MÚLT
A Rovatból

Kegyetlen diktátor, vagy rengeteg magyar gyerek megmentője? – Ratkó Anna szerepe ma is vitatott

Ki volt a Ratkó-gyerekek 'anyukája', aki betiltotta az abortuszt a II. világháború utáni Magyarországon?
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2018. november 17.


Link másolása

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ratkó-gyerekek és a Balaton

A Balaton igazán az 1960-as években kezdett el fejlődni és ekkor különösen szüksége is volt az országnak egy saját üdülőhelyre, hiszen rengeteg kisgyerek élt az országban. Köszönhetően az 50-es évek első felében született rengeteg csecsemőnek, akiket manapság csak Ratkó-gyerekekként emlegetünk. Egy biztos, a Balaton a 60-as évek elején gyerekek százezreinek biztosított kellemes nyári üdülőhelyszínt, később pedig a 70-es években a Ratkó-unokák nyaraltak a népszerű úttörőtáborokban a magyar tenger partján.

De vajon miért is született ennyi kisgyerek az 50-es évek elején, és tényleg Ratkó Annának, a Rákosi kormány egyetlen női miniszterének és vitatható intézkedéseinek köszönhető? Néhány érdekesség, amit biztos nem tudtál az akkori gyermekvállalásról és Ratkó Annáról.

VIDEÓ: Ratkó Anna egy nőnapi ünnepségen (1951)

Ratkó Anna is volt kisgyerek...

De kezdjük az elején, ki is volt Ratkó Anna, akit az utókor egyfajta diktátornak, a kötelező szülés kommunista politikusának tart. A kis Anna szegény munkáscsaládban született 1903-ban, összesen 12 testvére volt, illetve két elárvult rokongyermeket is neveltek a szülei. Nem csoda, hogy 12 évesen már munkába kellett állnia a kislánynak, aki egy évvel később már szakszervezeti bizalmi volt a munkahelyén.

Az I. Világháború alatt fegyvergyárban dolgozott, emellett pedig szorgos aktivistaként szervezte a munkás- és árva gyerekek összejöveteleit, ahová hol kakaót, hol süteményt szerzett különböző támogatóktól. Később szövőnőként helyezkedett el, de a politikától és kommunista párttársaitól sem maradt távol, hiába vitték be és tartották fogva rendszeresen a rendőrök. Kortársai szerint Ratkó Anna valódi idealista volt, aki hitt abban, hogy jobbá teheti a szegények életét, aki tényleg segíteni szeretett volna a kollégáin, családján barátain. Rengeteget foglalkozott gyerekekkel, akik imádták az anyáskodó kommunistát. A környezetében élők úgy írták le, mint akihez minden bajjal lehetett fordulni, aki meghallgatott mindenkit, és aki kiállt mindenkiért bármilyen helyzetben.

Ratkó Anna, a miniszter

Ilyen előélet után nem csoda, hogy a II. Világháborút követően ismét bekapcsolódik a kommunista párt munkájába és 1952-ben Rákosi Mátyás kinevezte előbb népjóléti, majd egészségügyi miniszternek. Feladata a háború utáni Magyarország egészségügyi rendszerének megszervezése és felépítése volt, ami nem kis átalakítás lehetett, hiszen egy magánpraxisokon nyugvó ellátást kellett pár év alatt államosítani. A korabeli orvosok és egészségügyi dolgozók egyébként szerették Ratkó Annát, aki tényleg meghallgatta elvárásaikat és megpróbált a lehetőségekhez képest olyan intézkedéseket hozni, amely megfelelt minden érintettnek. Persze ez nem mindig járt sikerrel!

Bölcsőde. 1950. Fotó: Fortepan

Munkája részeként rendszeresen járta a gyermeküdülőket, árvákat gondozó intézményeket, ahol körbezsongták a gyerekek az immár 50-es éveibe lépő asszonyt, aki szívesebben játszott a kicsikkel a földre ülve, minthogy agitáljon a szülők között. Pedig ez is a feladatai közé tartozott, hiszen kiváló szónoki képességeit gyakran kihasználta a párt is.

Ratkó gyakran hangoztatta, hogy gyermek nélkül nem is létezhet boldog házasság. Ez a hite egybevágott a kor vezetőjének Rákosi Mátyásnak az elképzeléseivel, aki nem akart lemaradni a népesedési versenyben sem a nyugattól sem a Szovjetuniótól. Ezért a pártbizottság eldöntötte, hogy sokkal több gyermek kell az országnak és elindította a Ratkó-kampányt, amely a közhiedelemmel ellentétben nem csak az abortusztilalomról szólt.

A nem létező Ratkó-törvény

Ratkó Anna néhány interjújában később elmondta, hogy alapvetően egyetértett a tiltott magzatelhajtásokra vonatkozó elhatározással, hiszen háború után volt az ország, nagyon sok ember pusztult el, szükség volt sok gyerekre. Csakhogy — Ratkó-törvény soha nem létezett, nem adtak ki ilyen rendelkezést. A valóságban a magzatelhajtás már korábban is tilos volt, 1878-tól büntették, ekkortól szerepelt a Büntető Törvénykönyvben (az úgynevezett Csemegi-kódexben). Ez a jogszabály igen magas büntetésekkel — egyes esetekben 10-15 évi fegyházzal — fenyegette a tiltott műtétet végző orvost vagy bábát, és évekkel az ezt elvégeztető nőt is.

A Ratkó-korszak lényege tulajdonképpen abban állt, hogy ezt a paragrafust 1950-től igen szigorúan alkalmazta, illetve előírta a több orvosból álló abortusz-bizottságok létrehozását, amelyek döntöttek egy-egy magzatelhajtás egészségügyi indokairól. Ezt a döntést korábban az adott orvos lelkiismeretére bízták. Mindemellett a Ratkó-korszakban indult el az óvodai és bölcsődei rendszer alapjainak letétele is, hogy a dolgozó nők szabadon visszatérhessenek a munkahelyükre, ezzel is ösztönözve a gyermekvállalási kedvet.

Fotó: Fortepan/Nagy Gyula (1953)

A Ratkó-korszak erőszakos imázsa sem a miniszternőnek köszönhető, hanem jóval inkább az akkori igazságügyi minisztériumnak, akik külön rendeletet hoztak az illegális magzatelhajtások utáni nyomozásokról és azok bírósági eljárásairól. Üldözték az abortuszt végző orvosokat, bábákat és az anyákat egyaránt, igen komoly büntetésre számíthattak mindazok, akik veszélyeztették a születendő gyermek életét. A korabeli kilakoltatások, megfigyelések és AVO-s történetek közepette nem csoda, hogy senki nem kockáztatott egy nem kívánt terhesség miatt.

A kor legmodernebb abortusz-törvénye

Sokan azonban azt már nem tudják, hogy éppen Ratkó Anna – még miniszterként - léptette hatályba korának egyik legmodernebb abortusz-intézkedésekét 1954. január elsején. Ebben engedélyezte, hogy legálisan lehessen magzatelhajtást végezni szociálisan indokolt esetben is, korábban csak egészségügyi és kriminális okoknál volt erre lehetőség. A népstatisztikai adatok szerint mintegy 350.000 kisgyermek született az 1950-es évek első felében, amit ma Ratkó-korszaknak hívunk.

Azt viszont vitatják, hogy ezt a születésszámot ténylegesen az abortusztilalom miatt érték volna el, vagy egyszerűen csak hatott az agitáció, és az újjáépülő országban szívesebben vállaltak több gyermeket is a családok. A társadalom akkor és most is Ratkó Anna nevéhez köti az illegális abortusz miatti bebörtönzéseket és szomorú családi történeteket, nem csoda, hogy 1956-ban megpróbálták őt is meggyilkolni az otthonában. Pedig egészségügyi indokokra hivatkozva a miniszterasszony ekkor már nem játszik fontos szerepet a politikában és lemond pártbeli tisztségeiről is, 1981-es haláláig csendesen, visszavonulva, családja körében élt.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: