KULT
A Rovatból

Magyar Retró 2. - „Kádár-nosztalgia ma is létezik”

Bemutatták a Magyar retró című dokumentumfilm második részét, ennek apropóján beszélgettünk Papp Gábor Zsigmond rendezővel.


NYERJETEK JEGYET A 28-AI VETÍTÉSRE!

Ha szeretnétek megnézni január 28-án 19 órától a Magyar Retro 2.-t a Lurdy Házban, akkor nincs más dolgotok, mint regisztrálni hozzánk és a regisztrálók között 10 darab páros jegyet sorsolunk ki a vetítésre!

Papp Gábor Zsigmond 1966-ban született, dokumentumfilmesként már kéttucatnyinál is több alkotást jegyez. Ezek közül legismertebbek a Kádár-kori Magyarországot archív felvételek segítségével megidéző Budapest-, Balaton- illetve Magyar retró című filmek. Utóbbi folytatása január 23-án kerül a mozikba, négy fejezete a magyar várost, falut, iskolát és ifjúságot mutatja be a rendszerváltás előtti évtizedekben.

Magyar Retro 2.

Tudjátok, hogy hány kilót emelt Bodrogi Gyula öltönyben? Hogy hogy nézett ki Miskolc, Debrecen, Győr, Pécs és Szeged a 60-as években? És hogy hogyan énekelték a Himnuszt az iskolai évnyitókon?

Eddigi munkáid között erősen dominálnak a mostanihoz hasonló „retró” dokumentumfilmek. Honnan a téma iránti érdeklődésed?

Az az igazság, hogy ezek csak egy kis részét jelentik a dokumentumfilmjeimnek. Csináltam összesen 26-ot vagy 27-et, amik közül csak hat készült archívokból: az öt retró film, valamint Az ügynök élete régi állambiztonsági felvételekből. A többi húsz filmem irodalmi, történelmi és szociográfiai dokumentumfilm, mint pl. a Tandori, A birodalom iskolája, a Partik népe és a Plázák népe, a Kémek a porfészekben vagy A szovjet levelezőpajtás. Csak ezeket kevesebben ismerik, mint a retrókat. Kicsit olyan ez, mint pl. Weöres Sándornál: azt, hogy „Fut, robog a kicsi kocsi”, minden magyar ember betéve tudja három éves kora óta, de a komolyabb műveit, mondjuk a Psychét már jóval kevesebben olvassák. Persze nem akarom magamat Weöreshöz hasonlítani. Az kétségtelen, hogy a Kádár-korszak egykori történelemszakosként és filmesként is nagyon izgat, hiszen roppant ellentmondásos korszakról van szó. Tulajdonképpen nem is lehet egységes korszakról beszélni, hiszen egészen más világ volt ’58-68 között, mint ’68-78 között vagy ’78-88 között. Az ’56-os megtorlásoktól „a legvidámabb barakk”-ig eléggé hosszú volt az út. És persze személyesen is érintett vagyok, hiszen a szüleim fiatalsága és a saját gyerekkorom is a Kádár-korra esett.

Könnyebb vagy nehezebb dolga van-e szerinted egy dokumentumfilm-rendezőnek a játékfilmeseknél? Miben különböznek a munkamódszerek?

Két külön szakmáról van szó. Nagyjából úgy aránylik a játékfilm-készítés a dokumentumfilm-készítéshez, mint az írói munka az újságírói munkához. Az egyik a fikció, a fantázia világa, a másik a kutatásé, oknyomozásé, valóságfeltárásé. Persze van átjárás a kettő között, ugyanúgy, ahogy írók is írhatnak újságcikket, dokumentumfilmesek is csinálhatnak játékfilmet. De más gondolkodást kíván a kettő. A játékfilmet előbb meg kell írni, aztán leforgatni. A dokumentumfilmnél gyakran előbb kell elkezdeni forgatni, és közben alakul ki a dramaturgia.

MR_2_Leragasztott szemüveg

MR_2_Omega polo

Szerinted 2014-ben is létező jelenség még a Kádár-nosztalgia? Ha igen, mi lehet az oka?

Persze. Nosztalgia mindig volt és mindig lesz az emberekben az ifjúságuk után. Andrzej Wajda mondta, hogy soha nem volt olyan boldog, mint 1944-ben. Mert igaz, hogy Lengyelország romokban állt, de ő akkor volt 20 éves, és akkor volt a legszerelmesebb. És sokakban él nosztalgia amiatt is, hogy akkor nem volt munkanélküliség, és SZOT-beutalóval a szegényebb családok is elmehettek nyaralni két hétre egy balatoni üdülőbe. Ezt ma már jóval kevesebben tehetik meg.

Vannak-e véleményed szerint az előző rendszernek máig felfedezhető hatásai, lenyomatai a magyar emberek mentalitásában?

Abszolút vannak. A rendszerváltáskor azt hittük, hogy néhány év alatt gazdaságilag is és mentalitásban is sikerül átállni a kapitalista piacgazdaságra. Ehhez képest a gazdaság gyenge, és az emberek fejében is továbbél a gondoskodó állam víziója. Szerintem Magyarország egy óriási történelmi lehetőséget szalasztott el a rendszerváltáskor, és ez a politikai elit felelőssége. A társadalomban hatalmas energiák voltak, de ezeket nem használták ki, hanem elherdálták egymás pocskondiázására.

Honnan származnak a filmben szereplő archív felvételek, milyen elv mentén válogattad össze és rendezted sorba őket?

Ezek részben a Magyar Nemzeti Filmarchívumból – mai nevén MaNDá-ból –, részben pedig a Magyar Televízió archívumából való mozihíradók, propagandafilmek, reklámok. A kiindulópont az volt, hogy bemutassuk, hogy bár ezek propaganda célból készült filmecskék voltak, amiknek azt kellett bemutatniuk, hogy a szocialista rendszer a létező világok leges-legjobbika, mégis saját magukat leplezik le: kiderül, hogy az áruellátás igencsak akadozott Magyarországon, többnyire 2-3 fajta, és nem túl jó minőségű autó, TV vagy fürdőruha közül lehetett csak válogatni. A Magyar retró 2-ben a vidéki városok és falvak életét kívántuk bemutatni. A film négy fejezetből áll: A magyar város, a magyar falu, a magyar iskola és a magyar ifjúság.

MR_2_Barkók

MR_2_Boros Lajos gitár

Mit tettél hozzá te rendezőként az eredeti bejátszásokhoz azon kívül, hogy egymás mellé illesztetted őket?

Nem tettem hozzájuk semmit, csak elvettem belőlük. Lefaragtam és fogyasztható formába öntöttem – nem egyedül, Tamási Miklós forgatókönyvíróval és Bartos Bence vágóval együtt – azt az 50-60 órányi anyagot, ami ezekben a témákban fellelhető az archívumokban. Félórás filmeket sűrítettünk 1-2 percbe, klipeket vágtunk rég elfelejtett zeneszámokra a közönség számára eddig ismeretlen, porosodó filmekből, és megképesítettünk 40-50 évvel ezelőtti újságcikkeket. Ez sok idő, energia, és azért kell hozzá kreativitás is. A posztmodern irodalom sem tett sokszor mást, mint vendégszövegeket helyezett egymás mellé. A kérdés egy ilyen kompilációnál mindig az, hogy mit, miért és hogyan? És ha az alkotók ezzel tisztában vannak, akkor a többi már csak ízlés és arányérzék kérdése. Ezzel együtt a retró filmjeimet nem tartom szerzői filmeknek, sokkal inkább – Tandorival szólva – „egy talált tárgy megtisztításának”.

Miben különbözik az elsőtől a most elkészült második rész, és szükséges-e a megértéséhez az előbbi ismerete?

Szerkezetében nem különbözik, most is négy fejezetből áll a film, tartalmilag viszont igen, mivel mások a témák. Szerintem nem szükséges ismerni hozzá az első részt, önállóan is teljes értékű alkotás.

MR_2_Pécsi Ikarus

MR_2_Sorell kisdobos

Kit tartasz a filmjeid célközönségének? Le tudja szerinted kötni ez a téma az idősebbek mellett (akik eleve átélték) a mostani tizen-/huszonéveseket is?

Az a tapasztalatom, hogy az idősebbeket és a fiatalabbakat is érdekli, de mindenkit más miatt. Akik éltek már ebben a korszakban, azok a saját múltjukat keresik benne – örömmel fedezik fel, hogy nekik is olyan szoknyájuk, frizurájuk vagy subaszőnyegük volt, mint amit a filmben látnak. Akik pedig még nem éltek, azoknak a 30 évvel ezelőtti világ ugyanolyan távoli, mintha 300 évvel ezelőtti lenne, és egyfajta derűs borzongással nézik, hogy a szüleik, nagyszüleik hogyan éltek.

Tervezel-e további részeket a sorozatnak?

Mivel minden rész után azt nyilatkoztam, hogy ez az utolsó, és mindig megszegtem, most már nem merek semmit mondani. Majd meglátjuk.

Magyar Retro 2.

színes, magyar dokumentumfilm, 82 perc, 2014 (6)

rendező: Papp Gábor Zsigmond

forgatókönyvíró: Tamási Miklós

producer: Papp Gábor Zsigmond

vágó: Bartos Bence

A filmet január 23-tól vetítik az alábbi mozik:

Szigetszentmiklós-Nádasdy

Pécs Apolló mozi

Miskolc

Uránia

Szombathely

Zalaegerszeg

Eger - Agria mozi

Szeged

Puskin

Toldi

Balassagyarmat-Madách

Szolnok Tisza Mozi


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: