KULT
A Rovatból

Lábnyomsepregetők, 40 kilós maszk, örökre kivágott szereplők – 10 dolog, amit nem tudtál a Dűne: Második részről

A Dűne folytatása már az otthoni képernyőkön is újrázható/bepótolható, hiszen felkerült a megújult Max streamingszolgáltató kínálatába, és ahogy várni lehetet, ott is hasít. Ez alkalomból pedig összeszedtünk néhány érdekességet az idei év eddigi legnagyobb blockbusteréről.


Denis Villeneuve bátor és ambiciózus ember. Nem elég, hogy bevállalta a sci-fi műfaj egyik legkultikusabb filmje, az 1981-es Szárnyas fejvadász folytatását (Szárnyas fejvadász 2049), amiből nehéz volt jól kijönni (és csodák csodája, neki sikerült), ráadásul még Frank Herbert megfilmesíthetetlennek tartott nagyszabású sci-fi-regényét, a Dűnét (amibe eddig mindenkinek beletört a bicskája) is filmre álmodta, sőt, mindjárt két filmbe. Ami jó döntés volt, tekintve a történet szerteágazó szálait és rengeteg karakterét. A Dűne 2021-ben a Covid közepette is sikert tudott aratni a moziban, ráadásul 2022-ben begyűjtött 10 Oscar-jelölést, köztük a legjobb film kategóriájában, ebből pedig hatot a magáévá is tudott tenni (így kapott szobrot például a berendező Sipos Zsuzsanna).

A Dűne első része azonban „csak” egy fél film volt, a történet közepén, amikor az ifjú Paul Atreides (Timothée Chalamet) és az anyja, Jessica (Rebecca Ferguson) a fremenek közé kerülnek, már gördült is felfelé a végefőcím. Sokan várták tehát a folytatást, amelyben Paul beteljesíti megváltó küldetését, és a fremenek élére állva összecsap a gonosz Harkonnen-házzal.

A Dűne: Második rész pedig, ha lehet, még jobb kritikákat kapott, és még nagyobb bevételt ért el, mint az elődje, bár ez utóbbi köszönhető annak is, hogy már nem kellett mozis korlátozásokkal küzdenie a járvány miatt. Eddig összesen 711,8 millió dollár gyűjtött be a film csak a mozik kasszáiból, ezzel pedig jelenleg 2024 eddigi legsikeresebb filmje, és minden bizonnyal legközelebb csak a júliusban vásznakra kerülő Deadpool & Rozsomák, valamint a Gru 4 képében akad majd riválisokra e téren.

Denis Villenevue egyébként nemrég azt nyilatkozta, nagyon sajnálja, hogy még mindig a Dűne: Második rész a legsikeresebb film idén. E kijelentése persze nem azt jelenti, hogy mindvégig a saját filmje ellen drukkolt, hanem hogy júniusra azért ennél már nagyobb bevételek be szoktak folyni a hollywoodi kasszákba, s ez is mutatja, mennyire megcsappant mostanában a mozizási kedv. Na de lássuk, milyen érdeksségeket rejt az Arrakis homokja…

1. Súly alatt javul a teljesítmény

A Stellan Skarsgård (Vladimir Harkonnen báró) egész testét átfogó kb. 40 kilót nyomó maszkjának felvitele összesen 8 órát vett igénybe, és 2 órára volt szükség a leszedéséhez a forgatás minden egyes napján. A 72 éves színész nem ivott semmit, és Imodium tablettákat szedett, hogy a felvételek alatt ne kelljen kimennie a mosdóba. Skarsgård azonban elárulta, hogy a masszív protézisek szerinte jobbá tették az alakítását.

2. „Ami nincs a filmben, az halott!”

Denis Villeneuve rendező elmondta, hogy nem fog kiadni később semmilyen törölt jelenetet a filmből, és meg is magyarázta, hogy miért nem: „Erősen hiszek abban, hogy ami nincs benne a filmben, az halott. Számomra kedves dolgokat ölök meg ilyenkor, és ez fájdalmas. Néha kiveszek jeleneteket, és azt mondom: »Nem hiszem el, hogy ezt kivágom.« Úgy érzem magam, mint egy szamuráj, aki harakirit követ el. Ezért sem tudok utána visszatérni ezekhez, hogy Frankensteinként feltámasszam azt, amit már egyszer megöltem. Ez túlságosan fájdalmas, de ilyen a munkám. Ha meghalt, akkor meghalt, és ennek megvolt az oka. Végül persze a film győzedelmeskedik. Azt hiszem, én eléggé szigorú vagyok a vágószobában. Sosem az egómra gondolok, hanem a filmre.”

3. A fekete nap

Feyd-Rautha Harkonnen (Austin Butler) harca a Giedi Prime-on fekete-fehérben látható, ami nem egy sima művészi megfontolás volt az alkotók részéről, hanem egyszerűen ilyen színtelen fénnyel borítja be a bolygót a rásütő fekete nap. A belső terekben zajló jeleneteket épp ezért nem is fekete-fehérben láthatjuk, csak azokat, amelyek a szabad ég alatt játszódnak. Egyébként ez az első alkalom, hogy a Giedi Prime napja megjelenik egy Dűne-adaptációban.

4. Akiket kivágtak

Stephen McKinley Henderson és Tim Blake Nelson több jelenetet is leforgattak a Dűne: Második részhez. Előbbi már az első részben is az Atreidesek mentátját, Thufir Hawatot alakította, utóbbi pedig Hasimir Fenring gróf (a Léa Seydoux által alakított Lady Margot Fenring férje) szerepében tűnt fel. Végül mindkettőjüket teljesen kivágták a kész filmből, de a végefőcímben ott szerepelt a nevük a Külön köszönet szekcióban.

5. A lábnyomsepregetők

Denis Villeneuve és az operatőr Greig Fraser gyakran úgy választották ki a sivatagi helyszíneket, hogy Villeneuve konkrét homokdűneformákat, Fraser pedig a tökéletes napsütéses tájolást kereste. Ahhoz, hogy a sivatagi látványt a lehető legtisztábbá tegyék, szigorú fegyelmet kellett tartaniuk a stábon belül: szűk folyosókon kellett járniuk, hogy a forgatás előtt ne hagyjanak lábnyomokat a homokon. Volt egy speciális „homokcsapat” is, akiknek az volt a dolga, hogy az aznapi forgatás után elsöpörjék a homokot, hogy másnapra eltűnjön minden nyom.

6. „Ne öljön meg senkit a forgatáson!"

Austin Butler elmondta, hogy a Feyd-Rautha szerepéhez vissza kellett vennie a bevett method actinges módszeréből: „Az Elvis-film kapcsán három évig abban a világban éltem, és ez volt az egyetlen dolog, amire éjjel-nappal gondoltam. Feyddel kapcsolatban azonban tudtam, hogy ez nem lenne egészséges a családom és a barátaim számára... Ezért tudatosan döntöttem úgy, hogy határokat szabok magamnak. Ez pedig végül nagyobb szabadságot engedett a „Tessék!” és az „Ennyi!” között, mert tudtam, hogy mindenkit meg fogok védeni, és hogy ezen a határon kívül nem fogok semmi veszélyes dolgot csinálni. Ezáltal pedig még mélyebbre mehettem.” Denis Villeneuve ezzel kapcsolatban hozzátette: „Amikor a kamera be volt kapcsolva, Austin hirtelen olyan lett, mintha megszálltak volna. Amikor a kamera ki volt kapcsolva, még mindig talán 25 vagy 30%-ban Feyd volt. Épp eléggé ahhoz, hogy még mindig jelen legyen, és fókuszáljon, de eléggé eltávolodott a karaktertől ahhoz, hogy ne öljön meg senkit a forgatáson.” Austin Butler egyébként több mint 10 kiló izmot szedett fel Feyd-Rautha eljátszásához (Budapesten edzett 4 hónapon át), és hangtrénerhez járt, hogy jobban hasonlítson az intonációja Stellan Skarsgårdéhoz.

7. A féreg nyergében

A homokféreg-lovaglós jelenet felvétele 44 napon át tartott, és egy 27-szer 7 méter méretű díszletben forgatták. Amikor Greig Fraser operatőr először olvasta ezt a jelenetet a forgatókönyvben, állítása szerint azt gondolta: „Hogy a fenébe fogjuk ezt megcsinálni?”

8. Víz a sivatagban

Steven Spielberg a következőket mondta Denis Villeneuve-nek, miután megnézte a filmet: „Ez egy sivatagimádó történet, ehhez képest azonban ez a film borzasztóan vágyik a víz után. Minden homok ellenére valójában ez a film a vízről szól. Úgy jelenítetted meg a sivatagot, hogy az egy óceánhoz, egy tengerhez hasonlítson. A homokférgek olyanok voltak, mint a tengeri kígyók. És az a jelenet, amikor a homokférgeken szörföznek, az egyik legnagyszerűbb dolog, amit valaha láttam. De a sivatagot úgy ábrázoltad végig, mintha folyadék lenne.”

9. Utolsóból az első

A film nem sokkal a 2021-es Dűne befejezése után kezdődik, amikor Paul és Jessica még mindig a fremenekkel bandukolnak a szíecsük felé, és a Paul által párbajban megölt Jamis (Babs Olusanmokun) holttestét viszik magukkal. Ezeket a jeleneteket már az első rész forgatásán rögzítették, mivel eredetileg ezzel zárták volna le a filmet, de az utómunka során Villeneuve-ék úgy döntöttek, hogy inkább áthelyezik a folytatásba nyitánynak.

10. Hova tovább?

Nos, az már bizonyos, hogy érkezik egy spin-off sorozat, ami a Dűne univerzumában játszódik. A Dune: Prophecy a csak nőkből álló Bene Gesserit Rendről szól, a története pedig nagyjából 10 ezer évvel a Dűne eseményei előtt játszódik: Valya és Tula Harkonnen nővérek vannak a középpontjában, akik az emberiség jövőjét fenyegető erők ellen harcolnak, és megalapítják a legendás rendet.

Emellett pedig úgy tűnik, elkészül egy harmadik Dűne-film is, ami a második Herbert-könyvön, A Dűne messiásán alapszik majd. A Warner állítólag a Második rész sikerétől tette függővé a harmadikat, szóval e tekintetben nincs akadálya az elkészülésének. A kérdés, hogy Denis Villeneuve benne lenne-e. Ő erről ezt nyilatkozta: „Feltétlenül vágyom egy harmadikra, de nem akarom elsietni a dolgot. Hollywoodban van az a veszély, hogy az emberek izgatottak lesznek, és csak a megjelenési dátumokra gondolnak, nem pedig a minőségre.” A Dűne-filmek Oscar-díjas zeneszerzője, Hans Zimmer azonban elmondása szerint jóval korábban tudott arról, hogy Villeneuve tervez egy harmadik filmet is: „Denis szótlanul odajött hozzám a Második rész forgatásának második napján, és odatette az asztalomra A Dűne messiása-könyvet. Ekkor már tudtam, hogy még nem végeztünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET: