A Séf meg a többiek nem Amerikából merít inspirációt, ami egyáltalán nem baj
A cikk kisebb spoilereket tartalmaz!
Magyarországon viszonylag kevés sitcom készül, és még kevesebb jó sitcom. A Família kft., a Pasik és a Munkaügyek kivételével hirtelen nem is tudnék felsorolni többet, ami emlékezetessé vált volna.
Persze azért ezek sem voltak tökéletesek, legalábbis a híres amerikai és brit mintákhoz hasonlítva. Nyilván nehéz egy Jóbarátokkal vagy Agymenőkkel versenyezni, az angolnyelvterületen sokkal több ilyen sorozat készül, és hozzánk nyilván abból is csak a legjobbak jutnak el.
Bár nálunk még a híres sorozatok remake-jei sem szólnak nagyot, lásd az Egy rém rendes család Budapesten rövid pályafutását, amely csupán egy évadot élt meg, szemben az eredeti széria 11 évadával. Úgy tűnik, még nem sikerült megtanulnunk a műfajt.
Talán nem véletlen, hogy Herman Péter producer nem vállalkozott eredeti sitcom fejlesztésére, hanem az orosz Igen, séf című sorozat liszenszét vette meg, és ennek „meghonosítását” bízta Hámori Barbara csapatára. Kimondottan szimpatikusnak tartom, ha valaki nem az USA-ból próbál inspirációt meríteni, kell a sokszínűség.
A sitcom furcsán hibridműfaj, átmenet a tévé és a színház között. Fontos jellemzője ugyanis, hogy a legfontosabb állandó helyszíneken játszódó jeleneteket közönség előtt veszik fel egy stúdióban, nem egyszer kimondottan színpadon, hogy a reakció, a nevetés és a taps minél autentikusabb legyen.
Épp ezért jó ötletnek tűnik, hogy a sorozat producerei egy színházi rendezőként már sokszor bizonyított színészt, Anger Zsoltot, és egy tévés rendezőt, Spáh Dávidot kérték fel – aki a Família kft színészeként „belülről” is látott már ilyen sorozatot.
A sitcomokban különösen fontos a tempó. A jó szituációs vígjátékok jellemzője, hogy sűrűn záporoznak a poénok, a dialógusok pörögnek, nincsenek hosszas monológok és körmondatok – kivéve, ha humoros funkciójuk van.
Ehhez persze jó írói team is szükségeltetik. Bodzsár Márk (Drakulics elvtárs, Isteni műszak) keze alá olyan nevek dolgoznak, mint Esztergályos Krisztina (A miskolci boniésklájd) vagy például a Margó-díjas Fehér Boldizsár (Nagykarácsony).
Amint a címből kikövetkeztethető, a sorozat egy étteremben játszódik, azon belül is elsősorban a konyhában. Schneider Zoltán lubickol az alkoholista, fogadásfüggő séf szerepében, aki szigorú, robbanékony, mégis szerethető főnök.
Szakácsai a maguk műfajában mind a szakma legjobbjai. Válogatott társaság. Például a késekkel mesterien bánó Szabi (Mészáros Máté) és a halételek specialistája, Feri (Csonka András –n em Spáh Dávid tehát az egyetlen ex Família kft szereplő), akik egyben a sorozat tréfamesterei. Bárkit bármikor készek megtréfálni, igaz, a szivatás főnöküktől sem áll távol.
Ebbe a miliőbe csöppen bele a Jéger Zsombor által játszott Milán. A fiatal szakács, aki eddig egy laktanya menzáján dolgozott, a nagy kiugrás lehetőségét látja az előkelő étteremben, és persze azonnal a kollektív froclizás középpontjában találja magát.
A séf ellenpontját a Dobos Evelin által játszott üzletvezető, a merev és céltudatos Szederkényi Viktória jelenti.
Volt egy kis rivalizálás, de az ember nem érzi úgy, hogy Viktória komoly ellenfele lehetne a robosztus, nagyhangú séfnek. Szembenállásuknak nincs igazi tétje. Természetesen két epizód alapján nem lehet egy egész sorozatot megítélni, remélhetőleg a későbbiekben ez a szál is erősödik.
A kisebb szerepekben is remek alakításokat láthatunk: a meleg francia szakácsot játszó Borsi-Balogh Máté, a tisztázatlan múltú orosz mindenes, Vlagyimir bőrébe bújó Fehér László, vagy épp a pincérnőket alakító Kiss Anna Laura és Bogdányi Titanilla egyaránt remek színészi képességekről és humorérzékről tesz tanúbizonyságot.
Egy epizódszerep erejéig a rendező, Anger Zsolt is feltűnik. Mikor utoljára láttam, épp a Post mortemben tűnt el a plafonon keresztül. Itt egészen más jellegű szerepet alakít, egy narcisztikus, erőszakos, féltékenykedő szeretőt, és ismét megmutatja, milyen sokoldalú színész.
– amiért például három évad után felhagytam a Jóbarátok nézésével, bármennyire zseniális is volt a humora.
Aki szereti a színvonalas sitcomokat, annak az eddig látottak alapján érdemes március 19-től szombat esténként leülni a tévé elé.
