hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Művészek, akik elpusztították saját alkotásaikat

Mi vitte rá Michelangelo-t, Monet-t és más alkotókat a pusztításra?
Listverse - szmo.hu
2018. március 12.


Link másolása

hirdetés

Minden jóérzésű embert felháborít, ha műalkotások megrongálásáról, vagy elpusztításáról hall. Mindenki hallott már a könyvégetésekről, vagy az ISIS által lerombolt ókori műemlékekről. Ám olyan is előfordul, hogy maga az alkotó pusztítja el az alkotását.

Dionysis Karipidis

A görög művész 1997-ben egy sellőt faragott a görögországi Portokali tengerpartján lévő sziklákból. Csakhogy a helyi hatóságok 522 eurós bírságot szabtak ki rá természetkárosításért. Hosszas huzavona és pereskedés után Karipidis tiltakozásul anyaszült meztelenre vetkőzött, és egy hatalmas kalapáccsal tönkretette az alkotást.

Gerhard Richter

A német művész fest, fotózik és üveggel is dolgozik. 2015-ben Abstraktes Bild nevű festménye 46,3 millió dollárért kelt el, ami rekordnak számít élő művészek között. Sajnos azonban sok korai alkotását csak fotón ismerhetjük, maguk a festmények eltűntek. Ennek az az oka, hogy az 1960-as években Richter sok alkotását összevágta, és elégette, mert elégedetlen volt velük. Ma azok a munkái mind jóval több mint félmilliárd dollárt érnének. A művész elárulta, hogy ma már több festményét is sajnálja, ugyanakkor az elpusztításuk nagyon felszabadító élmény volt.

hirdetés

Blu

A Blu művésznevet használó utcaművész 20 éven keresztül festett falakat Bolognában. Ám amikor a város vezetése úgy döntött, hogy a műalkotásokat áthelyezi egy galériába, hogy megőrizhessék őket az utókornak, Blu határozottan tiltakozott.

"Egy ilyen kiállítás oda vezetne, hogy lellkiismeretlen gyűjtők és kereskedők egymás után elszállítanák az utcákról a műalkotásokat."

Végül egy véső és némi szürke festék segítségével hozzálátott, hogy módszeresen eltávolítsa 20 év munkáját az utcákról.

Francis Bacon

Francis Bacon festményei a legdrágábbak közé tartoznak. 2013-ban egy triptichonja 142 millió dollárért kelt el.

1942-ben Bacon tönkretette legtöbb korai munkáját. De amúgy is jellemző volt rá, hogy elpusztította a festményeit. Nem csak azokat, amiket nem talált elég jónak, hanem azokat is, amik nagyon jók lehettek volna de úgy érezte, túlfestette őket.

"Azt hiszem, az igazán nagy festményeimet mind elrontom. Túl messze megyek velük, és így elveszítik minden erényüket."

Bacon festményeire akkora a kereslet, hogy még a tönkretett festményekből fennmaradt vászondarabokért is több ezer fontot adnak.

Monet

Monet leghíresebb alkotásai a Tavirózsái. Olyan festmények sorozata, amelyeket saját kertjében festett. Manapság több tízmllió dollárt is megadnak egyért. A festő korában azonban nem voltak ennyire népszerűek, sok kritika érte elmosódott, kusza ábrázolásmódjáért. Talán a kritikák hatására, a művész 1908-ban, egy nagyszabású kiállítás előtt 15 nagy vásznat megsemmisített. A festő arra is ügylet, hogyan tekintenek majd alkotásaira a jövő generációi. Halála előtt megkérte a menyét, hogy szabaduljon meg 60 további festménytől.

Michelangelo

Kevesen tudják, hogy a Vatikánban látható Pieta mellett Michelangelo élete végefelé készített még egyet, ez az úgynevezett firenzei Piéta. Nyolc éven át dolgozott rajta, aztán hirtelen dührohamot kapott, eltörte, majd a munkát ráhagyta egy barátjára. Amikor a barát megkérdezte, miért tette tönkre a remekművet, a művész azt felelte, azért, mert a szolgája, Urbino állandóan sürgette, hogy fejezze be, és kapkodásában letört egy darabot Szűz Mária karjából.

A restaurálást Tiberio Calcagni végezte el , helyreállította Krisztus karjait és ő fejezte be Mária Magdolna alakját. A művet Michelangelo 1561-ben Francesco Bandininek ajándékozta. 1674-ben átszállították Firenzébe és a San Lorenzo altemplomában helyezték el. 1721-ben a Santa Maria del Fiore főoltára mögött állították fel, majd 1933-ban átvitték az északi apszis egyik kápolnájába. Végül 1981-ben került a Dóm múzeumába, ahol jelenleg látható.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A legnagyobb magyar stadionkatasztrófa vezetett a Puskás Aréna elődjének felépítéséhez

A Fradi-pályán 1947-ben történt tragédiát a tribün túlterhelésére fogták, a helyszínen lévő építész azonban egész másra jutott.
Forrás: Tó-retró blog Címkép: FTC stadion és klubház, B közép lelátó. 1935. Fortepan/Lőrincze Judit - szmo.hu
2021. július 02.


Link másolása

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az új Puskás Aréna kiválóan szerepelt a Euro 2020 (2021) mérkőzésein. Valóban lenyűgöző épület és okot ad a büszkeségre. Ne felejtsük el azonban, hogy ősének, az első nemzeti stadionnak létrejöttéhez az ország legnagyobb stadionkatasztrófájára volt szükség. A sokkoló baleset nyomán a hazai döntéshozók belátták, hogy az akkor már 50 éve húzódó tervezgetést némileg fel kell gyorsítani. Pár éven belül meg is született a Népstadion, de menjünk csak szépen sorban...

A magyar-osztrák összecsapásoknak akkoriban még volt egy igen pikáns felhangja, a monarchia emléke miatt. Így nem csoda, hogy az Üllői úti pályán

hatalmas tömeg gyűlt össze 1947. május 4-én,

a 27. egymás elleni csatára. Ráadásul ezen a napon ünnepelte a magyar futball az első hivatalos mérkőzés 50. évfordulóját is. A válogatott összecsapás kezdőrúgását Hajós Alfréd végezte el, aki az első osztrák-magyar és egyben az első válogatott meccs balösszekötője volt. Az úszó, futballista, építész fenomén piros-fehér BTC mezt viselt, megemlékezve róla, hogy ez a csapat játszotta (ketté osztva) azt a nevezetes első, hivatalos mérkőzést 50 évvel korábban.

Üllői út, FTC stadion, szemben a B tribün, balra hátul a Magyarok Nagyasszonya (Rezső) téri templom kupolája. 1935. Fortepan/Lőrincze Judit

A meccs kezdete után nem sokkal a magyarok egyértelművé tették elképzeléseiket a végkimenetel kapcsán, hiszen a 13. percben már a második gól született (Puskás fejes gólja után Egresi növelte az előnyt). Nem csoda, hogy majd’ felrobbant a stadion. Sajnos ez esetben szó szerint, hiszen

hirdetés
ekkor dőltek először a fenti lelátóról a szurkolók az alattuk lévő szektorban ülőkre, a Springer szobor közelében. Bár egy lábtörés már ekkor is bekövetkezett, a rendezők tovább engedték a mérkőzést.

A nézők pedig elhűlve láthatták, hogy Ausztria az első félidő végére kiegyenlített.

Nem nehéz elképzelni, hogy mit érezhettek a szurkolók, amikor a második játékrész hatodik percében újra hozzánk került az előny, és az eredményjelzőre 3-2-őt akasztottak fel a kezelők. Leírhatatlan lehetett az öröm, ám hamarosan a döbbenet és a rémület is az lett. Ekkor

az emeletnyi magas észak-nyugati lelátó dőlt össze 8 méter hosszan. Mivel itt – az ülőhelyekhez viszonyítva – jóval többen voltak, a látvány leírhatatlan lehetett. Az emberek egyik pillanatról a másikra zuhantak a mélybe, majd vérző, jajveszékelő sérültek hevertek mindenütt.

A tribünön 400-an voltak a balesetkor, és közülük 278-at kellett Budapest 6 kórházába szállítani. Bár a Budapesti Rádió az esemény után azt jelentette, hogy két ember meghalt, ez nem bizonyult igaznak, ugyanis a vakszerencse folytán mindenki életben maradt (igaz 71 ember kritikus állapotban került az orvosokhoz).

Meglepő módon a játék néhány perces szünet után folytatódott, és végül 5-2-es magyar siker született...

Természetesen a rendőrség már másnap, hétfőn lefolytatta a vizsgálatát (egyetlen nap alatt!) és arra a következtetésre jutottak, hogy

a lelátó állapota és túlterheltség okozta a katasztrófát.

Ennek megfelelően még aznap(!) előállítottak 17 jegyüzért, akik hamis jegyeket árultak az összecsapásra, így (a biztonságiak figyelmetlensége miatt) jóval többen voltak a stadionban, mint az engedélyezett nézőszám. Tiszta, gyors munka volt a rendőrségtől, csakhogy...

Már korábban említettük, hogy a kezdőrúgás okán a stadionban tartózkodott az ország egyik elismert építésze,

Hajós Alfréd, aki azonnal vizsgálódni is kezdett, és igencsak más eredményre jutott,

mint a bősz cerberusok.

Hajós Alfréd

Ő azonnal megállapította, hogy a deszkapadlózatot tartó betonoszlop mozdult el 2 centiméterre kifelé a függőlegestől. A földre zuhant faanyag pedig a korhadásnak legkisebb jelét sem mutatta, az kiváló állapotban volt. De akkor mi történhetett valójában?

Hajós bevonta a vizsgálódásba a korábbi kerületi mérnököt (ő felelt korábban a középületek állapotáért) és immáron ketten próbáltak rájönni a katasztrófa okára. Elsőként azt állapították meg, hogy a kibillent oszlop eltávolodása miatt akadhattak ki a padlódeszkák, így azok törés nélkül zuhantak a mélybe. Azonban

arra a következtetésre jutottak, hogy a túlterhelés és a szurkolók ugrálása okozta dinamikus terhelés így nem mozdíthatta el a betonoszlopot.

Ha ez lett volna az ok, akkor a pillér nem kifelé, hanem befelé dőlt volna meg. A további vizsgálódás megállapította, hogy az oszlop alatti talaj erősen el volt vizesedve, ami instabillá tette a pillér alátámasztását és ez vezetett a dőléshez. Mivel a katasztrófa egy igen aszályos időszak közepén történt, így arra jutottak, hogy az eső nem játszhatott szerepet.

Végül sikerült megállapítani, hogy az oszlop mellett lévő teniszpálya öntözőberendezése ontotta a vizet a pillér környéki földre is, így annak használata idézte elő magát a katasztrófát is!

(Világ c. folyóirat, 1947. május, p.3.)

Vajon miért tudjuk ennek ellenére a mai napig úgy, hogy a stadion állapota és a túlterheltség okozta a balesetet? A választ ma már nehéz lenne megtalálni. Az azonban beszédes, hogy a következő választásokon (pár héttel később) hatalomra került Dinnyés Lajos, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagjaként azonnal a hazai stadionok katasztrofális állapotáról kezdett beszélni, és a „Nemzeti stadion” (Népstadion) 50 évvel az első tervek után, a következő évben valóban épülni kezdett...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Egy ikrekkel várandós nő maradványait találták meg egy 4000 éves urnában Szigetszentmiklósnál

Egy kislány csontjait is azonosították, aki 8-13 éves lehetett, amikor meghalt.

Link másolása

hirdetés

Számos emberi maradványra bukkantak magyar és olasz régészek egy Szigetszentmiklós közelében lévő 4000 éves bronzkori urnatemetőben - számolt be róla a Science Alert egy magyar-olasz tanulmány alapján.

A város területéről már korábban is sok lelet került elő a bronzkorból, egészen pontosan a Vatya-kultúra időszakából. A legnagyobb urnamezős területet Szigetszentmiklós határában, egy új szupermarket építése előtti ásatás során fedezték fel.

Összesen 525 temetkezőhelyet találtak fél hektárnyi területen. Huszonkilenc sírból 41 mintát vettek, ezek közül 26 urnában tárolt hamvak voltak. Ezeket aztán számos laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá, hogy kiderítsék, pontosan milyen embereket temettek el ott.

Az egyik urna azért emelkedett ki a többi közül, mert olyan luxustárgyakat is tartalmazott, mint egy arany hajgyűrű, egy bronz nyaklánc, és két csont tű.

A csontok között pedig a legérdekesebb felfedezés egy fiatal nő maradványai voltak, akit nem egyedül temettek el. A régészek szerint a 20-as évei végén vagy a 30-as évei elején járhatott, és ikrekkel volt várandós, amikor meghalt. A két magzat apró csontjait is megtalálták az urnában, akik már kb. 30 hetesek lehettek anyjuk hasában.

A bal oldali képen az anya, a jobb oldali képen a magzatok csontjai láthatóak.

hirdetés

Egy kislány maradványait is azonosították, aki 8-13 éves lehetett, és érdekesség, hogy nem a mai Magyarország területén születhetett, hanem valószínűleg Dél-Morvaországban, vagyis Csehországban. Más maradványok elemzésének eredményei is azt bizonyítják, hogy más nők is érkeztek messziről Szigetszentmiklós területére, ahol végül meghaltak.

A kutatók szerint az új leletek további vizsgálatával még többet megtudhatunk majd a Vatya-kultúráról. Az nem derült ki, hogy pontosan mikor bukkantak rá az újabb maradványokra. Tanulmányukat még 2020 novemberében küldték be a Plos One tudományos folyóiratnak, idén július 28-án jelent meg.

Szigetszentmiklóson egyébként idén is találtak emberi maradványokat egy, a vízparthoz közeli, magántulajdonban lévő telken, ahol a hírek szerint gyeptégla- és szőnyegüzem épülhet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Megfejtenék a tengeri rejtélyt: expedíció indul Shackleton 3000 méter mélyen fekvő hajójának felkutatására

Shackleton jég közé szorult hajója hónapokig sodródott a Déli-sarknál, mielőtt a jég összeroppantotta volna. A hajó legénységének több tagja jégtáblákon úszva jutott el a lakatlan Elefánt-szigetre, Shackleton és öt társa pedig egy bálnavadászhajón érte el a Déli-Georgia-szigetet.

Link másolása

hirdetés

Expedíció indul jövőre a sarkkutató Ernest Shackleton 1915-ben a Weddell-tengeren elsüllyedt Endurance nevű hajójának felkutatására - számolt be a vállalkozásról a The Guardian brit napilap online kiadása.

Shackleton hajójának holléte az egyik legnagyobb tengeri rejtély azóta, hogy a hajó 1915-ben a déli-sarki jég fogságába került és elsüllyedt. A sarkkutatás hőskorának ezt a jelképét sokáig lehetetlennek tartották megtalálni a szélsőséges antarktiszi környezet, "az ördögi körülmények" miatt, ahogy annak idején Shackleton jellemezte őket.

Egy nagyszabású tudományos expedíció azonban a hétfői bejelentés szerint arra vállalkozik, hogy felkutassa a roncsot, felmérje állapotát és lefilmezze. Az Endurance22 a jövő év elején indul útnak egy jégtörő hajóval. Az expedíción nemzetközi tudóscsapat vesz részt, amelynek tagjai egyúttal a déli-sarki jeget és a klímaváltozás hatásait is tanulmányozzák.

Mensun Bound, az expedíció vezetője két éve, 2019-ben már indított egy kutatást az Endurance után, de azt a vállalkozást a szélsőséges időjárás miatt le kellett fújni. Bound a The Guardiannek elmondta, hogy miközben a globális felmelegedés az Antarktiszon rendkívül elszomorító, az olvadó jég javította az esélyeket a hajóroncs felfedezésére.

Shackleton jég közé szorult hajója hónapokig sodródott, mielőtt a jég összeroppantotta volna. A hajó legénységének több tagja jégtáblákon úszva jutott el a lakatlan Elefánt-szigetre, Shackleton és öt társa pedig egy bálnavadászhajón érte el a Déli-Georgia-szigetet. Végül mindannyian megmenekültek.

hirdetés



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Magyar borért és nőért rajongott Beethoven, de egyikben sem volt köszönet

A sashegyi vörösbort barátja, Brunszvik Ferenc ajánlására kezdte nyakalni az alkoholista zeneszerző. Barátja testvérének, Jozefinának viszont hiába írt szerelmes leveleket, nem volt hozzá elég előkelő.

Link másolása

hirdetés

Ludwig van Beethoven (1770-1827), a világ egyik legnagyobb zeneszerzője imádta a magyar borokat, egészen pontosan a sashegyit, pedig hazájában is akadt bőven választék a Rajna-menti vidéken.

Erről a szenvedélyéről jóbarátja, Brunszvik Ferenc gróf tehetett, hiszen ő küldözgette neki rendszeresen a kóstolókat, nem csoda, ha rákapott az ízére. Alkohol-preferenciáiról levelezései és kortársak megemlékezései egyaránt árulkodnak. Ilyen lelkesen reagált a zeneszerző, miután megkapta a várt szállítmányt:

„Valahányszor a borodat iszom a barátaimmal, mindig leiszunk téged, vagyis a te egészségedre iszunk.” … „Ezer köszönet, kedves barátom, a nektárért.”

A magyar bor-fanatikus Beethovenről beszámolt a Budai Krónika is, amely – az első Magyarországon nyomtatott könyvként – az akkori hírforrások ősatyjának számított.

A zeneszerző nemcsak akkor itta a sashegyi nektárt, amikor Magyarországon vendégeskedett barátja-mecénása martonvásári kastélyában, hanem kedvenc bécsi éttermében is elérte, hogy kapható legyen. Bár nem lehetett nehéz dolga rávenni a tulajt, hogy budai borral egészítse ki a repertoárt, hiszen a vendéglős Jahn Ignác magyar származású volt, aki örült annak is, hogy forgalmassá tette a helyet a híres törzsvendég pityókás zenélése. Amikor Jahn nyitott egy másik egységet, már sokan szándékosan rossz hírét vitték a magyar bornak, mivel kiszorította az elegáns osztrák borokat. Ám nem volt egyszerű dolguk az ellenhangoknak: gyakorlatilag csak Beethoven halálával sikerült eltüntetni az osztrák földről a sashegyi itókát.

Budán a 18-19. században a legfontosabb mezőgazdasági munka a szőlőművelés volt, Magyarországon akkoriban nem is akadt máshol ekkora szőlőterület. Az odatelepülő rácok hozták magukkal a kékszőlőt, amely igen jól érezte magát a budai hegyvidéken – akárcsak az, aki a párlatot megitta. A 19. században a főváros teljes bortermelése majdnem kétmillió liter volt, és több külföldi ország rendelt belőle rendszeresen. Egy évtizeddel később azonban a filoxéra nevű szőlőtetű tönkretette az egész szőlőbirodalmat. Krúdy Gyula már csak az emlékét vetette papírra a sashegyi vörösnek.

hirdetés

Beethoven barátja leánytestvéreit, Brunszvik Terézt és Jozefint tanította egy ideig zongorázni. Terézzel bensőséges viszonyt ápolt, sokat leveleztek. Beethoven tisztelte a leány tehetségét (ne feledjük, hogy ő volt az első magyarországi óvodák megalapítója is), amiatt pedig felettébb hálás volt, hogy Teréz ismertette meg a magyar nagyközönséggel a műveit. Neki ajánlotta az Op. 78 Fisz-dúr szonátáját.

Ugyanakkor szíve a fiatalabb Jozefinért dobbant meg, ezért igencsak magába roskadt, amikor a lány férjhez ment Joseph Deym grófhoz, majd négy év alatt négy gyermeket szült neki. Jozefin ezután megözvegyült, amin felbuzdulva Beethoven 15 szerelmes levelet írt neki

(a zenetörténészek szerint a cím és dátum nélküli, Halhatatlan kedveshez című romantikus irománya is ezek közé tartozik), melyek nem maradtak reakció nélkül, sőt, gyakran találkozgattak. A rossznyelvek szerint született a viszonyból egy leánygyermek is. A heves szerelmi levelezést azonban nem követhette házasság, méghozzá a vagyoni és rangbeli különbségük miatt. Jozefin végül ismét máshoz ment férjhez, és szült újabb három gyereket. Ez mélyen elkeserítette Beethovent, aki soha nem nősült meg.

A fenti históriákat máig őrzi Sas-hegyen az ott tornyosuló Beethoven-szikla. Ennek az a története, hogy Brunszvik Teréz éppen arra sétált kísérőjével, aki meglátva a kiálló kődarab sajátos sziluettjét, felkiáltott: „Jé, ez pont olyan, mint Ludwig!”

Beethoven bormániájáról tanúskodik az is, hogy már megsüketült, amikor az alábbi ars poeticát fogalmazta meg:

„a zene az érzékek bora: inspirál és felszabadít, és én vagyok Bacchus, aki elhozom ezt az emberiségnek, és ezzel a csodálatos itallal részeggé teszem a lelküket.”

Sajnos a tehetséges zeneszerző alkoholizmusa okozta korai vesztét: eleve sokáig szenvedett a mindennapos ivászat testi hatásaitól: hasnyálmirigy- és májproblémák, migrén, hasi fájdalmak gyötörték a hallásproblémája mellett. Beethoven 56 évesen hunyt el ólommérgezésben, ahogyan pár éve kiderült a hajából és csontjából vett mintákból. Ennek magyarázata, hogy eleve ólomkristály poharakból ivott, de a gyenge minőségű borok akkoriban ólom-oxidot is bőven tartalmaztak, hogy feljavítsák és lágyítsák az üveg tartalmát. A zeneszerző pedig minden áldott nap gondoskodott arról, hogy túladagolja magát ebből a gyilkos vegyületből.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: