Westworld: érzőszívű androidok a vadnyugaton
Megérkezett az ősz egyik legkeményebben hypeolt sorozata, mi pedig csak ajánlani tudjuk. Nem célunk, hogy egy jól sikerült pilot alapján elhamarkodottan ítélkezzünk, annyi mindenesetre már most kiderült, hogy a Westworld megérdemli az okos szórakoztatásra vágyó tévénézők figyelmét.
Az HBO legújabb szuperprodukciója olyan, mintha a Jurassic Park és a Szárnyas fejvadász valószínűtlen nászából született volna.
Előbbi kapcsolat egyáltalán nem véletlen, a sztori alapjául szolgáló 1973-as filmet ugyanis az a Michael Crichton jegyzi, akit ma már elsősorban a Jurassic Park-franchise-t inspiráló bestsellerek írójaként ismer a nagyvilág.
A 43 éves film, amelyet mifelénk Feltámad a vadnyugat címen forgalmaztak, egy futurisztikus luxusvidámparkról mesélt, amelynek látogatói egy meghökkentően életszerű androidokkal benépesített vadnyugati világba csöppennek. Itt a busás jegyár megfizetése ellenében bármilyen vágyukat kiélhetik a látogatók: viszkit vedelhetnek a cowboyokkal a kocsmában, szitává lőhetik a helyi banditákat, vagy akár eltölthetnek egy pásztorórát a helyi prostikkal. Persze csak addig, amíg a feje tetejére nem áll minden. Kitaláltátok: az emberszabású gépezetek meghibásodnak, és a gazdag parklátogatók életére törnek.
Mint az a fenti két mondatos összefoglalóból is kiviláglik, Crichton eredetije a Jurassic Park robotos előképeként is értelmezhető. A Feltámad a vadnyugat azonban nemcsak a dinoszauruszos blockbustereket előlegezte meg, hanem az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett Terminátor-sorozatot, valamint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján népszerűvé váló slasherfilmeket is (lásd: Halloween). Crichtont ugyanis nem a történet tudományos-fantasztikus háttere, hanem a benne rejlő horror kiaknázása érdekelte, a narratíva ennek megfelelően az egyik parklátogató és egy megállíthatatlan fegyverforgató macska-egér harcában csúcsosodott ki.
Az HBO új sikervárományosa is ugyanezen koncepcióra épül, de csak a kiindulópont azonos, a sorozat alkotóit már a történet egy egészen más megközelítése érdekelte:
ezt a vidámparkot inkább Philip K. Dick, mint Arnold Schwarzenegger szelleme lengi be.
Horror helyett science fictiont kapunk tehát, a történet mozgatórugója pedig az lesz, hogyan ébrednek öntudatra a napról napra tökéletesebbé és ezáltal egyre emberszerűbbé váló, érzőszívű androidok.
Ennek ellenére ez a Westworld nemcsak érzelmesebb, hanem jóval erőszakosabb is, mint a negyven évvel ezelőtti:
a felső tízezer idelátogató tagjai nem egyszerűen kikapcsolódni jönnek, sokkal inkább azért, hogy egy élőszereplős Grand Theft Auto keretében élhessék ki legalantasabb vágyaikat.
Gyilkolni és prostikkal őgyelegni érkeznek ide, a park lakói pedig – akiknek minden éjszaka törlik az emlékezetét – az Idétlen időkig pokoljárássá torzított változatában kénytelenek mindennapjaikat tengetni.
Nem véletlen tehát, hogy a szimpatikus hősöket nem az Istent játszó tudósok között (élükön az ördögi Anthony Hopkins), hanem a boldogtalan teremtmények, a sokkalta „emberségesebb” andoridok között kell keresnünk. A sok szálon futó, megannyi izgalmas szereplőt felvonultató pilot legszimpatikusabb hőse ennek megfelelően Dolores (Evan Rachel Wood), Westworld egyik lakosa, és szerelme, Teddy (James Marsden). Mellettük nemcsak az Ed Harris alakította titokzatos gyilkológép, de a parkot üzemeltető tudósok is ellenszenvesnek tetszenek.
A mesterséges értelem kérdése a széria egyik alkotójának, Jonahan Nolannek egyik korábbi sorozatában, A célszemélyben is kitüntetett szerephez jutott, ha pedig szerencsések vagyunk, a Westworldből is hasonlóan értékes alkotás kerekedik. Az egyetlen, ami ellene szól, hogy ezt a témát már korábban is láthattuk ennél – egyelőre – jóval érdekesebb tálalásban is. Mégis, amit a pilotban láttunk, az több mint meggyőző. Mi nagyon várjuk a folytatást.
Az első epizódot itt nézhetitek meg!
Képek: Youtube
Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!
