A Rovatból

Amikor arcon üt a valóság - megnyílt az idei World Press Photo kiállítás

Drámai erejű riportfotók a legdurvább háborús övezetekből, portré az öngyilkos merényletre küldött 14 éves lányról, nemváltó műtét és környezetvédelem - íme a kor, amiben élünk, fotókon dokumentálva.
Fotók: Mervai Márk - szmo.hu
2018. szeptember 20.


Link másolása

Szeptember 21-től látogatható az idei World Press Photo kiállítás, ami az elmúlt év eseményeiről készült legnagyobb hatású, szinte kivétel nélkül drámai erejű riportfotókat mutatja be - ezúttal új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nagy múltú időszaki kiállítást ugyanis több mint húsz évig a Néprajzi Múzeumban rendezték, ezúttal a múzeum költözése miatt került át az egykori kúria épületéből a Múzeum körútra.

A kiállítás létrejötte előtt kiírt pályázatra 125 országból 4548 fotós több mint 73 ezer munkája érkezett be - el lehet képzelni, hogy a 21 tagú nemzetközi zsűrinek mennyire nem volt könnyű dolga, amikor leválogatták Amszterdamban azt a 134 képet, amit végül a nagyközönség is láthat.

A megnyitón készített élő-videónk:

Szeretlek Magyarország

ÉLŐ: World Press Photo kiállítás Budapesten

Az idei pályázat győztes fotója Ronaldo Schemidt képe lett, amely Venezuelában készült, a szabadságjogokat egyre súlyosabban korlátozó Maduro elnök elleni egyik caracasi demonstráción. A fotós azt a pillanatot kapta el, amikor az egyik tüntető teste lángba borult és gázmaszkban rohan. (Ugyanerről az eseménysorról egy másik fotós is készített felvételeket, amelyek a kiállításon a győztes fotó mellett szerepelnek, megdöbbentő pontossággal rekonstruálva a valószínűleg percek alatt lezajló történéseket. A képek főszereplője egyébként túlélte, első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett.)

Hasonlóan erős fotókat bőven találni a kiállításon, olyanokat, amelyek hosszú percekre magukhoz szegezik a nézőt, bizonyítva, hogy sokszor egy-egy tekintetnek is lehet brutális ereje. Remek példa erre Toby Melville fotója, amely egy földön fekvő, súlyosan sérült nőt ábrázol, amint a kamerába néz, miközben egy, a segítségére siető járókelő karját szorítja. Önmagában már a jelenet is sokkoló: a kép akkor készült, amikor Londonban, a Westminster hídon egy Khalid Masood nevű férfi kocsijával a gyalogosok közé hajtott, öt embert megölve és többeket megsebesítve. A képen látható nő amerikai turista volt, túlélte a támadást, a férje azonban nem.

Aishának, a 14 éves lánynak az arca nagy része nem is látszik (így a tekintete sem), hiszen csadort visel, a róla készült portrét kontextusba helyezve, a hozzá tartozó magyarázó szöveget olvasva azonban nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Az információk szerint Aishát, aki Nigériában állt modellt Adam Ferguson ausztrál fotósnak, elrabolta a Boko Haram és öngyilkos küldetést bíztak rá, de szerencsére sikerült elmenekülnie és segítséget kérnie ahelyett, hogy bombát robbantott volna.

A háborús övezetek rengeteg vért, könnyeket, szenvedést és ártatlan életet követelnek, és ez alól sajnos a legkisebbek sem kivételek. Az ember gyomra összeszorul az olyan képektől, amin az látszik, hogy egy négy-ötévesnél nem idősebb kisfiú teljesen meztelenül, teljesen sokkos állapotban, félig lehunyt szemmel fekszik egy férfi karjaiban, Moszulban, és csak reménykedni tudunk, hogy a túlélők táborát gyarapítja. Ugyanennyire sokkolóak a rohingyai menekültek csonttá fogyott, letakart holttestei, és tulajdonképpen minden felvétel, amely élet és halál pillanatnyi találkozását örökíti meg, jellemzően a háború és/vagy katasztrófa sújtotta helyszínekről.

Ugyanakkor legalább ennyire jellegzetes alkotása a kiállításnak a vörös kendővel letakart szemű, megjelölt orrszarvú, akit elkábítottak és fogságba ejtettek (a szarva ugyanis vagyonokat ér, főleg Kínában és Vietnámban) és vakon várja szabadulását. Kortárs jelenségként mutatja be a kiállítás többek között az orosz szexmunkásokról készült aktfotókat, a thai kórházban végrehajtott sikeres vaginaműtétet ellenőrző orvost és páciensét, egy nigériai szeméttelepet, ahol tonnákban állnak a PET-palackok, vagy az osztrák öko-faluban élő testvérpárt.

A tárlat, amelyet a világ 45 országában több négymillióan látogatnak évente, most új kategóriával egészült ki, ez elsősorban a természeti környezetet fenyegető veszélyeket mutatja be. A holland kurátor, Erik Jager a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón azt mondta: az a cél, hogy a független újságírásra leselkedő veszélyek időszakában felhívja a figyelmet a világ különbözőségeire és sokszínűségére.

A World Press Photo idei magyarországi kísérőtárlata Az év természetfotósa pályázat elmúlt 25 évének összes díjazott munkáját foglalja egységbe. Ezeket a fotókat először állítják ki egy helyen.

Újdonság a magyar látogatók számára, hogy az országban most először mutatkoznak be a World Press Photo Digital Storytelling verseny győztesei. A bemutatott filmek folyamatos moziélményt nyújtanak majd, az érintőképernyővel irányítható multimédia pedig a látogatói aktivitást segíti az október 23-ig látogatható kiállításban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk