KULT
A Rovatból

Valóban vérciki és bugyuta a Marvelek, de meglepően szórakoztató!

Válságban a Marvel Univerzum? A Disney-nek lépnie kell? Mi okozta, hogy ennyire béna lett a Marvelek? Nézhetetlen lett, mint ahogy mindenki írja a különböző fórumokon? Kicsit úgy érzem, egyedül leszek vele, de én élveztem a Marveleket.

Link másolása

Halmozottan hátrányos helyzetből indult a MCU legújabb üdvöskéje, a Marvelek. A koronavírus alatt forgatták, így a készítési költségek a többszörösére nőttek, és nagyon lassan haladtak, majd amikor bemutatták volna, a film belecsöppent az író és színész szakszervezeti sztrájkba.

Ez azt jelentette, hogy a szakszervezet színészei nem népszerűsíthették a filmet semmilyen felületen. Az átlagnézőkhöz így nem, vagy csak nehezen jutott el, hogy jön folytatása Marvel kapitánynak.

Így aztán Brie Larson nem ment el a Tonight-show-ba ökörködni, hogy meséljen a filmről, Samuel L. Jackson nem szerepel a Saturday Night Live-ban, mint vendégműsorvezető, mert tiltja a szakszervezet, Iman Vellani nem járta a világot interjúkat adva minden youtubernek, és senki sem ment el egy Hot Ones-ba sem csípős csirkeszárnyakat enni közülük. Így tényleg sokkal kevesebb ember értesülhetett a film létezéséről. Az egészet tetőzték még azzal, hogy ez egy folytatása a meglepően nagy sikerű Marvel kapitánynak, anélkül, hogy egy kettes számot kapott volna, és adtak neki egy rettenetes címet (mind angolul, mind magyar nyelven). Emellett behoznak főszereplőnek két olyan karaktert is, akik csak a Disney+-os sorozatokból lehetnek ismerősök.

Ez azt jelenti, hogy a nézőnek képben kellene lennie körülbelül 12 órányi streaming-tartalommal, hogy teljes mértékben élvezze a Marveleket.

Ezt szerintem csak a szuperrajongók, tartalomgyártók és szegény újságírók tudják abszolválni. Nem is beszélve arról, hogy anno a Marvel kapitány sikeréhez erősen hozzájárult, hogy a két legnagyobb sikerű Bosszúállók-film között mutatták be, amikor mindenki szuperhős-lázban égett. Ez a láz mára egy enyhe hőemelkedés lett, amire mindenki csak legyint. Szinte minden Marvel-mozifilm és sorozat alulteljesített az utóbbi egy évben, pénzügyi és nézettségi fronton egyaránt, a Lokin és a Galaxis őrzői 3-on kívül.

Innen szép nyerni, mondaná a közmondás, de szinte esélytelen a Marvelek sikere. Az előrejelzések legjobb esetben 100 milliós bevételt jósolnak a több mint 270 millió dolláros költségvetés után. A költségvetést meg kell duplázni a marketingköltségek miatt (a költségvetés dupláját szokás a marketingre költeni nagy hollywoodi produkcióknál manapság, bár ezt itt láthatóan visszafogták), valamint a 100 millió dolláros bevételt meg kell felezni, mert hozzávetőlegesen ennyi a mozik részesedése. A produkció akkor lenne nullszaldón, ha az első rész bevételi mutatóját produkálná, ami, valljuk be, esélytelen jelenleg.

Ijesztő a helyzet, és a Disney már most leírta veszteségnek a filmet, pedig meglepően szerethető és szórakoztató a maga módján.

Akik nem szeretik a két és fél órás epikus képregényfilmeket, azok most nagyon örülhetnek, mert a játékidő egy szolid 105 perc végefőcímmel együtt, amit nem is kell végigvárni, mert csak egy pluszjelenet van. Ez egyszerre áldás és átok: áldás, mert sok előadás elfér egy teremben, tudnak pörögni a székek, viszont semmi idő nincs karakterfejlődésre, vagy akármilyen komolyabb történetszálra. Ez nem egy többfelvonásos Bosszúállók-film vagy önmegvalósítástörténet, egy gyors sprint három nagyobb harcjelenettel és jó kémiával a karakterek között. Ezért is átok a hossz, mert még néztem volna a három főszereplőt a vásznon, szerintem nagyon jól működtek együtt.

A történet szerint Kamala Khan (Iman Vellani) aki a Ms. Marvel sorozat főszereplője, egyszer csak térben helyet cserél Marvel Kapitánnyal (Brie Larson), ezután Monica Rambeau (Teyonah Parris) is belép ebbe a szerepcserés támadásba, és hármasával teleportálgatnak. Gyorsan kihúznak az írók a nemesebbik alvégükből egy magyarázatot, amit ne firtassunk. Ha belegondolunk, több sebből vérzik forgatókönyv, mint Leonidász Krisztus előtt 480-ban.

Az első ilyen harcjelenet, amikor hárman verekednek egyszerre három helyszínen, és a főszereplők ugrálnak a térben, hihetetlen látványosra és hangulatosra sikerült, jó kameramozgásokkal, egyedi megoldásokkal.

Egyértelműen ez a legjobb harcjelent Shang-Chi buszos verekedése óta a szuperhős-univerzumban. A CGI jól sikerült, nem irritáló, mint sok Marvel-filmnél (rád nézek most, Hangya és Darázs: Kvantummánia), de ez nem is csoda, hiszen egyrészt a halasztások miatt több ideje volt a VFX-csapatnak, másrészt pont most

próbálja a stúdió megreformálni a digitális trükkökkel dolgozók helyzetét, nehogy kitörjön ott is egy sztrájk a sok túlóra miatt.

Ezeknek az embereknek a jelenlegi helyzete kiábrándító, de ha ügyesen kezeli majd a Disney, akkor megoldható több idővel és komplexebb forgatási struktúrával. Amit még ki lehet emelni mindennemű spoiler nélkül: még az indiai/pakisztáni kultúra tiszteletére egy bollywoodi táncjelenet is van a filmben. Nagyon gagyi, tényleg nem illik a filmbe, vérciki az egész, de mókás. Szórakoztató, és emelem kalapom, hogy ezt is megpróbálták, nem működött, de legalább próbálkoznak valami újjal.

A színészek jók, Sam Jackson humoros, és jó társaságban van Kamala családjával, akik szintén nagyon viccesek. Brie Larson nekem még mindig kicsit rideg a szerepben, de ez valószínűleg koncepció. Teyonah Parris nagyon megy a szekere, a Netflixes Tyrone klónjában például zseniálisan alakított, itt kevésbé volt jó, de meg volt kötve a keze a bugyuta forgatókönyv által.

Aki nálam még mindig a csúcs, az Iman Vellani, mint Ms. Marvel.

A sorozatban is übercuki kocka a csajszi, de ha a néző túl tud lépni a felszínes karakakterszkeccsen, amit a forgatókönyvnek nevezett bohózat adott a kezébe, akkor lehet, hogy értékelni fogja, hogy ez a lány ilyen fiatalon ennyit kihoz ebből az alapvetően idegesítő fanservice karakterből. Ennek a hölgynek meg kell jegyezni a nevét. Csak miatta várom a Fiatal Bosszúállókat, vagy ki tudja mi lesz a címe annak a projektnek.

Direkt nem említem a főgonoszt játszó Zawe Ashtont, mert olyan, mintha ott se lett lenne.

Egy jellegtelen, egysíkú kalapácsos Kree népből való főgenyó, mint amilyen Ronan, a vádló volt a Galaxis őrzői első részében, csak ő nem kék, és még a neve is béna: Dar-Benn. Egy dolgot odaadok neki, a motivációja alapvetően hibátlan. Nem csak agyatlan bosszú miatt indult meg a lejtőn, hanem a népe megmentéséért más civilizációk kárára, az erősebb kutya elve alapján. Ezzel ugyan semmit nem kezdenek, de legalább a kezdet jó a főgonosznál, kár, hogy eltaknyolt az első kanyarban: annyira tekintélyt parancsoló és félelmetes, mint egy reklamáló kellemetlen vásárló az élelmiszerboltban.

A harcjelenetek kapcsán még annyit hozzá kell tennem, hogy az operatőri munka elsőrangú. Sean Bobbitt igazi veterán a szakmában, és a képei sokszor megmentik a cselekményt. Ahogy a harcot követik, vagy amikor felveszi a bollywoodi stílust, szerintem ezt beteheti a legjobb munkái mellé. A rendezéssel megbízott Nia DaCosta kisebb projektekből érkezett, és ez meg is látszik a filmen.

Érezni, hogy a producerek megkötötték a kezét, és amennyiben a film bukás lesz, márpedig az szinte elkerülhetetlen, akkor dobják is a tó fenekére a hölgyet.

Pedig a korábbi munkái, a Little Woods és a Kampókéz is a maguk módján nagyon jó filmek még akkor is, ha kicsit elvontak.

Nem tudom azt mondani, hogy filmtörténeti klasszikus a Marvelek, mert nem az. Kimondottan közepes, azonban szórakoztató, és nincs igazi baj vele. Nem ez a Marvel mélypontja - ugyancsak rád nézek, Hangya és a Darázs: Kvantummánia… - még akkor se, ha ez legalább akkora bukás lesz, mint Az örökkévalók. Ha így folytatják, akkor még azt se lehet mondani, hogy válságban az MCU, mert az irány úgy gondolom, jó.

Tény, hogy kellene már egy siker az egeres cégnek, mert különben úgy érzem fejek fognak hullani a vezetőségnél,

aminek az lesz a következménye, hogy Kevin Feige új munka után fog nézni. Mondjuk elkerülhetetlen, hogy egyszer vége legyen a képregényfilm-korszaknak. A tömegeket már nem mozgatják meg a CGI szuperhősbunyók, még egy 1989-es Michael Keaton Batman se húzta be az embereket a Flash – A villámra, pedig papíron annak a filmnek működnie kellett volna. Át kell strukturálni a dolgokat, és vissza kell fogni a tartalomgyártást, nincs az embereknek ennyi ideje, amit megkövetelnek a Disney+ sorozatok.

Jobb marketing, nagyobb hírverés és magasabb tétek kellenek egy MCU filmnek, hogy visszatérjen az átlagnéző, sajnos a rajongókból nem lehet kigazdálkodni egy 200 milliós költségvetést.

Ez a jelenlegi kifulladt helyzet valószínűleg addig nem fog változni, amíg nem érkezik egy új Bosszúállók-film, és meglátjuk, hogy mi lesz akkor a status quo: bukta vagy megasiker. A Marveleket pedig attól függetlenül ajánlom, hogy nem jó film, aranyos, rövid és egy randifilmnek tökéletes.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: