiatalok az operához is máshogy állnak hozzá, mint nálunk. Sok esetben mások az operához kapcsolódó nehézségek, előítéletek is. Például

"
Magyarországon az operát gyakran a sznobok és a gazdagok műfajaként tartják számon

az emberek. Ehhez képest Németországban, ahol jóval magasabb az átlagember jövedelme és életszínvonala, inkább az jelent problémát, hogy megszervezzék az eljutást a kisvárosi-falusi fiatalok számára a háromszáz(!) operaház valamelyikébe.

agoston-education2

- Próbálkozott már az operánál könnyedebb műfajokkal is?

- Nem volt még hozzá elég bátorságom, de egyszer mindenképpen ki szeretném magam próbálni. Úgy érzem, a könnyűzene egyelőre nem az én műfajom, egyszerűen nem illene hozzám a dolog. Nem hangi, hanem lelki adottság kérdése. Ez olyan mintha egy Forma 1-es versenyzőt próbálnál rávenni arra, hogy próbálja ki a ralit. Egyébként minden zenén, így a könnyűzenén belül is két kategória van: a jó muzsika, illetve a rossz. A jó dalok azok, amelyek nem múlnak el benned nyomtalanul és hozzáadnak valami rejtélyes, megfoghatatlan dolgot az életedhez. Az előbbi szekcióból – ha összeszedném magam – egyszer szívesen előadnék néhány számot.

Egyébként réges-régen a trubadúrok szimplán kiálltak egy szál lanttal a kezükben, és elénekelték a saját megzenésített verseiket. Az idő múlásával egyre kevésbé volt fontos a szöveg, sokkal inkább a dallamot tekintették értékesnek az emberek. Ma megint kezdünk visszatérti oda, hogy újra a szöveg a fontos. Egy szál gitárral pengetjük a dalainkat, és nők milliói lesznek szerelmesek ezek hallatán. Újra visszakerültünk az elejére a világ körforgásában.

- Ön szerint miért nem szereti a fiatalabb korosztály a komolyzenét, azon belül is az operát?

- Mert nem ismerik. Amit nem ismer az ember – amihez nincs meg a kulcsa, amivel nem tud mit kezdeni –, azt soha nem fogja megszeretni.

"
Pedig nem nagy dolog rákapni az opera ízére, nem kell kijárni hozzá a Zeneakadémiát.

Csak valahol meg kell, hogy csapjon a mozdony füstje: akit megcsapott, érdekelni fogja, belejön és kutatni kezd utána. Amíg ez nincs meg, addig az opera egymásra halmozott hangok tömkelege csupán. Az előítéleteknek általánosságban az a lényege, hogy egyszerűsítés révén minél kevesebbet kelljen gondolkodnia és a világ impulzusaiból minél kevesebbre kelljen választ adnia az embereknek. Nekünk azonban, akik a színpadon állunk, nem szabad tovább erősítenünk ezeket a már amúgy is meglévő sztereotípiákat. Ha a az operába először látogató fiatal mozdulatlanul éneklő, hiteltelen énekeseket lát és az előzetes félelme-feltételezése bebizonyosodik - na ebben a pillanatban vesztettük el egy életre mint közönségünket.

- Folyamatosan keresi a tehetséges, fiatal művészeket. Hogy válhat valakiből operaénekes?

- Igen, szerencsére állandóan kerülnek elő új, érdekes, igazán nagyszerű hangok. A könnyűzenében ott kezdődik az énekes, hogy van egy kiváló hangi adottságod és van valamennyi hallásod, nem vagy hamis. Ezzel szemben egy operaénekes évtizedeket tanul, értenie kell a kottát, tudnia kell színészkedni, és kiváló színpadi jelenléttel is kell rendelkeznie. Nem utolsó sorban erősítés nélkül kell bezengenie az 1500-2000 fős befogadó teret, miközben egy szimfonikus zenekar játszik előtte. Ezért szoktam mondani, hogy

"
az operaénekesek a modern kor gésái

egyszerre 7-8 dologra kell figyelniük a színpadon. Van egy nagyon jó videó arról, amikor Pavarotti – egy első osztályú operaénekes – Bryan Adamsszel közösen énekel, aki pedig egy első osztályú könnyűzenész. A felvételből azonban gyorsan kiderül, hogy mi a különbség a két – saját területén nagyszerű - énekes között. Távol álljon tőlem, hogy ezzel Bryan Adams érdemeit kisebbítsem, főleg 80 millió eladott lemez után, de az iskolákban ez a videó mindig segít, hogy elmagyarázzam, mi a különbség a két műfaj mélysége között.

Bryan Adams és Luciano Pavarotti duettje:

agostonlaszlo16
Kayamar, az öt és fél oktávos csoda

Magyaróvári Viktor, művésznevén Kayamar 2011-ben került először a média kereszttüzébe annak kapcsán, hogy megnyerte a T-Mobile zeneszerzőversenyét. Amikor megkérdezték tőle, ki énekelte fel a mélybasszustól a szopránig megszólaló kórust, mindenki meglepetésére azt válaszolta: "Én. Egyedül."

Kayamar különleges hangterjedelme az öt és fél oktávot is meghaladja - és egyben a világ egyik legmélyebb basszusának számít. Az abszolútnál is tökéletesebb, úgynevezett Hertz-hallása van, ráadásul egyedülálló zenei rögtönzőképessége is segíti abban, hogy számítógépes utómunkálatok nélkül énekeljen a saját hangján, több sávban.

A magyar fiatalember - aki egyébként még nincs 30 éves - több nyelven is alkot. Sok darabját magyarul, a bemutatkozó demó CD-jét egy holland költő (Robert Keder) szövegeit alapul véve angolul, a Kayamar Vorti Virgo (innen ered a művészneve is) utazásairól szóló zenei eposzát pedig egy kitalált nyelven, a "kamiramin" írta. A kamirami leginkább a Gyűrűk ura tündenyelvéhez hasonlítható, amelynek teljes szókincsét és nyelvtanát ő maga találta ki. Kayamar 2014-ben elnyerte a rangos angliai verseny, a Noise Festival egyik díját is.

noise-festival-certificate

- Van egy csodálatos felfedezettje, Magyaróvári Viktor, művésznevén Kayamar. Hogy talált rá és hogyan lett a menedzsere?

- Viktorral a Zeneakadémián találkoztam először, és 2010. december 24-én kezdtük el a közös munkát. Már azelőtt is rengeteg nagyszerű darabot írt – fantasztikus zeneszerző -, amelyeket saját maga több szólamban fel is énekelt, konkrét cél nélkül, csak úgy "a vakvilágba". Ezen a bizonyos napon elküldött az egyik közös baráti körünknek egy karácsonyi dalt, ami annyira megfogott, hogy csak ennyit tudtam tőle kérdezni a válaszlevélben: "Viktor, van már menedzsered?". Így kezdődött a mi kis pályafutásunk, december 24-én, Szenteste.

rlwetkelr

- Mi az, ami annyira megfogta Viktorban, illetve a zenéjében?

- Mindig is különc volt, soha sem félt használni a különleges képességeit (nevet). A hallása az abszolútnál is precízebb, úgynevezett Hertz-hallás, a hangterjedelme több, mint öt és fél oktáv, és elképesztő könnyedséggel szerez zenét. Ezzel sokáig senki nem tudott mit kezdeni, még a Zeneakadémián sem. Mondok egy példát: épp Kodály Psalmus Hungaricusát énekeltük, amelyben a világ egyik legmélyebb – ha nem a legmélyebb – basszusszólama van leírva. Megkérdezte a karmester, hogy ki az, aki ki tudja énekelni a jelenlévők közül azt a bizonyos kontra A hangot. Erre Viktor feltette a kezét a tenorból, hogy "majd én". A karmester odahívta őt szünetben egy zongorához, Viktor pedig ott helyben be is mutatta a kontra A-t. A karmester annyit tudott mondani erre: "Nagyon érdekes". Aztán a koncerten, a moszkvai nagyteremben Viktor basszusa töltötte be a termet, a legmagasabb szólamban. Azzal sem lehet mit kezdeni, amikor egy alkalommal ültünk fönt a karzaton, kórus voltunk az egyik darabban. Egyszer csak

megkérdezik Viktortól, hogy 440, vagy 444 hertzre vannak hangolva a hangszerek. Erre ő visszakérdez: "Melyik hangszer?" – mivel ő hallja az egyébként csak gépekkel mérhető különbségeket is.

Ezek azok a dolgok, amelyek kívülről nézve csodásak, egyúttal egy kicsit "ufóvá" is teszik az embert, mert túl vannak a megszokott értelmezési tartományunkon.

- Viktor elég sokféle műfajban otthon van, ráadásul komponál is. Ön minek nevezné: operaénekesnek? Vagy inkább énekes-zeneszerzőnek?

- Ugyan ő is tanult klasszikus hangképzést, de operaénekesnek semmiképpen sem nevezném. Ő egy... nos, ez is egy nagy probléma, mert nem igazán lehet behatárolni, hogy Viktor mi is valójában. Akárhová próbálom őt elvinni, mindenki azt kérdezi, hogy "Ó, ez nagyon jó – de akkor ez most könnyűzene? Komolyzene?". A szokásos dobozokba Viktort lehetetlenség beletuszkolni, így inkább lemondanak róla, minthogy közelebbről is megismerjék. Ő eleve nem is énekes elsősorban, hanem zeneszerző, és nem csak komolyzenész, hanem könnyűzenész is. Azt tudom mondani, hogy Magyaróvári Viktor a Kayamar. Ez a művészneve, de egyben egy műfajt is takar. Lehet szeretni vagy nem szeretni - de ehhez előbb meg kell hallgatni.

11072221_939054892771565_104312335_n

- Mit üzenne azoknak a tehetséges fiataloknak, akik eljátszanak a gondolattal, hogy erre a pályára lépnek?

- A marketing alapvetése: találd meg, hogy te mitől vagy egyedi. Én a magam részéről a Moltopera vezetésében, a menedzsmentben és az ifjúsági programokban találtam magamra - és ez nem jelent „művészi megalkuvást”, akármit is mondjanak rá a többiek.

Nem szabad, hogy mások - akár a kritikusok, akár a pályatársak - hangja elnyomja a saját, belülről jövő hangodat.

Ha agyondicsérnek, elhiszed, hogy jó vagy és mindent kisujjból akarsz megoldani. Ha a negatív kritikák vannak túlsúlyban, elhiszed, hogy nem vagy elég jó és megkeseredsz, feladod a pályát. Pedig a közönség szavak nélkül is sugároz - valós - értékítéletet, és az a bizonyos belső hang mindig őszintén és igazán mondja meg, hogy mennyit ér, amit csinálsz.

Ha érdekes volt az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Kötcséről: Orbán figyelmeztette saját táborát, nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől
Orbán Viktor beszéde egyértelművé tette: komoly kihívónak érzi Magyar Pétert - mondja az elemző. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy a Tisza adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet, de erre nemzeti konzultációt szervezni Somogyi szerint választási csalás.


A Fidesz vasárnapi kötcsei piknikje idén nem a megszokott módon zajlott: az újságírók elől hermetikus kordonnal zárkóztak el, igaz, élőben közvetítették, amit meg akartak mutatni. Orbán Viktor beszédében azt mondta, ez most más: a csipkelődés elmarad, vigyázni kell a szavakra. Az ellenfelét „kiskakasnak” nevezte, megjegyezve, hogy a kiskakasból nem lesz nagy kakas. Azt állította, a méréseik szerint 106 körzetből 80-at nyernének, emellett új nemzeti konzultációt jelentett be „a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban”. Beszéde végén félreérthetetlenül meg is fenyegette közönségét: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud, mert, ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve.”

Magyar Péter kordonok nélkül megtartott beszédére hosszú sorokban érkeztek az autók és a buszok, hívei megtöltötték a kicsiny főteret. A Tisza elnöke bejelentette, ezzel az eseménnyel hivatalosan is elindult a párt választási kampánya, és élesedik a párt új mobilos applikációja, ami összefogja majd a támogatóikat. Magyar Péter arról beszélt, végre lezárják a „Gyurcsány–Orbán-korszakot”, és működő Magyarországot ígért, A puliitusra egyetlen szót írtak: adócsökkentés. Hogy ki nyerte a politikai szezonnyitót, arról Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Ott volt Kötcsén a kormányfő és az ellenzék vezetője is, így nagyon más volt az idei kötcsei piknik, mint az eddig megszokottak.

– Kötcsén eddig zárt körben hangzottak el a beszédek és a beszélgetések. Most először engedtek be nyilvánosságot, és először hallhattuk élőben a miniszterelnököt. Ez formai áttörés, amely a tényleges politikai verseny visszatérését jelzi. Magyar Péter részéről nem volt tartalmi újdonság, ő eddig is járta az országot, de ennyire közvetlen közelségben a miniszterelnökhöz beszédet mondani még nem láttuk. Beszéde hangsúlyai a megszokott érvrendszert követték,

az újdonságot inkább az jelentette, hogy Orbán egy kiszivárgott papírra hivatkozva nemzeti konzultációt helyezett kilátásba.

Ez egyszerre erős és kockázatos lépés: közvetlenül a Tisza Pártot célozza, azaz róla beszél, amivel el is ismeri, hogy komoly ellenfélként kezeli. Arról itt nem beszélve, hogy ennél egyértelműbb választási csalást is nehéz elképzelni: a kormány közpénzből pártkampányt finanszíroz. Ennél kevesebbért is, az Unió más országaiban kormányok szoktak lemondani.

– A miniszterelnök az Indexen megjelent, mindenféle aláírás nélküli „feljegyzésre” utalt, amit Magyar Péter hazugságnak nevezett, valamint Tarr Zoltán mondataira arról, hogy nem beszélhetnek mindenről, amíg nem nyerték meg a választásokat. Elképzelhető, hogy ez a kormánypártnak a lottóötös?

– Ez azon múlik, hogyan reagál a Tisza. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy az ellenfél adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet. Egy szegény országban erős a félelem attól, hogy az emberek még kevesebbet visznek majd haza, így ezzel erőteljesen mozgósítani lehet. Ilyen értelemben

ez kockázat a Tisza számára, amíg nem tudja hitelt érdemlően cáfolni vagy átkeretezni a vele szemben felhozott állításokat.

– A nyilvánosság kezelése mégis felemásra sikerült: volt élő közvetítés, ugyanakkor hermetikusan lezárták a rendezvényt, a sajtót mellékutcába szorították.

– És mindezt részben a Tiszára fogták, ami gyenge indoklás. A „biztonság érdekében” narratíva nevetségesnek hatott: Rogán Antal „szurkolótábor-szétválasztásos” hasonlata kifejezetten szerencsétlenül hangzott az újságírókra nézve, az újságírók ugyanis nem részei alapértelmezésben a szurkolótábornak. Látható volt az is, hogy

a kormánypárt azt akarta, a nap fő attrakciója kizárólag a miniszterelnöki beszéd legyen, ne az érkező közéleti szereplők alkalmi nyilatkozatai,

ezért is jött jól a terület elzárása az újságírók elől. Ez viszont éles ellentmondást teremtett: ha nyitottságot mutatnak, akkor mindezt a sajtó fizikailag elzárása ettől mindezt hitelteleníti.

– Amikor Magyar Péter megérkezett, a sajtó azonnal hozzá fordult, mert tőle lehetett kérdezni. Ő egy új applikációt is bejelentett, amely erősen emlékeztet a Tusványoson Orbán által bejelentett digitális polgári körökre.

– Ezek a részvételi és közösségimédia-technikák nem újak: platformépítés, alulról jövő ötletek gyűjtése, folyamatos online jelenlét. Orbán ugyanezt hangsúlyozta a saját oldalának: jelen kell lenni, aktívan kell működni az interneten. Kicsit ironikusan is hatott a beszédében, hogy egy monumentális világpolitikai vízió után azt kezdte el majdnem mondani, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, és hogy mi az az internet. A kérdés persze az, ebből is érződik, hogy van-e elég aktív fideszes közösség, amelyik ezt a munkát elvégzi. Korábban volt. Van-e most is?

– Orbán azt is mondta, mostantól mindenki tegyen meg mindent a közös győzelemért, mert semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve.” Mit üzen ez?

– Figyelmeztetést a saját tábornak: nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől. Úgy látszik, csökken azok száma, akik a Fidesz sikeréért dolgoznak, ezért kellett fegyelmező jelzést adnia.

– Elhangzott még a kormányfőtől az is, hogy az ország 93 ezer négyzetkilométeres, „nem igaz, hogy pont ide, pont ekkor kellett Magyar Péternek rendezvényt szervezni”. Ez is a feszültség jele?

– Az. Ugyanakkor Orbán később azt hangsúlyozta, hogy „kicsi az ország, ezért nem engedhet meg magának rossz kormányt”. Kettős célt követ: egyszerre ébreszteni a saját tábort, mert kell a munkája, egyben megnyugtatni, hogy „80 helyen vezetünk, van tehát értelme velünk dolgozni”.

– Az EU-ról szóló elemzésében a versenyképesség csökkenését számokkal igazolta, de amikor a magyar gazdaság erejét állította szemben az Unió gyengülésével, már nem hozott adatokat.

– Több állítása is vitatható volt, és bizonyos tényezőket elhallgatott. Az Egyesült Államok szerepéről például nem esett szó. A külpolitikai kapcsolatok nála rendre az aktuális érdekekhez igazodnak: ha az érdek úgy hozza, közeledik egy szereplőhöz, ha nem, eltávolodik tőle. Ezt láttuk korábban más vezetők, például Meloni esetében, de mintha ez történne most Trumppal is, akiben csalódott, mert nem hozta meg a békét. Meg, persze semmit sem, amit Orbán a magyaroknak megígért: nem jöttek az amerikai befektetések egyelőre, nem lett új költségvetése az országnak.

– A nemzetközi szabályok helyett most „a nagyhatalmi játszmák ideje jön” – mondta Orbán. Ez a kijelentés egy kicsi ország szempontjából különösen kockázatosnak hangzik.

– Orbán azt gondolja, hogy ő „mindenkivel jóban” van, de ez az állapot erodálódik, mert nem lehet egyszerre mindenkivel jóban lenni. Nagyon udvariasan, de azért elmondta az amerikai álláspontot Trump, nem szeretné, hogy az oroszoktól Európában energiát vásároljanak. Nyilván itt a gázvásárlásról van szó. Mit tud erre Orbán mondani?

– Értékként említette, hogy a Fidesz-KDNP stabilan kormányoz hosszú ideje.

–Ezek a mondatok mind arról szólnak, hogy ez egy olyan érték, amit úgy kell hagyni, és ez pedig egyetlen egy módon történhet, ha őt választják meg újra és újra a magyarok. Viszont

ami szerintem még érdekes és akár vissza is üthet, mindenesetre kockázatos, hogy bevédte Matolcsyt.

Nyilvánosan megdicsérte Matolcsyt egy intézkedése okán. Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy hiába a világ legnagyobb bankrablásában vett részt az egykori jegybankelnök, akit egy egész ország utál beleértve a jobboldal táborát is, Orbán bevállalja ezt a kockázatot. Nem érzi problémának, hogy a Matolcsyt megvédje.

– Összességében mennyire volt erős a beszéd?

– Ha a ember nem néz utána az egyéb tényeknek, hanem egyszerűen csak mint egy politikusi beszédet hallgatja, akkor ennek a külpolitikai része igen markáns, nagyon sokfelé tekintő volt, úgy érezhette az ember magát, hogy egy mélyen átgondolt elemzői beszédet hall. De a miniszterelnök imázsát most nem egyetlen beszéd formálja, hanem az előzmények:

a Tiszával való folyamatos foglalkozás például azt jelzi, hogy komoly kihívónak érzik őket.

Egy beszéd önmagában nem fordít hangulatot; a környezet és a politikai dinamika dönti el, mennyire hat.

– A kormányfő a végén egyszerre sürgette a mozgósítást és ígért számonkérést a saját táborán belül. Mit olvas ki ebből?

– Azt, hogy szerinte még vezetnek, de a győzelem nem magától értetődő. A cél: tűzbe hozni a csapatot, ugyanakkor megakadályozni a kedvvesztést. Ezért hangzott el a „minden számon lesz kérve” üzenet.

– Visszatérve a kampánytechnikákra: Magyar Péter digitális platformja mennyiben kihívás?

– Formailag hasonló ahhoz, amit a kormányoldal hirdet: folyamatos online jelenlét, közösségi bevonás, kérdezz-felelek csatornák. A kihívás mindkét oldalnak az, hogy valódi önkéntes- és aktivistahátteret építsen, amely nemcsak jelen van, hanem dolgozik is.

– Kapu Tibor űrhajós megjelenése egy erősen pártjellegű rendezvényen mennyire volt ízléses?

– Újságírók és elemzők pártrendezvényeken való részvétele szakmailag problémás. Kapu Tibor esete más: ő világossá tette, hogy a projektje számára fontos, ahová hívják, elmegy, és ellenzéki, illetve kormánypárti fórumon egyaránt megszólal. Amíg nem áll ki egyik párt mellett sem, űrhajósként, szakmai minőségben elfogadható, hogy ilyen eseményeken megjelenjen.

– Mi volt a kötcsei nap tanulsága?

– A forma újszerűsége: az élő közvetítés és a fizikai zártság kombinációja erős jelzés a verseny kiéleződéséről.

A Tisza Párt központi témává vált, a kormányoldal pedig egyszerre próbál mozgósítani és bizonytalanságot eloszlatni.

A következő időszakot az dönti el, melyik oldal tud nagyobb fegyelmezettséggel és következetességgel élni az online és offline mozgósítás eszközeivel, illetve hogy 16 év kormányzás után eredendően mennyire untak már rá a választók a miniszterelnökre. Mert az a választás leginkább róla fog szólni, ezt Orbán és Magyar is tudja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Amerikai kommandósok szálltak partra Észak-Koreában, a Trump által elrendelt titkos akcióról most számolt be a New York Times
A SEAL kommandósai egy lehallgatókészüléket akartak elhelyezni, de a 2019-es akció kudarcba fulladt, mert egy halászhajó felfedezte őket. A küldetést szigorúan titokban tartották, sem az amerikaiak, sem az észak-koreaiak nem beszéltek róla, egészen mostanáig.


Mint a filmekben: egy 2019-es téli éjszakán egy csapat amerikai tengerészgyalogos bukkant fel a tengerből Észak-Korea partjainál. A New York Times szerint a szigorúan titkos küldetésüket személyesen Donald Trump hagyta jóvá, és az volt a céljuk, hogy elhelyezzenek egy elektronikus lehallgatókészüléket, amellyel az Egyesült Államok lehallgathatta volna Kim Dzsongun kommunikációját. Az észak-koreai vezető ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbnak és veszélyesebbnek tűnt, hol barátilag beszélt Trumppal, hol atomcsapásokkal fenyegetőzött. Mivel Trump tárgyalásokra készült vele, az amerikaiak nagyon szerették volna tudni, valójában hogyan gondolkodik.

A feladatot SEAL Team 6 elit egységének Vörös Osztagára bízták, ők végeztek korábban Oszáma bin Ládennel is. Az akciót hónapokig készítették elő, méghozzá a legnagyobb titokban, mert a New York Times szerint könnyen végződhetett volna túszdrámával, vagy akár egy nukleáris konfliktust is kirobbanthatott volna.

A küldetés rendkívül veszélyes volt.

A csapatot egy kétszáz méter hosszú atomtengeralattjáró vitte az észak-koreai partok közelébe, ahol a katonák hangtalan motorokkal felszerelt mini tengeralattjárókba szálltak. Ezek azonban nyitottak voltak, tehát a tengerészgyalogosoknak órákat kellett eltölteniük a fagyos, mindössze 4 fokos vízben, amíg partot értek. Ezért fűthető búvárruhákat vettek fel.

A terv az volt, hogy miután partra szállnak, percízen elhelyezik a lehallgatókészüléket, majd észrevétlenül távoznak. De azután minden rosszul alakult.

Az első probléma az volt, hogy menet közben nem kommunikálhattak a parancsnoksággal, és a szokásokkal ellentétben drónokat sem küldhettek a terület fölé, mert azonnal lebuktak volna. Emiatt a küldetést gyakorlatilag vakon kellett végrehajtaniuk, nem tudták, hogy mi vár ott rájuk.

A felderítési adatok alapján olyan időpontot választottak, amikor a térségben a lehető legkisebb a forgalom. És sokáig úgy is tűnt, hogy senki sincs körülöttük. A két mini-tengeralattjárók körülbelül 90 méterre a parttól állt meg a sekély, átlátszó vízben. Az egyik azonban túlfutott a célon, ezért visszafordult. Ennek ellenére folytatták az akciót.

A SEAL-ek hangtalanul a parthoz úsztak, majd kiemelkedtek a vízből, és elkezdték levenni a búvárfelszerelésüket. Közben a rossz irányba álló mini tengeralattjárót megpróbálták a többiek megfordítani, és bekapcsolták a villanymotort.

Csakhogy ekkor hangokat hallottak, és észerevettek egy közeledő hajót.

A fedélzetén lévő észak-koreai legénység az amerikai lap szerint azért maradhatott ilyen sokáig észrevétlen, mert a SEAL-ek éjjellátó szemüvegei részben hőérzékelők alapján működtek — és a koreai halászok ruhája annyira átvizesedett, hogy testhőmérsékletük nem különbözött sokban a tenger hőmérsékletétől. A mini tengeralattjátó motorja által keltett hullámok azonban felkelthették a halászok figyelmét, és ha arra néztek, megláthatták a mini tengeralattjárók nyitott fülkéjéből kiszűrődő fényt.

A hajó elindult a tengeralattjárók irányába. A fedélzeten lámpákat kapcsoltak fel, és beszélgetés hallatszott. Az egyik SEAL ekkor tüzet nyitott, és társai követték a példáját.

Fogalmuk sem volt, hogy egy járőrhajóra vagy egy halászhajóra tüzelnek, de úgy érezték, nincs más választásuk. A közeledő hajón mindenki meghalt. A tengerészgyalogosok a holttesteket a vízbe húzták, és késekkel átszúrták az áldozatok tüdejét, hogy a testek biztosan elsüllyedjenek. Ezután vészjelzést küldtek az atomtengeralattjárónak, ugyanis a parancsuk az volt, ha lelepleződnek, azonnal szakítsák félbe a műveletet és meneküljenek.

Az atomtengeralattjáró hatalmas kockázatot vállalva a sekély vizekbe manőverezett, hogy a part közelében vegye fel az egység tagjait. Mindenki kijutott, de az elektronikai lehallgatóeszközt nem helyezték el, az akció tehát kudarcba fulladt.

Minderről a New York Times szerint a Trump kormány semmit sem közölt a katonai és hírszerzési ügyekért felelős kongresszusi bizottság tagjaival, pedig a tájékoztatást törvény írja elő. Később a Biden kormány kivizsgáltatta az esetet, de azt a jelentést is titkosították. Nyilvánosan sem beszélt soha senki az akcióról, egészen mostanáig, így azt sem tudni, hogy az észak-koreaiak mennyit tudtak róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Ha itt nem arról van szó, hogy valami cucc túl lett tolva, akkor Lázár agyát kicserélték a hatvanpusztai Frankenstein-kastélyban
A humorista legújabb videójában Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin Ping pekingi találkozójáról, Szijjártó Péter részvételéről, Lázár János megszólalásairól, Tarr Zoltán szavairól és a kötcsei eseményekről is beszélt.


Újabb videóban vette górcső alá az elmúlt időszak közéleti eseményeit Pottyondy Edina. A humorista legújabb videójában először Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin Ping pekingi találkozójáról beszélt.

„Hát ilyen nyomasztó péniszjárást én legutóbb akkor láttam, amikor egy onlyfans modell egyetlen nap alatt ezer férfival bújt ágyba. A győzelem napi ünnepség és fegyverexpo nem csak egy nosztalgikus elvtársi találkozó volt Japán második világháborús legyőzésére emlékezve, hanem félreérthetetlen jele annak, hogy Donald Trump vámháborús mesterterve és külpolitikai pojácáskodása felbátorította a világ diktátorait. A nagypofájú, hantázó, puncimán, csőcserearcú, drivetter traft lakhajú ingatlanügynök fölényeskedése, hazudozásai, blöffjei és zsarolásai most beárazódtak” – fogalmazott Pottyondy, aki szerint

„ez a pszichotrió egyértelmű üzenet a nyugati világnak: Végetek kutyák! És üzenet Trumpnak: köszönünk mindent elnök úr, további sok sikert a békéhez. A vonulós maffiastiló sem véletlen. Illiberális védjegy. Amit a lemenő nap fényéből nem pótol vissza a viagra, azt gangsztázással oldják meg”.

A humorista Szijjártó Péterre is kitért.

„Az Orbán-család külügyminisztere nem csak együtt vonult a Trump ellen szerveződő koalícióval, hanem alázatosan elfoglalta a helyét az illiberális tornasorban, precízen szemléltetve, hogy mit is jelent utolsó csatlósnak lenni. Mondjuk nem lennék boldogabb attól sem, hogyha az első sorban menetelne, csak legalább azt látnám, hogy a személyes ambíciója túlmutat azon, hogy Lavrov hónaljszőre legyen, és a 14 éves gyerekét is magánrepülőgéppel utaztassa”

– fogalmazott Pottyondy.

A humorista aztán megemlítette a Tisza Párt adóprogramját, Tarr Zoltán szavait és az arra érkező kormányzati reakciót is.

„Van a hatvanpusztai kastélykomplexus ismeretlen célú alagsoránál is van lidércesebb: a Tisza-adó, az új halálkampány, az új nemzetpusztulás, az új démon, a többkulcsos adórendszer. Annyira veszélyes, annyira vállalhatatlan, hogy ilyen van a legtöbb nyugati országban, sőt még Kínában is. És ezt a népnyúzó szörnyűséget próbálják rátolni a Tiszára. Annyira veszélyes, annyira vállalhatatlan, hogy ilyen van a legtöbb nyugati országban, sőt még Kínában is.

És ezt a népnyúzó szörnyűséget próbálják rátolni a Tiszára. Meg persze azt, hogy adót akarnak emelni. És hiába cáfolják Magyar Péterék, hiába mondják el minden alkalommal, hogy nincs ilyen terv, sőt éppen hogy adót akarnak csökkenteni.

A Fidesz már ott tart, hogyha lúd, legyen kövér, elégetnek pár tízmilliárdot nemzeti konzultációra a nem létező Tiszasarcról. Kevésbé zavartatják magukat az igazságtól, mint Győzike a Kodály-módszertől. Annyira köti őket a valóság, mint a Toy Story íróit. Mondjuk nagyban megkönnyítette az állampárt helyzetét, hogy Tarr Zoltán, a Tisza alelnöke egy fórumon elkezdett a politika helyett sunnyogás kell, különben a Fidesz kiforgatja a mondandót kommentbölcsességgel arcoskodni”

– fogalmazott a humorista, aki szerint „ezúttal nem egy ellenzéki Facebook profil, hanem egy kormányzásra készülő párt második embere adta elő a marketing Machiavellit”.

„Értem, hogy Tarr Zoltán azt hiszi, hogy a kiábrándult fideszes visszaábrándul, hogyha nem hall nemzeti lózungot és arrogáns hazudozást. De azért az művészet, hogy egyetlen mondattal sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy az ezer módon adóztató, katát eltörlő, különadókat kivető, világrekord áfát bevezető kormányzat, ami a 15%-os egykulcsos adóra rádobott 10-20-30% inflációt most azzal ijesztgethet, hogy jajaj, mire készül a Tisza” – jegyzi meg.

Pottyondy szerint

„legalább ennyire bizarr, hogy Orbán Viktor azzal akarja visszacsábítani a szavazóit, hogy Tarr Zoltán úgy csavarta a szót, mint digitális harcos a csípőjét egy Rakonczai Imre koncerten, a Főni felháborodik, ha a fideszes know-how-t egy tiszás adja elő, de ha Tarr Zoltán cinizmusa vállalhatatlan, akkor Lázár János ámokfutása hogy nem zavarja őket?”.

A humorista ezután bevágta Lázár János az ATV-ben arról beszélt, hogy a Fidesznek jobb hazugságai vannak, mint a Tiszának, illetve azt is, amikor a Tranziton azt mondta: „Nagyon szépen tudom magyarázni, hogy 15 évig miért nem csináltunk semmit, ez is egy képesség, és a Lázár-infók alkalmasak voltak arra, hogy ezt a képességemet még jobban tökélyre fejlesszem, és más fideszes társaimnak is jó szívvel ajánljam”.

„Be van kólázva, vagy speed, vagy mi a fasz? Ez már lassan a csurran-cseppen klip, csak nem az öreg diktátor, hanem a sunyi segédje kapta az igazságszérumot”

- fogalmaz Pottyondy, majd később hozzátette:

„Ha itt nem arról van szó, hogy valami cucc túl lett tolva, akkor Lázár agyát kicserélték a hatvanpusztai Frankenstein-kastélyban. Ez a fickó egy sima modorú, gátlástalan hazudozó volt. Most meg Kunhalmi Ágnes rossz képességű protekciós unokaöccse”.

A videóban végül a kötcsei események is szóba kerültek. Pottyondy szerint a Magyar-Orbán csatában nehéz eredményt hirdetni.

„A Tisza bemutatta a gazdasági tótumfaktumát, aki egy ex-fideszes államtitkár, az új alelnökét, aki egy nagyon szimpatikus asszony, és Magyar Péter ellopta a show jelentős részét azzal, hogy kordonok és rendőrsorfal mögé szorította a fideszes elitet. Ami eddig exkluzivitásnak és hatalomnak látszott, az most vergődésnek és gyávaságnak, hiába lett 24 év után most nyilvános a kötcsei Orbán-beszéd. A nemzetvezető sem volt különösebben izgi, viszont az nem látszott, hogy zavartatná magát a családja száz és ezermilliárdjaitól, vagy az állandósult gazdasági válságtól, vagy a közszolgáltatások leépülésétől. Pont olyan magabiztos volt most is, mint 5 éve, meg 10 éve, meg 15 éve. Vagy az van, hogy ez a faszi tökéletes színész, vagy egész egyszerűen nem tájékoztatják arról, hogy milyen a közhangulat. Vagy éppen annyira érdekli az ország állapota, mint a finn női biatlonbajnokság” – mondta Pottyondy, aki szerint Orbán Viktor beszédének végén „jött a szokásos keresztapa pillanat”.

„Megint elkattant az öreg, és fenyegetőzött egy sort”

– fogalmaz a humorista.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Vajon igazi lehetőség a 3%-os Otthon Start hitel? - személyes történeteken keresztül jártunk utána
Három olyan emberrel beszélgettünk, akik komolyan elgondolkodtak, hogy felveszik az új, államilag támogatott hitelt. Elmondták, hogy mit vettek számítása, és végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.


A héten elindult az Otthon Start program, ami az elmúlt hetekben sokakat lázban tartott. Hatalmas az érdeklődés a 3%-os hitellel kapcsolatban, ugyanakkor egy rakás kérdés is felmerült az emberekben. Vajon tényleg megéri? És, ha igen, kinek? Elég-e egyáltalán 50 millió forint, és a 10 százalék önerő, vagy ennél jóval többre van szükség ahhoz, hogy valaki tényleg saját otthont vegyen. Egyáltalán lehet-e 50 millióból élhető otthont vásárolni?

Három olyan emberrel beszélgettem a témáról, akik elgondolkodtak, hogy felveszik a 3%-os hitelt. Elmondták, hogy mi alapján gondolkodtak, és, hogy végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.

Norbi a harmincas évei elején jár. A párjával jelenleg Budapesten bérelnek egy 2,5 szobás lakást. Szerencséjük van, hiszen a fővárosi árakhoz képest nem fizetnek érte sokat.

„A lakás tulajdonosa nagyra értékeli a megbízhatóságot, és látásból ismertük egymást, emiatt bizalmi alapon kedvező áron adta bérbe” - meséli Norbi.

Egy ideje már gondolkodtak azon, hogy saját házat vesznek. Már azelőtt elkezdtek nézelődni, hogy a kormány bejelentette volna az Otthon Start programot. „Kertes házat szeretnénk venni az agglomerációban. A minimum 70 négyzetméteres, önálló téglaházat keresünk, jó elosztással, közepes méretű telekkel. Mi egy kissé meguntuk a közös" életet a lakóközösségekkel, ezért szeretnénk egy kertet és privát életteret.”

Norbiéknak szerencséjük van, hiszen van egy nagyobb összegű önerejük. Hitelre viszont így is szükségük lett volna, ezért már hitelminősítést is kértek. Aztán jött a bejelentés a 3%-os hitelről, ami kedvezőbb, mint egy piaci hitel, számunkra pedig pont jó időben indult el a program.

„Próbálunk mindent figyelembe venni. A THM mellett a terhelhetőséget vettük szemügyre, úgy gondoltuk, hogy egyikünk fizetésénél sem lehet nagyobb a törlesztőrészlet, így ha valamelyikünk véletlenül nem tudna dolgozni, akkor sem kell pánikba esnünk.

Igaz, a törlesztő így is magasabb lesz, mint a havi bérleti díj, viszont ha pár év múlva hasonló munkát is végzek, mint most, ez a teher csökkenni fog, a forint pedig többet inflálódik 3,2%-nál, ez biztos”

- mondja Norbi, aki végül egyedül tudja csak felvenni majd a hitelt, hiszen a párjával még nem házasok, az Otthon Start program esetében pedig csak házastárs vagy szülő lehetne az adóstársa.

A házkeresés viszont még úgy sem egyszerű, hogy relatív magas önerővel és a hitellel együtt nagyobb keretük van. „Természetesen nem a terveinknek megfelelő otthonra lesz pénzünk, azokat már vagy eladták, vagy 10-15 millióval drágábban próbálják eladni. Hoznunk kellett pár új kompromisszumot.”

„Brutális, amit tapasztalok. Szinte csak a páromnak köszönhetem, hogy megtaláltuk az ár-érték arányban jónak mondható házakat. Ezekért is többször versenyhelyzetek alakultak ki.”

„Volt olyan eset, ahol a térképmásolat és valóság közti probléma akadályozta volna a hitelfelvételt, majd bekopogott egy készpénzes vevő és ezzel minden probléma elhárult az eladó részéről. A másik gyakori dolog, hogy az irányár tényleg irányár, de nem úgy mint eddig. Korábban 5-10%-ot is lehetett alkudni, most pedig inkább fordítva működik a dolog: ha jó az ingatlan, hajlandóak a vevők licitálni. Az ingatlanosok nagy része hihetetlenül magabiztos, és nyeregbe érzik magukat, de ezt nem bántuk, hiszem nagyon hamar kiderül, ha ez csak látszat. De egyébként a leggyakoribb eset az, hogy a tulajdonos becsli túl az ingatlanát” - meséli.

Igaz, hogy kompromisszumokkal, de jó eséllyel találhatnak olyan ingatlant, amit meg tudnak vásárolni, így számukra jó ajánlat a 3%-os hitel. Vannak viszont olyanok is, akiknek még ezzel a konstrukcióval is hamar el kellett vetni a saját otthon lehetőségét.

Lilla a húszas évei közepén jár, tavaly végzett az egyetemen turizmus-vendéglátás szakon. Jelenleg Zalaegerszegen lakik egy 54 négyzetméteres szoba+nappalis lakásban. A nagymamája élt itt, miután meghalt, az édesapja megörökölte. Egy kicsit felújították, Lilla pedig az egyetem után odaköltözött, hogy elkezdhesse az önálló életét, ne kelljen a szüleivel laknia, de albérletet se kelljen fizetnie. „Ez volt a legkézenfekvőbb döntés. Igaz, már az egyetem alatt is dolgoztam egy hotelben kvázi diákmunkásként. Miután lediplomáztam is itt maradtam, jelenleg recepciós vagyok.”

„Nem mondom, hogy nem tudnék kifizetni magamnak egy albérletet, viszont vidéken is ugyanúgy drága a megélhetés, itt is fizetni kell a számlákat, a boltban is magasak az árak. Ha bérleti díjat is fizetnék, akkor szinte semennyit nem tudnék félretenni arra, hogy egyszer mondjuk vegyek egy saját lakást” - fogalmaz a fiatal lány.

Eredetileg úgy tervezte, hogy 3-4 évig minimum a nagymamája lakásában marad, gyűjtöget, illetve megvárja, hogy hogyan alakul az élete. De amikor az interneten találkozott a 3%-os hitelről szóló hírekkel, elgondolkodott, hogy mi lenne, ha most vágna bele.

„Arra gondoltam, hogy körbenézek, és ha találok, veszek egy nagyobb, újépítésű lakást, aminek jobb az elosztása, nyugisabb helyen van és mondjuk van legalább két külön szoba is. Ez már egy egész jó alap lenne” - meséli Lilla, akinek viszont sajnos nagyon hamar le kellett mondani erről az álomról.


„Már akkor tudtam, hogy ez nem fog összejönni, amikor megláttam, hogy 50 millióból biztosan nem veszek egy sokkal jobb, nagyobb lakást. Ebben viszont akár még engedtem is volna, de anyagilag így sem fér ez most bele számomra” - mondja.

Lillának a szülei felajánlották, hogy a 10%-os önerőben segítenek, illetve a nagymamája lakását is kiadják egy időre, az abból befolyó pénzből pedig állják a törlesztőrészlet egy részét. A fiatal lánynak így csak ki kellett volna pótolnia ezt az összeget, amit meg is tudott volna tenni.

Az olyan kaliberű lakások, amiket ő kereset volna viszont egyrészt drágábbak voltak, illetve, miután egy-két lakást megnézett, ő is realizálta, hogy ha bizony nem tud előrukkolni egy nagyobb összeggel, és nem foglalóz le egy lakást, rögtön jön más, aki ezt megteszi.

„Az eladók most szinte válogathatnak a vevők között, szóval ha jön valaki, aki rögtön letesz nekik 20-30 millió forintot, akkor máris elhappolják előled a lakást.”

„Nekem csak akkor lett volna ennyi pénzem, ha eladjuk a mostani lakást. A szüleim viszont ezt nem szerették volna, és őszintén szólva én sem, mivel van egy 15 éves öcsém, akinek pár év múlva szintén jól fog jönni, ha lesz hol elkezdenie a saját életét”- fogalmaz.

Lilla így végül hamar letett a lakásvásárlásról. Csak úgy, mint Róberték.

Róbert a negyvenes évei közepén jár, a barátnőjével egy vidéki városban élnek. Jelenleg egy 90 négyzetméteres lakást bérelnek 220 ezer forintért. Nincs gyermekük, nem is terveznek, így alapvetően nem volt céljuk, hogy saját ingatlant vásároljanak. Viszont a 3%-os hitel hallatán ők is elgondolkodtak ezen. Ők viszont már ezen a ponton el is vetették az ötletet.

„Sokat gondolkoztunk, és arra jutottunk, hogy egyszerűen nekünk nem éri meg elmenni az albérletből. Ha beletoljuk az önerőt, akar nagyjából az összes félretett pénzünket feléljük, és be tudunk költözni egy fele ekkora lakásba.”

„Ráadásul a hitel havi törlesztőrészlete is több lenne, mivel az körülbelül 270 ezer forint környékére jön ki havonta.

És ehhez hozzájön még az is, hogy 25 évre felvennék egy hitelt, amit úgy 70 éves koromig fizethetnék, tehát addigra mondhatnám el magamról, hogy van egy saját lakásom. Amúgy tök feleslegesen, hiszen nem tervezünk gyereket, tehát nem létfontosságú, hogy valakinek például utánunk legyen egy öröksége” - foglalta össze Róbert.

Norbi, Lilla és Róbert sztorija viszont nem egyedi. A cikk készítése során több tucat emberrel beszélgettem a saját helyzetéről, gondolatmenetéről, és nagyjából mindenkinek az esete felsorakoztatható valamelyik fenti történet mögé, annyi különbséggel, hogy különböző élethelyzetekben vannak és minimálisan eltérő anyagi háttérrel rendelkeznek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: