KULT
A Rovatból

"Jó alkalom arra, hogy odafigyeljünk a másikra" – premier előtti beszélgetés Ullmann Mónikával és Józan Lászlóval

Kétszemélyes kamaradarab bemutatójára készül a Rózsavölgyi Szalon. Szeptember 14-én lesz a premierje Mark St. Germain amerikai szerző Táncórák című művének.

Link másolása

Fotó: Mervai Márk

A próbák közben beszélgettünk a két szereplővel, Ullmann Mónikával és Józan Lászlóval.

- Mit jelent az Önök életében a tánc?

Ullmann Mónika: Én a Balettintézetben végeztem, dolgoztam is táncosként Novák Ferenc táncegyüttesében. Nekem fontos ez a múlt, mindig jól érzem magam táncosok között, táncöltözőben. Játszottam olyan előadásban, ahol egyedül én voltam színész, de ugyanúgy a tánckar része voltam. Nagyon szerettem ezeket az előadásokat. Ez a darab teljesen más, mert egy sérült táncosnőről szól, de azt a tehetetlenséget, amit ez a karakter átél, átérzem és végig tudom gondolni.

Fotó: Gordon Eszter

Józan László: Nekem annyira szoros kötődésem nincs a tánchoz, mint Mónikának. Én a Színművészeti Egyetemen kezdtem táncolni. Azóta játszottam a Vígszínházban az Össztánc című előadásban, amely nagy izgalmas volt, mert egyetlen szó sem hangzott el, csak táncoltunk és azért is, mert mi, prózai színészek is beleláttunk a táncoslétbe, hogy milyen lehet nekik mindent a testükkel kifejezni. Nekünk ott a verbalitás, a mondatok által fejezünk ki gondolatokat, érzelmeket. Ebben a darabban én egy táncórát akarok venni, mert egy díjátadóra megyek, ahol illik táncolni. Ebből a kreált táncórából születik egy közel másfélórás előadás arról, hogy két ember hogyan ismeri meg, hogy érinti meg, hogyan érti meg egymást. Az én karakterem egy aspergeres fiú, és éppen ebből a helyzetből születnek nagyon szép pillanatok.

- Nagyon sok alkotás, főleg film született arról, hogy a tánc csupán egy alkalom, egy helyzet, már-már ürügy arra, hogy elmondjanak valamit emberi viszonylatokról.

Fotó: Gordon Eszter

J.L.: Mindketten külön világban élnek. Ever egy zárt világban, mivel az Asperger-szindrómával él együtt, eléggé furcsa fiúnak tűnik. Móni figurája, Senga egy sokkal szabadabb világból jön, és nagyon jó apropó ez a táncóra arra, hogy ez a két világ hogyan tud összejönni. Ebből indul ki az a gyönyörű történet, hogy két ember hogyan szeret egymásba, nem feltétlenül érzelmileg, hanem emberileg.

U.M: A történet nem ezt az irányt venné, ha a táncos lány aktív lenne. De a sérülése következményeként az utóbbi hónapokat otthon tölti, bezárva, rettentően sok benne a düh, a harag, az elkeseredettség, a tehetetlenség, és ebbe az érzelmi nulla állapotba kopog be a fiú és hoz be valami mást az életébe. Ha Senga nem lenne sérült, valószínűleg azt mondaná neki: ne haragudj, ma este előadásom van, nem érek rá. De nem ez történik, mert ő is tart valahol az életében. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy odafigyeljünk a másikra. Diagnosztizáltan besorolnak egy dobozba, mert autista vagy, de egy neurotipikus, vagyis „normális” embernek is lehetnek olyan pillanatai, amelyekből nem tud egyedül kimozdulni. Hiába egészséges a gondolkodása – vagy azt gondoljuk, hogy egészséges – kell neki a segítség. Az a nagyon szép a darabban, hogy Senga és Ever tulajdonképpen egymásnak segítenek.

- A darabban két „fogyatékkal élő” ember talál egymásra, de talán más korlátaik is vannak, amelyekben segítségre szorulnak.

U.M: Ezzel egy kicsit vitatkoznék. Sengának a sérüléséből fakadnak a korlátok. Ever nagyon magasan kvalifikált autista, és pontosan fel tudja mérni azt, hogy mi a világban a tökéletes protokoll. Ő aszerint viselkedik, aszerint közlekedik, nagyon szigorú saját szabályai vannak, de közben törekszik arra, hogy hasonlítson a normális emberekre. Az én figurám kvázi normális, de öntörvényű személyiség. Rettentően izgalmas két ilyen ember találkozása. A felkészülés során járt nálunk egy autista szakértő, aki olvasta a darabot, és úgy vélekedett, hogy teljesen hiteles, valóban lehet ilyen útja az embernek.

- A Táncórákban több abszurd párbeszéd is elhangzik, ám legalább ilyen bizarr a két név: egy visszafelé leírt Agnes, és az „örökkét” jelentő Ever… és mégis teljes valós.

J.L: Éppen ettől olyan jó ez a darab, hogy teljesen életbeli szituációkat dolgoz fel. Tudunk egy kicsit nevetni is a két ember „nyomorán”, de közben megértjük problémáikat, és látjuk a változást, amely felé elindulnak.

- A premier előtt nem áruljuk el a végkifejletet. Mégis, az Önök számára mi a legfontosabb üzenete ennek az előadásnak?

J.L: Az, hogy nincs olyan, hogy „más”. Mit nevezünk másnak? Te is más vagy, én is más vagyok. Attól, hogy valaki autista, aspergeres, mozgássérült, szexuális értelemben más, még mindenki ember és ugyanazokkal a hétköznapi problémákkal küzd, bárhová is vetítjük ki. Éppen ezt sugallja zseniálisan a darab: hogyan lehet elfogadni a másik embert, annak lényét, hozzáállását, gondolkodásmódját.

Fotó: Gordon Eszter

U.M.: Valamennyien bonyolult személyiségek vagyunk. Engem egy kicsit arra tanít ez a darab, hogy ha van türelmünk lefejteni a káposztáról a héjat, akkor nagyon különös személyiségek jöhetnek elő a burok mögül. Védekezünk a világ ellen, védekezünk a másik ellen, lehet, hogy tüskésebbek, felületesek vagyunk, nem vagyunk annyira kíváncsiak, én sem adom ki magam. De ha egyszer van egy olyan közeg, hol magamat adhatom, ahol kíváncsiak rám, abból mindig igaz és jó kapcsolat lesz.

- És önmagunkhoz is őszintéknek kell lennünk.

J.L.: Talán ez a legnehezebb: az önmagunkról felállított képeket elfogadni az életünk folyamán. És éppen ezt sugallja a darab ebben a rohanó 21. században, amikor nincs időnk egymásra, hogy álljunk meg egy kicsit és kell egy helyzet ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk egymásra. Annyira jellemző a mára, hogy csak megyünk, megyünk, megyünk, nem gondolunk át dolgokat, nem térképezzük fel önmagukat, hogy mire vagyunk képesek, mit tudunk elérni, mik a céljaink. Ez valósággal népbetegség lett világszerte az elmúlt években.

U.M.: Senga a sérülése miatt „ráér” odafigyelni Everre, és kíváncsivá teszi. Saját magammal még nem kezdtem semmit, még nem ismerem fel, hogy mi az én rögeszmém. De azáltal én kérdezek tőle, ő válaszol és visszakérdez. Ha „ráérek” megismerni őt, akkor egy idő után óhatatlanul visszakapom a labdát, és a kérdések nyomán elgondolkodhatok a saját életemen, amit egyébként nem tennék meg.

Fotó: Gordon Eszter

- Érdekes, hogy manapság egyre-másra születnek olyan mikroközben játszódó amerikai színdarabok, amelyek szereplőinek „normális körülmények között” semmi közük nem lenne egymáshoz.

U.M.:Hasonlókat tapasztalhatunk színházban és filmen az észak-európaiaknál is. Szerintem megcsömörlöttünk a nagy látványkiállítású filmektől és daraboktól, és ezek a darabok ráközelítenek magára az emberre, egy kapcsolatra. Nem kell hozzá egy egész életet felölelő darabot megírni, elég, ha csak kiragadok egy pillanatot, azt viszont minél pontosabban kell megmutatni.

Fotó: Mervai Márk

J.L.: Egyre érdekesebb lesz a hétköznapok megmutatása, ami amúgy is foglalkoztatja az embereket. Talán jobban tudunk vele azonosulni, jobban el tudjuk fogadni.

U.M.:Szükségünk van hétköznapi szuperhősökre…

Fotó: Mervai Márk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
36 évesen meghalt Ferich Balázs, Azahriah és a Wellhello menedzsere
A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után. Barátja és üzlettársa megható sorokkal búcsúzott tőle.

Link másolása

Hosszú betegség után csütörtök hajnalban meghalt Ferich Balázs, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetője, a Blind Myself nevű magyar metálzenekar korábbi basszusgitárosa - írja a Forbes. A zenei szakember 36 éves volt.

A 2016-ban alapított Supermanagement a hazai piac egyik legsikeresebb szereplője, akik olyan magyar előadókat menedzselnek, mint a Wellhello, a Follow the Flow, az Anna and the Barbies, Dzsúdló, Desh és Azahriah.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez”.

Tóth felidézte, hogy a Cloud 9+ az első banda, amit együtt menedzseltek, és nagy kockázatot vállaltak, amikor megalapították a saját cégüket.

„Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Eltemették Tordy Gézát
Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta. A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott.

Link másolása

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A 85 éves korában, március 30-án elhunyt színművész búcsúztatásán elsőként a jövő színésznemzedéke nevében Szőcs Artur mondott beszédet. A színész-rendező felidézte, hogy Tordy Gézát még színművészetisként ismerte meg, majd 15 évadot dolgoztak együtt. Kiemelte: Tordy Gézát ízig-vérig érdekelte a színházcsinálás, fontos volt számára a csapatmunka.

Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta a művészről, akivel 1963-ban találkozott először, és akihez élete leghosszabb barátsága fűzte.

A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott, színészkollégája játékát és közös munkáikat idézte fel. Mint mondta, Tordy Gézában nagy erők lakoztak, nagy dühök és nagy szenvedélyek.

A színészet illanó pálya - fogalmazott. A kincs az az üzenet, amelyet át tudunk adni úgy, hogy a lelkekben minél tovább megmaradjon. "És te, Gézus, ezeknek az üzeneteknek katartikus átadója voltál" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: