MÚLT
A Rovatból

Az egyetlen kvízműsor, amiben könyveket lehetett használni a válaszadáshoz: egy bölcsi volt a főnyeremény

Vajon milyen nézettséggel futna ma egy Budapest történetéről szóló műveltségi vetélkedő a tévében?
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2023. március 29.



Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az 1960-as évek végén, amikor a televízió műsorait a hét hat napján még egyetlen adón, fekete-fehérben sugározták, és mindössze a háztartások 60%-ában volt tévékészülék, a Magyar Televízió Budapest felszabadulásának negyedszázados évfordulójához közeledve helyismereti vetélkedő-sorozatot indított.

A fővárosi kerületek kéthetente jelentkező, élőben közvetített, körkapcsolásos versengése majd’ másfél éven át tartotta izgalomban a nézőket.

A játék még szinte el sem kezdődött, már elérte célját: felkeltette a városlakók érdeklődését szűkebb pátriájuk múltja iránt, közösségeket teremtett, és lendületet adott a helytörténeti kutatásoknak.

A felkészülés hónapjaiban a FSZEK Budapest Gyűjteménye „vizsgázott”. Kollégáink elsőként a műsorfolyam ifjú alkotóit, Fellegi Tamás szerkesztő-rendezőt és Liszkay Tamás sorozatíró-szerkesztőt látták el olvasni- és néznivalóval, majd a kerületek - főként tanárokból, történészekből és lelkes lokálpatriótákból verbuvált - csapatait fogadták, és segítették a tájékozódásban. A könyvek egyébként a műsorba is elkísérték a versenyzőket, hiszen ez volt az első - és talán azóta is az egyetlen - kvízműsor, ahol a válaszadáshoz könyveket lehetett használni.

A 22 kerület versengését az MTV stúdiójában Vitray Tamás, a kerületi helyszíneken további játékmesterek - Vitár Róbert és Müller Tibor - vezették.

A saját és a rivális kerület történetére vonatkozó kérdések a versenyzők lexikális tudását tették próbára, de a játékban a gyorsaságnak és a szerencsének is szerep jutott: egy-egy helyes válasz után a csapatokat a Szabadság téri stúdióban képviselő, élő partiban részt vevő sakkmester következett lépésre. A sakkfigurák a tábla újabb és újabb mezőit hozták játékba, a mezők pedig újabb kérdéseket rejtettek.

A csapatok egyenes kiesésben versengtek a fődíjért, egy 60 férőhelyes bölcsődéért. Az 1968 végén indított műsorsorozat 1970 februárjában a Váci utcai Új Városháza dísztermében megtartott döntővel zárult, ahol a XI. kerület csapata győzedelmeskedett. A kerület kérésének engedve a hatvanfős bölcsi helyett végül egy száz főre tervezett - rögtön 124 kisgyermeket fogadó - óvoda épült fel, amelyet hivatalosan 1971. június 26-án, egy szombati napon adtak át.

A lágymányosi lakótelep Bogdánfy utcai „fekete-fehér” óvodája időközben sárga lett, de napjainkban is működik. Az egykori vetélkedőről, a kerület és az adományozók összefogásáról emléktábla tudósít. Képeink a legendás műsort idézik.

1975 (?) Szabadság tér 17. A Magyar Televízió székházának bejárata esti fényben. Ism. felv. f.: https://dunavolgyipeter.hu/

A Magyar Televízió Vállalat (MTV) az 1950-es évek közepén költözött be a Tőzsdepalotába (terv. Alpár Ignác, 1905), a korábban itt működő Lenin Intézet egykori helyiségeibe. Az első kísérleti adások 1957 májusában indultak. Szintén itt működött még sokáig a Technika Háza is; az MTV épp 1969 folyamán bővült új stúdióhelyiségekkel, irodákkal, és foglalta el végül az egész épületet. 1969 végén innen sugározták az első színes adást. Az intézmény 2009-ben hagyta el a Szabadság teret, az épület azóta üresen áll.

[1978 k.] A Budapest Gyűjtemény olvasóterme, ekkor még a Wenckheim-palotában. Ismeretlen felvétele (FSZEK Budapest Gyűjtemény). A palota egykori dohányzótermében először a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjteményét helyezték el (1931), amelynek anyaga a 2. világháborút követően a Kelet-kutatás központjává váló MTA könyvtárához került, s a terem hosszú évtizedekre a Budapest Gyűjtemény otthona lett; végül a Központi Könyvtár 1998-2001 közötti épületrekonstrukciója és bővítése után bölcseleti olvasóteremként nyílt meg újra.

[1963 k.] Légifotó Lágymányosról. Balra az Irinyi József utca, előtérben a Budapesti Műszaki Egyetem (később Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) épületei. Balra fent a Bogdánfy utca házai. (f.: MHSZ/ Fortepan, FP 73736)

A lágymányosi lakótelep S jelű épületei az Irinyi utca felől (tervezők: Borostyánkői László (LAKÓTERV), Iványi László (BUVÁTI)) In: Magyar Építőművészet 1965/4

„A IX. kerületi helyszín a kamera túlsó oldaláról”. Ism. felv. Lobogó 1969. január 8.

Vitray Tamás játékvezető az MTV stúdiójában. In: Lobogó 1969. január 8.

„A pepita tábla körül: Dr. Hajtan József, Szabó László és Lengyel Levente.” Ism. felv. In: Lobogó 1969. január 8.

Váci utca 62-64. A döntő szereplői az Új Városháza üléstermében. (Ma Budapest Főváros Kormányhivatala működik az épületben.) In: Lobogó 1970. február 18.

Vitray Tamás a döntőn, az Új Városháza üléstermében In: Film Színház Muzsika 1970. február 21.

A győztes csapat a címlapon. Ism. felv. Tükör 1970. február 24.

Versenyzők. Film Színház Muzsika Évkönyv, 1970.

1970 Esti program. Kereki Sándor felvétele (f.: Kereki Sándor/Fortepan, FP 204815)

[1969-70] „Teljes üzemben a Fekete? Fehér? Igen? Nem? vezérkara a stúdióban.” (A játékvezető, a sakkparti résztvevői, a zsűri és a három kameraman.) Ism. felv. In: Film Színház Muzsika Évkönyv, 1971.

Főnyeremény: óvoda a XI., Bogdánfy utcában. ifj. Bohanek Miklós felvétele. Ország-Világ 1971. június 9.

Az óvoda udvarán. [ifj. Bohanek Miklós felvétele, 1971. június] A hetekkel a hivatalos átadás előtt készült képes riportban a vezető óvónő, Czabai Istvánné is megszólalt. „Segítséget jelent - és köszönet érte - a Csöpi Ktsz-nek a takarókért, a békéscsabaiaknak a napozókért, a Selyemipari Vállalatnak a függönyökért. Anélkül, hogy vissza akarna élni az adakozók bőkezűségével, megemlíti, hogy virágra, növényekre, virágtartókra már nem jut a költségvetésből. Abban is reménykedik, hogy akadnak még gyerekszerető képzőművészek, akik néhány fal díszítését elvállalják." (...) „Amikor a televízióban eredményt hirdettek a „Fekete-fehér, igen-nem" vetélkedőben, boldogan hallgattuk valamennyien: mennyi az anyagi és munkafelajánlás, amivel közel és távol lakó intézmények, vállalatok segíteni akarják az óvoda kicsinyeit. Ki hitte volna, hogy a legfőbb hiány - az ország legmodernebb óvodájában is - a munkaerő lesz. A meghirdetett óvónői pályázatra igen csekély számú jelentkezés érkezett be. Nyolc óvónői állás közül kettő betöltetlen.” (Ország-Világ 1971. június 9.)

A 2002-ben avatott új emléktábla. Via: Wikipédia

A lágymányosi lakótelep S jelű épületei az Irinyi utca felől (tervezők: Borostyánkői László (LAKÓTERV), Iványi László (BUVÁTI)) In: Magyar Építőművészet 1965/4

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: