SZEMPONT
A Rovatból

Jobban lesz attól, ha bilincsben visszük a pszichiátriára?

Jó-e valakit akarata ellenére bevinni a pszichiátriára, lekötözni és begyógyszerezni? Magyarországon ez gyakran megtörténik, míg a világ más részein a pszichés gondokkal küzdőknek más megoldást találnak.
Szurovecz Illés, Abcúg - szmo.hu
2018. június 23.



Nagy kérdés, jó dolog-e valakit akarata ellenére bevinni a pszichiátriára, lekötözni és begyógyszerezni. Magyarországon ez gyakran megtörténik, és sokak szerint jó is, ha a pszichés gondokkal küzdő, veszélyes embereket kórházba viszik. De mitől lesz valaki veszélyes? Ezt senki se írta le sehova, mindig a mentősök és az orvosok döntik el. Egy falhoz vágott bögre vagy két doboz cigi például elég hozzá? Miközben itthon a kötelező gyógykezelések sorra produkálják a jogsértéseket, Európa néhány pontján kezdik elfelejteni ezt az egészet, és jobb megoldásokat találnak.

Péterre 2005-ben hívták ki először a mentőt. “Pszichózisnak hívják, amikor más állapotba kerülök, másképp látom a világot, kívülről furcsának is látszom ilyenkor” – mondta a 38 éves budapesti férfi, akit tizenhárom éve, egy különösen nehéz időszak, többek közt édesanyja öngyilkossági kísérlete után diagnosztizáltak bipolárisként. “Volt, hogy a munkahelyemről vittek be. Fizikailag soha senkit nem bántottam, de a környezetem úgy érezte, hogy veszélyes lehetek”.

A szabályok szerint Magyarországon azokat vihetik be akaratuk ellenére a pszichiátriára, akik veszélyeztetik magukat vagy másokat. Ilyenkor kezdetét veszi egy több hetes kezelés, általában erős nyugtatózással és gyógyszerezéssel, miközben nem hagyhatják el a kórházat. “Egyetlen éjszaka volt, amikor haza akartam menni. Kiabáltam és dörömböltem az ajtón. Nem akartam ártani senkinek, mégis lekötözött egy ápoló”.

Attilát 2008-ban diagnosztizálták mániás depresszióval, ami saját leírása szerint “vagy hónapokig tartó, nagyon mély depressziót, vagy egy nagyon intenzív, felfokozott állapotot jelent. Másfél éve a kettő között vagyok” – mondta. Attila egy vidéki kisváros lakójaként jól ismeri a helyi rendőröket, akik ötször vitték el bilincsben a pszichiátriára. “Amikor depressziós voltam, nem érdekelt semmi. Nem mentem el időben kontrollra, nem váltottam ki a gyógyszeremet, ami nem tetszett a családomnak, ezért kihívták a mentőket”.

Azt mondta, fizikailag nem állt ellen, egyszerűen leült a sarokba, és a felszólítás ellenére sem volt hajlandó elindulni a kórházba. “Télen a hóban húztak, mint a disznót a vágásba. Minek mentem volna? A magyar pszichiátria arról szól, hogy a beteg legyen kussban, ne mászkáljon a folyosón, vegye be a gyógyszert, és éjjel aludjon. De az undorító kórházi vécé és zuhanyzó, az ocsmány kaja nem nagyon segít az emberen”.

Két doboz cigi is lehet veszélyeztető

A kötelező pszichiátriai gyógykezelés kérdése egy elég összetett probléma, amiről orvosok, jogászok és maguk az érintettek is sokfélét gondolnak. Vannak, akik szerint ez súlyosan korlátozza az ember szabadságát, ezért be kellene tiltani, és a gyógyszerezés-kötözés párosnál hatékonyabb módszerek után kellene nézni. Másrészt viszont a pszichés problémákkal küzdők egy része könnyen kerülhet olyan állapotba, ami külső beavatkozás nélkül nagyobb bajhoz, akár öngyilkossághoz is vezethet.

Erre a vitára később még visszatérünk. De ha elfogadjuk, hogy bizonyos esetekben szükség van kötelező gyógykezelésre, a mostani rendszer akkor is tele van visszásságokkal.

Sehol sem írják le, mit jelent konkrétan a veszélyeztető magatartás

– mondta Milanovich Dominika, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, akihez több, kötelező gyógykezelésen átesett ember fordult már jogi segítségért. Szerinte általában annyira hiányosak a dokumentumok, hogy ki sem derül, pontosan mit csinált az illető. “Például leírják, hogy elindult nála egy paranoid tünetképzés. De arról nincs szó, hogy ez miben nyilvánult meg, hogyan veszélyeztette magát vagy a környezetét, mondjuk fenyegetőzött-e”.

Pedig ez lenne a legfontosabb, hiszen a törvény szerint ez az egyetlen feltétele annak, hogy valakit akarata ellenére is pszichiátriára vigyenek. Gombos Gábor, aki az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottságának tagja volt, úgy látja, a veszélyeztető magatartás nem más, mint egy gumikategória. “Egyszer beszállítottak egy bácsit, aki napi két csomag cigit szívott. Azt mondták, ezzel súlyosan veszélyezteti a saját egészségét”.

Így aztán elég nehéz megmondani, kit vehetnek kötelező gyógykezelésbe. A TASZ-nál leginkább személyiségzavarokkal küzdő emberekkel találkoznak. “Skizofrénia, mániás depresszió, és ehhez hasonló diagnózisokat kapnak. Van, aki úgy kerül be, hogy előtte napokig nem alszik” – mondta Milanovich. Szerinte az is egyre gyakoribb, hogy valamilyen családi konfliktus után vesznek valakit gyógykezelésbe. “Ilyenkor nagyon nehéz dolguk van a kiérkező mentősöknek. Mi van, ha valakit nem visznek be, aztán utólag kiderül, hogy indokolható lett volna? Kevesen vállalják ezért a felelősséget”.

Attila egyszer épp akkor került nagyon rossz passzba, amikor otthon volt az általános iskolás fia is. “A falhoz vágtam egy bögrét. Most akkor veszélyben volt a gyerek? Szerintem igen, indokolt volt, hogy bevittek. De ha olyasvalaki vágja falhoz a bögrét, akinek nincs pszichés diagnózisa, biztosan nem mennek ki érte”.

Azt is nehéz megmondani, egyáltalán hány embert vesznek kötelező gyógykezelésbe. A Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a pszichiátriai gondozásba vett betegekről vannak éves adatai (2016-ban például 14 ezer új beteg jelent meg a rendszerben), de ebben benne vannak az önkéntes gyógykezelések is. A kötelező gyógykezelések nagyságrendjét Gombos és kollégái a kétezres évek közepén próbálták megbecsülni a bíróságoktól kikért adatok alapján. Bár nem kaptak választ mindenhonnan, úgy becsülték, hogy a kórházi felévtelek 25-30 százaléka nem volt önkéntes.

Más kérdés, hogy Gombos szerint nincs sok értelme önkéntes felvételről beszélni, hiszen a gondnokság alatt levők helyett például a gondnokuk is dönthet, és papíron az is önkéntesnek számít. Sokan pedig kisebbik rosszként választják a kezelést, abban a reményben, hogy így majd látogatót fogadhatnak és telefonálhatnak. Érintettként vele is történt már hasonló:

“Stroke-gyanús tüneteket észleltem magamon, ezért kihívtam a mentőt. Mire kiértek, az aggasztó jelek többsége elmúlt, de kérdeztek róla, ezért elmondtam a pszichiátriai előtörténetemet is. A mentős arra következtetett, hogy a pszichiátriai problémák éppen testi tünetekben nyilvánultak meg, ezért javasolta, hogy menjek be önként a kórházba. Aláíratták az önkéntes gyógykezelésről szóló nyilatkozatot, ennek ellenére bevittek a zárt osztályra, ahol elvették a telefonomat, a nadrágszíjamat, a cipőfűzömet, mindent, amivel kárt tehetnék magamban. Csak az aktivista barátaimnak köszönhettem, hogy négy nap után eljöhettem”. Ez az eset valószínűleg egy magyar bíróság szerint sem lett volna szabályos, de Gombos inkább nem pereskedett.

Nehéz fellebbezni

A bíróságnak három nappal a beszállítás után kell döntenie arról, hogy indokolt-e a kötelező gyógykezelés. De mivel a mentőknél és a kórházban nem írják le, miért látták veszélyesnek az illető magatartását, elég nehéz jó döntést hozni.

Az erről szóló “minitárgyalást” a kórteremben, a többi bent fekvő ember és hozzátartozóik füle hallatára szokták megtartani. Milanovich egy blogbejegyzésében abszurdnak nevezte ezt a helyzetet, amely arra kényszeríti az embert, hogy a nyugtatóktól amúgy is kábán, ismeretlenek kérdéseire válaszolgasson, miközben senki sem tájékoztatta rendesen, és a telefonját is elvették.

A bírósági határozat végül 10-12 nap múlva születik meg, ami csak nagyon nehezen és későn jut el az érintetthez. “Nagyon nehezen, mert míg az érintettet a zárt osztályon tartják fogva, addig a bírósági végzést az üres lakásába postázzák ki. Túl későn, mert a beszállítás és a határozat kézbesítése között 27 nap is eltelhet” – írta a TASZ egy tavalyi közleményében, miután az alapvető jogok biztosa is megállapította, hogy jóformán nincs lehetőség fellebbezni a döntés ellen. A kormány erre módosított valamelyest a jogszabályokon, de az ombudsman idén februárban még mindig hiányolta a rendes fellebbezés lehetőségét.

Milanovich szerint ez az egész azért is van így, mert rutinszerűen, futószalagon folynak az eljárások. Ha az embernek nincs ügyvédje vagy meghatalmazott nagykorú rokona, az állam kirendel neki egy ügygondnokot. Ő kulcsszereplő az ügyben, hiszen arra kell figyelnie, hogy

- minden megfeleljen a jogszabályoknak, és

- csak akkor maradjon az illető a pszichiátriai osztályon, ha feltétlenül szükséges.

“Az ombudsmani jelentésekből kiderül, hogy ez az ügygondnok nem is találkozik a minitárgyalás előtt azzal az emberrel, akit képviselni fog” – mondta.

Megszüntetni? Ki tudja?

Ezeket a problémákat nagyrészt kezelni lehetne törvénymódosításokkal és azzal, ha az intézmények betartanák a most is érvényes jogszabályokat. Sokak szerint viszont a kötelező gyógykezelés úgy, ahogy van, sérti az emberi jogokat, ezért meg kellene szüntetni. Persze ők sem tagadják a pszichés betegségek létét, viszont azt mondják, hogy “nem azzal az emberrel van a baj, akinek félelmei vannak, vagy aki hangokat hall, hanem az a kérdés, hogyan reagál rá a társadalom. Az egyetlen megoldás a zárt részleg, majd a rehabilitáció, aztán hazamenni, majd megint vissza a zárt részlegre, vagy van alternatíva? Ha van, az figyelembe veszi-e az ember adottságait, jogait, életét és méltóságát?” – foglalta össze Gurbai Sándor emberi jogi szakértő a TASZ korábbi kerekasztal-beszélgetésén.

A másik oldal viszont azt mondja, hogy a legdemokratikusabb országban is indokolt lehet elzárni az embereket. Ez az orvosi megközelítés: aki beteg, azt kezelni kell, a saját érdekében is, nehogy a betegsége miatt eladja a saját házát, felelőtlen szerződéseket írjon alá, vagy mondjuk hiteleket vegyen fel. Szuromi Bálint, a Semmelweis Egyetem sürgősségi pszichiátriás osztályának vezetője ugyanezen a beszélgetésen azt mondta, mindig alaposan megvizsgálják, hogy az illetőnek van-e mentális zavara, és ha igen, az veszélyt jelent-e.

“Nem fekete-fehér a helyzet. Nem arról van szó, hogy lenne egy mindenre tökéletes megoldás, ehhez képest milyen rossz a rendszer” – mondta Harangozó Judit, az Ébredések Alapítvány vezetője, amely partnerként tekint a pszichés betegekre. Bár mindent elkövetnek azért, hogy a hozzájuk fordulók közül senkit se kelljen akarata ellenére pszichiátriára utalni, néha ez mégis elkerülhetetlen.

“Ha ez megtörténik, azt kudarcnak tekintjük, és a végtelenségig elmegyünk, hogy megelőzzük. Legutóbb, amikor bekerült egy páciens, öt órát foglalkoztunk vele, behívtuk a családot, mindent megpróbáltunk” – mondta korábban ugyanezen a beszélgetésen. Igaz, szerinte, ha több munkatársa tudott volna foglalkozni vele 24 órán keresztül, elkerülhető lett volna az akarata ellenére történő kórházi kezelés.

“Sok olyan helyzet van, amikor nem tudunk más megoldást találni, mert így elérhető, hogy az illető megússzon például egy nemi erőszakot, amibe azért kerülhet, mert nem tudja reálisan megítélni a veszélyeket éppen egy nehezebb mentális állapotban” – tette hozzá most az Abcúgnak. Harangozóék azért küzdenek ennyire a kötelező gyógykezelés ellen, mert megélyegzőnek, sokszor traumatizálónak tartják, és ez a felépülést is hátráltatja. “Néha tényleg meg kell valakit fogni, hogy ne ugorjon ki az ablakon, de ahol az erőszak egyszer megengedett, ott könnyen folytatódni fog. Olyan, mintha pisztoly van otthon, előbb-utóbb elsül. Nehéz a pszichiátriában mérlegelni, hogy hol van az a pont, ahol már nincs más út. A szakirodalom mindenesetre úgy látszik, megerősíti, hogy az erőszakmentes segítésnek kevesebb áldozata van, mint az erős kontrollokra építő ellátásnak”.

Máshol már elkezdték

“Olyan ez, mint a rabszolgaság. Az sem szűnt meg egyik napról a másikra. Egy nagy történelmi beágyazottságú, sok-sok generáción át elfogadott intézményt időbe telik megszüntetni” – mondta Gombos, aki maga is részt vett a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény létrehozásában. Ezt 2011-ben minden uniós ország aláírta, és bár konkrétan nem szerepel benne, az általános értelmezés szerint tiltja a kötelező gyógykezeléseket.

Ennek ellenére még sehol sem tiltották be Európában, jó példák viszont vannak arra, hogyan lehet erőszak nélkül, a közösség bevonásával segíteni a pszichés problémákkal küzdő embereken. Olaszországban már 1978-ban elfogadtak egy törvényt, amely az elmekórházak fokozatos lebontásáról rendelkezett. Ezt a híres pszichiáter, Franco Basaglia kezdeményezte, aki a saját intézetében leszámolt a szíjazással, az elektrosokkal és más durva módszerekkel.

Bár a törvénynek végül nem sikerült országszerte érvényt szerezni, Triesztben ma már erőszakmentes, közösségi alapú ellátás működik, ráadásul nagyon költség-hatékonyan. (Angolul itt olvashat a Freedom First nevű programról). Ez azt jelenti, hogy kórházba szállítás helyett inkább otthon próbálnak segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Annyira elkötelezetten védik az egyén szabadságát, hogy

ha például úgy dönt, hogy elmegy kaszinózni, akkor mennek vele, és próbálják együtt kitalálni, mi lehet a háttérben, hogyan lehetne megoldani a problémáját.

A szakembereket ott direkt az erőszakmentességre képezik ki, emellett létezik egy 5-6 ágyas osztály is, ahol általában nincs senki, de egy teljes stáb várja, ha valaki mégis be szeretne feküdni. Zárt osztály vagy kötözés viszont ott sem jöhet szóba. “Öt éve egyszer valaki bezárt egy ajtót, amiből több évig tartó botrány lett” – mondta Harangozó a kerekasztal-beszélgetésen. Az Ébredések Alapítvány egy hasonló módszert próbál megvalósítani itthon, ebben a programban vesz részt a cikk elején idézett Péter is.

“Tizenvalahány évig kerestem ezt a lehetőséget, és véletlenül találtam meg egy ismerősömön keresztül. Tavaly nyáron volt egy visszaesésem, akkor kijött hozzám egy pszichiáter és egy pszichológus az alapítványtól. Egy órát beszélgettünk, állítottak a gyógyszereimen, és egy-másfél hétig itthon voltam. Olvasgattam, filmet néztem, szerintem mindenkinek jobb volt így. De aki vidéken él, annak nincs ilyesmire lehetősége”.

Hasonlóval próbálkoznak Izlandon és Finnországban is. “A finneknél több északkeleti megyében úgy alakították át az ellátórendszert, hogy az teljesen az önkéntességen, és nem az orvosi szemléleten, hanem a család- és hálózatterápián alapul. Gyógyszereket is csak önkéntesen, és rövid ideig használnak” – mondta Gombos. Az ilyen módszerek támogatói szerint így hosszú távon sokkal jobb gyógyulási mutatókat lehet elérni, hiszen az érintettek aktív szerepet játszanak a saját gyógyulásukban.

Az izlandi Elme Erő Mozgalom is erre a megközelítésre épül, erről itt nézhet meg egy videót.

Kis lépés is jó lenne

Bár Gombos szíve szerint felszámolná a kötelező gyógykezelést, már azt is előrelépésnek tartaná, ha nem a mostani zárt osztályokra vinnék az érintetteket. “Olyan központokat kellene kialakítani, ahol semmiféle gyógyszeres beavatkozás nem történik, viszont olyasvalakivel lehet az illető, aki mellett biztonságban érzi magát. Ez lehetne akár egy jó barát, vagy ha nincs, akkor egy szociális munkás, aki segíthet megnyugodni egy krízisben levő embernek”.

Az ilyen ötletekkel szemben gyakori ellenérv, hogy sok alkalmazottra lenne hozzájuk szükség, ezért drágák. Gombos szerint viszont, ha megnéznénk, mennyit költ az állam a “nem önkéntesen lenyeletett pszichotóp gyógyszerekre”, kiderülne, valójában a mostani rendszer a drágább.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Semjén Zsolt alapból is irritáló figura, ügye pedig egy tragikus látlelet, hogy hova züllött a közélet
A humorista szerint „odáig züllesztette a Fidesz az országot, hogy a köztársasági elnök egy báb, az Alkotmánybíróság egy fideszes alapszervezet, az ügyészséget pórázon tartják, a Fidesz vezérkar meg a törvények felett áll”.


Pottyondy Edina a YouTube-csatornáján mondta el véleményét Semjén Zsoltról, és a Szőlő utcai gyerekotthon körüli botrányról.

Posztjában azt írta hozzá:

"Addig teremtették a démonokat, addig verték szét az intézményeket, addig gyakták le a közbizalmat, hogy elkezdett rájuk ömleni a saját szennyük.

Nem a kommentfalak feladata bűncselekmények tisztázása. De miben bízzon a magyar állampolgár? A rendőrségben, amely egy évtizeden keresztül vallott kudarcot Bicskén és a Szőlő utcában? Az ügyészségben, amely asszisztált az ország kifosztásához? Az igazságügyi miniszterben, aki 28 perc alatt „kivizsgálta”, hogy minden rendben volt az egy évtizedig sehova sem tartó nyomozással? És aki bejelentette, hogy nincs érintett politikus? Vagy Orbán Viktorban, aki a klánja kastélyát félkész mezőgazdasági üzemnek nevezte?

A társadalom biztonságban akarja tudni a gyerekeket. Az emberek válaszokat várnak. Független és transzparens vizsgálatokat. És miután ezeket nem kapják meg, elkezdenek gondolkodni, hogy miért nem. Elkezdenek kattogni azon, hogy kinek lehet érdeke ezt a sok szart a szőnyeg alá söpörni. És ebben az igazság, demokrácia és jogállam utáni világban maradnak az összeesküvés-elméletek, a sejtetések, az indulatok.

Ezt főzte a Fidesz, és most mindnyájan ezt esszük" - írta.

A videóban arról is beszélt, hogy bármi legyen is az igazság, a "Semjén-ügy egy tragikus látlelet, hogy hova züllött a közélet".

"Semjén Zsolt alapból is irritáló figura" - mondta. "Egy apró, bizniszkeresztény kamupárt vezére". Úgy szólnak bele a magyar nők életébe, vagy nehezítik meg a mesterséges megtermékenyítést, hogy nincs szavazójuk. "A KDNP egy politikai parazita" - közölte. Semjén egy olyan figura, aki a fociban nem lép pályára, de "a győzelmi banketten elsőként locsolja magát pezsővel" - tette hozzá. Ugyanakkor az egzotikus utak és vadázstrófeák megszállottja - véli Pottyondy.

Beszélt arról is, hogy Semjén mindent elkövet, hogy megbélyegezze meleg polgártársait - a pedofília és a homoszexualitás összemosásával. Ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy Semjén kapcsán évek óta hallani összeesküvés elméleteket vadászkatélyokról, orgiákról, fiatal fiúkról, miközben nincs bizonyíték.

A Szőlő utcai gyerekotthonról is beszélt. Arról, hogy eddig többen is másodkézből származó információkra hivatkozva nyilatkoztak a botrányról, Zsolti bácsit emlegetve. Pottyondy szerint az gyanús, hogy nem független vizsgálat indult az ügyben, hanem a tanúk hitelességét próbálják lejáratni.

A kegyelmi ügyben sem vizsgálódtak, és az otthonban sem, és emellett vannak elsikált ügyek, meg karaktergyilkosságok. Mindez úgy, hogy tizenöt éve lenne módjuk tisztázni ezeket.

Nagyon furcsa Orbán Viktor fejcsóválása - utalt a Parlamentben válaszoló Semjén Zsoltról készült videóra. "Mire gondolhatott" - tette fel a kérdést. Esetleg arra gondolt, hogy "ők ennek az ezerszeresét engedték meg maguknak", vagy az irritálja, hogy elveszik tőle az elsőszámú áldozat szerepét - vélekedett a humorista.

Semjén kijelentésére, hogy semmilyen bűnös viszonyban nem volt benne, Pottyondy azt mondta, hogy bűnös viszonyt megerőszakolt gyerekekkel kapcsolatban nem szokás mondani. Majd a politikus kijelentésére, hogy tíz éve vizsgálódik a rendőrség, úgy reagált, nem gondolta, hogy pont a miniszterelnök-helyettes fogalmaz meg kritikát a rendőrséggel szemben.

"Ezek szerint tényleg nem érti. Ez maga a probléma. Tíz éve vizsgálják az ügyet... Tíz évig bántalmaztak gyereket." Ez elfogadhatatlan. Rendszer szinten nagy a baj - mondta.

Miközben Semjén kikéri magának a gyanúsítást, abban a pillanatban nekimegy a melegközösségnek - folytatja.

Pottyondy Edina szerint odáig züllesztette a Fidesz az országot, hogy "a köztársasági elnök egy báb. Az Alkotmánybíróság egy fideszes alapszervezet. Az ügyészséget pórázon tartják. A Parlament egy ócska, drága cirkusz. A Fidesz vezérkar meg a törvények felett áll" - sorolta.

VIDEÓ: Semjén Zsolt vallomása: inkvizítor az inkvizíció előtt


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Závecz Tibor a pedofília-vádakról: Visszatért az a téma, amelytől a Fidesz megszabadulni vélt
Orbán Viktornak elemi érdeke, hogy ezt a folyamatot leállítsa, mert a Fidesz jelenleg védekezni kényszerül, így nem tudja folytatni a jóléti intézkedései kommunikációját - mondja a közvéleménykutató, aki a jövő évi választásokig még sok várartlan fordulatra számít.


A Závecz Research legfrissebb, augusztus végén és szeptember elején végzett kutatása szerint a nyári hónapokban a Tiszának 32-ről 33 százalékra, a Fidesznek 26-ról 28 százalékra nőtt a támogatottsága a teljes népességen belül. A biztos szavazó pártválasztók csoportjában a Tisza Párt támogatottsága 46, a Fideszé 36 százalékos. De ez a felmérés még a bizonyítékok nélküli Zsolti bácsizás előtt készült, ami háttérbe szorította a Fidesz kampányát a Tisza állítólagos adóemelési terveiről és az új jóléti intézkedésekről.

Hogyan hathatnak a híresztelésekre alapult pedofil-vádak a két nagy párt versenyére? Erről beszélgettünk Závecz Tiborral, a Závecz Research alapító-ügyvezetőjével.

– Magyar Péter feltűnése a kegyelmi botrányhoz kötődött. A gyerekvédelemmel kapcsolatban ismét megfogalmazódó kritikák, a Szőlő utcai nyomozás homályos részletei, és a bizonyítékok nélküli Zsolti bácsizás elmozdíthatja az erőviszonyokat?

– A Fidesz egyszer már lezárta a kegyelmi ügyet. Lehet vitatni, hogy minden kérdésre megvan-e a válasz, de intézkedések születtek, átvilágítások történtek. A kormánypárt idén már úgy érezhette, hogy kilábalt a kegyelmi ügy problémahalmazából, és a támogatottsági adatokon nem látszott negatív hatás: a szavazók feldolgozták a disszonanciát. Most a helyzet érdekessége, hogy tények helyett híresztelések vannak, mégis zajlik a kommunikációs adok-kapok.

Visszatért az a téma, amelytől a Fidesz megszabadulni vélt. Elemi érdeke, hogy ezt a folyamatot leállítsa, mert a korábbi események egyik következménye volt Magyar Péter politikai pályájának indulása.

Hogy a mostani technika jó-e, nem tudjuk, de a történéseket meg kell állítania, különben a kampány során magyarázkodnia kell. Közben az ellenzék, a DK és Magyar Péter is, vélhetően napirenden tartja az ügyet. Utóbbi 14 kérdést tett fel a kormányinfó után, amelyek a gyermekvédelemről és a Szőlő utcai ügyekről szólnak. Ez az érzelmeket is megmozgatja. A mérések egy adott pillanatot összegeznek, a hétfői parlamenti történéseknek és folyományainak hatása hetek múltán lesz érzékelhető.

– A bizonyíték nélküli vádak sulykolása nem ismeretlen a Fidesznek, de mintha nem tudná, mit tegyen most, amikor ők azok, akik védekezni kényszerülnek. Közhatalmi eszközei persze vannak, de valóban ez a megoldás?

– Az emberek véleményét sok minden alakítja. A szóbeszédek és alá nem támasztott karakterrombolások is gyengíthetnek pozíciókat. Erre sok példa volt korábban, de ellenpélda is: Magyar Péter esetében a karaktergyilkossági kísérletek nem hoztak érdemi negatív hatást, a tábora összeállt. Most fordított szereposztásban, tények nélkül, híresztelésekre épül egy narratíva.

A Fidesz valóban, inkább hatalmi pozícióból reagál, de ez nem biztos, hogy elég, mert a választók véleményét kell orientálni.

A választók ugyanis azt várják, hogy a kormányzat egyértelműen kijelentse: ennek semmi alapja nincs, a pedofíliát elítéli, a gyerekvédelem elsődleges. Úgy tűnik, ha némi késlekedéssel is, de felismerték ezt a kommunikáció irányítói, mert csütörtökön, pénteken már több olyan megnyilvánulás volt kormánypárti politikusoktól, ami megfelel a választók elvárásainak.

– Benne van a pakliban, hogy ebből is akkora lemorzsolódás lesz a Fidesz táborában, mint a kegyelmi botránynál?

– Ez attól függ, hogy Orbán Viktor milyen súllyal és hányszor szólal meg. Eddig tőle három reakciót láttunk: a hétfői parlamenti megszólalását, nagyjából arról, hogy a híreszteléseknek nem hagynak teret, mindenki megkapja méltó büntetését, és két napra rá egy Facebook-bejegyzést, valamint a péntek reggeli interjút, hasonló tartalommal. Igaz, itt már nem csak a jogkövetkezményekről beszélt, hanem azt is kijelentette, hogy a kormány minden tagja ártatlan. Mivel a hívek alapvetően neki hisznek, az ő megszólalásai tudják megnyugtatni vagy éppen bizonytalanságban tartani a tábort. A többiek megszólalásai kevésbé meghatározók. Az első nap zavar látszott, a következő napon már egységesebb irány körvonalazódott. A kormányinfón Gulyás Gergely is kapta a kérdéseket. Orbán további megnyugtató választ ad a táborának, az erózió elkerülhető. A Fidesz célja azonban több: az, hogy a téma kikerüljön a közbeszédből, és más napirendi pontok uralják azt.

Jelenleg védekezni kényszerül, így nem tudja folytatni a jóléti intézkedései kommunikációját.

A sajtóban is ez tükröződik. Régen a Fidesz kampányai sokszereplősek voltak: különböző rétegekhez más-más politikus szólt. Most viszont mindenki azt figyeli, hogyan reagál Orbán Viktor az aktuális ügyekre.

– Mikor látszódhat először, mit okozott az erőviszonyokban a most nagyon felhangosodott pedofil ügy?

– Egy ilyen ügy felerősödése után nagyjából egy hónap múlva érdemes mérni, hogy volt-e hatás. Semmilyen politikai fórumot nem fog elkerülni ez a téma, a Fővárosi Közgyűlésben is erről vitáztak. Minden politikai szereplő igyekszik álláspontot elfoglalni, a másikat megszólalásra kényszeríteni, kommunikációs hibát kiprovokálni, ami például hétfőn sikerült is.

– A kormánypárt szerint a nyarat a Fidesz nyerte. Kimondhatjuk ezt?

– Nem tudom, mi a mérőeszköz. Közvélemény-kutatóként, ha egy időszak nyertesét akarjuk megnevezni, az azt jelenti, hogy az illető támogatottsága emelkedik, az ellenfélé pedig csökken. Minden más: hogy ki járta többet az országot, ki nyilatkozott többet, kinek volt erősebb online jelenléte, mérhető ugyan, de elemzőként ezeket nem tartanám döntőnek. Ami tény:

megállt a Fidesz visszaesése és a Tisza előretörése, a két párt között pedig állandósult egy körülbelül 10 százalékpontos különbség.

Ha a „nyerés” azt jelenti, hogy valaki nem esik tovább, akkor a Fidesz „nyert”, de a különbség megmaradt, a Tisza előnye markáns, tehát a nyertes pozíció e pártnak is kijár. A Fidesz az online térben próbált erősíteni, ennek szervezeti manifesztációi a Harcosok Klubja és a Digitális Polgári Körök, Orbán Viktor pedig podcast-körúton vett részt. Emellett kormányzati intézkedéseket jelentettek be, amelyek különböző társadalmi csoportoknak kedveznek. A másik oldalon a Tisza az online mellett erősebb offline tevékenységet folytatott: olyan területekre is elment a pártelnök, ahol a párt pozíciói gyengébbek, a kisebb és közepes városokba. A nyáron történt az is, hogy a Tisza a kormányzati kompetenciájából többet mutatott, és több lépcsőben, például a nagykanizsai kongresszuson, konkrét javaslatokat tett, köztük adózási elképzeléseket is nyilvánosságra hozott(például 9%-os személyi jövedelemadó). A nyugdíjasoknak és más csoportoknak is ígért konkrétumokat, víziót. Ősszel ezen az úton haladt tovább: ahol lemaradása volt, például az idősek, nyugdíjasok csoportja, ott célzott ígéreteket tett (SZÉP-kártya, a minimálnyugdíj 200 ezer forintra emelése, a leszakadó nyugdíjak arányosabb, magasabb emelése). Tehát összességében nem tudok nyertest mondani: mindkét nagy párt tette a dolgát.

– Minek tudható be a Tisza megtorpanása? Miért álltak be a frontok?

– A Tisza egy olyan 2,7 milliós szimpatizáns-táborral rendelkezik a teljes népességen belül. Itt már meg kell küzdeni az újabb támogatókért. Egy darabig vitte a lendület, az újdonság varázsa, az ellenzéki szavazók sikeréhsége. Fontos pont volt az EP-választás is, amely megmutatta, hogy 30% feletti támogatottságot tud elérni. Eljött azonban az a pont, amikor célzottan kell társadalmi csoportokat elérni speciális üzenetekkel.

Az a tábor, amely ellenzéki orientációjú, nem szereti Orbán Viktort, le akarja váltani, és győzelmi potenciált lát Magyar Péterben, összeállt és stabilizálódott.

Innentől két feladat van: tíz-, ötven-, százezres nagyságrendben új szavazókat gyűjteni célzott üzenetekkel, és erősíteni az aktivizálást. A 2,7 milliós táborban jelenleg a részvételi hajlandósága magas, 70% fölötti. Hogy ez fennmaradjon, napi üzenetek sokaságát kell megjeleníteni, hogy a választók érezzék a párt potenciálját. Hogy ennek lesz-e hozadéka, azt ősszel látjuk meg. A Fidesz oldalán két tényezőt látok. Az egyik az, hogy kedvező helyzetben van, mert nem ígérnie kell, hanem döntenie. És döntött is jóléti intézkedésekről, amelyek egyes társadalmi csoportoknak kedveznek (például október 1-jétől az szja-mentesség a háromgyerekes anyáknak, az Otthon Start beindítása). Ezek célzott döntések a süllyedés megállítására és új szavazók gyűjtésére. A másik pedig Orbán Viktor szerepvállalása. Korábban külpolitikai témákra fókuszált, most a belügyekre helyezte a hangsúlyt.

A Fidesz-tábor erősen kötődik Orbánhoz; aktivitása megállíthatta azokat, akik hezitáltak.

Hogy hoz-e új szavazókat a bizonytalanok közül, az kérdés.

– Orbán Viktor fordíthat? Körülbelül 10%-ról fordítani bő fél év, hat és fél hónap alatt elég nagy teljesítmény lenne, de persze nem lehetetlen.

– 2021 őszén, az előválasztások idején, az akkori ellenzék nem állt rosszul. 2022-ben aztán 16-17 százalékpontos különbséggel vesztett. Fél év alatt tehát sok fordulat történhet: meg lehet gyengülni és meg lehet erősödni is. A mostani 10%-os különbség tehát csak egy kiinduló helyzet.

Nagyon más a szituáció, de a különbséget növelni vagy azon fordítani nem lehetetlen.

2022-ben a háború indulása után a Fidesz gyors reakcióval a biztonságérzet témáját húzta magához, és ez működött. Most nem tudjuk, mi lesz, mert egyszerre vannak pozitív ígéretek és negatív kampányelemek. Sok váratlan fordulat lehetséges, amelyek bármelyik irányba mozdíthatnak. Valószínű, hogy sokan eldöntötték, melyik oldalhoz húznak, de a mozgósítás döntő lesz. A bizonytalanok eléréséért erős verseny zajlik. Ez a kampány több hangszeren játszik, mint korábban. Két párhuzamos politikai akció is fut: a Nemzet Hangja 2.0 és a nemzeti konzultáció, amelyek adatbázisépítésre is alkalmasak.

Október 23-án ráadásul két nagygyűlés is lesz Budapesten, ennek számbeli és vizuális hatása fontos lesz, illetve az esetleges új mondanivaló is számítani fog.

A következő hónapban rengeteg inger éri majd a választókat, ami egyszerre szolgálja a saját tábor megtartását és a bizonytalanok megszólítását. Nehéz megmondani, ki offenzív és ki defenzív; ez folyamatosan változik, mindkét fél a napirend uralására törekszik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: „Zsolti bácsi” ügye nagyon rosszul érintheti a Fideszt, Semjén Zsolt komoly politikai hibát követett el
A 30 éve politizáló miniszterelnök-helyettes mintha kiesett volna a rutinból, zsigerből, egyfajta pánikból reagált - mondja a politikai elemző. Szerinte most éghet rá a Fideszre, hogy a kegyelmi ügy után nem tett eleget a gyermekvédelemben.


Egyre nagyobb a politikai botrány „Zsolti bácsi” körül. Semjén Zsolt vérvádnak nevezte a parlamentben elhangzott kérdést, ki lehet az a Zsolti bácsi, az ellenzék vizsgálatot követel, a kormányoldal rágalomról, hazaárulásról és egy külföldi titkosszolgálatról beszél. Az egész ügy a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója elleni nyomozással indult, aki a gyanú szerint éveken át prostitúcióra kényszeríthetett volt javítóintézetis lányokat, de ezt hiába tudták sokan, nem történt semmi. Nem sokkal később a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat volt főigazgatója azt mondta, az igazgatót felülről védhették, és azt beszélték, politikusoknak is szállíthattak gyerekeket a Szőlő utcából. Káncz Csaba két nevet is leírt posztjában, Aradó Gergely pedig Semjént Zsoltnak címzve feltette a Zsolti bácsis kérdést.

Hogyan befolyásolhatja a választásokat ez az egész ügy? Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

– Semmilyen konkrét bizonyíték nincs „Zsolti bácsi” létezéséről, Semjén Zsolt heves védekezése azonban az ellenzék szerint árulkodó, miközben a kormány egy titkosszolgálati jelentéssel igyekszik cáfolni a ki sem mondott vádakat. Hatékonyan?

– A jelentés röviden a „Zsolti bácsi” pletyka terjedésének összefoglalója. Eszerint kiskorú áldozat nem szerepel a jelenleg folyó nyomozásban, politikus érintettségére nincs bizonyíték, és valamiféle külföldi összeesküvés sejthető. Jámbor Andrást külön kiemeli, noha épp ő mondta, hogy pletykát nem szabad vádként bevinni a parlamentbe. Káncz Csabáról, aki egy posztban (bizonyítékok nélkül) leírta két kormánytag nevét, hogy szerinte nekik szállíthatták a gyerekeket, azt feltételezi a jelentés, hogy brit titkosszolgálati kapcsolata lehet, azaz mintha brit szál is lenne a történetben. Úgy tűnik, a kormány kommunikációs vonala az lesz: ez az ügy ebben a formában nem ügy, politikus és valószínűleg kiskorú sem érintett, az egész csupán egy kreált történet.

A következő hetekben-hónapokban ez nagyon rosszul érintheti a Fideszt, és nem vagyok meggyőződve, hogy a teljes elmismásolás hatékony lesz.

Hogy az ellenzék hogyan keretezi, mennyire köti korábbi ügyekhez, az a következő időszak kérdése.

– Hogyan lehetséges, hogy egy bizonyítékok nélküli vád ekkora hullámokat kelt a politikában?

– Bár a politikusok érintettsége egyelőre pletykaszint, de az ügynek van valóságalapja: a Szőlő utcai intézet igazgatója letartóztatásban van, hatósági eljárás zajlik. Innen indult az egész. Ha semmi ténybeli alap nem lenne, kisebb hullámokat vetne. Így azonban folyamatban lévő nyomozás van, amihez mindent hozzá lehet kötni. Hogy az erre rárakódó pletykák sorsa mi lesz, az már politikai kérdés.

Az pedig, hogy Semjén Zsolt a parlamentben úgy reagált egy kérdésre, mintha az az őt személyében érő vád lenne, nagyon komoly politikai hiba volt. A válasza hangneme egyértelműen vádnak tekintette a kérdést, határozottan védekező pozícióból reagált.

Nem azt a pozíciót vette fel, hogy kormánytagként mindent megtesz a tiszta rendezésért, segíti a hatóságokat, mielőbbi megoldást remél, és szolidaritást vállal az áldozatokkal. Ehelyett ő maga terelte politikai síkra az ügyet azzal, hogy személyes támadásként kezelte. Súlyos hiba volt az is, hogy a reakciójában meg sem említette az áldozatokat, ami meglehetősen érzéketlen elem.

– Hogyan lehet ekkora politikai hibát elkövetni? Milyen lelkiállapot kell ehhez egy politikusnál?

– Személyesen Semjén Zsolt és általában a kormány az elmúlt másfél évtizedben sokkal ritkábban volt kitéve nehéz kérdéseknek és helyzeteknek, mint ahogy a normális lett volna. Elkoptak a régebben meglévő tudások, reflexek, rutinok, amelyek egy sikeres politikusban megvannak, hogyan kell reagálni, válaszolni. Semjén különösen ritkán kap akkora nyilvánosságot, mint például Lázár János vagy Navracsics Tibor.

Furcsa ezt mondani egy 30 éve politikában lévő emberről, de mintha kiesett volna a rutinból, zsigerből, egyfajta pánikból reagált.

Úgy érezhette, fennáll a veszélye, hogy egy politikailag komoly károkat okozó ügy közepébe kerül, ezért azonnal védekező pozícióba helyezte magát, ahelyett, hogy megtartotta volna különleges kormányzati pozícióját, és nyugodt, cselekvő szerepben jelezte volna: a kormány a helyén van, megteszi a szükséges lépéseket.

– Hogyan jutottunk idáig? A 444 nyár közepén írt hosszan először az ügyről. Szeptember elején Kuslits Gábor, a TEGYESZ volt igazgatója a Válasz Online-nak azt mondta, Juhászt felülről védhették. Úgy fogalmazott: "két nagyon magas rangú politikust emlegetnek. Az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat.” Emiatt ellene indítottak eljárást, feljelentés elmulasztása miatt.

– Ami Kuslits Gábor kijelentéseit illeti: az interjúban is úgy fogalmazott, hogy hallomásokról van szó. Konkrétan nem nevezett meg senkit, azt mondta, tudomására hozták.

Körültekintően fogalmazott, konkrét vád nélkül jelezte, hogy ilyen ügyről van tudomása. Hogy feljelentési kötelezettség fennáll-e, jogi kérdés.

Nyilván pletyka alapján nem kell feljelentést tenni, de nem tudom pontosan, milyen körülmények kellenek ehhez. El tudom képzelni, hogy ebben a tekintetben a vizsgálat jogos lehet, ha konkrét tudomása volt.

– Kuslits azt is állította, hogy amikor 2015-ben a rendőrséghez fordultak, hogy a gyermekotthon elől szedték be a lányokat, semmi sem történt, csak aláírattak velük egy titoktartási nyilatkozatot. Ez tíz éve volt. Ez korbácsolhatta a hangulatot és irányíthatta a politikai mozgást?

– Úgy tűnik, egy régóta húzódó ügyről van szó, hosszú évek óta folyó nyomozással, amelynek nem látjuk az eredményét. Ez rendszerszintű hiba a gyermekvédelemben, sok hasonló esetről lehet hallani. Ráadásul ez legalább két ügy: az egyik a Szőlő utcai intézet volt vezetője büntetőjogi felelősségének kérdése, amiben remélhetőleg a nyomozás eredményt hoz. A másik a politikai felelősség kérdése: hogyan húzódhat egy ilyen ügy 10 éven át úgy, hogy a hatóságok tudnak feltételezett visszaélésekről és bántalmazásokról, mégsincsenek érdemi ellenlépések. Itt kapcsolódik a történet a Fidesz korábbi ügyeihez is:

a 2024 februári kegyelmi ügy után miért nem történtek sokkal határozottabb lépések?

– Országos felháborodás volt, az influenszertüntetés óriási tömegeket mozgatott meg. A kormány kommunikációban utalt átvilágításokra, komoly felülvizsgálatokra, de kívülről nézve ez nem látszik: a botrányok nem múltak el, más intézmények felől is hallani esetekről. Úgy tűnik, a 2024 tavaszán szükséges purgálás elmaradt.

Ez az a politikai felelősség, ami ráéghet a Fideszre, és ami miatt a politikai érintettségről szóló pletykák egyáltalán megjelenhetnek.

Egyetértek Jámbor Andrással abban, hogy pletykákat nem szabad vádként bevinni a parlamentbe, ez korrekt álláspont. De az, hogy a politikai vagy akár büntetőjogi felelősség kérdése felmerül, nagyrészt annak köszönhető, hogy a kormány a gyermekvédelem helyzetét nem tudta az elvárható módon kezelni. Ez komoly támadási felület, és várhatóan nem múlik el a következő időszakban.

– Mi lehet az oka, hogy a kormánypárt vonakodik foglalkozni ezekkel a nyilvánvalóan közfelháborodást kiváltó, politikailag kockázatos ügyekkel, miközben máskor képes egyik napról a másikra hozni kemény törvényeket?

– Három lehetséges magyarázatot látok. Az első, egyben a „legrosszindulatúbb”, de pletykaszinten létező, hogy tudnak ezekről az ügyekről, és valóban személyes érintettségek és kapcsolati hálók védik az elkövetőket, a politikai beágyazottság felülírja a büntetőjogi felelősséget, ezért vonakodnak fellépni. A második a valós politikai akarat hiánya: a kommunikációban családbarát üzenet a napi politikában hátrébb sorolódik, más kampánytémák dominálnak, és úgy ítélik meg, nem ez határozza meg a választások kimenetelét. A harmadik a kompetenciahiány: próbálnak kezdeni valamit, van némi szándék, de nem értik eléggé a rendszer működését, az információk nem jutnak el oda, ahova kellene, ezért nem találnak megoldást. Ez sem hízelgő értelmezés, és nehezen hihető, hogy tizenöt évnyi teljhatalom mellett egy korrekt átvilágítást legalább az intézményvezetők között ne tudnának megtenni, de akár a teljes rendszerben is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Steiner Kristóf: A Szőlő utcai javítóintézet körüli botrány bátor túlélőinek
A műsorvezető-influenszer a Szőlő utcai pedofil-botrány kapcsán elmesélte, hogy fiatal fiúként mi történt vele a Csillaghegyi strandon, ahol egy férfi lépett hozzá azzal, hogy segít neki.


Steiner Kristóf is megszólalt a Szőlő utcai pedofil-botrány kapcsán. Egy megrázó esetről számolt be, ami fiatal korában vele történt meg. Az esetről a közösségi oldalán számolt be.

Írásának végén azt üzente:

"Az írást a Szőlő utcai javító intézet körüli botrány bátor túlélőinek dedikálom. És mindazoknak, akik - sajnos sokkal többen vagyunk, mint hinnénk - hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerültek valaha. Magyarország Kormányának tagjait pedig kérdezem: ha ez a ti gyerekeitek története volna, tennétek végre valamit?"

A műsorvezető-influenszer írásában elmesélte, hogy gyerekként rendszeresen járt úszni a Csillaghegyi strandra, és egy alkalommal ott szexuális abúzus érte.

Éppen a tükör előtt állt, amikor egy férfi odalépett hozzá, és felajánlotta, hogy segít neki kikötni a nyakában lévő kendőt. Kristóf nem tiltakozott, hagyta, hogy a férfi segítsen. A férfi gyorsan kikötötte a csomót, majd az egyik kezét a fiú lába közé csúsztatta, és azt mondta: „Egyem a pucádat.”

Elmondása szerint minden erejét összeszedve ellökte a férfit, aki a földre esett. Ezt követően az úszómesterhez rohant, és kérte, hogy menjen vele vissza az öltözőbe. Mire azonban odaértek, már csak egy felborult pad maradt a helyszínen.

Az úszómester nem hitt neki: “Igazat mondasz?” - kérdezte az úszómester ingerülten. Szégyelltem magam. “Jobb lett volna nem szólni” - gondoltam magamban. És - ami mégrosszabb - “Jobb lett volna, ha hagyom - akkor legalább egy haragos szempár helyett egy hálás szempár nézne rám" - írta.

A történtek pedig a mai napig hatással vannak rá - árulta el.


Link másolása
KÖVESS MINKET: