KULT
A Rovatból

„Valahányszor összetévesztenek Michael Palinnel, azt mondom: Igen, én vagyok az. Most pedig húzzon a francba, idióta!” – Eric Idle 80 éves

A Monty Python második legfiatalabb tagja jó barátja volt George Harrisonnak, szerepelt hollywoodi sikerfilmekben, de legtöbben mégis csak arra emlékeznek, amikor a Brian élete végén a feszületen énekelt. Eric Idle 80 éves.

Link másolása

Talán egy külföldi sztár sem játszott olyan fontos szerepet az életemben, mint a most 80 éves Eric Idle. Nem csak azért, mert nagy Monty Python-rajongó vagyok. Műfordítói pályám fontos állomásaként két könyvét is lefordíthattam.

De még talán ennél is fontosabb, hogy vele készítettem életem első interjúját!

Amikor ugyanis 2015-ben Magyarországra látogatott, szerveztek egy közönségtalálkozót. Elmentem, bemutatkoztam, mint a fordítója, és megkérdeztem, adna-e egy rövid interjút. Igent mondott, az írást pedig megvette egy hírportál, és ezzel új korszak indult az életemben.

Eric Idle a Monty Python második legfiatalabb, és sokak számára legkedvesebb tagja. Bár ő erről másképp vélekedik:

"Én vagyok a legkedvesebb a hat Monty Python-öregfiú közül… Jó, lehet, hogy Mike a legkedvesebb, de akkor is én vagyok a második. Persze Terry Jones is borzasztó kedves, ahogy most belegondolok, de a harmadik nem lehet más, mint én. Tudják, Terry Gilliam is tud kedves lenni, különösen bulikon. Talán túlságosan is kedves a bulikon. Akkor viszont én… Graham Chapman irtó kedves ember volt, és John Cleese is sokkal kedvesebb manapság, mint régen. Szóval azt hiszem, én vagyok a hatodik legkedvesebb a Python-csoportban.

Különben is, mitől olyan nagy szám kedvesnek lenni?"

Hihetetlen tehetsége van a verbális humorhoz. Előadóként a legnyelvcsavaróbb szójátékok mestere. Jó fülű dalszövegíró, és nagyszerűen parodizál különböző stílusokat. Emellett tehetséges gitáros is, nem csoda, hogy ő írta a legtöbb dalt a csapat számára.

A Brian életeemlékezetes zárójelenetében, a feszületen énekelt Always Look on the Bright Side of Life az egyetlen Python dal, amely felkerült a slágerlistákra. Amerikában egészen a harmadik helyig jutott. Futballmeccseken énekelték a szurkolók, sőt, 1982-ben a Falkland-szigeteki háborúban találatot kapott HMS Sheffield hadihajó legénysége is ezt énekelte, amíg a mentésre vártak. 2005-ben a Music Choice felmérése szerint ez volt a harmadik legnépszerűbb temetési zene a briteknél.

Eric Idle 1943. március 29-én született South Shieldsben. Mindössze két éves volt, amikor édesapja a frontról hazafelé jövet meghalt egy autóbalesetben. A hadiárváknak fenntartott, Wolverhamptoni Royal Schoolban tanult. 12 éven keresztül járt a rideg intézménybe. Az egyetemen az angol szakot választotta, így a cambridge-i Pembroke College-be jelentkezett 1962-ben.

„Három emberrel kellett találkoznom a Pembroke College felvételijén. Egy arabtudóssal, egy közgazdaságtan-professzorral, és egy matematikussal. Én pedig angol szakra jelentkeztem. Úgyhogy megvitattuk, mi megy a West Enden – ez volt az egyetlen közös témánk. A Pembroke a komikusok iskolája. Peter Cook is odajárt.”

Következő márciusban bejutott a cambridge-i egyetem színtársulatába, a Footlightsba, ahol összeismerkedett a nála idősebb John Cleese-zel és Graham Chapmannel.

1964-ben megválasztották a Footlights elnökének. Első elnöki intézkedéseként lehetővé tette nőknek is a belépést, ami addig tabunak számított.

Diploma után több helyen is fellépett, ám ezek az élmények arra a meggyőződésre vezették, hogy a színházi színész pálya nem neki való.

Írói karrierje 1966-ban szökkent szárba az I’m Sorry, I’ll Read that Again (Elnézést, újra olvasom) című humoros rádióműsorban és a The Frost Report-ban (A Frost jelentés), ahol szinte mindenki megfordult, aki később meghatározó szereplője lett a brit humorszcénának a 70-es 80-as években.

1967-ben saját műsort kapott, amely nálunk A hiba nem az ön készülékében van címen futott. Eredetileg gyerekműsornak szánták, de hamar kultikus rangra emelkedett a felnőttek körében. A műsor jelentősége, hogy szereplő társai között találjuk a későbbi Python-tagokat, Michael Palint és Terry Jonest, és a show grafikai arculatának kialakításában közreműködött egy bizonyos Terry Gilliam nevű amerikai rajzoló is…

1969 két nagy változást hozott Idle életében: elindult a Monty Python Repülő Cirkusza és július 7-én (a Python-forgatások első hetében) feleségül vette Lyn Ashley ausztrál színésznőt, akivel egy fiuk született.

Idle szerepelt a Repülő Cirkusz összes évadjában, filmében, színpadi előadásaiban, és ő szerkesztette a Python-könyveket.

1970-ben megírta első regényét. A „Hello, Sailor”-t (Helló matróz!), amely csak 1975-ben jelenhetett meg. Igaz, rögtön a megírás után volt jelentkező a könyv megjelentetésére. Amikor Idle bement a kiadó irodájába, ahol a cégvezető közölte:

– Szeretném kiadni a könyvét, de az ajánlatommal meg kell várnom az egyórás chepstowi lóversenyt! Átjönne a szemben lévő sörözőbe?

Eric furcsállta a dolgot, de átmentek. Ittak egyet, a kiadó pedig nézte a futamot a tévén. A ló befutott, a férfi pedig így fordult Erichez:

– Most már tárgyalhatunk.

Idle azonban úgy érezte, jobb nem összeállni egy olyan céggel, aminek az anyagi biztonsága egy lovon alapszik.

1975 és 1976 között sugározta a BBC2 a Rutland Weekend Television című kétszer hat részes sorozatot. Ez Anglia legkisebb költségvetésű tévéadóját próbálta életre kelteni. Eric Idle írta, a Monty Python-projektekben is közreműködő Neil Innes készítette a műsor zenei paródiáit, és maga is szerepelt benne. A sorozatból jelent meg lemez és könyv is. A műsor legemlékezetesebb epizódja a karácsonyi különkiadás volt, ebben hangzott el George Harrison előadásában az angol és amerikai rajongók körében népszerű „Kalóz dal”.

Harrison nagy Monty Python-rajongó volt, ám 1975-ig nem találkozott személyesen a csoport tagjaival, amikor is Eric Idle és Terry Gilliam Los Angelesbe repült a Gyalog galopp népszerűsítésére. George egy vetítés után gratulált Ericnek, és hosszas beszélgetésbe merültek.

Mély barátság alakult ki közöttük, mely egészen Harrison haláláig tartott. Összebarátkozásuk után Harrison felkérte Idle-t, hogy rendezzen meg két videoklipet legújabb, 33 1/3 című albumához. A This Song című dalban pedig Eric vicces női hangokon szólalt meg.

George Harrison később fontos szerepet kapott a Monty Python történetében, mivel ő finanszírozta a Brian élete költségeit, és közreműködött Eric Idle és Neil Innes Beatles paródia filmjében, a The Rutlesben.

A Monty Python felbomlása után Eric Idle Amerikába költözött második feleségével Tania Kosevichcsel, akivel 1981-ben házasodtak össze, és egy lányuk is született.

Idle a 80-as 90-es években filmekben vállalt kisebb szerepeket. Láthattuk többek között az Európai vakációban, a Drágám a kölykök összementek című Rick Moranis filmben, a Münchausen báró kalandjaiban vagy a Casperben.

Karrierje az 1990-es Apócák a pácban bemutatásával kapott új lendületet. Ebben a brit vígjátékban a tavaly elhunyt Robbie Coltrane-nel két kisstílű bűnözőt alakítanak, akiknek menekülniük kell a kollégáik elől, és egy zárdában, apácának öltözve próbálnak eltűnni, több-kevesebb sikerrel.

Az 1993-as Lökött örökösökben Rick Moranis, Catherine Zeta-Jones és John Cleese voltak a partnerei. Idle egy pakisztáni családban felnőtt fiatalembert alakít, aki megtudja, hogy annak idején örökbefogadták, és valójában egy dúsgazdag mágnás törvényes örököse.

Kiemelkedőbb szerepei közé tartozik a Harmadik Shrek, amelyben Merlin hangját adta.

Fontos kiemelni a Gyalog galoppból készült Spamalot című musicalt, illetve a Brian élete ihlette Nem a Messiás című oratóriumot. Mindkettőt régi alkotótársa, John DuPrez zenész segítségével írta.

2014-ben Eric Idle rendezte a Monty Python csoport 2014-es élő show-ját, melynek címe Monty Python Live (Mostly) – vagyis a Monty Python élőben (többé-kevésbé). Miután azóta Terry Jones is elhunyt, alighanem ez volt a csapat utolsó közös előadása.

2015-ben ezt kérdeztem a mestertől:

- A Mohó Gazember naplója című könyvedben írod, hogy zavarba hoz, amikor interjút kell adnod, mert az emberek általában a Monty Python csoport Eric Idle-jét szeretnék megismerni, te viszont már egészen más ember vagy. Kicsoda Eric Idle most?

- 72 éves vagyok. Két gyerekem van, az egyikük 42 éves. Kétszer nősültem. Író vagyok. Nem szeretem a filmeket, nem szeretek filmekben szerepelni. Tíz éve nem játszottam egy filmben sem. Szeretek új dolgokat kitalálni. Szeretek John Duprez-vel dolgozni. 35 éve dolgozunk együtt. Hosszabb ideje, mint ameddig a Pythonnal. Szeretek musicaleket írni, szeretem a zenés színházat. Szeretek csak írni, és látni, mi pattan ki a fejemből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
„Ez szégyen” – Kommentek tucatjai szólnak be a Cannes-ben győztes magyar filmesnek gratuláló Filmintézetnek
„Mégis mi a viharnak gratuláltok, hm? Nem támogattátok, háromszor dobtátok ki a tervét és végül francia pénzből készült el a film. Még promózni se promóztátok akkor, amikor felkerült a listára. Kisstílű csinovnyikok” – ez volt az alaphang a kommentekben.

Link másolása

Mi is megírtuk, hogy Buda Flóra Anna francia-magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje nyerte el szombat este a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a 76. Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon, ahol egyedüli magyar versenyfilm volt.

Hamar híre ment, hogy a kisfilmhez a Nemzeti Filmintézet semmivel nem járult hozzá, magyarán hazai támogatás nélkül készült el. Összesen háromszor dobták vissza a filmötletet egyébként.

Erre jött a Nemzeti Filmintézet egymondatos gratulációja a Facebookon:

„Óriási gratuláció a 27 címü rövidfilm alkotóinak az Arany Pálmához!”

– írták.

Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert ha beleolvasunk a kommentekbe a bejegyzés alatt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy magukra rántották az abroszt és ami rajta volt...

„A filmintézet háromszor visszadobta a tervet, így Franciaországban készült. Ez szégyen és kiválóan leírja a fideszes filmintézet működését.”

„Úgy tűnik ebből a gratulációból, mintha bármi közötök volna a filmhez és alkotóihoz. Ja, mégis. Annyi, hogy elutasítottátok őket többször is. Nemtelen ez a behízelgős álgratuláció.”

„Elég abszurd ez, mekkora gombóc lehet, hogy egy a rezsimnek nem behódoló, többször is visszautasított művésznek gratulálni kellett. Lehet, ha a stadionok füvét gereblyéző jobbágyokról szóló filmet készített volna, annak jobban örültök. Főleg ha flexibilis költségvetéssel készül.”

„Szerintem "nektek" ehhez hozzá sem szabadna szólnotok! Semmi közötök hozzá! Max a szégyen, hogy "megint" úgy érvényesül magyarként valaki a világban, hogy innen fél kontinenssel odébb álltak vele szóba. Nem pedig itthon, a hazájában. Hányinger a köbön!”

Kattints még kommentekért, és hogy végül hogy készült el a film:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Szegedi Erika színésznő
A Jászai Mari-díjjas színművész közel ötven évig volt a Vígszínház tagja, ezalatt több mint 70 szerepben állt színpadra.

Link másolása

81 éves korában pénteken meghalt Szegedi Erika Jászai Mari-díjas színésznő, aki csaknem 50 éven át volt a Vígszínház tagja. A hírt a színház közölte a Facebook-oldalán.

A Vígszínház azt írta, hogy Szegedi Erika balerinának készült, de később a Színművészeti Főiskolán tanult Pártos Géza osztályában, majd egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházhoz, ahol elsőként Dürrenmatt Fizikusok című tragikomédiájában a fiatal ápolónő szerepe várt rá.

A Vígben töltött évtizedek alatt több mint 70 szerepben állt színpadra. Felejthetetlen alakításai közé tartozik Adél Az üvegcipőben, Kata A makrancos hölgyben, Abigail A salemi boszorkányokban, Anna a Platonovban és Roxane a Cyranoban.

Munkásságát többek között Jászai Mari-, illetve Déryné-díjjal tüntették ki, de megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is.

„Szerepről szerepre formálódva és fejlődve bizonyította be Szegedi Erika, hogy különleges lelki hőszabályozóval rendelkezik, amellyel a szenvedély és az érzékiség forróságától, egy belső permanens izzáson át a gúny vagy a gonoszság metsző hidegéig széles skálán képes megjeleníteni a legváltozatosabb nőalakokat. Vérbő, szépasszonyt, szenvedély lázában emésztődő klasszikus figurát, gyermekien naiv butuska személyt, veszedelmesen ravasz perszónát, s ki tudná felsorolni még, hányféle karaktert, sorsot, életet” – ídézték egy 1977-ben róla megjelent kritikát

Szegedi Erika azonban akkor még csak pályájának elején járt, de ez a jellemzés mindvégig igaz maradt rá. Utolsó vígszínházi szerepében, a 2012-ben bemutatott Monokliban is múlhatatlan derűvel sziporkázott, hol kisgyermekként, hol pedig fölényes, rafinált asszonyságként komédiázott.

„Emlékét szeretettel őrizzük és ápoljuk”

- zárta bejegyzését a Vígszínház.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hatalmas siker: magyar rendező nyert Arany Pálmát Cannes-ban
Buda Flóra Anna animációs filmje a legjobb rövidfilm lett a rangos filmfesztiválon.

Link másolása

Buda Flóra Anna francia-magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje nyerte el szombat este a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a 76. Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon. Az elismerést Enyedi Ildikó zsűrielnök adta át a rendezőnőnek a világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjének záróünnepségén. A 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhetett az Arany Pálmáért.

A díj átvételekor Buda Flóra Anna köszönetet mondott a film teljes alkotógárdájának és a finanszírozónak azért, hogy támogatták filmje létrejöttét, valamint a fesztiválnak a meghívásért Cannes-ba, ahol „élete legcsodálatosabb hetét töltötte”.

A rendezőnő az Arany Pálmát a magyar tanároknak és diákoknak, valamint a Clermont-Ferrand Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválnak ajánlotta.

A cannes-i bemutatót követően a 27 című produkció júniusban a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecyban is megméreti magát, ahol ugyancsak a rövidfilmes versenyprogramban kapott helyet. Ám ezt megelőzően a hazai nézők is láthatják az alkotást a június 1-7. közötti Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon.

A cannes-i fesztivál rövidfilmes versenyében utoljára 2002-ben nyerte el magyar alkotás a fődíjat: Mészáros Péter Eső után című kisfilmje, azt megelőzően pedig 1996-ban Iványi Marcell Szél című filmjét díjazták az Arany Pálmával.

Buda Flóra Anna az MTI-nek Cannes-ban elmondta: tíz évig készítette a 27 című animációs művét, alapvetően a lakhatási válságról szeretett volna filmet készíteni. Az alkotás főszereplője a 27 éves Alíz, aki még a szüleinél él.

„A film arról szól, hogy egy fiatal nőnek hogyan kapcsolódik a szexuális fantáziájához az a bezártság, amit felnőttként egy szüleinél élő nő megél. Ezért egy szociópornót készítettem”

– hangsúlyozta.

Elmondta azt is, hogy nagy örömet jelentett számára, hogy az alkotás élőszereplős filmekkel együtt szerepelt a rövidfilmes versenyben, és a tervei között szerepel, hogy a jövőben élőszereplős filmet is rendezzen.

Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs rendező tanszékén (MOME Anim). Diplomafilmje, az Entrópia a 2019-es Berlinalén debütált, ahol elnyerte a Teddy-díjat. A film ezt követően további több mint száz fesztivál programjában szerepelt.

A 27 című rövidfilm a francia Miyu és a magyar Boddah cég gyártásában készült, a producerei Emmanuel-Alain Raynal és Pierre Baussaron, valamint Osváth Gábor és Lukács Péter Benjámin. A film hangmérnöke Lukács Péter Benjámin, a zenét Mákó Mári és Mákó Rozi szerezte. A gyártó Boddah nevű formációt 2013-ban alapította Osváth Gábor, Rév Marcell és Szimler Bálint a Balaton Method című zenés film gyártására. A cég az elmúlt évek több sikeres hazai animációjáért felel, egyebek mellett a cannes-i filmfesztivál Kritikusok Hete elnevezésű válogatásában bemutatott Superbia című filmért, Tóth Luca rendezésében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Új Stephen King horrorklasszikus született? – Ilyen lett A mumus
Ilyen erős kezdést régen láttam moziban. Atmoszférikus, brutális és mégis 16-os korhatár? Ekkor még azt gondoltam, ez lesz az év horrorfilmje.

Link másolása

Sokféleképpen tekinthetünk A mumusra. Metafora a veszteségről, a gyász feldolgozásáról és a továbblépésről. Lehet könnyed esti szórakozás egy ijesztő horrorfilmen. Esetleg tekinthetünk rá olyan kis költségvetésű horrorként, ami a Mosolyogj és a Barbár sikere nyomán megpróbált nagyot kaszálni. Az igazság valahol a három keverékében van.

A mumus nyitó képsorai nagyon hatásosak. Átütő atmoszféra, sötét, de mégis kellően megvilágított szoba, ijesztő hangkeverés, hirtelen erőszak, és egy vérfröccsenés. Mosollyal az arcommal ültem, és ekkor még voltunk így sokan. Ezek a jelzők egyébként az egész filmet leírják: hirtelen, gyors erőszak, a sötétben zavarba ejtően mozgó szörny, hatásos fényképezés és hangkeverés. Bár a címszereplő szörnyeteg mozgása lendületes és agresszív, sajnos a film tempójáról ez nem mondható el.

A röpke 98 perces játékidő csak vánszorog.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire erős kezdésből ilyen mélyet lehet zuhanni. Amikor történik valami mumushoz kapcsolódó akció, akkor összeszorul az ember torka, de ahogy a színészek kerülnek a fókuszba, hamar unalomba fullad a sztori. Túl nagy a kontraszt, pedig éreztem a potenciált benne, hogy ez legyen a következő nagy horrordobás.

Stephen King novellája alapján, Rob Savage rendező készítette a filmet. Itt a szó szoros értelmében rövid történetről beszélünk, hiszen mindössze 18 oldalas a mű. Éppen ezért a stúdió kedvéért Scott Beck, Bryan Woods és Mark Heyman írók ezt egész estés hosszúságúra bővítettek.

Will Harper (Chris Messina) pszichiáter, aki

nem tudja feldolgozni felesége elvesztését és nem is akar foglalkozni a gyásszal, csak elzárja magában fájdalmát.

Ekkor egy számára ismeretlen páciens, Laster meglepi az otthonában és könyörög, hogy segítsen neki. A zavart Lester Billings (David Dastmalchian), amint egyedül hagyja pszichiátere, látszólag öngyilkos lesz a házban, ahol a doktor lánya, Sadie (Sophie Thatcher) találja meg a holttestét. Lester akaratán kívül az orvos családjára szabadít egy átkot, vagyis egy szörnyet, aki a bánatukból és szenvedésükből táplálkozik, egészen addig, amíg az őrületbe nem kergeti áldozatait.

Ez a casting a „láttam már valamiben” tipikus esete. Ismeretlenebb arcokat kértek fel a szerepekre, akiknek így lehetőségük adódott a bizonyításra. Sophie Thatcher mint főszereplő, élt is ezzel és viszi a hátán a filmet. Ő a Yellowjackets sorozatból lehet sokaknak ismerős, ahol szintén egy talpraesett csajszit játszik. Kistestvére a remek Vivien Lyra Blair, az Obi Van-sorozat irritáló Leia hercegnője, aki itt kiemelkedő,

a két testvér együtt pedig tökéletes.

Az apa kicsit tutyimutyi, de a testvérpár egyértelműen értelmes, életrevaló, reális karakterek. Sokszor egy horrorfilmben a szereplők döntései okozzák a legnagyobb fájdalmat a nézőnek, de itt nem ez a helyzet. Kemény csajok, akik legjobb tudásuk szerint oldják meg a problémákat.

Az alkotók próbálták kerülni a „kinges” kliséket, az apa nem alkoholista, nincs igazán vallási szimbolika se, azért a középiskolában még elfért egy-két erőszakos tini, de érezni a törekvést, hogy ne csak egy zsánerelem-gyűjtemény legyen a mozi. Ugyanakkor ez a történet teljesen jellegtelen és unalmas. Próbálják kerülni a megszokott köröket, úgy, hogy közben hasonló eredményhez jutnak: unalom. Tényleges gyilkosság alig történik, aki vérzuhatagot vár, nem ezt a filmet keresi.

Mondjuk amit a kamera nem mutat, sokszor félelmetesebb, mint amit a képünkbe kapunk.

Ügyesen kerülik a jumpscare-eket, de sokszor ingerszegény megoldásokat vetnek be. A mumus dizájn egyértelműen dicséretes. Az ügyes világításnak és operatőr munkának köszönhetően nem sokszor látjuk a sötétben leselkedő rémet, de amikor előkerül, főleg a végső harc során igencsak látványos és kreatív. Nem csak gyenge CGI-t látunk, próbáltak különleges karakterisztikát adni a szörnynek.

Összességében mi az, ami jó? Amikor a mumus vadászik, olyankor a vér megfagy az emberben. Hiába kicsit gagyi és kiszámítható és vértelen, nagyon hatásos. Mi az, ami elhibázott? Rossz a ritmusa. Ennek elkerülésére, a tempót feszesebbre kellett volna vágni, a tartalmat pedig bővíteni.

Stephen King nem 200 oldalnyi papírra vetette A mumus történetét, hanem kevesebb mint 20 oldalra

és ez nem véletlen. Úgy hathat, hogy nem tetszett A mumus, pedig igen is jól szórakoztam rajta, volt egy-két kellemes pillanata, sőt néhány jelenetben még meg is mosolyogtattak fekete humorral.

Aki járatos a horrorfilmek világában, az tudhatja, mire számítson: mi-mit jelképez, egyértelmű metaforák, könnyed feszültség, ki fogja túlélni a kalandot, hová fog kifutni az eseménysorozat. Ugyanakkor

a szörny designja, hangja, mozgási energiája, erőteljes jelenléte igen is a nézővel marad.

Egyértelműen tudom ajánlani, horrorfanoknak csemege lehet, de nem a vérengzős fajtából. Egy esélyt mindenképp megérdemel A mumus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: