hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A Világ Igazai: emberek, akik az életüket kockáztatva mentették zsidó társaikat a vészkorszakban

Többszáz magyar neve maradt fenn, aki életét sem féltve óvta zsidó barátait, vagy akár idegeneket is. A Világ Igazai közül nem egy köthető a XII. kerülethez, köztük volt a hírhedt nyilas vezető, Kun Páter közvetlen szomszédja is. 
Fotó: Fortepan/Fortepan - szmo.hu
2021. február 16.

hirdetés

Egy karszalag és egy fegyver - mindössze ennyire volt szükség 1945 telén, hogy a nyilasok következmények nélkül garázdálkodjanak a fővárosban. Kun András és társai többszáz embert mészároltak le a Maros utcai kórházban, a Bíró Dániel kórházban és az Alma utcai szeretetotthonban.

“Ekkoriban a pesti zsidóság többsége a gettókban próbált túlélni, a nyilasok egy kisebb részüket deportálták. Ennek oka az volt, hogy maga Szálasi Ferenc sem rajongott a deportálás ötletéért” - mondja Lenthár Balázs, történész. “Szálasinak persze nem a felebaráti szeretet miatt nem tetszett a deportálás, hanem az volt vele a baja, hogy ezáltal a zsidók német táborokba, hadiüzemekbe mennek dolgozni, holott ő azt szerette volna, ha a kényszermunkájukkal inkább a hungarista háborús erőfeszítéseket segítik.”

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy az akkori magyar lakosság minden tagja érzéketlenül figyelte az eseményeket.

A XII. kerületi Apor Vilmos téren álló Igazak Falára vésve találjuk a II. világháború idején tevékenykedő embermentők nevét.

Nagy részüket a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet már a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, de ebben a cikkben megemlítünk olyanokat is, akik nem kaptak kitüntetést.

A tér névadója, Apor Vilmos győri püspök maga is százakat bújtatott és segített oltalomlevélhez. Győr ostrománál halt vértanúhalált: egy szovjet katona lőtte meg, amikor megtagadta a rezidenciáján rejtőző menekültek kiadását.

hirdetés
A legtöbb embermentő neve azonban ma ismeretlenül cseng, annak ellenére, hogy nagyszüleink, dédszüleink szomszédságában laktak, sőt, sokan nekik is köszönhetjük az életünket.

Éppen Kun Páter költözött a szomszédjába

Kálló Ferenc, azaz Kálló Esperes nevét ma egy Sas-hegyi utca is őrzi. Kálló a mai Alkotás utcában lévő helyőrségi kórház lelkésze volt. A humanista pap mindvégig kiállt a zsidóság mellett, még ha ezt a legnagyobb titokban tette is: eleinte csak szökött munkaszolgálatosokat, majd 1944-től zsidók százait mentette meg, akik közül sokak számára ő maga állított ki keresztlevelet. Ez a tevékenysége azonban idővel a nyilasoknak is szemet szúrt.

Az esperest csellel sikerült tőrbe csalniuk: október 28-án egy nyilas kereste fel Kállót Márvány utcai lakásán, azzal az ürüggyel, hogy egy betegnek kellene feladnia az utolsó kenetet. A pap természetesen vele tartott.

Holttestét másnap találták meg, a boncolás szerint egy géppisztolylövéssel végezték ki. Ma a Farkasréti temetőben nyugszik, sírját 2013-ban újraszentelték.

Mindössze néhány sarokkal arrébb, a Böszörmény úton élt Dr. Zolnay Kálmán, az Igazságügyi Minisztérium munkatársa. Zolnay ugyan állami tisztviselő volt, de nem értett egyet a zsidóellenes politikával. Hamis keresztlevéllel szöktette meg barátja, a munkaszolgálatra elhurcolt Dr. Benkő Gyula feleségét, az állapotos Klein Erzsébetet és kisfiát, Mihályt a csillagos házak egyikéből. Anya és fia, valamint az addigra megszületett kisebb testvér, János a Lukács fürdő melletti gyógyszállóban talált menedéket. Később, egy nyilas razzia alkalmával az itt tartózkodók közül 35 főt elhurcoltak és a jeges Dunába lőttek, Benkő családja azonban a papíroknak hála ép bőrrel úszta meg az akciót.

A nyilas kormány hatalomátvétele után Dr. Zolnay a Böszörményi úti lakásában folytatta a zsidómentést. A lakás kulcsát bizalmi emberére, a házmesterre bízta, így ő akár Zolnay távollétében is bármikor beengedte a segítséget kérőket.

Végül azonban maga Zolnay is bújkálni kényszerült: szerencsétlenségére a Kun Páterként hírhedtté vált nyilas gyilkos, Kun András éppen abba a házba költözött be, ahol a tisztviselő lakása is volt.

Fotó: Fortepan / Fortepan

Tőle párszáz méterre, a mai Turul-szobor helyétől nem messze lakott Urr Ida, aki lakása ablakából éjjelenként láthatta, hogyan lövik agyon a Királyhágó térre hurcolt zsidókat. A Svéd Vöröskeresztnél is praktizáló orvosnő hivatásához méltóan védte az emberi életet: nemcsak lakásán, de egy külön erre a célra bérelt házban is menedéket nyújtott a rejtőzködőknek. Arra is volt példa, hogy maga állta el az ajtót az érkező nyilasok elől, míg a bújtatottak, Dr. Árvai Irén és lánya, Beáta a hátsó kapun keresztül elmenekülhettek. Urr Idának a gyógyítás mellett a versírás volt a szenvedélye, líráját többek közt a háború rémségei ihlették: “üres a város/vagonba préselt gyárosok/pékek/szemembe néznek” - írta például.

A XII. Kerületi nyilasház közvetlen közelében nyújtott zsidó gyerekeknek menedéket a környéken egy jómódú asszony, Zsindelyné Tüdős Klára is, aki az Operaház jelmeztervezője és a híres Pántlika Szalon tulajdonosa volt, ahol népies ihletésű ruháit árulták. Második férje, Zsindely Ferenc kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, ő maga pedig az Országos Református Nőszövetség alapítója volt. A kiterjedt kapcsolatrendszerrel bíró nő, Istenhegyi úti villájában zsidó családokat rejtegetett, de a svéd követséggel együttműködésben több helyen is létesített búvóhelyeket. Menleveleket szerzett a zsidó gyerekek és felnőttek számára, vagy épp a Svéd Vöröskereszt védelme alá helyezte őket, mintegy 70-80 embert mentve így meg a haláltól.

“Ne feledkezzünk meg Ocskay László századosról sem, aki 1944-ben és 45-ben Budapesten mintegy 2500 embert mentett meg” - mondja Lenthár.

“Mivel Ocskay személye nem passzolt az 1945 utáni hazug antifasiszta narratívába, ezért feledésre ítélték, holott a korszak egyik legtisztességesebb embere volt.”

A “magyar Schindlernek” is nevezett katonatiszt a trianoni békediktátum után civil pályára lépett, 1943-ban azonban újra szolgálatra jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe, amire feltehetően a segítő szándék vezérelte. Ocskay az úgynevezett ruhagyűjtő század parancsnoka lett: az ő feladatuk volt, hogy a német hadseregnek ruhákat szerezzenek, tisztítsanak és javítsanak.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Szenzáció: bejelentették, hogy megtalálták az „elveszett aranyvárost” Egyiptomban

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt Luxorban. Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta.
MTI, fotó: Egyiptomi Idegenforgalmi Minisztérium - szmo.hu
2021. április 08.

hirdetés

Egy egyiptomi régészeti misszió bejelentette csütörtökön, hogy megtalálta a 3000 éves "elveszett aranyvárost", amelyet a homok temetett maga alá az ókori emlékekben gazdag Luxorban.

Sok külföldi expedíció kereste ezt a várost, de mind kudarcot vallottak - idézte fel Záhi Havvász tekintélyes egyiptomi régész, egykori régiségügyi miniszter.

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt

- olvasható az al-Ahram egyiptomi napilap angol nyelvű hírportálján.

Záhi Havvász szerint ez az Egyiptom területén valaha talált legnagyobb ókori város. A egyik legnagyobb egyiptomi uralkodó, az i.e. 1391-től 1353-ig trónon ülő III. Amenhotep, a 18. dinasztia kilencedik királya alapította. A várost, amely korának legnagyobb közigazgatási és ipari települése volt, III. Amenhotep nyolc éven át együtt irányította fiával, a legendás IV. Amenhoteppel, későbbi nevén Ehnatonnal.

A misszió 2020 szeptembere óta végzett ásatásokat. A munka eredményeként egy jó állapotban fennmaradt város került elő, csaknem komplett falakkal és hétköznapi használati tárgyakkal teli termekkel. Sikerült kiásni a város több utcáját, ezek mentén házakat, amelyeknek falai elérik a három métert - számolt be a felfedezésről Záhi Havvász.

hirdetés
Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta

- jelentette ki Betsy Brian, az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyiptológia professzora.

Az amerikai tudós szerint a felfedezés segíthet fényt deríteni a történelem egyik legnagyobb rejtélyére, arra, hogy Ehnaton fáraó és felesége, Nofertiti miért döntött az Ahet-Atonba - a mai Amarnába -, az Ehnaton által 1346-ban alapított új fővárosba költözés mellett.

A várost III. Ramszesz Medinet Habu-i temploma és III. Amenhotep memnóni temploma között találták meg. Az ásatás során feltárták III. Amenhotep három királyi palotáját valamint a birodalom közigazgatási és ipari központját.

A város korát gyűrűk, szkarabeuszok, festett cserépedények és III. Amenhotep kartusát viselő agyagtéglák erősítik meg. Találtak borosedényeket lezáró agyagkupakokat is. A város déli részén találtak egy pékséget, egy főzésre és étel-előkészítésre szolgáló területet kemencékkel és cserép tárolóedényekkel.

"Méretei alapján azt mondhatjuk, hogy a konyha nagyon nagy számú munkást és alkalmazottat szolgált ki" - közölte Havvász.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Magyar elhízástörténelem: Szent Margit anorexiás volt, Sissi falásrohamokkal küzdött

Mikszáth és Móricz pedig azért híztak el, mert pont melléjük épült a finomságoktól roskadozó Vásárcsarnok. Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal annak jártunk utána, mitől váltunk Európa legkövérebb nemzetévé.
Tóth Noémi, fotók: Emil Rabending/Wikimedia Commons, Fortepan/Wikimedia Commons - szmo.hu
2021. március 31.

hirdetés

A magyarok sok területen az élen járnak, de sajnos az elhízásban is: a kontinensen az első, de világszinten is a negyedik helyet foglaljuk el a csúfos ranglétrán. Ennek okait kerestük Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal, klinikai szakpszichológussal, Az evés lélektana című könyv szerzőjével, aki a hazai történelem legérdekesebb étkezési zavaros hírességeiről is mesélt.

Vajon miben gyökerezhet az a szomorú tény, hogy országunk bár földrajzilag kicsi, lakói egyre inkább kompenzálnak a saját növekvő terjedelmükkel? Milyen történelmi, gasztronómiai vagy szociális beidegződések vezethettek a népesség elhízásához?

A túlsúly több rétegben rakódott ránk. Először a 19. század második felében az áruszállítás fejlődése tette lehetővé a nagyvárosokban azt a korábban elképzelhetetlen árubőséget, amely feltétele a túlevésnek. Aztán a Horthy-korszakban 3 millió éhezőről olvashatunk.

A Rákosi-érában politikailag értelmezték a pocakot: „Vajon mit rejteget a padlásán, amitől ilyen szépen meghízott?” Aztán a Kádár-korszakot már gulyáskommunizmusnak is nevezték. Legalább volt mit enni.

A ’60-as években szép csendben egy sor változás történt, amely külön-külön is magyarázza a tömeges túlsúlyt. 1964-től vásárolhatott magánszemély autót, és vele együtt mozgásszegényebb életmódot. 1963-ra villamosították a legkisebb falut is. Mit vettek a háztartások? Televíziót és hűtőszekrényt. A hűtőt beállították az élettér közepébe, és vele együtt karnyújtásnyira került az étel, a tévé előtt múlatva a szabadidőt.

1968-ban a gazdasági nyitással megjelent Amerika íze, a kóla. 20 év múlva kétszer annyi cukros üdítőt fogyasztottunk, mint tejet. Aztán jött a rendszerváltás, a ledöntött Lenin-szobrok helyén gyorséttermek nyíltak, valamint a kertek alatt beszivárgott az elbizonytalanodás. Korábban büntethető volt, akinek nem volt munkája, míg '90 után tömegesen zártak be a munkahelyek, majd dőltek be a hitelek, és kerültek utcára az emberek. Ha nem is érintett ez mindenkit, de a fenyegetés mindenki feje felett ott lebegett.

hirdetés

Márpedig fajunk egyet nagyon megtanult az evolúcióban: a kríziseket éhínség követi, csak az éli túl, aki megevett mindent addig, amíg elérhető volt. A relatív bőségben eltöltött utóbbi 60 év nem volt elegendő, hogy felülírja az evolúció évmilliós tapasztalatait.

Mindenesetre mi magyarok rendesen feltöltöttük magunkat egy következő nagy globális krízisre. Engedtessék meg ennyi ironikus optimizmus: mi fogjuk túlélni. Mindent túlél a magyar!

Régen még nem voltak ismeretesek a testképzavarok, de a korabeli leírások alapján azért könnyen ráismerhetünk egy-egy kórképre. Milyen ismert magyar személyekről derült ki utólag, hogy valamilyen extrém étkezési problémával küzdöttek?

Margitszigetünk névadója, IV. Béla lánya olyan szent életet élt, hogy legyőzte a bestiális ösztönöket, nem paráználkodott, de nem is evett, majd 28 évesen meghalt. Ma anorexiásnak neveznék.

A magyarok kedvenc Sissi hercegnője pedig éjszakai falásrohamokkal küzdött, erre utal a gödöllői kastélyának szobájából a konyhába vezető, titkos lépcső is.

Emlékszem a Corvinuson tartott egyik előadására, amikor elmesélte Mikszáth Kálmánról és Móricz Zsigmondról, hogy az újonnan megépült Vásárcsarnok okozta a kikerekedésüket. Hogy is volt ez a história a falánk íróinkkal?

A kiegyezést követően jelentek meg a tokák, jelezve, hogy jobban élt a magyar a rövid békeidőben. Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond közös jellemzője nemcsak a túlsúly, hanem hogy mindketten az 1897-ben megnyitott fővámtéri Vásárcsarnok körül laktak. A folyamatos étel-ital illatoknak és látványoknak bizonyára nehezen tudott ellenállni az éhezéshez szokott lelkük.

A világ legismertebb nőalakja, a kb. 23 ezer éves Willendorfi Vénusz is árulkodik arról, hogy őseink korában nem a Palvin Barbi-féle típus számított szexszimbólumnak: a hangsúlyos idomok a jólétet és a termékenységet szimbolizálták. Manapság azonban, a fogyasztói társadalom korában már nem szükséges a tartalékolás, ezáltal megváltoztak az ideálok is. Magyarországon milyen tendenciák figyelhetőek meg ennek kapcsán?

A paleolit művészetnek kevés témája van, az ábrázolások főként az evés köré szerveződtek. A barlangrajzokon a prédaállatokat ábrázolták: az ősember a kor technikájának megfelelően posztolta, mi lesz a vacsorája. A másik visszatérő téma a kövér nőszobor. Több mint 200 olyan őskori szobrot találtak, mint a Willendorfi Vénusz. Téves lenne ebből arra következtetni, hogy az ősember kövér lett volna, hiszen a csontleletek éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. Ez inkább egy vágyteljesítő hazugság, mint amikor az árva gyermek azt állítja, hogy az ő anyukája a legszebb, pedig sosem látta. A kövér paleolit nőszobrok azt lódítják, hogy ilyen bőségben éltek, pedig a civilizációtörténetben visszatérő tapasztalat és fenyegetés volt az éhség, egészen a belátható ideig. Ezt törte meg a II. világháborút követő időszak, a fogyasztói társadalom, amelyben teljesen rendhagyó módon tartósan és tömegesen volt elérhető az élelembőség.

A willendorfi vágy itt él a mai emberben: „Csak egyszer jóllakni!” Erről tanúskodnak a régmúlt vágyálmait felidéző mesék terülj-terülj asztalkái, mindent őrlő malmai, mézeskalács házai, kolbászból font kerítései, és még valami, az elhízás gyorsuló terjedése: egyre többen, egyre inkább, és egyre fiatalabban híznak el.

Természetes a fogyásvágy egy elhízott társadalomban. 1200 magyar fogyókúra-hirdetést gyűjtöttem össze a rendszerváltást követően. Mind azt hirdeti, hogy képes lefogyasztani, csakhogy a mutatók éppen az ellenkezőjét jelzik. Szándékaink szerint szeretnénk fogyni, csak hát hízunk tovább. Valaki eszik bennünk! Ki ő? A willendorfi ősanyánk…


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A Szovjetunió első „világsztárja” nem vezethetett még autót, és egyedül sem mehetett sehová

60 éve kerülte meg a Földet Jurij Gagarin. Nagyon vigyáztak rá utána még évekig. De nem eléggé.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. április 12.

hirdetés

Valóban ő volt-e az első ember, aki megpróbált kilépni a Föld vonzásköréből, vagy előtte mások is elindultak, csak belehaltak kísérletbe? Sosem tudjuk meg. A tudomány, a technika és az emberi teljesítőképesség fejlődésének szempontjából vitathatatlanul Jurij Alekszejevics Gagarin volt az, aki egyszer s mindenkorra áttörte ezt a korlátot.

1961. április 12-én közép-európai idő szerint reggel 8 órakor jelentette be a szovjet TASZSZ hírügynökség: ember a világűrben!

Gagarin, aki alig egy hónappal korábban töltötte be 27. életévét, akkor már 53 perce elindult a Vosztok-1 űrhajóval a kozmoszba, 1 óra 48 perc alatt 302 kilométeres magasságban megkerülte a Földet, előnyt szerezve ezzel a Szovjetuniónak a hidegháború ihlette szovjet-amerikai űrversenyben.

Az ő sikere késztette ugyanis 1961. John F. Kennedy amerikai elnököt, hogy 1961. május 25-én általános meglepetésére bejelentse a holdprogram elindítását, holott a nagy vetélytárs még csak az első „űrugráson” volt túl Alan Shepard révén, és John Glenn Föld körüli útjára 1962. február 20-ig kellett várni.

Gagarin elsőségéről állítólag a start napján döntöttek. Egy legenda szerint szerencséjét annak köszönhette, hogy Nyikita Hruscsov jobban kedvelte őt váltótársánál German Tyitovnál, akinek keresztneve a szovjet pártfőtitkár szerint „kellemetlen emlékeket” idéz fel honfitársaiban.

(Tyitov végül 1961. augusztus 6-án repülhetett, és több mint egy teljes napot tölthetett a kozmoszban.) Egy másik történet viszont apró, mindössze 157 cm-es magasságával magyarázza kiválasztását: ő volt az egyetlen, aki kényelmesen elfért az űrkabinban, amelynek R7 típusú hordozórakétáját eredetileg nem emberi űrutazáshoz, hanem termonukleáris bombához tervezték. A korabeli káderszabályok miatt az sem volt hátrány, hogy Gagarin egy Szmolenszk környéki kis faluban, egy parasztcsalád harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

„Amikor a horizontot néztem, megdöbbentő kontrasztot észleltem a Föld világos felszíne és a teljesen fekete ég között. A Föld nagyon szép a maga gazdag színpalettájával. Halványkék fénykoszorú övezi. Ha tekintetünket a Földről az ég felé csúsztatjuk, ez az övezet lassan sötétedik, előbb türkizkék lesz, majd sötétkék és lila. Végül elérkezik a fekete tinta színű égi mély éjszaka” – írta Gagarin önéletrajzában, A kozmosz útjában.

hirdetés

A „mosolygó hős”, ahogyan Nyugaton emlegették, lett a Szovjetunió első „világsztárja”. Űrutazása után egyfajta „békemisszió” keretében bejárta világot, csupán Egyesült Államokbeli útját akadályozták meg. Mindenütt magas rangú személyiségek fogadták, de rajongtak érte az egyszerű emberek is, nemcsak az emberiség úttörőjének kijáró tisztelet, hanem Gagarin egyszerű, közvetlen, szeretetre méltó egyénisége miatt is. 1961 augusztusában négy napot Magyarországon töltött. Budapest után a korabeli szocialista iparvárosokba, Komlóra, Salgótarjánba, Sztálinvárosba (Dunaújváros), valamint a sárbogárdi TSZ-be vitték el. A visszaemlékezések szerint különösen ízlett neki a magyar barackpálinka, a halászlé és a somlói galuska. Utcákat neveztek el róla, úttörőcsapatok, szocialista brigádok vették fel a nevét, tányérokat, csészéket készítettek arcképével. Komlón Gagarin megnézte a helyi bányászcsapat bravúros döntetlenjét a Fradi ellen, az egyik fogadáson pedig csárdásozott Kádár Jánosnéval is.

Csakhogy a hősi státusz, a világelsőség kellemetlen terheket rakott az első űrhajósra. Gagarint, aki imádott repülni, öt évre eltiltották minden veszélyes tevékenységtől, így nem vezethetett még autót sem és egyedül sem mehetett sehová. 1964-ben szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnok-helyettese lett. Még egyszer került az űrutazás közelébe: ő volt a tartaléka a Szojuz-1 űrhajóval az 1967. április 24-én szerencsétlenül járt Vlagyimir Komarovnak, és számoltak vele a tervezett, végül leállított szovjet holdmisszióban is.

Gagarin 1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, és újra repülhetett, immár vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel első alkalommal a kiképzője, Vlagyimir Szerjogin társaságában. A MIG-15-ös géppel 12 perc után megszakadt a rádiókapcsolat, a fagyott földbe 5 méter mélyre fúródott roncsokat csak másnap reggel találták meg.

Jurij Gagarin halálának körülményeit soha nem tisztázták megnyugtató módon. A szovjet közlemények hagyományosan semmitmondó szűkszavúsága miatt számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Egyesek szerint az "élő műemlék" szerepét nehezen viselő Gagarin depresszióba esett, inni kezdett és részegen szállt fel. Ehhez kötődött az az agyrém, mely szerint csupán a szovjet propaganda bábja volt, nem is járt az űrben, és amikor már nem tudta tovább játszani szerepét, eltüntették…

Mások szerint a KGB szervezte gyilkosság áldozata lett, amelyre Hruscsov féltékeny utóda, Leonyid Brezsnyev adott parancsot. De halálát összefüggésbe hozták Komarov szerencsétlenségével is. Gagarin ugyanis részt vett a Szojuz-1-gyel a felkészülésben és állítólag erős kételyeit hangoztatta az űrhajó biztonságát illetően. A tragédia őt igazolta.

A szerencsétlenséget akkor kivizsgáló kormánybizottság jelentése szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött a baleset előtt. Húsz évvel később egy újabb vizsgálat azt állapította meg, hogy a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került és bár ebből még sikerült kijutnia, már olyan közel volt a földhöz, hogy a becsapódást nem lehetett elkerülni. Az azonban kérdés marad, hogy az a másik repülőgép hogy került oda, vagy ki küldte Gagarinék közelébe…

2007-ben Igor Kuznyecov, az 1968-as vizsgálatban is résztvevő repülőmérnök munkatársaival a legmodernebb módszerekkel elemezte a 39 évvel korábbi adatokat. A vizsgálat szerint a pilótafülke nem zárt hermetikusan, mivel kinyílt az egyik szellőztető panel fedlapja. Így a pilóták a vészhelyzetben szokásos magasságcsökkentésre kényszerültek. Arra azonban nem volt magyarázat, hogy a lejjebb vett sebességen miért nem katapultáltak.

Kuznyecovék Vlagyimir Putyin elnöknél is kérelmezték a Gagarin-baleset körülményeinek hivatalos felülvizsgálatát, a Kreml azonban nem látta indokoltnak az ügy felelevenítését.

Személyes élményem is fűződik Jurij Gagarinhoz. 1963 augusztusában szüleimmel Fekete-tengeri nyaralásra utaztuk Szocsiba. Vendéglátóink elvittek bennünket a közeli űrhajós-üdülőbe, ahol közelről láthattam a kozmosz első utasait: Gagarint, Tyitovot, Andrijan Nyikolajevet és Pavel Popovicsot. Egy családi filmünk megörökítette röplabda-mérkőzésüket is. Ekkor kaptam meg Gagarin önéletrajzának francia nyelvű kiadását, az első űrhajós dedikálásával. Máig őrzöm ezt a könyvet, azzal a poszterrel együtt, amely 1968-ban, halálakor egy olasz ifjúsági lap melléklete volt.

A VCIOM orosz állami közvélemény-kutató intézet 2010-ben készült felmérése szerint az oroszok Jurij Gagarint jelölték első számú példaképül a 20. század történelmi személyiségei közül. A második helyezett egy szintén tragikusan rövid életű ikon, Vlagyimir Viszockij lett…

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Amikor Piros Aranyból több fogyott, mint fogkrémből – a kultikus, tubusos ételízesítők világa

Egyenszendvicsek feltűnően piros pöttyökkel vagy egymás mellé halmozott sonkatekercsek a büféasztal hidegtáljain – a hetvenes, nyolcvanas években a szendvicskészítés már-már sportággá nőtte ki magát
Geiger Bianka írása HYPEANDHYPER oldalon, Fotók: Sebestyén László - szmo.hu
2021. március 26.

hirdetés

A HYPEANDHYPER egy kelet- és közép-európai dizájn- és életmódmagazin, amely az innovációról, a városi életről és a kreatív ökoszisztémáról szól.

Céljuk, hogy összegyűjtsék és bemutassák azokat az egyedi történeteket, karaktereket, különleges tárgyakat és tájakat, amelyek a világ ezen részét alakítják.

Csatlakozz hozzájuk, legyél te is részese a közös jövők alakításának!

Az ikonikus tubusok túlélték a rendszerváltást és az ezredfordulót is, ma is ugyanolyanok, mint régen – a Büfé-sorozat második cikkében erről mesélünk!

Legtöbb olvasónk ha visszaemlékszik gyerekkorára és felsejlenek előtte a nyári vakációk, táborozások, családi kirándulások vibráló pillanatai, bizonyára hamar szájában érzi a retró szendvicsek ízét is. Persze mindenkinek más volt a kedvence (én például már az a generáció vagyok, amelynek tagjai zöldfűszeres vagy téliszalámis Medve sajtot is kaptak a zsemlébe), de

hirdetés
léteznek olyan, általános érvényű kombinációk, amelyek átíveltek téren és időn.

Volt honnan inspirálódni, ugyanis a hetvenes, nyolcvanas években a szendvicskészítés már-már sportággá nőtte ki magát: a kreatív maradékhasznosítás (és a költséghatékonyság) jegyében gyümölcsbefőtt, konzerv bab vagy kukorica, virsli és rántotta is a kenyérre került. A tízórai vagy uzsonna sokféleképp magasztossá válhatott – volt például, aki Vegetával kikevert tejföllel bolondította meg a pirítóst.

Ami ugyanakkor sok változatban közös, az a félig fűszerezést, félig dekorációt szolgáló ételízesítők használata, jellemzően tubusból.

A Piros Arany, a majonézes torma, a gulyáskrém vagy a pizzakrém a legtöbb család hűtőjének kötelező tartozéka volt – használtuk szendvicsekbe, főzéshez, elvittük a nyaralásra az apartmanházba, majd egyetemistaként a kollégiumba is, teret engedve a lehetőleg nulla forint ráfordítást igénylő konyhai kísérletezésnek.

Ezek népszerűsége több mint ötven éve töretlen: Piros Aranyból például a nyolcvanas évek egy szakaszában egy főre vetítve több fogyott, mint fogkrémből. Az ok nem meglepő. A magyar fűszer-szentháromság, a só, bors, paprika és a hazai konyha paprikában bővelkedő fogásainak szeretete miatt borítékolható volt a siker.

Pikáns módon azonban a Univer (akkori nevén Univer ÁFÉSZ) hetényegyházi savanyítóüzemében nem ez készült el először, 1965-ben, hanem a tormakrém. A vezetőség egy vegyészekből, élelmiszermérnökökből álló „újítóbrigádot” bízott meg azzal, hogy rukkoljon elő innovációval. Különböző krémek ugyanis ekkor is készültek házilag, ugyanakkor ezek sokszor nem voltak hosszan tartósíthatók vagy romlott a minőségük: a paprikakrém például jellemzően megbarnult. A brigád azonban megoldotta, hogy legyenek olyan ételízesítők, amelyek egész évben, szezontól függetlenül elérhetők, könnyedén tárolhatók és fogyaszthatók, valamint tartják az állapotukat.

Piros Arany

A ma már hungarikumnak számító Piros Arany sikere elsősorban ebben rejlett, valamint a tartósítási eljárásban – a krém a kezdetektől hideg tartósítással készül, amely a paprika színét megváltoztató hőkezelés nélkül megy végbe, egy többlépcsős daráló-csapoló-homogenizáló folyamat során. Ez az extra krémesség otthoni körülmények között nem előállítható, mert egy speciális kolloidmalom szükséges hozzá, valamint a termék mellett szól az is, hogy hazai alapanyagokból (az Univer saját fűszerpaprika-nemesítési programot indított 2010-ben – a szerk.), kézi és gépi munka összehangolásával készül. A receptúra bár átesett némi finomhangoláson, még mindig az ideális arányokat tartalmazza attól függően, hogy csípős vagy csemege változatot szeretnénk.

Ne feledjük a kiszerelést sem: a tubusos csomagolás már a hetvenes években nagyon népszerű volt, olyannyira, hogy több millió fogyott belőle és külön a cég részére gyártottak olyan alumíniumtárolót, aminek elég széles volt a szája a töltéshez, eltérve a kozmetikumokhoz és gyógyászati készítményekhez használt változatoktól. A tubus amellett, hogy praktikus, hiszen mindig csak annyit nyomunk ki belőle, amennyire szükség van, élelmiszerbiztonsági szempontból is meghatározó, mivel az oxigéntől elzárja a krémet, így az lassabban megy tönkre és más kórokozók sem szennyezik.

Gulyáskrém, majonézes torma, pizzakrém



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: