KULT
A Rovatból

Újsághirdetéssel került a Take Thatbe, majdnem ő lett James Bond, és a felesége miatt szokott le a drogokról – Robbie Williams 50 éves

A Take That az egyik legelső és legsikeresebb fiúbanda volt, Robbie Williams azonban nem sokat tett hozzá a csapatszellemhez: ő egyedül akart sikeres lenni. Ez össze is jött, bár nagy árat kellett fizetnie érte. A szerelem azonban megváltoztatta, 50 évesen pedig lehet, újra a csúcsra kerül.


Robert Peter Williams 1974. február 13-án született az angliai Staffordshire-ben. Mozgalmas gyermekkora volt, ami jelentős szerepet játszott személyiségének és későbbi zenei sikereinek kialakulásában. A kis Robbie munkáscsaládban nőtt fel, a zene pedig már fiatalkorától kezdve óriási hatással volt rá. Édesanyja, Janet helyi színházi produkciókban vett részt, édesapja, Peter pedig úgynevezett kocsmai mulattató volt. Ők bátorították Robbie korai érdeklődését az előadóművészet iránt, és abszolút támogatták a törekvéseit.

Robbie a St. Margaret Ward Katolikus Iskolába járt, ahol az éneklés és az előadás iránti szenvedélyét ki tudta élni. A tanárai szerint tehetséges volt, és már fiatalon is karizmatikus személyiségéről volt ismert. Gyakran vett részt iskolai színdarabokban és zenei előadásokon.

Tinédzserként különböző tehetségkutatókra és versenyekre nevezett be, többek között a népszerű brit televíziós műsorba, a New Facesbe.

Gyermekkorában Williamsre olyan swingzenészek voltak nagy hatással, mint Frank Sinatra, Dean Martin és Sammy Davis Jr. Állítása szerint édesanyja lemezeit hallgatta először, többek között Nat King Cole-t, Sarah Vaughant, Ella Fitzgeraldot és Cole Portert. 10 éves korában a hiphop iránt érdeklődött, a ’90-es években pedig már olyan brit popegyüttesek voltak rá nagy hatással, mint az Oasis, a Blur és a Pulp. Énekesként többek között Tom Jones, Freddie Mercury, Elvis Presley és Bono voltak a példaképei, az egyik legfőbb ikonjával, Tom Jonesszal pedig többször is volt alkalma együtt dolgozni a karrierje során.

1990-ben aztán megváltozott a világ. Robbie ugyanis 16 évesen talált egy újsághirdetést, amelyben fiatal férfi énekeseket kerestek egy új fiúbandába, a Take Thatbe. Ő is jelentkezett, és ezzel megpecsételte a sorsát, ugyanis őt választották az egyik tagnak, a Take That pedig a brit zenetörténet egyik legsikeresebb formációjává vált.

Ezt kapd ki!

Gary Barlow, Mark Owen, Jason Orange és Howard Donald mellett Robbie is szerves részévé vált a Take Thatnek, és soha nem látott népszerűségre tettek szert. Debütáló albumuk, a Take That & Party (1992) megismertette őket a széles közönséggel, a későbbi albumok pedig, mint az Everything Changes (1993) és a Nobody Else (1995) megszilárdították státuszukat listavezető szupersztárokként.

Robbie személyisége pedig rögvest teret kapott a bandán belül is, mivel ő egy lázadóbb habitust hozott a Take That imázsába, ezzel a csapat kiemelkedő tagja lett, akiről talán a legtöbbet cikkeztek az újságok, magazinok.

Lehet, épp emiatt idővel feszültségek és kreatív nézeteltérések alakultak ki a csapaton belül. Robbie úgy érezte, hogy a többiek korlátozzák őt, illetve maga a csapatlét is, ő viszont nagyobb kreatív szabadságra vágyott. Ezek a konfliktusok pedig nem csitultak, olyannyira nem, hogy 1995-ben Robbie úgy döntött, otthagyja a Take Thatet.

Egyedül sikeresebb

Robbie távozása fordulópontot jelentett a karrierjében, mivel elindult a szólóúton, és bár sokan azt jósolták, a Take That nélkül nem lesz emlékezetes pályája, végül az egyik legsikeresebb brit előadó lett világszerte. 1996-ban adta ki debütáló szólóalbumát, a Life Thru a Lenst, amelyről több dal is sláger lett, köztük az Angels és a Let Me Entertain You.

Második albuma, az I've Been Expecting You (1998) tovább erősítette sikerét. Ez tartalmazta a Millennium című slágerlistavezető kislemezt, amelyről sokan azt gondolták, nem lehet túlszárnyalni. Tévedtek. Robbie karrierje ugyanis új csúcsokat ért el a Sing When You're Winning (2000) című albuma megjelenésével, amely olyan slágereket hozott, mint a Rock DJ és a Kids, Kylie Minogue közreműködésével. Az Escapology (2002) és az Intensive Care (2005) című albumai pedig már egy érettebb hangzást mutattak be, és továbbra is uralták a slágerlistákat olyan slágerekkel, mint a Feel (amelyről Robbie maga nyilatkozta egyszer, hogy ennél jobb dala biztosan nem lesz, ez a csúcs), a Come Undone és a Tripping.

A szólókarrierjét természetesen számos elismerés tarkította, többek között többszörös Brit Awards- és MTV Europe Music Awards-nyertes, illetve rekordszámú brit listavezető kislemezt jelentetett meg.

Be nem teljesült filmes vágyak

A Millennium című dalának zenei alapját a Csak kétszer élsz című 1967-es Sean Connery-féle James Bond-film John Barry által komponált zenéje adta, és erre a videóklippel is ráerősítettek, amelyben Robbie egy Bond-szerű karaktert formált meg. Az alakítása pedig annyira meggyőző volt (vagy a szmoking annyira jól állt neki), hogy komoly esélyesnek számított a 007-es titkos ügynök eljátszására, miután Pierce Brosnan 2002-ben letette a lantot a Halj meg máskor! után. Bizony, Robbie-t komolyan fontolgatták az alkotók Bond szerepére olyan színészek mellett, mint Dougray Scott, Clive Owen, Henry Cavill, Sam Worthington, Rupert Friend vagy éppen Roger Moore fia, Geoffrey Moore. Végül a semmiből tűnt fel Daniel Craig, és csaklizta el mindenki elől a Casino Royale (2006) főszerepét, valamint utána négy további filmet (2008: A Quantum csendje, 2012: Skyfall, 2015: Spectre: A Fantom visszatér, 2021: Nincs idő meghalni).

Williams így továbbra is csak a zenés videóiban tudta kiélni színészi ambícióit, de neki ez elég is volt. Illetve itt-ott bevállalt egy-egy szinkronszerepet (például a 2006-os A bűvös körhinta című brit animációs filmben). Igazából épp most készül Robbie élete nagy mozgóképes dobására, ugyanis egész estés mozifilm készül az életéről Better Man címmel, amelyben önmagát alakítja majd. A mű végigveszi a pályáját a Take Thatben, illetve kitér majd magánéleti ügyeire is. A rendező a Hugh Jackman-féle A legnagyobb showmanből kasszasikert faragó Michael Gracey lesz. A Better Man már le is forgott, jelenleg az utómunkálatok zajlanak, a premierdátuma azonban e sorok írásakor még nem ismert.

Nők, nők, nők

Robbie Williams természetesen mindig is a nők bálványa volt, mielőtt rátalált volna a nagy Ő-re Ayda Field személyében. A házassága előtt inkább a nagy feltűnést keltő kapcsolatairól volt híres. Az egyik legismertebb barátnője a Spice Girls tagja, Geri Halliwell volt, akivel az ezredforduló idején rövid, de nagy nyilvánosságot kapott románcot folytatott. Ráadásul, ha minden igaz, nem is ő volt az első „Spice-trófeája”, hiszen állítólag 1997-ben Melanie C-vel is találkozgatott. Az első ismertebb szerelme az All Saints nevű lánycsapat Nicole Appletonja volt, akivel 1997 és 1999 közöt jártak.

Mivel mindketten a karrierjük csúcsán voltak akkoriban, a zenei világ egyik legtöbbet emlegetett sztárpárjaként cikkeztek róluk, és talán ez okozta a szakításukat is: az ismertségük és a média állandó nyomása megviselte a kapcsolatukat, így végül a különválás mellett döntöttek.

Később, a Geri Halliwell-lel töltött időszakot követően Robbie-nak egy sor kapcsolata volt különböző ismert nőkkel: voltak köztük színésznők (Cameron Diaz, Valerie Cruz, Lindsay Lohan), modellek (Rachel Hunter, Kylie Bax, Lisa D’Amato) és énekesnők is (Appleton és Halliwell mellett pl. Samantha Mumba).

A mentőangyal

Robbie 2006-ban találkozott először egy partin a török-amerikai származású színésznővel, Ayda Fielddel (aki Ayda Sabahat Evecan néven született 1979-ben, és olyan sorozatokban tűnt fel, mint az Ármány és szenvedély, a Will és Grace, A színfalak mögött, Az élet csajos oldala vagy a Gazdagok és szépek), miután együtt dolgoztak egy ufós dokumentumfilmben, amit Robbie a Radio 4 számára készített. Az énekes a Robbie Reveal című memoárjában beszélt az első randevújukról, amikor is sikerült felültetnie Aydát. „Rákerestem a neten, nyilvánvalóan nagyon vonzó volt. De egy csomó tablettát is szedtem, amitől antiszociális lettem. Szóval voltak terveink, de én leléptem. Napokkal, hetekkel később hagytam neki egy üzenetet, amin nevetett. Megbeszéltük, hogy találkozunk. De nem mentem el otthonról, így nálam kellett találkoznunk, ami egy kicsit kiborította. Nem voltam jó passzban, épp akkor búcsúztam el a díleremtől, akivel akkoriban szexeltem is” – emlékezett vissza az énekes.

Majd mégis összejöttek, ám 2007-ben Robbie erősen küzdött a drogfüggőségével, amely miatt elvonóra kellett mennie, ám mielőtt bevonult, úgy döntött, hogy szakít Aydával. „Azt mondtam neki: nem lehetek kapcsolatban, meg kell gyógyulnom, így nem lehetek veled. Szakítanunk kell" – mondta. Azonban nem tudtak sokáig meglenni egymás nélkül, így újra megpróbálták együtt, 2009 karácsonyán pedig Robbie megkérte Ayda kezét. „Valahányszor Aydára gondoltam, és húztam egy kártyát a pakliból, mindig egy királynő volt az, ezért elvittem őt oda, ahol először megpillantottam, és négy királynőt adtam neki. Mindegyik kártyán egy-egy szó volt: Will... You…Marry…Me? (Hozzámjössz feleségül?)” – mesélte el a romantikus lánykérést Williams.

2010-ben kötötték össze az életüket Los Angelesben, majd a következő 10 évben négy gyermekük született, két lány és két fiú: 2012-ben Theodora „Teddy” Rose, 2014-ben Charlton „Charlie” Valentine, 2018-ban Colette „Coco” Josephine, 2020-ban pedig Beau Benedict Enthoven (Coco és Beau béranya segítségével jöttek a világra).

Ayda és Williams pedig ma is együtt vannak, és boldogok, idén ünneplik majd a 14. házassági évfordulójukat, és jelenleg mindketten nagyon izgatottak Robbie első nagy filmje, a Better Man miatt, amely minden bizonnyal bemutatja majd az énekes küzdelmeit saját démonaival, függőségével és lelki problémáival is. Valamint azt az utat, amelyen nagy küzdelmek árán végihaladva sikeresen maga mögött tudta hagyni mindezt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Roxette alapítója elmondta, mit szól ahhoz, hogy a Fidesz engedély nélkül használta a Listen to Your Heartot
Per Gessle arról is beszélt, miért Lena Philipsson lett a zenekar énekesnője Marie Fredriksson halála után.


November 4-én Budapesten koncertezik a Roxette, ennek apropóján beszélgetett a HVG a zenekaralapító Per Gessle-vel. Elmondta, hogy miután 2019-ben Marie Fredriksson rákban meghalt, miért Lena Philipssont választották énekesnőnek. Mint kiderült, az ismeretségük a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor a svéd énekesnő befutott, ugyanis Gessle írta az első slágerének a szövegét.

„Tavaly készítettem egy svéd nyelvű duettalbumot, sok-sok énekessel. Lena is köztük volt. A stúdióban voltunk, és ahogy énekelni kezdett, a fejemhez kaptam, hogy te jó ég, Lenában megvan, minden, ami alkalmassá teszi, hogy a Roxette-dalokat énekelje. Meg se fordult a fejemben, hogy találhatok valakit, aki úgy tud énekelni mint Marie.

Persze Lena egészen más személyiség, mint Marie, a stílusuk sem ugyanaz, de a hangjában, az előadói attitűdjében van valami, ami passzol a Roxette-dalokhoz. És ezek nem könnyen énekelhető dalok. Ott van a Queen of Rain, az It Must Have Been Love vagy a Listen to Your Heart – ezeket nehéz rendesen előadni” – mondta a Roxette alapítója.

Azt is hozzáfűzte, hogy a koncertjükön tartanak egy kis megemlékezést Marie Fredriksson emlékére. Mint mondta: „Nem kevés kiadatlan anyagunk van, amit Marie és én együtt készítettünk, ezek majd biztosan fel fognak bukkanni alkalomadtán”.

Ha már szóba került egyik, ha nem a leghíresebb számuk, azt is elárulta, mit szól ahhoz, hogy a Fidesz a zenekar engedélye nélkül kampánydalnak használta a Listen to Your Heartot.

„Ha valaki az engedélyünk nélkül használja valamelyik dalunkat, nem vagyunk urai a helyzetnek, nem tudjuk, mi történik a számmal. Ezt én nem szeretem. És senki más sem szereti. Igen, hallottam az esetről. Ezek mindig komplikált ügyek.”

Hozzátette, hogy ez egyedi eset volt, nem tud más hasonlóról. „Ha valami jogilag nincs rendben, akkor azt leállítjuk. De ez nagyon ritka” – mondta Gessle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nemes Jeles László: Hallottam már apámtól, hogy Auschwitznak köszönheti az életét
Az Oscar-díjas rendezővel beszélgettünk arról, mennyire lehet szabad egy filmkészítő állami támogatásból, miben más gyerekszínésszel dolgozni, és megkérdeztem tőle, hogy került Iványi Gábor a filmjébe.


Néhány napja debütált a magyar mozikban Nemes Jeles László legújabb nagyjátékfilmje, az Árva. A sajtóbemutató után beszélgettem a rendezővel.

– A három nagyjátékfilmje, a Saul fia, a Napszállta és az Árva nekem kicsit olyan, mint Kieslowski Három szín-filmjei. Többször elhangzott már a bemutató óta, hogy az Ön filmjei esetében is trilógiáról beszélhetünk. De ha trilógiának is tekinthetjük őket, csakis valami elvont, intellektuális, kulturális kapcsolat mentén.

– Ez megtisztelő. Az mindenképp fontos különbség, hogy esetemben utólag merült fel a trilógia gondolata, nem volt tudatos. De valóban van létjogosultsága az összehasonlításnak. "Az én XX. századom".

– Ami még eszembe jutott filmes előzményként az Tóth Barnától az Akik maradtak, ami a túlélők sorsán keresztül reflektál a holokausztra. De ön emelte a tétet, hiszen az Árva egyszerre posztholokauszt és poszt 56'.

– Igen, ebben van valami melankolikus, hogy már megtörténtek az események, a senki földjén maradtunk, és kezdenünk kell magunkkal valamit. Ez fontos elem ebben a filmben. Főleg, hogy egy gyerek próbálja feldolgozni a saját sorsában megjelenő történelmi traumát.

– Többször nyilatkozta, hogy az Árva a saját családja története. Mi volt a fontosabb, a történet vagy a kor bemutatása?

– Ez alapvetően családi történet, de írás közben egyre evidensebbé vált, hogy a kort is hordozza magában. A gyerek forradalma ebben a történetben valamennyire az ország forradalma is.

Ez a gyerek nem is létezett volna a nagy totalitárius rendszerek nélkül. Hallottam már apámtól, hogy Auschwitznak köszönheti az életét.

Ez a film kicsit leképezi azt a paradoxont, hogy a pusztítás is tud életeket generálni.

– Mit jelent a film Önnek, mint a családi történet hatása alatt élő magánembernek, és mit jelent a családjának? Hoz valamiféle megnyugvást?

– Nagyon remélem. Éreztem, hogy ennek a történetnek nagyon nagy a súlya. Tudtam, hogy tizenkét éves korában apám nevét megváltoztatták, ez egy súlyos beavatkozás, ezért egy idő után számomra nem volt kérdés, hogy ez túlmutat a családi történeten, érdemes vele foglalkozni.

Ez egy emberi alaptörténet, amit érdemes megmutatni az embereknek, mert talán saját magukat is meglátják benne.

– Beszélgettek az édesapjával arról, hogy ő mit hogyan képzelt el filmes szempontból?

– Igen, sokat. De nem csináltuk volna ugyanazt. Neki ötven éve volt filmre vinni, de nem tette.

Pedig szerintem ezzel kellett volna kezdenie a karrierjét, hiszen egy több generáción átívelő, nem helyhez kötött emberi történet.

Apám mégis eltartotta magától, és úgy éreztem, rám hárult ez a feladat. Sokat konzultáltam vele, segített több dialógus, jelenet megírásában.

– Volt a filmben olyan rész, ahol próbálta hommage-szerűen megidézni kicsit az ő filmes világát?

– Tudatosan biztos, hogy nem. Egyébként jó kérdés. Most hogy mondja, lehet, hogy kellett volna. De egészen más a filmes stílusunk. Ami nem baj.

– Mennyire kellett másképp dolgozni a filmen amiatt, mert a főszereplő gyerek?

– Először is kevesebb munkaóránk volt egy napban. Arról nem is beszélve, hogy meg kellett tanítani neki az egész szakmát. Koreografált jelenetek vannak, nemcsak annyi a dolga, hogy gyere be, állj meg, mondd el a szövegedet, hanem sok-sok pontot kell érintenie egy-egy jelenetben, a kamerát elfelejteni, szóval elég összetett volt a feladat. Szerencsére Barabás Bojtorján született tehetség.

– A magyar filmipart mindig is átpolitizálták, de az elmúlt években szintet lépett. Sok ember ma már pártszimpátia alapján viszonyul filmekhez. Ha egy film állami támogatást kap, már gyanús, ha pedig közpénz nélkül is összejön és sikeres lesz, azt forradalmi tettnek tekintik.

– Mi kaptunk állami támogatást. Szerencsém van, mert szabad kezet kapok. Külön büszkeség számomra, hogy négy ország koprodukciójaként valósulhatott meg a film.

Nekem az a legfontosabb, hogy megmutassam, lehet így is filmet csinálni. Remélem, ez segít abban, hogy a filmekről filmekként lehessen beszélni és ne más kontextusban. Ez annál inkább is fontos, mert sajnos külföldön is egyre inkább politikai üzenőfalként tekintenek a filmekre. A fesztiválokon és a stúdió rendszerekben egyre kisebb a szabadság.

Paradox módon sokkal nagyobb szabadságom volt itt Magyarországon ebben a filmben, mint amekkorát mondjuk Amerikában kaptam volna.

– Azért abban, hogy a filmben szerepel Iványi Gábor, érzek egy kis bajuszhúzogatást a rendszer irányába. Hiszen ő most nagyon célkeresztben van.

Iványi Gábort gyerekkorom óta ismerem. Nem tudom másként látni, mint egy szent embert. Kevés olyan emberrel találkoztam, akinek olyan kisugárzása, fantasztikus tudása van, mint neki. Ráadásul jó volt a filmben, van hozzá tehetsége. Nekem egyedül az volt a fontos, hogy egy különleges embert találjak a nagypapa figurájára, és nem találtam jobbat, mint Iványi Gábor.

– Rengeteg interjút kell adnia, nyilván én is kérdezek olyat, amit már többször meg kellett válaszolnia. Van valami olyan az Árvával kapcsolatban, amit nagyon szeretne elmondani, de soha senki nem kérdezi meg?

– Hogy a VIII. kerületi önkormányzat miért tett meg mindent azért, hogy ez a film ne készülhessen el.

– Akkor megkérdezem: miért?

– Fogalmam sincs, de jó lenne megtudni tőlük, miért gáncsoltak. Ahelyett, hogy örülnének, amiért idehozunk egy filmet. Még sehol nem láttam ilyet.

– Több tervéről is lehetett olvasni. Ezek közül számomra a legizgalmasabb az Utas és holdvilág megfilmesítése. Ez mikor kerülhet filmvászonra?

– Szeretném akár másfél éven belül leforgatni, de jelen pillanatban még egy francia filmet forgatok az ellenállásról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Mi lesz a Szigettel? Nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését egy bizottság a fővárosban
Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül. Karácsony Gergely új ülést kezdeményez.


:

Felborult a Sziget-mentőterv Budapesten: a Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága első körben nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését a Sziget Zrt.-vel. A Fidesz nemmel voksolt, a Tisza Párt tartózkodott.

A fesztivál 2026-os megrendezése így kérdésessé vált, miközben a Sziget vezérigazgatója maga kezdeményezte a szerződés felmondását, mert a külföldi tulajdonos a jelenlegi struktúrában nem vállal több kockázatot.

A mostani fővárosi megállapodás szerint jövőre akkor is fizetnie kellene a cégnek, ha végül nem lenne fesztivál, ezért inkább felmondanák az egyezséget, és új konstrukcióban folytatnák.

„A dolog viszonylag egyszerű: új hatósági szerződést nem lehet kötni addig, sőt, kérelmet sem lehet jogszerűen benyújtani addig, amíg a régi hatósági szerződés hatályban van.

Tudjuk, hogy a régi hatósági szerződés alapján a Szigetet a sokmilliárdos veszteséget felhalmozott külföldi tulajdonos jövőre már nem szervezi meg. Ha tehát akarunk jövőre új, magyar tulajdonosokkal Sziget Fesztivált, akkor a régi szerződést meg kell szüntetni, majd utána újat kell kötni.” — írta Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-bejegyzésében.

Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül.

Karácsony új ülést kezdeményez, és azt kéri, vegyék ismét napirendre az ügyet.

„Hívjanak szakértőket, kérjenek segítséget, tegyenek bármit, csak ne kövessék el azt a hibát, hogy megfosztanak sok ezer embert a szabadság élményétől, Budapestet pedig egy kulturális értéktől.” — üzente a főpolgármester.

A Sziget–főváros megállapodás felmondását azért indítványozták, hogy elkerüljék a fizetési kötelezettséget akkor is, ha 2026-ban mégsem lenne rendezvény.

A fesztivál alapítója, Gerendai Károly jelezte: akár vissza is venné a Szigetet, hogy megmaradjon. Reméli, októberben sikerül megállapodni az új tulajdonosi struktúráról; az elmúlt években milliárdos mínuszok gyűltek fel.

Via: 444.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amatőrbe ejtve, avagy Keira Knightley fárasztó luxusjachtos krimije, A nő a tízes kabinból gyorsan megfeneklik
Lehetett volna belőle egy modern Halál a Níluson is, de ahhoz nem ártott volna egy körmönfont eset és néhány izgalmas karakter… Kritika.


A lány a vonaton (2016) és a Nő az ablakban (2021) után itt A nő a tízes kabinból, amely több dologban is hasonlít az előző két darabra. Mindhárom film egy regényből készült (sorrendben Paula Hawkins, A.J. Finn és Ruth Ware könyveiből), mindhárom krimi, és mindháromban egy nő lesz a tanúja egy bűnügynek, ám a környezetük nem nagyon akar hinni nekik. Illetve van még egy szomorú közös vonása e három filmnek:

sajnos nem túl jók.

Pedig ígéretesnek látszott A nő a tízes kabinból is, hiszen egy kiváló színésznő, Keira Knightley a főszereplője, a történet helyszíne egy luxusjacht, tehát megvan az izoláció és a szűk tér miatti izgalomfaktor, olyan további színészek kaptak benne szerepet, mint Guy Pearce, Kaya Scodelario (Az útvesztő-filmek, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Préda, Úriemberek-sorozat, Senna), Hannah Waddingham (Ted Lasso, Trónok harca), Amanda Collin (A farkas gyermekei), Gugu Mbatha-Raw (The Morning Show, Loki, Felszín) vagy a veterán Art Malik (Út Indiába, Halálos rémületben, True Lies: Két tűz között), és a manapság újra divatos „whodunit” műfajában fogant.

Úgy tűnt, minden készen áll egy modern Agatha Christie-szerű nyomozáshoz, amolyan Tőrbe ejtve-módra.

A történet az újságíró Laura „Lo” Blacklockot (Keira Knightley) követi nyomon, aki egy traumatikus élményből lábadozik: szemtanúja volt annak, hogy az egyik cikke alanyát meggyilkolták, csak mert beszélt vele. Új feladata egy luxusjachton várja, az Aurora Borealis első útján, amely a norvég iparmágnás Anne Bullmer (Lisa Loven Kongsli) és férje, Richard (Guy Pearce) tulajdonában van. Anne leukémiában haldoklik, Lo pedig cikket ír a milliárdosokkal teli jachtról, amely Anne jótékonysági gálájára tart.

Másnap Lo egy kellemetlen találkozás elől a 10-es kabinban próbál elbújni, ott azonban egy szőke nővel találkozik, akitől bocsánatot kér, és kilép a szobából. A közös vacsora után kettesben találkozik Anne-nel, aki elárulja neki, hogy minden pénzét elajándékozza, és hogy az alapítványt többé nem ő vagy a férje fogja irányítani.

Majd az éjszaka közepén Lo zajokra ébred, és egy nő sikítását hallja. Az erkélyéről egy véres kéznyomot lát a 10-es kabin üvegfalán, és tanúja lesz annak, hogy valaki a vízbe esik.

Lo riasztja a személyzetet és a biztonságiakat, akik értetlenül állnak a beszámolója előtt, hiszen a 10-es kabinban nem szállt meg vendég, és senki sem hiányzik a jachtról. Ráadásul a véres kéznyom sincs már ott… Vajon Lo csak képzelődött, vagy tényleg gyilkosság történt a hajón?

Láthatóan hasonló a sztori tehát, mint amit A lány a vonatonban, a Nő az ablakban és sok más egyéb filmben (pl. a Jodie Foster-féle 2005-ös Légcsavarban, vagy sokkal régebben a Hitchcock-féle 1938-as Londoni randevúban) láthattunk.

A nő a tízes kabinból ezeket ötvözi a Halál a Nílusonnal, csak mai környezetben, mai tematikákkal, például a felső- és a középosztály életvitelének és szellemiségének szembeállításával.

Persze csak felületesen, hiszen a krimin van a hangsúly. Ezúttal azonban nincs jelen profi nyomozó, egy újságíró civilnek kell kibogoznia a szálakat, akinek ráadásul időnként valaki az életére is tör, mivel olyan dologba üti az orrát, amibe nem kéne. Egy idő után sajnos fárasztóvá válik azonban, hogy hősnőnknek senki sem hisz, hiába történnek vele egyre durvább dolgok (egy ponton a jacht medencéjébe is bele akarják fullasztani), a szereplők gondolkodásmódja és tettei így sokszor logikátlanokká válnak.

Van ugyan egy nagyobb csavar, ami akár meg is lepheti a nézőt, ám az író-rendező Simon Stone, illetve a Joe Shrapnel-Anna Waterhouse páros (Egy háború margójára, Jean Seberg minden rezdülése, Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek) forgatókönyve túl hamar, kb. egy óra után előáll vele, az utolsó félóra pedig már abból áll, hogy Lo ennek ismeretében lebuktassa a gazt vagy gazokat. Így az a kevés izgalomfaktor is eltűnik a sztoriból, ami addig valamennyire fenntartotta a figyelmet.

Pedig a színészből rendezővé avanzsált, most 41 éves svájci Simon Stone egyáltalán nem tehetségtelen filmes, hiszen a 2015-ös Apa és lánya, valamint a 2021-es Ásatás is remek filmek, ezúttal azonban valami nagyon félrement. Úgy tűnik, újra beütött a „Netflix-átok”, amely ismét bizonyította, hogy az alapvetően ügyes filmesek kezéből is milyen könnyen ki tud siklani egy streamingprojekt (lásd: Joseph Kosinskitől A pók fejét, Judd Apatow-tól A buborékot, Joe Wrighttól a Nő az ablakbant, Duncan Jonestól a Mute-ot, Jean-Pierre Jeunet-től a BigBugot, a Russo tesóktól A szürke embert, Andrew Dominiktől a Szöszit, Alejandro G. Iñárritutól a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikáját vagy Noah Baumbach-tól a Fehér zajt).


Link másolása
KÖVESS MINKET: