hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Egy ápolónő, aki „Krisztus vérének pirosát hordozta keresztjén”

Rahó Etelka egyike volt azoknak a hősöknek, akik a II. világháborúban sebesült katonákat ápoltak és - sokszor gyalog - bejárták egész Kelet-Európát. Alakja egy Don-kanyarról szóló eposzban jelenik meg.
Topor István írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban - szmo.hu
2018. január 29.

hirdetés
A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A magyar 2. hadsereg doni pusztulásának évfordulója tájékán közeli és távolabbi rokonságom, egykori kedves ismerőseim frontot megjárt veteránjainak történetei bukkannak fel az emlékezés kútjának mélységes fenekéről. A kétszázezer szenvedőnek és mártírnak, a "mezítlábas Magyarország" félrevezetettjeinek és becsapottjainak beszámolóit évtizedeken keresztül csak a család, a rokonság ismerte. A disznótorok, névnapok és egyéb meghitt, lassan múltba vesző estéin gyakran elevenedtek meg a háború borzalmai.

Ezeknek a névtelen hősöknek állított emléket Gulyás Imre író, költő is Apáink a Donnál című kötetével. A tiszanánai parasztcsalád gyermeke, akinek édesapja fogatosként járta meg a Don-kanyart, tizenkét énekből álló hőskölteménnyel tisztelgett a "szegény eladott Kétszázezernek". A mű alakjai mind valós személyek. A mű egyik fontos szereplője "erős Anikó" vöröskeresztes nővér, a református lány, egykori Dóczi-növendék, aki "Krisztus vérének pirosát hordozta keresztjén".

apolono16

Az Apáink a Donnál című kötet testvérének dedikált példánya. Forrás: saját gyűjtemény.

Ki volt a valóságban az eposz egyetlen női szereplője?

Rehó Etelkaként látta meg a napvilágot 1917. július 29-én a Szatmár vármegyei Kenézlőn. Édesapja Rehó Ferenc gazdálkodó, édesanyja Bráda Erzsébet volt. Az elemi iskola elvégzését követően a mélyen vallásos református család az 1927/28-as tanévre a híres debreceni Dóczi Polgári Leányiskolába íratta be gyermekét. A jó képességekkel és szorgalommal megáldott lány osztálya egyik kiválósága lett. 1931. május 12-én a IV. évfolyam tanulói konfirmációs vizsgát tettek nagytiszteletű Baja Mihály lelkész elnökletével. A konfirmandusok névsorában ott található a IV. c osztály növendéke: Rehó Etelka is. Az 1930/31-es tanévben szép eredménnyel zárta a polgári iskolát. Példás magaviseletéért és jeles előmeneteléért könyvjutalomban részesült.

hirdetés
apolono1

Rehó Etelka anyakönyvi lapja. Forrás: MNL HBML VIII 54c 14k

A nagy gazdasági válság miatt az érettségiről le kellett mondania. Beiratkozott a Női Felső Kereskedelmi Iskolába, de egy hónap után tanulmányait abbahagyta, mivel édesanyja megbetegedett. Öt évig ápolta gondosan nagybeteg szüléjét. Miután anyukája meghalt, ismét iskolát keresett magának. Az Új Idők című lapból értesült a Vöröskereszt ápolónői képzéséről. A szükséges dokumentumokat beszerezve beadta jelentkezését. De az elbírálásig sem tétlenkedett. 1939 márciusában barátnője segítségével a Debreceni I. számú Sebészeti Klinika férfiosztályára került. Itt dolgozott szeptemberig. 1939. szeptember 16-án megkapta behívóját a Magyar Vöröskereszt újonnan létesített beregszászi testvérképző intézetébe. A kétéves tanfolyam havi tandíja 50 pengőre rúgott.

Az édesanyja halála után örökségként kapott házat eladták és a kapott pénzből fizette tanításának költségeit. Szorgalmának köszönhetően az első évet kitűnő eredménnyel zárta, így a második tanévre tandíjmentességet kapott. A második évbe már gyakran asszisztált sebészeti műtéteknél, amiért anyagi juttatásban részesült. Ebből tudta fenntartani magát. 1941. július 1-től a férfiosztály osztályvezető főnővérévé nevezték ki. A megnevezése ettől kezdve hivatásos vöröskeresztes testvér lett. A 100 fős férfiosztályon megfeszített munka folyt. Napi 10-12 műtétet hajtottak végre, amelyeknél legtöbbször ő asszisztált. 1942. szeptember 24-ig látta el ezt a feladatát.

apolono2

Eredetileg kedves vöröskeresztes nővértársát, Horváth Margitot javasolta frontszolgálatra a rend főnökasszonya. Ám Margit édesanyja, aki Tiszaörsön volt tanítónő már akkorra fiát elveszítette, ezért könyörögve kérte a főnökasszonyt, hogy legalább lányát ne küldjék a frontra.

"Így esett a választás rám. Szép kislány volt Margitka. (...) Őt Budapestre vezényelték egy rögtönzött kórházba, a Klotild utcába, ahol a bombázások alatt meghalt a pincében a betegekkel együtt. Én pedig, aki a poklot jártam, haza jöttem..."

- emlékezett vissza a történtekre Rehó Etelka. 1942 októberében megkapta behívóját. Ekkor vette kezdetét frontszolgálata. A frontra indulás előtt Budapesten a Honvédelmi Minisztériumban katonai esküt kellett tennie. Nehezére esett az elválás kedvesétől, Lázár Gábortól, a nyíregyházi bakától, a "harminckettes gyalogezred" szárnykürtösétől. Kedvese "szeme csillant meg minden fűszálon, minden kirakatban (...) Most tőle szakították el a hadba. Rá gondolt Anikó, mátkája szavát kötögette holmija díszeihez, patyolat fátylára virágnak."

apolono3

Az első ülősorban jobbról a negyedik Lázár Gábor. Forrás: magánarchívum.

apolono4

Jobbról a második katona Lázár Gábor. Forrás: magánarchívum.

A 153-as kórházvonattal indult a frontra. Ez a szerelvény már négytengelyes, központi fűtéses Pullmann-kocsikból állt. 10 kocsiban 24-24 ágyat helyeztek el 3 emeleten fekvőbetegek részére. 5 vagont 52 férőhelyes ülőbeteg-kocsinak alakítottak ki, volt 1 parancsnoki, 1 műtő és kötöző, 1 gyógyszertár, 1 személyzeti és 2 raktárkocsi. Az oldalára a légitámadások miatt vöröskeresztet festettek. A vöröskeresztes személyzeten kívül ezzel a szerelvénnyel utaztak az addig fronton szolgáló törzstisztikar leváltására vezényelt tisztek is.

Mivel a csapatszállító szerelvények elsőbbséget élveztek, az utazás jó két hétig tartott. Ebből egy hetet tett ki a brjanszki erdőségen való áthaladás. A partizánok több helyen is aláaknázták a síneket. A vonat végállomása Alekszejevka volt. A Don-kanyarnál harcoló magyar alakulatoktól mintegy 40 kilométerre fekvő Alekszejevkában létesítették a 103-a betegelosztó állomást. Mivel több nővér viselte az Etelka nevet, megkülönböztetésül ekkortól kezdték Anikó nővérnek szólítani.

apolono5

A képen a 154-es kórházvonat. De ugyan így nézett ki a 153-as is. Forrás

Az elsősegélyhelyekről ideszállították a sebesülteket. A súlyos sebbel rendelkezőket a tábori kórházba továbbították, a könnyebb sérülteket néhány napos gyógykezelés és pihenés után újra az arcvonalba vezényelték. 1942. január 12-én mintegy háromnegyed órás tüzérségi és légi előkészítés után megindult a szovjet erők támadása Urivnál. A magyar egységek keményen tartották magukat. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy az a 103-as betegelosztó január 17-én még működött, pedig a tisztek becslése szerint a kórház belövési távolságra volt a kibontakozó szovjet támadástól.

Anikó nővér január 16-án kapott parancsot a műtő becsomagolására. Amikor elindult a feladat elvégzésére, váratlanul egy szovjet repülőgép bukkant fel és heves géppuskatüzet zúdított rá. Noha lőkiképzést nem kaptak, a fronton kellett megtanulniuk a személyes védelmükre kapott pisztollyal bánni. Anikó nővér egy ház falához húzódva pisztolyával célba vette az őt támadó gépet és hevesen lőni kezdte. Parancsnoka, látva bátorságát, kitüntetésre terjesztette fel. 1944-ben Horthy Miklós kormányzó a Magyar Ezüst Érdemkereszt a hadiszalagon kitüntetést adományozta neki. Később a Tűzkereszt II. osztályát is megkapta.

apolono6

Ápolónői zománcos, koronás jelvénye. Forrás: magánarchívum.

Január 17-én három teherautót biztosítottak részükre az evakuáláshoz. Mínusz 42 fokos hidegben indultak útnak. A nagy hidegben a lábán súlyos fagyási sérüléseket szenvedett. A hideg mellett a raták8 állandó támadásaival kellett szembenézniük. Az első autójukat ki is lőtték. Végül a sok megpróbáltatás után megérkeztek Novij Oszkolba. Ez volt a legközelebbi nagyobb hely, ahol a visszavonuló egységek csoportosítása megkezdődött. Egy éjszakát töltöttek itt. A helyettes parancsnok közbenjárására kaptak egy vonatot Valujki felé. A csapatszállító vonat megtelt sebesültekkel. A kritikus helyzetben nem volt biztos, hogy át tudnak jutni. Életében ekkor hallotta először a „Katyusa”9 hangját. 700 súlyosan sérült katonát sikerült kimenekíteniük. Az utánuk következő vonatnak már nem volt ilyen szerencséje. Ők fogságba estek.

Végül a szerelvény Budapestre érkezett a sebesültekkel. A vonat személyzetét a kormányzó fogadta az országházban. Ezt követően egy hónap szabadságot kapott. Ennek letelte után egy német katonai szerelvénnyel – egyedüli nőként – ismét a frontra vezényelték. A Sztálingrádba tartó vonattal Harkovig ment, majd innen Kijevbe az ottani katonai kórházba. Ugyanitt teljesített szolgálatot Horthy István felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona. Ő is hivatásos vöröskeresztes testvér egyenruhát viselt. Nagyon sok volt a beteg. Nyár végén jöttek a bombázások és lőtték a kórházat is. A betegeket naponta többször kellett lecipelniük a pincében lévő óvóhelyre. Augusztus végén a kórházat evakuálni kellett a közeledő front miatt. Az 503-as hadikórházat Skoléba telepítették.

apolono7

Rehó Etelka Tűzkereszt II. osztályának szalagsávja és miniatűrje. Forrás: magánarchívum

A kórház nagy létszámú személyzettel működött. Hozzájuk tartozott egy munkaszolgálatos csoport is. Őket elkülönített barakkokban helyezték el. A legtöbbjük nagyon rossz egészségügyi állapotban volt. Sok orvos, ügyvéd, értelmiségi volt közöttük. Hetente kétszer nézte meg őket a sebészorvos. A szigorú parancs ellenére, a lebukástól sem félve Anikó nővér ilyenkor köténye alatt gyógyszereket, kötszereket csempészett be nekik, amit a közöttük lévő orvosoknak titokban átadott. A deseptil tabletta, az ultraszeptil por és egy kis maradék kötszer mentőgyógyszernek bizonyult. Különösen nehezen viselte a fiatal munkaszolgálatos, Ehrenfeld sorsát. A fiút aknaszedés közben tüdőlövés érte. Skoléban értette meg

"erős Anikó, hogy mi a védtelen emberség, mi a lét – mi az ember, vagy mi nem, ámde mivé lesz, míg tűr és tehetetlen s farkas-vére-vihar, jeges ár zúdul, szabadul rá."

A rábízott osztályon sokféle nemét látta a kínnak. A fájdalmukban artikulátlanul jajveszékelők, a fogukat összeszorító sziszegők, a halállal megbékülő halk sóhajtozók, a rengeteg vér látványa után úgy vélte, nem érheti meglepetés. "Nincs a földön olyan szörnyűség... semmi, de semmi ebben az életben", amely megrendíthetné őt.

apolono8

503-as hadikórház Skole 1943 ősze. Forrás: magánarchívum.

apolono9

1943 karácsonyát még itt töltötte a kórház. Innen küldte az alábbi képet vőlegényének, Lázár Gábornak. 1944 tavaszáig ápolta és gondozta a sebesült katonákat Skoléban.

apolono10

Vőlegényének Oroszországból küldött kép másik oldala. Forrás: magánarchívum.

A front közeledtével újabb állomáshelyet jelöltek ki számukra: Szatmárnémetit. 1944 húsvétja már itt érte őket. A húsvétot itt töltötték, de az ősz beálltával Máramarosszigetre költöztek, ahol egy kultúrházban rendezték be a kórházat. Hamarosan azonban áthelyezték a 124-es tábori kórházhoz, amellyel előbb Szerencsre, majd Losoncra került. Az 1944 tavaszán megindított német ellentámadást követően a kórházat a lengyelországi Vorohtára helyezték át.

Egy gyönyörű kastélyszállóban rendezkedtek be, de előtte alaposan ki kellett takarítani és fertőtleníteni a helyiségeket, mert előttük tüzérek állomásoztak a kastélyban, és lovaikat is az épületben tartották. Pünkösdre a Kolomea és Tatarov (egy mára ukránná lett lengyel üdülővároska) közötti nagy ütközetek következményeként mintegy 1000 sebesültet kaptak.

apolono11

Skole 1943 ősze. A kép jobb oldalán Anikó nővér. Forrás: magánarchívum.

apolono12

Skole 1944. március 24. A kép jobb oldalán Anikó nővér. Forrás: magánarchívum.

Egy egészségügyi szakcsoport is érkezett. Sebészek, szemészek, belgyógyászok, de műtőorvos csak kettő volt és ketten voltak műtősnővérek is. A súlyos betegeket repülővel a hátországba szállították. Az itt eltöltött időszakról így vallott:

"Nem bírtuk elég gyorsan végezni a munkát. Sokan a hordágyon haltak meg. Fiatal tisztek, kiskatonák rimánkodtak: 'Nővérke engem vigyen!' Nem tudtunk mit csinálni. Borzalmas volt nézni tehetetlenül a szenvedésüket."

A kegyetlen állapotot csak úgy tudták átvészelni, ha időnként egy kis kirándulásra kimozdultak. Ezekről az utakról tanúskodnak az alábbi képek. Mindkét képen balszélen látható:

apolono13

Vorohta 1944. április 30. Az Opor folyó partján. Forrás: magánarchívum.

apolono14

Tatarov 1944. április 30. Forrás: magánarchívum.

1945 húsvétján Pozsonynál hagyták el hazánk területét. A kórházat Csehországba telepítették. Az állandó légi veszély miatt a vonatot gallyakkal igyekeztek álcázni. Az Otava folyó partján fekvő Písek város állomására érkezve a forgalmista nem engedte tovább a szerelvényt, mert megjelentek az angol bombázók. A reggel 9-től délután 5-ig tartó légitámadás élete legborzalmasabb élménye lett. Az egyik lövedék tőle pár méterre csapott be, de lélekjelenlétét ekkor sem veszítette el. A többieknek adott tanácsokat, hogyan védekezzenek a fedélzeti fegyverekkel is támadó gépek ellen. A támadást követően az állomás egy romhalmaz lett. Legénységük felét elveszítették. Alig tudtak ötven embert összeszedni. Egy német kórház fogadta be ideiglenesen őket, de másnap tovább mentek. A morvaországi Holleschauban kaptak egy kórházat. Ez a kórház amerikai fennhatóság alatt állt (ez alapján már ekkor hadifogságba estek, de tovább dolgozhattak – a szerk.). Nagy kórház volt. Komoly műtéteket is végeztek. Itt érte őket a háború befejezésének híre.

Néhány héttel később a nőket és a férfiakat különválasztották. Egy cseh fennhatóság alatt álló lágerben helyezték el őket. Szűkös ellátásban részesültek. Július végéig tartózkodtak itt, amikor is gyalogmenetben Brünnbe irányították a tábor lakóit. Napi negyven kilométert kellett megtenniük. Ahol rájuk sötétedett ott pihentek meg. Csodával határos módon a velük szemben vonuló szovjet katonák nem bántották őket. Igaz, a még birtokukban levő értékeiket elszedték, de nem erőszakoskodtak velük. Brünnbe érve egy vonatra tették a menetet és megindították Magyarországra. A katonai szerelvények itt is prioritást élveztek, így csak augusztus elejére érték el az országhatárt. Pozsonytól Budapestig újabb megpróbáltatások vártak rájuk. Érsekújváron szovjet katonák hatoltak be a vagonba. Anikó nővért és egyik fiatal társát az idősebb nővérek elrejtették a csomagok mögé, ennek köszönhetően nem esett bántódásuk.

Végül megérkeztek Budapestre. A Magyar Vöröskereszt Erzsébet kórházában, mint vöröskeresztes nővér teljesített szolgálatot. 1945 novemberében otthagyta a kórházat, leszerelt és férjhez ment vőlegényéhez, Lázár Gáborhoz. Nyíradonyban telepedtek le. Házasságukból két gyermek született. Itt élt 2001. április 1-jén bekövetkezett haláláig.

apolono15

1997-ben Nyíradony Város Önkormányzata a II. világháborúban kifejtett humanitárius tevékenysége elismeréseként a város díszpolgárává választotta.

A cikkhez felhasznált jegyzetek és források jegyzékét IDE KATTINTVA találjátok.

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A leghírhedtebb magyar hóhér, aki Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót és Nagy Imrét is kivégezte

Bogár János több ezer halálos ítéletet hajtott végre. Minden kivégzés előtt közölte, hogy „Nem én, hanem a Törvény!”
Tóth Noémi írása, fotó: Servicelinket képe a Pixabayen - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Ha létezik össznépileg megvetendő szakma, az a hóhér: az emberi élet hivatásos kioltói a XIII. században kezdték meg munkájukat Európában. A középkorban a mesterség apáról fiúra szállt, a leánygyermekek pedig csak hóhérral házasodhattak, fenntartva a hagyományt. Az újkorra azonban megunták a rendszeresen megalázott családok az őket ért bánásmódot, és onnantól titkolták a valódi munkájukat, még a közeli rokonok sem tudtak a valódi kenyérkeresetükről. Ebből következett, hogy az addig cirkuszi látványossággal felérő össznépi kivégzések szűkkörűvé váltak.

Magyarországon a gyepmesterek, azaz sintérek mellékfoglalkozása volt a kivégzés a 19. századi igazságügyi reformig. Az 1878-as Csemegi-kódexben már csak a király elleni felségsértés és gyilkosság vádjában volt engedélyezett a halálbüntetés, és a hóhéri munkakört átnevezték állami ítéletvégrehajtónak (körülbelül olyan felhanggal, mint amikor higiéniai menedzsernek hívják a vécés nénit).

Az első ilyen ítéletvégrehajtó, aki már állandó illetményt kapott az államtól, Kozarek Ferenc volt, aki majdnem húsz évig űzte mesterségét.

De hogyan történt egy akasztás, amely a leggyakoribb kivégzési módszer volt? A kötél csomózása mindig a hóhér feladata volt, hogy biztosan jól szoruljon a bűnös nyaki ütőerére, amikor meghúzták a kötelet. Az akasztáshoz legalább két ember kellett: egy, aki a kötelet kezelte, és egy másik, aki az elítélt lábait húzta lefelé, melynek következtében akár ijesztő mértékben, 15-20 centimétert is megnyúlt a test.

Amint az áldozat elájult, elhangzott a „le!” vezényszó, majd az elítélt bokájára kötött kötelet (amely az oszlop alján levő, csigán átvont kötéllel állt összeköttetésben) meghúzták. Ekkor a bakó felmászott a létrára, az elítélt feje tetejét és állát közrefogta a tenyereivel, előrenyomta az egész fejet, és kitekerte az elítélt nyakát. Utána az ítéletvégrehajtó alulról támasztotta az elítélt állát, nehogy kiessen a nyelve, valamint hüvelykjével lent tartotta a szemhéjait. Amikor beállt a halál, a hóhér lejött a létráról, és közölte az ügyésszel, hogy „teljesítettem kötelességemet!”.

hirdetés

Egy 17. századi eperjesi iratból – amelyet a katonaságnál, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak készítettek – kiderül, hogy mennyi fizetséget kapott egy hóhér egy-egy kínzásért vagy kivégzésért. Egy kínzásért 1 forint, lefejezésért és megégetésért 16 forint, kerékbetörésért és kikötésért pedig 18 forint ütötte a markukat. A legdrágább luxus-szolgáltatásnak 24 forintért a felnégyelés és a karóba húzás számított.

A leghírhedtebb magyar hóhér Bogár János főhadnagy volt, akinek a második világháború után bőven akadt tennivalója: csak az első három évben több mint háromezer embert akasztott fel. A magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítéletvégrehajtóját mindenki felismerte fekete ruhájában és fekete puhakalapjában.

Olyan neves történelmi személyiségek vére tapad a kezéhez, mint Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, Rajk László kommunista belügyminiszter vagy Nagy Imre volt miniszterelnök. De nemcsak a politikai elit tagjainak életét oltotta ki, hanem brutális bűnözőkét is. Ilyen neves eset volt például a Ladányi Piroska-ügy: a húszéves lány édesanyjával – pusztán perverzióból és haszonszerzésből – törökszentmiklósi házukban ölt gyermek- és fiatalkorú lányokat.

Bogár Jánosnak az ország összes börtönében volt munkája, és számtalan szóbeszéd keringett róla. Az a hír járta, hogy minden kivégzés előtt közölte az elítélttel, hogy „nem én, hanem a Törvény!”, és az a furcsa szokás is elterjedt róla, hogy az akasztások után odament a holttesthez, a középső ujjával egy mozdulattal lepattintotta a mellkasáról a gombokat, és teátrálisan széttárta az inget, hogy az orvos megbizonyosodhasson a halál beálltáról.

1961-től már részletesen szabályozták a halálbüntetés kiszabásának feltételeit, végül Magyarországon az utolsó halálbüntetésre 1988. július 14-én került sor. Ekkor a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel, méghozzá különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.

Pradlik György végezte ki az elítéltet, aki még egy interjút is adott 2009-ben, megmutatva a riportban csomózási módszerét. Pradlik 12 éven keresztül látta el ezt a munkakört úgy, hogy senkinek nem fedte fel kilétét, és eleinte börtönőrként dolgozott, csak megörökölte ezt a feladatot, miután az akkori hóhér elhunyt.

Az utolsó magyar hóhért bántja, hogy eltörölték a halálbüntetést, mert szerinte aki bűnös, az igenis bűnhődjön. Ahogy mondja, „azokat a bűnöket, amiket egyes emberek elkövetnek, még az Úristen sem tudja megbocsátani.” Tőle tudni azt is, hogy mivel ezeket a feladatokat ép ésszel és gyomorral nehéz véghezvinni, az ítéletvégrehajtók közt szokás volt lehúzni egy-két felest a kivégzések előtt, sőt, néha az elítélteknek is megengedték, hogy igyanak valamennyit.

1990-ben hivatalosan is leáldozott a hóhér-szakmának: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága törvénybe iktatta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Ettől még időről-időre fellángol a morális társadalmi vita a téma kapcsán.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Hitler gyerekkoráról tudhatunk meg új részleteket az apja leveleit összegyűjtő könyvből

Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.
Fotó: British Pathé/YouTube - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

31, eddig ismeretlen levél bukkan fel Adolf Hitler apjától egy most megjelent könyvben, amiből többek közt az is kiderül, hogy a diktátor haldokló édesanyját egy zsidó orvos kezelte - írja a Daily Star.

A “Hitler apja: hogyan lett a fiúból diktátor” című könyv szerzője, az osztrák Roman Sandgruber amellett érvel, hogy Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.

Alois Hitler, egy oszták vámellenőr Josef Radlegger útépítőmesterrel levelezett. A levelek Radlegger dédunokájának tulajdonát képezték, mindössze 5 éve kerültek a történészhez, most publikálják őket először.

Adolf Hitler 1889-ben született, Braunau am Inn városában. Anyja, Klara Plötzl az apjának harmadik – a férfinél jóval fiatalabb – felesége volt. A könyvből az is kiderül, Hitler később valószínűleg igyekezett eltitkolni, hogy családja valamikor egy zsidók tulajdonát képező ingatlanban élt Urfahrban, a Duna-menti Linz városában.

Hitler 1902-ben vesztette el apját, míg anyja 1907-ben halt meg. Három évtizeddel később Hitler a világ legvérengzőbb konfliktusának kirobbantója, és a zsidók millióinak életét követelő Holokauszt felelőse lett.

hirdetés
“Ez a 31 levél minden eddiginél pontosabb képet ad Alois Hitler személyiségéről, ami nagymértékben hatott a fiatal Adolfra. Sokat felfed a Hitler család hétköznapi életéről is, amit eddig mítoszok, kitalációk és feltételezések öveztek” - írja a könyvet kiadó Styria Books. A szakértők szerint már most számolhatunk vele, hogy a könyv tartalmából film készülhet.

Egy kritikus, Alexandra Föderl-Schmid azt is kiemelte a Süddeutsche Zeitungban, hogy “Hitler, aki olyan nagy hangsúly fektetett az árja származásra, családfája alapján maga sem felelt meg ezeknek a feltételeknek".

“Rengeteg könyv és film készült már Hitler sofőrjéről, orvosáról, titkárnőjéről, de az apjáról eddig szinte nem is voltak forrásaink” - tette hozzá Föderl-Schmid.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” – így indult a spanyol pancserpuccs, amit a király és a hadsereg fojtott el

Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.

Tejero és cinkosai jól választották meg a pillanatot, mert valamennyi képviselő jelen volt: ekkor került sor az új, Leopoldo Calvo-Sotelo kormányának bizalmi szavazására. Calvo-Sotelo azt az Adolfo Suárezt váltotta fel, akit egy évvel Franco halála után, 1976-ban nevezett ki I.János Károly király és aki, meggyőződéses francóista létére levezényelte Spanyolország demokratikus intézményi átalakulását.

Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.

Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.

hirdetés
Tejerónak nem ez volt az első akciója a születő spanyol demokrácia ellen. 1977-ben, amikor kinevezték a baszk Guipúzcoa tartomány csendőrparancsnokának, közölte a belügyminiszterrel, hogy ellenzi a baszk autonomisták zászlajának a legalizálását. Büntetésből áthelyezték Malagába, ott azzal tűnt ki, hogy brutálisan fellépett egy engedélyezett kommunista tüntetéssel szemben.

Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.

Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.

Programjuk egyszerű volt: feloszlatni minden pártot, szakszervezetet, felfüggeszteni a sztrájkjogot, a különböző kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket. Milans del Bosch-nak szánták a teljhatalmú kormányzó tisztségét.

A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.

Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.

A 61 éves tábornok a polgárháborúban a falangisták oldalán harcolt, és a Kék Hadosztállyal részt vett Leningrád ostromában. Később katonai iskolák instruktoraként tanítványai között tudhatta a fiatal János Károlyt, az 1931-ban trónfosztott XIII. Károly unokáját, akit Franco 1969-ben jelölt ki utódának az akkor uralkodó nélküli királyságban.

Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.

Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.

Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.

Tejeróék, miután elfoglalták a Cortés alsóházát, az események folytatását várták. Ez nem is késett: Valenciában Milans de Bosch, miután értesítették „az akció végrehajtásáról”, az utcára vitte harckocsijait és 11 pontos kiáltványban nyilvánosságra hozta céljait.

Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.

Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.

A puccsisták dilettantizmusát jól jellemzi, hogy még a parlamenti telefonvonalakat sem vágták el, így a királyi palota első kézből értesült az események alakulásáról. I. János Károly gyorsan döntött: neki kell garantálnia a demokratikus intézményeket. Felöltötte hadsereg-főparancsnoki egyenruháját, és február 24 hajnali 1 órakor alig másfél perces, de egyértelmű tv-beszédet mondott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Ciki vagy nosztalgia? – Klasszikussá vált emlékek a szocializmusból

Visszagondolva néha cikinek érezhető, de mindenképpen meghatározó eseménye volt az akkori gyerekek és fiatalok életének többek között a kisdobos-avatás, a szüretelés vagy az őrsgyűlés.
Forrás: Játékmúzeum blog, Címkép: Budapest XII. Csillebérc (Úttörőváros), Kádár János rágyújt, tőle jobbra a második Maróthy László. 1973. Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés
Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Ahogy azt az elmúlt időszakban megszokhattátok, minden hétfőn a gyerekkorunk emlékeiből idézek fel néhány érdekesebbet ebben a rovatban. Foglalkoztunk már fotózással, zenehallgatással, filmezéssel, édességekkel és most olyan emlékeket próbálok felidézni, amelyekben szerintem nektek is részetek volt egykoron és máig emlékeztek rájuk.

Ebben a részben nem a tárgyak játsszák a főszerepet, hanem inkább az események, amelyeket gyerekként nagyon sokan átéltünk. Egészen biztosan kimarad majd egy-két érdekesebb dolog a felsorolásból, de ezeket ti is felidézhetitek kommentben.

Gyerekkorunk egyik meghatározó része volt a kisdobos-, majd pár évvel később az úttörőavatás

A gyerekek általában örömmel várták, hogy ezen az avatáson átessenek. A tanáraink általában megkövetelték, hogy tudjuk a kisdobosok hat, majd később az úttörők tizenkét pontját is. Az általános iskola alsós évfolyamaira járók voltak a kisdobosok, míg a felsősök az úttörők voltak. Az öltözet ennek megfelelő volt.

A kisdobosoknak fehér ing, kék nyakkendő, síp és kisdobos öv, míg az úttörőknek fehér ing, piros nyakkendő, síp és úttörő öv volt az egyenöltözet.

A középiskolába lépve ennek a helyét a KISZ vette át, ami már egy teljesen más történet volt.

hirdetés
Őrsi gyűlések

Az osztályokban a gyerekeknek kötelező jelleggel kellett őrsökbe csoportosulniuk. Az őrsök elég vegyes képet mutattak, hiszen a jobb és rosszabb tanulók egyaránt helyet kaptak a 10-12 fős csoportokban.

Az őrsök természetesen igyekeztek a legkiemelkedőbbek lenni, így tanulmányi versenyeken, szemétszedéseken, papírgyűjtéseken, sportversenyeken, kirándulásokon is együtt tevékenykedtek általában a gyerekek. Az egyes tevékenységekről írásos beszámolók is születtek, amelyek az őrsi naplóba kerültek be, szép rajzok kíséretében.

Arra nem emlékszem, milyen gyakorisággal, de őrsi gyűléseket is tartottunk, ami nálunk általában káoszba fulladt és poénkodásba, de más helyeken biztos komolyabban vették ezeket a kisdobos- és úttörőélethez tartozó feladatokat.

Őszi szüreti munkák

Ha jól emlékszem, már általános iskolában és később középiskolában is részt vettünk az őszi betakarítási munkákban, ami annyit jelentett lényegében, hogy a mi környékünkön egy hétig iskola helyett szüretelni jártunk valamelyik termelőszövetkezetbe.

Ezt akkoriban hatalmas bulinak éltük meg, hiszen nem kellett suliba menni, helyette szüretelhettünk, és bármennyi szőlőt megehettünk, és még egy kevéske pénzt is kerestünk a munkánkkal. Igen, pénzt is kerestünk, aminek egy része az osztálypénztárba került, míg egy másik részét mi kaptuk meg.

Ez egy tipikus win-win szituáció volt. A tsz-ek olcsó munkaerőt kaptak, aki leszedte a beérett gyümölcsöt, mi pedig néhány száz forinttal gazdagabbak lettünk.

OSN

Ez a három betű keveseknek mond már valamit, de aki a 70-es, 80-as években volt fiatal, az pontosan tudja, hogy ez bizony az Országos Sportnapok rövidítése volt. Az OSN egy rangos sporteseménynek számított, ahol az iskolák különböző tornához köthető formációs gyakorlatokkal mutatkoztak be. A mai napig pontosan emlékszem, hogy mi műanyag súlyzókkal végeztünk különböző mozdulatokat Lionel Richie Say you Say me című számára.

Honvédelmi napok

Általában a honvédelmi napok is az iskolai élettel estek egybe. A Magyar Honvédelmi Szövetség rendezésében zajló országos eseményt minden településen másképpen tartották meg.

Jellemzőek voltak a különböző akadály- vagy váltóversenyek, de ahol lehetőség nyílt rá, ott a gyerekek egy kicsit betekintést nyerhettek az MHSZ és a honvédség életébe is. Nálunk lehetett harckocsikba ülni vagy az MHSZ azóta tönkrement lőterén légpuskával célba lőni is.

Igazából ez egy érdekes rendezvény volt, ahol olyan világba nyerhettünk gyerekként betekintést, ami akkoriban számunkra kicsit elérhetetlen volt.

Nos, ebbe a részbe ennyi fért bele. Pedig lett volna még miről írnom bőven - elég, ha csak az osztálykirándulásokra, a gyárlátogatásokra vagy a minden iskolát érintő szemétszedésekre gondolok. Talán majd a következő részben ismét öt hasonló emléket idézek fel. Ehhez várom a ti ötleteiteket is kommentben.

Régi játékod van? Ne dobd ki! Ne add egy neppernek! Tudd inkább jó helyen, ahol megőrzik és vigyáznak rá!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: