hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Corleone: a kisváros, ami a nevét kölcsönözte a Keresztapa főszereplőinek

A település története pont olyan véres, mint a Corleone családé. És innen vándoroltak ki Al Pacino nagyszülei.

Link másolása

hirdetés

A Corleone nevet mindenki megjegyezte egy életre, aki csak látta a Keresztapa-filmeket.

A történet szerint a klán alapítója, a szicíliai Corleone településről származó Vito Andolini, a későbbi Don Vito Corleone, amikor gyerekként Amerikába kerül, ezt a vezetéknevet kezdi használni.

A filmben láthatjuk is Corleonét, ahonnan Vito elindult, és ahová a legkisebb fia, Michael egy időre visszatért.

De azt nem mindenki tudja, hogy Corleone valóban létezik, és a városban pont olyan szörnyűségek történtek, mint a filmben.

Corleone a hegyek között épült, középkori alapítású város. Jelenleg körülbelül 11 lakója van. Generációkon át ível véres múltja, amely már akkor a maffiával volt kapcsolatos, amikor a Keresztapa című regényt még meg sem írta Mario Puzo.

hirdetés

Több maffiafőnök is itt született, köztük Salvatore "Toto" Riina, a szicíliai maffia történetének egyik legerőszakosabb figurája, aki éppen 2017. november 17-én, 87 évesen halt meg a börtönben életfogytig tartó büntetése alatt.

Corleone annyira durva hely a valóságban, hogy a Városházát jelenleg Róma belügyminisztériuma által delegált hatóságok működtetik. A város önkormányzatát 2016-ban oszlatták fel a maffia beszivárgása miatt. Kiderült, hogy az önkormányzatban többen is dolgoznak, olyanok, akik elsősorban a maffiához hűek, ráadásul a polgármester testvére is fontos ember volt a Corleone-klánban.

Ami pedig még furcsábbá teszi Corleone városát, az az, hogy innen vándoroltak ki Al Pacino anyai nagyszülei Amerikába. Mi ebben a furcsa? Hát az, hogy Al Pacino játszotta Michael Corleonét a Keresztapában. Amikor Mario Puzo a hatvanas évek végén megírta a Keresztapa című regényt, nem tudhatta, hogy filmet forgatnak a történetből, és azt sem, hogy pont ezt a színészt fogja felkérni az egyik főszerepre Francis Ford Coppola.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A piactérre zuhant a városháza tornya – Magyarország legerősebb földrengése letarolta Komárom egyharmadát

Az 1763-ban történt katasztrófa 63 ember életét követelte, de csak bő száz évvel később kezdődött meg hazánkban a földrengéskutatás.

Link másolása

hirdetés

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy annyira biztonságos kicsiny hazánk lokációja, hogy itt bizony soha nincsenek számottevő földrengések. Tény, hogy előbb kell tartanunk attól, hogy állagromlás miatt esik ránk egy ház, mint hogy természeti erők döntik romba, de azért akadtak emlékezetes esetek.

Létezik egy földmozgás szempontjából, tehát szeizmikusan aktív terület hazánkban, amely a Balaton észak-keleti része és Komárom között húzódik. Ezért nem meglepő, hogy

a legnagyobb földrengés Magyarországon 1763-ban Komáromban volt, és a Richter-skála szerinti 6,3-as erősségével le is tarolta a várost.

A tehetős kereskedőváros népe június 28-án, hajnali fél 6-kor eszmélt arra, hogy a másnapra várt Péter-Pál-napi vásár helyett némi programváltozás várható, ugyanis megremegett alattuk a föld.

Akkoriban még nem volt Richter-skála, ezt a mérőszámot 1935-ben találta ki az amerikai Charles Richter, csak utólag ekkorának számolták ki a károk alapján. A skálán a 6-os fokozat már erősnek számít, de meglepő módon hasonló erősségű földrengés évente 800 alkalommal fordul elő a bolygón. Akadnak extrém példák is: a közelmúltban volt például egy 9,3-as erősségű természeti katasztrófa Szumátra közelében. Ilyen horderejű földrengés 20 évente történik a Földön.

A Mária Terézia uralkodása idején pusztító komáromi rázkódást követően a város egyharmada tönkrement, beleértve a Duna bal partját. A földlemezek mozgása nyomán összedőlt hét templom és majdnem háromszáz ház, és több száz másik is megrongálódott, úgyhogy mindössze az épületek tizede maradt sértetlen. Nem beszélve arról a sokkoló jelenetről, hogy a városháza tornya az órával együtt a piactérre zuhant.

A város több utcáján megnyílt a föld, kénes homokot és lángot lövellve a rémülten rohangáló emberekre. A katasztrófa 63 áldozatot követelt, és több mint százan sérültek meg.

Mondjuk az a csoda, hogy nem történt több haláleset: szerencsére az akkori földműves építészetben minden kémény lefelé szélesedett, a házakat pedig úgy kezdték építeni, hogy fűzfaágakat vertek le félméterenként, amelyeket vesszővel összefűztek, majd betapasztottak. Ezért ezek strapabíróbbaknak bizonyultak, mint a gazdagok kőházai és boltíves-emeletes palotái.

hirdetés

A komáromi születésű Jókai Mór közel száz évvel később megírta az Elátkozott család című regényét, amelyben döbbenetes érzékletességgel elevenítette fel a földrengés eseményeit. Ez a váratlan tragédia motiválta a helyieket és az illetékes szerveket arra, hogy talán ideje lenne ezzel az – akkor még viszonylag – ismeretlen jelenséggel behatóbban foglalkozni, ha nem akarják, hogy megismétlődjön. Márpedig megismétlődött enyhébb lefolyással körülbelül két évtizedenként, egészen a 19. század közepéig, utána már csökkent az aktivitás.

Egészen az 1810-es móri földrengésig kellett várni, hogy az országunk tudományos szinten foglalkozzon a témával, de műszerekről még akkor sem volt szó: az volt a nagy áttörés, hogy két egyetemi tanár pár évvel később megjelentetett egy térképet a rengés felszíni hatásairól. Konkrétan további hét évtizedet kellett várni ahhoz, hogy elkezdődjön Magyarországon az intézményes földrengéskutatás 1881-ben.

Mentségünkre legyen mondva, Európában így is másodikként alakult meg a Földrengési Állandó Bizottság, immáron műszeres megfigyeléssel. Utána sorban nyíltak az erre szakosodott intézmények: megalakult a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet, amely szintén megfigyelte a földrengéseket, ráadásul a 20. század elején alakult Nemzetközi Szeizmológiai Társaság élére egy magyar tudóst raktak, Kövesligethy Radó személyében. Ő elég hatékony választásnak bizonyult, mivel évtizedes munkássága alatt megalapította a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot és a Nemzetközi Földrengési Számoló Intézetet egyaránt.

Mint minden egyéb területen, sajnos a műszerek fejlődésében is hatalmas szerepet játszott a háborúskodás: az atomcsend-egyezmény betartásához olyan érzékeny gépekre volt szükség, amelyek megbízhatóan érzékelték a rezgéseket, ennek köszönhetően jött létre a szeizmológia. Szükség is volt rá, mert 1985-ben ismét egy nagyobb horderejű, 5-ös erősségű földrengés rázta meg Magyarországot, a Veszprém megyei Berhidán.

A magyar műszerek jelenkori profizmusáról pedig mindent elmond az a pár évvel ezelőtti eset, amikor – néhány másik ország visszajelzésével együtt – lebuktatták Észak-Koreát, ahol megpróbáltak eltitkolni egy atomkísérletet. A mi kifinomult berendezéseink azonban jelezték az erőfitogtatásból felrobbantott hidrogénbomba rezgéseit.

A legutolsó komolyabb rázkódásokat egy évtizede szenvedtük el: 2011-ben a 4,7-es erősségű rengés epicentruma Oroszlánytól pár kilométerre volt, méghozzá 10 kilométer mélyen, 2013-ban pedig Egertől délre egy 4,8-as rengéssorozat emlékezetett minket a természet erejére.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A legnagyobb magyar stadionkatasztrófa vezetett a Puskás Aréna elődjének felépítéséhez

A Fradi-pályán 1947-ben történt tragédiát a tribün túlterhelésére fogták, a helyszínen lévő építész azonban egész másra jutott.
Forrás: Tó-retró blog Címkép: FTC stadion és klubház, B közép lelátó. 1935. Fortepan/Lőrincze Judit - szmo.hu
2021. július 02.


Link másolása

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az új Puskás Aréna kiválóan szerepelt a Euro 2020 (2021) mérkőzésein. Valóban lenyűgöző épület és okot ad a büszkeségre. Ne felejtsük el azonban, hogy ősének, az első nemzeti stadionnak létrejöttéhez az ország legnagyobb stadionkatasztrófájára volt szükség. A sokkoló baleset nyomán a hazai döntéshozók belátták, hogy az akkor már 50 éve húzódó tervezgetést némileg fel kell gyorsítani. Pár éven belül meg is született a Népstadion, de menjünk csak szépen sorban...

A magyar-osztrák összecsapásoknak akkoriban még volt egy igen pikáns felhangja, a monarchia emléke miatt. Így nem csoda, hogy az Üllői úti pályán

hatalmas tömeg gyűlt össze 1947. május 4-én,

a 27. egymás elleni csatára. Ráadásul ezen a napon ünnepelte a magyar futball az első hivatalos mérkőzés 50. évfordulóját is. A válogatott összecsapás kezdőrúgását Hajós Alfréd végezte el, aki az első osztrák-magyar és egyben az első válogatott meccs balösszekötője volt. Az úszó, futballista, építész fenomén piros-fehér BTC mezt viselt, megemlékezve róla, hogy ez a csapat játszotta (ketté osztva) azt a nevezetes első, hivatalos mérkőzést 50 évvel korábban.

Üllői út, FTC stadion, szemben a B tribün, balra hátul a Magyarok Nagyasszonya (Rezső) téri templom kupolája. 1935. Fortepan/Lőrincze Judit

A meccs kezdete után nem sokkal a magyarok egyértelművé tették elképzeléseiket a végkimenetel kapcsán, hiszen a 13. percben már a második gól született (Puskás fejes gólja után Egresi növelte az előnyt). Nem csoda, hogy majd’ felrobbant a stadion. Sajnos ez esetben szó szerint, hiszen

hirdetés
ekkor dőltek először a fenti lelátóról a szurkolók az alattuk lévő szektorban ülőkre, a Springer szobor közelében. Bár egy lábtörés már ekkor is bekövetkezett, a rendezők tovább engedték a mérkőzést.

A nézők pedig elhűlve láthatták, hogy Ausztria az első félidő végére kiegyenlített.

Nem nehéz elképzelni, hogy mit érezhettek a szurkolók, amikor a második játékrész hatodik percében újra hozzánk került az előny, és az eredményjelzőre 3-2-őt akasztottak fel a kezelők. Leírhatatlan lehetett az öröm, ám hamarosan a döbbenet és a rémület is az lett. Ekkor

az emeletnyi magas észak-nyugati lelátó dőlt össze 8 méter hosszan. Mivel itt – az ülőhelyekhez viszonyítva – jóval többen voltak, a látvány leírhatatlan lehetett. Az emberek egyik pillanatról a másikra zuhantak a mélybe, majd vérző, jajveszékelő sérültek hevertek mindenütt.

A tribünön 400-an voltak a balesetkor, és közülük 278-at kellett Budapest 6 kórházába szállítani. Bár a Budapesti Rádió az esemény után azt jelentette, hogy két ember meghalt, ez nem bizonyult igaznak, ugyanis a vakszerencse folytán mindenki életben maradt (igaz 71 ember kritikus állapotban került az orvosokhoz).

Meglepő módon a játék néhány perces szünet után folytatódott, és végül 5-2-es magyar siker született...

Természetesen a rendőrség már másnap, hétfőn lefolytatta a vizsgálatát (egyetlen nap alatt!) és arra a következtetésre jutottak, hogy

a lelátó állapota és túlterheltség okozta a katasztrófát.

Ennek megfelelően még aznap(!) előállítottak 17 jegyüzért, akik hamis jegyeket árultak az összecsapásra, így (a biztonságiak figyelmetlensége miatt) jóval többen voltak a stadionban, mint az engedélyezett nézőszám. Tiszta, gyors munka volt a rendőrségtől, csakhogy...

Már korábban említettük, hogy a kezdőrúgás okán a stadionban tartózkodott az ország egyik elismert építésze,

Hajós Alfréd, aki azonnal vizsgálódni is kezdett, és igencsak más eredményre jutott,

mint a bősz cerberusok.

Hajós Alfréd

Ő azonnal megállapította, hogy a deszkapadlózatot tartó betonoszlop mozdult el 2 centiméterre kifelé a függőlegestől. A földre zuhant faanyag pedig a korhadásnak legkisebb jelét sem mutatta, az kiváló állapotban volt. De akkor mi történhetett valójában?

Hajós bevonta a vizsgálódásba a korábbi kerületi mérnököt (ő felelt korábban a középületek állapotáért) és immáron ketten próbáltak rájönni a katasztrófa okára. Elsőként azt állapították meg, hogy a kibillent oszlop eltávolodása miatt akadhattak ki a padlódeszkák, így azok törés nélkül zuhantak a mélybe. Azonban

arra a következtetésre jutottak, hogy a túlterhelés és a szurkolók ugrálása okozta dinamikus terhelés így nem mozdíthatta el a betonoszlopot.

Ha ez lett volna az ok, akkor a pillér nem kifelé, hanem befelé dőlt volna meg. A további vizsgálódás megállapította, hogy az oszlop alatti talaj erősen el volt vizesedve, ami instabillá tette a pillér alátámasztását és ez vezetett a dőléshez. Mivel a katasztrófa egy igen aszályos időszak közepén történt, így arra jutottak, hogy az eső nem játszhatott szerepet.

Végül sikerült megállapítani, hogy az oszlop mellett lévő teniszpálya öntözőberendezése ontotta a vizet a pillér környéki földre is, így annak használata idézte elő magát a katasztrófát is!

(Világ c. folyóirat, 1947. május, p.3.)

Vajon miért tudjuk ennek ellenére a mai napig úgy, hogy a stadion állapota és a túlterheltség okozta a balesetet? A választ ma már nehéz lenne megtalálni. Az azonban beszédes, hogy a következő választásokon (pár héttel később) hatalomra került Dinnyés Lajos, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagjaként azonnal a hazai stadionok katasztrofális állapotáról kezdett beszélni, és a „Nemzeti stadion” (Népstadion) 50 évvel az első tervek után, a következő évben valóban épülni kezdett...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Megfejtenék a tengeri rejtélyt: expedíció indul Shackleton 3000 méter mélyen fekvő hajójának felkutatására

Shackleton jég közé szorult hajója hónapokig sodródott a Déli-sarknál, mielőtt a jég összeroppantotta volna. A hajó legénységének több tagja jégtáblákon úszva jutott el a lakatlan Elefánt-szigetre, Shackleton és öt társa pedig egy bálnavadászhajón érte el a Déli-Georgia-szigetet.

Link másolása

hirdetés

Expedíció indul jövőre a sarkkutató Ernest Shackleton 1915-ben a Weddell-tengeren elsüllyedt Endurance nevű hajójának felkutatására - számolt be a vállalkozásról a The Guardian brit napilap online kiadása.

Shackleton hajójának holléte az egyik legnagyobb tengeri rejtély azóta, hogy a hajó 1915-ben a déli-sarki jég fogságába került és elsüllyedt. A sarkkutatás hőskorának ezt a jelképét sokáig lehetetlennek tartották megtalálni a szélsőséges antarktiszi környezet, "az ördögi körülmények" miatt, ahogy annak idején Shackleton jellemezte őket.

Egy nagyszabású tudományos expedíció azonban a hétfői bejelentés szerint arra vállalkozik, hogy felkutassa a roncsot, felmérje állapotát és lefilmezze. Az Endurance22 a jövő év elején indul útnak egy jégtörő hajóval. Az expedíción nemzetközi tudóscsapat vesz részt, amelynek tagjai egyúttal a déli-sarki jeget és a klímaváltozás hatásait is tanulmányozzák.

Mensun Bound, az expedíció vezetője két éve, 2019-ben már indított egy kutatást az Endurance után, de azt a vállalkozást a szélsőséges időjárás miatt le kellett fújni. Bound a The Guardiannek elmondta, hogy miközben a globális felmelegedés az Antarktiszon rendkívül elszomorító, az olvadó jég javította az esélyeket a hajóroncs felfedezésére.

Shackleton jég közé szorult hajója hónapokig sodródott, mielőtt a jég összeroppantotta volna. A hajó legénységének több tagja jégtáblákon úszva jutott el a lakatlan Elefánt-szigetre, Shackleton és öt társa pedig egy bálnavadászhajón érte el a Déli-Georgia-szigetet. Végül mindannyian megmenekültek.

hirdetés



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Magyar borért és nőért rajongott Beethoven, de egyikben sem volt köszönet

A sashegyi vörösbort barátja, Brunszvik Ferenc ajánlására kezdte nyakalni az alkoholista zeneszerző. Barátja testvérének, Jozefinának viszont hiába írt szerelmes leveleket, nem volt hozzá elég előkelő.

Link másolása

hirdetés

Ludwig van Beethoven (1770-1827), a világ egyik legnagyobb zeneszerzője imádta a magyar borokat, egészen pontosan a sashegyit, pedig hazájában is akadt bőven választék a Rajna-menti vidéken.

Erről a szenvedélyéről jóbarátja, Brunszvik Ferenc gróf tehetett, hiszen ő küldözgette neki rendszeresen a kóstolókat, nem csoda, ha rákapott az ízére. Alkohol-preferenciáiról levelezései és kortársak megemlékezései egyaránt árulkodnak. Ilyen lelkesen reagált a zeneszerző, miután megkapta a várt szállítmányt:

„Valahányszor a borodat iszom a barátaimmal, mindig leiszunk téged, vagyis a te egészségedre iszunk.” … „Ezer köszönet, kedves barátom, a nektárért.”

A magyar bor-fanatikus Beethovenről beszámolt a Budai Krónika is, amely – az első Magyarországon nyomtatott könyvként – az akkori hírforrások ősatyjának számított.

A zeneszerző nemcsak akkor itta a sashegyi nektárt, amikor Magyarországon vendégeskedett barátja-mecénása martonvásári kastélyában, hanem kedvenc bécsi éttermében is elérte, hogy kapható legyen. Bár nem lehetett nehéz dolga rávenni a tulajt, hogy budai borral egészítse ki a repertoárt, hiszen a vendéglős Jahn Ignác magyar származású volt, aki örült annak is, hogy forgalmassá tette a helyet a híres törzsvendég pityókás zenélése. Amikor Jahn nyitott egy másik egységet, már sokan szándékosan rossz hírét vitték a magyar bornak, mivel kiszorította az elegáns osztrák borokat. Ám nem volt egyszerű dolguk az ellenhangoknak: gyakorlatilag csak Beethoven halálával sikerült eltüntetni az osztrák földről a sashegyi itókát.

Budán a 18-19. században a legfontosabb mezőgazdasági munka a szőlőművelés volt, Magyarországon akkoriban nem is akadt máshol ekkora szőlőterület. Az odatelepülő rácok hozták magukkal a kékszőlőt, amely igen jól érezte magát a budai hegyvidéken – akárcsak az, aki a párlatot megitta. A 19. században a főváros teljes bortermelése majdnem kétmillió liter volt, és több külföldi ország rendelt belőle rendszeresen. Egy évtizeddel később azonban a filoxéra nevű szőlőtetű tönkretette az egész szőlőbirodalmat. Krúdy Gyula már csak az emlékét vetette papírra a sashegyi vörösnek.

hirdetés

Beethoven barátja leánytestvéreit, Brunszvik Terézt és Jozefint tanította egy ideig zongorázni. Terézzel bensőséges viszonyt ápolt, sokat leveleztek. Beethoven tisztelte a leány tehetségét (ne feledjük, hogy ő volt az első magyarországi óvodák megalapítója is), amiatt pedig felettébb hálás volt, hogy Teréz ismertette meg a magyar nagyközönséggel a műveit. Neki ajánlotta az Op. 78 Fisz-dúr szonátáját.

Ugyanakkor szíve a fiatalabb Jozefinért dobbant meg, ezért igencsak magába roskadt, amikor a lány férjhez ment Joseph Deym grófhoz, majd négy év alatt négy gyermeket szült neki. Jozefin ezután megözvegyült, amin felbuzdulva Beethoven 15 szerelmes levelet írt neki

(a zenetörténészek szerint a cím és dátum nélküli, Halhatatlan kedveshez című romantikus irománya is ezek közé tartozik), melyek nem maradtak reakció nélkül, sőt, gyakran találkozgattak. A rossznyelvek szerint született a viszonyból egy leánygyermek is. A heves szerelmi levelezést azonban nem követhette házasság, méghozzá a vagyoni és rangbeli különbségük miatt. Jozefin végül ismét máshoz ment férjhez, és szült újabb három gyereket. Ez mélyen elkeserítette Beethovent, aki soha nem nősült meg.

A fenti históriákat máig őrzi Sas-hegyen az ott tornyosuló Beethoven-szikla. Ennek az a története, hogy Brunszvik Teréz éppen arra sétált kísérőjével, aki meglátva a kiálló kődarab sajátos sziluettjét, felkiáltott: „Jé, ez pont olyan, mint Ludwig!”

Beethoven bormániájáról tanúskodik az is, hogy már megsüketült, amikor az alábbi ars poeticát fogalmazta meg:

„a zene az érzékek bora: inspirál és felszabadít, és én vagyok Bacchus, aki elhozom ezt az emberiségnek, és ezzel a csodálatos itallal részeggé teszem a lelküket.”

Sajnos a tehetséges zeneszerző alkoholizmusa okozta korai vesztét: eleve sokáig szenvedett a mindennapos ivászat testi hatásaitól: hasnyálmirigy- és májproblémák, migrén, hasi fájdalmak gyötörték a hallásproblémája mellett. Beethoven 56 évesen hunyt el ólommérgezésben, ahogyan pár éve kiderült a hajából és csontjából vett mintákból. Ennek magyarázata, hogy eleve ólomkristály poharakból ivott, de a gyenge minőségű borok akkoriban ólom-oxidot is bőven tartalmaztak, hogy feljavítsák és lágyítsák az üveg tartalmát. A zeneszerző pedig minden áldott nap gondoskodott arról, hogy túladagolja magát ebből a gyilkos vegyületből.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: