Hová lettek Einstein agyának részei?

Rekorderősségű lehet a 2026/2027-es télen tetőző El Niño-jelenség, több nagy nemzetközi előrejelző rendszer már a „szuper” kategóriát valószínűsíti. A Csendes-óceán és a légkör már most látványos jeleit mutatja annak, hogy átállt az El Niño-üzemmódra, ami komoly hatással lehet a bolygó időjárására.

A Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői térségében a tengerfelszín hőmérséklete már most 3-4 Celsius-fokkal haladja meg az átlagot. Ez a hatalmas energiaadag a jelenség fő motorja, amit a trópusokon erősödő nyugati szelek csak tovább táplálnak – írja a Severe Weather Europe.

A legfontosabb időjárási modellek, köztük az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ és az amerikai szezonális modell, egyöntetűen a „szuper El Niño” kategóriába sorolják a várható eseményt. Az esemény 2026 késő őszén vagy a tél elején érheti el a csúcsát. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal hivatalos előrejelzése is a „nagyon erős” kategóriát tartja a legesélyesebbnek.

A légkör már reagált a változásokra: a Csendes-óceán felett tartósan alacsony nyomású zóna és emelkedő légmozgás alakult ki. Ez a jelenség, az úgynevezett Walker-cella átrendeződése azt jelzi, hogy a trópusi folyamatok már a globális légköri keringést alakítják.

A téli előrejelzések szerint a legerősebb hatás Észak-Amerikát érheti. Ezzel párhuzamosan Kanada felett egy magasnyomású blokk alakulhat ki, ami időnként hidegbetöréseknek nyithat utat az USA felé.

A szezonális modellek emellett a sztratoszférikus poláris örvény januári-februári gyengülését is valószínűsítik. Ez növeli a hirtelen sztratoszférikus melegedések és az ebből fakadó hidegkitörések kockázatát Észak-Amerikában és Európában is.

A Meteorológiai Világszervezet már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a Csendes-óceánban a hűvösebb La Niña fázis véget ért, és nagy eséllyel egy erős El Niño veszi át a helyét. A klímaváltozás miatt egyre melegebb óceánok miatt már korábban is felmerült egy szuper El Niño lehetősége. Tudományos kutatások szerint a jelenség gazdasági veszteségei dollártrilliókban is mérhetők.

Bár a jelenség epicentruma tőlünk távol van, a hatásai Magyarországot is elérhetik. A globális folyamatok nálunk először csapadékosabb, majd egy tartósan száraz időszakot hozhatnak, ezzel felborítva a megszokott időjárási mintákat.

Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.

A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.

Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.

Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.

„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.

A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.

A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.

A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy

Via BBC ScienceFocus

A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatóinak szimulációi szerint ha elméletben minden más, az öregedést felgyorsító negatív hatást – például a rákot, demeciát és hasonló betegségeket – kiiktatnánk, a medián élettartam akkor is 146 és 194 év között érne véget – írta szerdán a ScienceAlert.

Ez azért van, mert az öregedést nem csak a betegségek okozzák. A modell azt mutatja, hogy a szervezetünkben folyamatosan keletkező, és idővel felhalmozódó apró genetikai hibák, az úgynevezett szomatikus mutációk önmagukban is működésképtelenné tennék a testet, igaz jóval a jelenlegi 79 éves várható élettartam után.

Ezzel szemben a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan cserélődnek, így sokkal tovább képesek fenntartani a funkciójukat.

Hangsúlyozták, hogy a kutatásuk fő célja egyébként nem az volt, hogy meghatározzák, mi az emberi élet időtartamának felső határa, hanem hogy egy olyan modellt állítsanak fel, amellyel nagyjából mérhetővé válik, hogy a különböző biológiai folyamatok hogyan járulnak hozzá az öregedéshez.

Reggel hatkor érsz haza az éjszakai műszakból. Hullafáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, ahogy aludni próbálsz. Egy hosszú alvás helyett két rövidebb alvási szakasz hozhatja meg a pihenést.

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éjszakai műszak miatt felborult alvásritmus súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, a szívrohamtól a rákig. Norvég kutatók most egy meglepő, de történelmi előzményekkel is rendelkező elméletet vizsgálnak. Elképzelhető, hogy a megosztott, úgynevezett bifázisos alvás segíti a leghatékonyabban a regenerálódást.

A kutatócsoport Oura-gyűrűkkel követte az északi sarkkörön dolgozó munkások alvását. Azt találták, hogy sokan ösztönösen két részletben alszanak. Reggel hosszabban pihennek, majd délután ismét ledőlnek egy rövidebb időre. Dr. Line Victoria Moen szerint a dolgozók gyakran szoronganak amiatt, hogy nem tudják egyhuzamban átaludni a napot.

Az alváshiány veszélyeire egy cambridge-i kutatás is felhívta a figyelmet. A tudósok az agy öntisztító mechanizmusát, az úgynevezett glimfatikus rendszert vizsgálták. Ez alvás közben távolítja el az agyban felhalmozódott méreganyagokat, köztük az Alzheimer-kórral összefüggő amiloid- és tau-fehérjéket.

A tudományos bizonyítékokat egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, írta a BBC. A kutatást vezető Hugh Markus professzor ugyanakkor óvatosságra intett. „Az alvás fontos, de ugyanígy számítanak a fő érrendszeri kockázati tényezők is, például a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség. Ezekkel valóban tudnánk mit kezdeni.”

A két részletben alvás egyáltalán nem új ötlet. Roger Ekirch történész kutatásai szerint a mesterséges világítás elterjedése előtt ez számított megszokottnak a nyugati világban. Az emberek este aludtak néhány órát, éjfél körül természetes módon felébredtek egy-két órára, majd következett a „második alvás”.

Laboratóriumi kísérletek is ezt támasztják alá. Amikor a résztvevők hosszú időszakokat töltöttek sötétben, néhány hét alatt maguktól átálltak a kétfázisú alvásra. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem alváskutatója úgy fogalmazott: „Az alapvető alvásmintánk szinte biztosan nem egyetlen összefüggő szakaszból áll.”

Az éjszakai műszak nemcsak az alvásritmust borítja fel, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet. A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az éjszakai műszakot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. A döntést korlátozott humán, elegendő állatkísérletes és erős mechanisztikus bizonyítékokra alapozták. Ennek a terhelésnek a legszélsőségesebb példáit a Covid-osztályok éjszakai műszakjai mutatták meg. Az ott dolgozók a fizikai és lelki teherbírásuk határára kerültek.