hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Új klip: Majka, Gáspár Laci és Lotfi Begi közös produkcióval indítja az új évet

Lila Lambóban érkezik az év trackje, a Hurrikán.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 04.

hirdetés

Hurrikánnal jön a slágergyáros trió - Gáspár Laci, Majka és Lotfi Begi óriási kollabbal jelentkezett. A triumvirátus magasra tette a mércét, már január 4-én begyújtották a rakétákat, hiszen „Hurrikán” című közösük garantáltan a slágerlisták élére pattan.

Elsöprő dallal robbantja be 2021-et a mesterhármas. A „Hurrikán” nem csak címében erős, a szöveg, az alap és a klip is szenzációs. A közös felvételről hazánk egyik legsikeresebb lemezlovasa, Lotfi Begi mesélt:

"A dal hangzásában most rendhagyó módon a funk és a hip-hop világába kalauzol el minket. Ezért is esett a választás Gáspár Lacira vokál szempontjából, aki azonnal elfogadta a felkérést, valamint a basszus témákat is ő akarta feljátszani. Innen már csak egy lépés volt Majka, aki szintén első hallásra beleszeretett a trackbe!"

A végeredmény pedig egy elsöprő, lüktető és igazán rádióbarát zene lett: az ütős szöveg és fülbemászó alap mesteri találkozása első hallásra dallamtapadást okoz.

A rendhagyó szerzemény nem is készülhetett volna rendkívüli körülmények nélkül, hiszen a track megjelenése nem véletlenül került 2021-re. Az alkotók eredetileg még tavaly berobbantották volna a lejátszási listákat, az élet viszont felülírta a „Hurrikánt”, hiszen először Gáspár Laci megbetegedése, majd Majka koronavírus-fertőzése, végül a rendező, Miki357 pozitív COVID-tesztje akasztotta meg a munkafolyamatokat.

"2019-ben nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy azt vártam. Kiábrándult és kiégett voltam. Abban az évben, december 23-án még beiktattam egy utolsó stúdiós napot, amikor megszületett a „Hurrikán” első verziója ami szó szerint kirángatott abból az állapotomból amiben voltam. Friss volt, más volt mint az eddigi munkáim. Olyan elemi erővel rázott fel ahogy egy hurrikán söpör végig a tájon, lendületet adott 2020-ra, ami nem a tervek szerint alakult”

hirdetés

- mondta Begi, aki azt is megosztotta, hogy mit jelent számára az új szerzemény:

"Ez a dal az én mentőangyalom amivel rárúgjuk az ajtót 2021-re, és remélhetőleg magunk mögött hagyjuk a 2020-as évet örökre!"

Fantasztikus képi világú videó is forgott az új közöshöz, amit a zseniális Miki357 rendezett.

VIDEÓ: Lotfi Begi x Gáspár Laci feat. Majka - Hurrikán



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

„Undorító ember, de közben sikeres nő” – ilyen egy vérbeli pszichopata

Az áldozatai mit sem sejtő nyugdíjasok. Rosamund Pike alakításától és a sztoritól is hidegrázást kaptunk. Megnéztük a Fontos vagy nekemet a Netflixen.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. február 25.

hirdetés

A Fontos vagy nekem egyszerre érdekes kísérlet, egyedi műfaji darab és egy groteszk, de szórakoztató film. Igazi könnyed móka azoknak, akik szeretik az izgalmas, csavaros történeteket és nem riadnak vissza a bizarrul negatív karakterektől. Utóbbi a központi kérdés a Fontos vagy nekemben, több szempontból is.

Ismerjük Rosamund Pike-ot, akinek csak rémlik az arca, felidézem: ő volt a Holtodiglan című David Fincher-filmben a rafinált pszichopata feleség, aki a végletekig és még tovább is képes volt elmenni, hogy kikészítse a férjét, akit Ben Affleck alakított, miután eljátszotta a saját eltűnését.

Most Pike ismét egy szociopata szerepben tűnik fel, és nem kispályázik. Ahogy karaktere a film elején mondja: "Nincs olyan, hogy jó ember. A tisztességes játék egy vicc. A gazdagok találták ki, hogy a többiek szegények maradjanak. Kétféle ember él a világon. Akik kihasználnak és a kihasználtak." Nem kérdés, hogy hős(?)nőnk (Pike), azaz Marla melyik típusba sorolja magát a túlélése érdekében. Ezzel a kifacsart "értékrenddel" működik, és akit érdekel a pszichopaták, ráadásul a nárcisztikus pszichopaták működése, annak első tanulmányként tökéletes ez a film, mert tüneteiben tökéletesen leírja és ábrázolja ezt a személyiségzavart.

Marla (Pike) ugyanis idősekre vadászik. Hatósági gyámjuk lesz, idősek otthonába juttatja őket, akkor is, ha el tudnák látni magukat. Cserébe mindenkinek tejel, aki érintett, orvosnak, intézményvezetőnek, és maga is zsebre teszi a magáét. Undorító ember, de közben sikeres nő, aki kifelé tökéletesen eljátssza a kedves, odafigyelő, profi gyámot. Pike lubickol a szerepben, és néhol direkt, ahogy maga a film is, de az ironikus hangvételbe tökéletesen belefér, amit csinál:

igen, ezek az emberek a legsikeresebbek sok esetben ma, ők érnek el pénzt, hírnevet. Akik lefelé taposnak, felfelé mosolyognak.

hirdetés

A film címe is erre az iróniára utal: fontos vagy nekem - azaz dehogy vagy, MAGAMNAK ÉN vagyok fontos. Nem véletlenül írja híres, a pszichopatákat elemző könyvében Robert D. Hare is, hogy egyre nő társadalmunkban a pszichopaták száma, és sokan a felsővezetők közül kerülnek ki. Így képes sikereket aratni Marla is, aki a történet elején igazi kincsre lel: egy idős hölgyre, aki remek ingatlannal rendelkezik, jómódú - és nincs rokona sem.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Tóth Krisztina: még a legelszántabb Jókai-rajongók se tegyenek kutyaszart a postaládámba

Tóth Krisztina nemrég beszélt arról, hogy a nemi szerepek ábrázolása miatt levenne a kötelezők listájáról egy Jókai- és egy Szabó Magda-regényt. Véleményével azonban heves indulatokat váltott ki.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. február 23.

hirdetés

Korábban mi is megírtuk, hogy a nemi szerepek ábrázolása miatt levenne a kötelezők listájáról egy Jókai- és egy Szabó Magda-regényt Tóth Krisztina.

A Pixel, a Fehér farkas és a Párducpompa szerzője a Könyves Magazin interjú-sorozatában fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte a Bárány Boldizsár és Az arany ember is helytelenül ábrázolja a nemi szerepeket.

Tóth Krisztina véleménye heves indulatokat váltott ki a Facebookon. Emiatt nemrég egy 8 pontból álló nyilatkozatot tett közzé az oldalán. Ezt a következőkben szó szerint, változtatás nélkül közöljük:

1. Minden, amit a kötelező olvasmányok témájában gondolok, olvasható az eredeti interjúban. Az érveim és a javaslataim is.

2. Betiltásról senki nem beszélt, a véleményemet kérdezték. Szabad elmondanom, ugye? Vagy maga a vélemény van betiltva?

hirdetés

3. Egy írót nem illik ismeretlenül letegezni, lekurvázni. Csak azért, mert valamiről mást gondol, főképpen nem. Bájtalan gesztus.

4. Azok számára, aki szerint semmit sem tettem le az asztalra, rossz hírem van. 1989 óta rendszeresen dolgozom. Harminc könyvem jelent meg, el lehet olvasni őket. Nem muszáj persze, de a lehetőség adott. A külföldi kiadások listája a honlapon található.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Törvénytelen, életveszélyes, de van rá igény és jól fizet – megnéztük A bűn kereskedőit

Mariana Van Zeller sorozata a sokmilliárdos globális fekete gazdaság egy-egy ágazatát mutatja be, legtöbbször „alulnézetből” indulva.
Szöveg:Göbölyös N. László - fotók: National Geographic - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

Pokolra kell annak menni, aki az oknyomozó újságíró hivatást választja.

Fikciós krimikből, de sajnos a hírekből is jól ismerjük a történeteket Oroszországtól Mexikóig, Kínától Üzbegisztánig, hogy aki beletenyerel valami piszkos ügybe, legyen az politika, nagyszabású gazdasági vagy környezeti visszaélés, szervezett bűnözés (nem ritkán ezek összefonódásai), és a végére akar járni, annak egy fabatkát sem ér az élete.

Emlékszem, még a viszonylag békés magyarországi 90-es évekből, hogy volt olyan bulldog-szívósságú kollégám, akit, amikor késő este ment haza a szerkesztőségből, többször is megtámadtak, leütöttek, de arra is, hogy hiába voltak időnként remek „füleseink”, melegen ajánlották, hogy „jól felfogott érdekünkben”, ne bolygassuk azokat a dolgokat. És mégis voltak, vannak és lesznek olyan vakmerő férfiak és nők, akik számára az igazság többet ér, mint saját személyes biztonságuk.

Közéjük tartozik a portugáliai születésű, már 20 éve az Egyesült Államokban élő Mariana van Zeller, akinek A bűn kereskedői (Trafficked) című filmsorozatát február 26-tól vetíti a National Geographic csatorna.

Az újságírónő, aki szakmai tűzkeresztségén nem kisebb esemény során esett át, mint a New York-i ikertornyok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadás, nem tagadja, neki is volt már halálfélelme. Ez azonban a legkevésbé sem tartja vissza attól, hogy másfél évtizede lenyűgöző szívóssággal kutassa a világot behálózó illegális kereskedelmet és annak szereplőit.

A nyolcrészes sorozat nyomán egyrészt rádöbbenhetünk arra, hogy ezek a sokszor láthatatlan hálózatok mennyire jelen vannak a mindennapi életben, másrészt pedig nem a délutáni jól fésült krimikből ismert „bűnöző típusokat” látjuk, hanem olyanokat is, akiket akár szomszédunknak is szívesen elfogadnánk. Néha egyenesen ránk hasonlítanak, mintegy üzenve: lehet olyan pillanat az életedben, amikor te is erre az útra kerülsz…

hirdetés

Mariana van Zeller éppen az ilyen történetekre kíváncsi. Nem akar igazságot osztani, nem akarja erkölcsi magaslatokról vagy büntetőjogi szempontból elítélni szereplőit, akik láthatóan megbíznak benne, amikor életükről, „munkájukról” mesélnek, még ha saját érdekükben arcukat, hangjukat el is változtatják a filmesek „A bűnt gyűlöld, ne a bűnöst” – vallja Mariana. A megszólaltatottak egy részének van bűntudata, a másiknak nem. „Az utcán vagy ragadozó leszel vagy préda” – hangzik el az egyik részben ez a nyers igazság.

A nyolc epizód a sokmilliárdos globális fekete gazdaság egy-egy ágazatát mutatja be, legtöbbször „alulnézetből” indulva, de a névtelen „fogaskerekektől” időnként eljutunk már középszintű agytrösztökig is. Az mindenki előtt jól ismert, hogy a fegyver- és a kábítószerkereskedelem régóta a világ legjövedelmezőbb bizniszei közé tartoznak és eddig még minden letörésükre irányuló kísérlet kudarcot vallott.

A kokainban utazó drogklánok közti háborúkról Kolumbiától Mexikóig sokat hallottunk, de a filmben nem a Pabló Escobarok, a Chapo Guzmánok, hanem a legtöbbet kockáztató gyártók, futárok, dílerek világába tekinthetünk be. Az már kevésbé ismert, hogy az utóbbi időben egy új, minden eddiginél brutálisabb drog vált népszerűvé, az eredetileg fájdalomcsillapítóként alkalmazott fentanyl, de ennek „üzleti szabályai” ugyanolyan félelmetesek, mint a kokainé.

Nem is hinnénk, hogy az anabolikus szteroidoknak milyen óriási keletje van a mindenre elszánt testépítők körében. Holott a felhasználóinak jogosulatlan előnyt biztosító és nem utolsósorban emberi szervezetet hosszú távon súlyosan károsító hatásuk miatt a hivatalos sportvilágból évtizedekkel ezelőtt kitiltották. Ma is ott állnak minden doppinglista élén. A mesterséges izomnövelőknek, és az őket szerrel ellátóknak azonban semmi sem drága. És ki hinné, hogy ma, amikor a pénzvilág is egyre inkább digitalizálódik, a harmadik világban még mindig jól jövedelmez a készpénz-hamisítás?

De ismerős lehet sokunknak az a módszer, amikor szívhez szóló e-mailekben hatalmas vagyonokkal vagy a gyors meggazdagodás reményével kecsegtetnek hiszékeny embereket. A prostitúcióról szóló epizódban valójában a futtatók a főszereplők, a vadállat-kereskedelem képsorai pedig a természettel szembeni emberi tiszteletlenséget juttatják eszünkbe.

A bűn kereskedői 8 filmjét késő este, 21 órás kezdettel láthatják a nézők. Minden rész előtt felirat figyelmeztet arra, hogy egyes jelenetek felkavaró hatással lehetnek a nézőre. Ez elsősorban nem vizuális sokkélményeket jelent, sokkal inkább egyfajta szembesülést egy farkastörvényű világgal, amely akkor is körülvesz bennünket, hogy elhitetjük magunkkal: mi bűntelenek vagyunk.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Nyáry Krisztián: Egy szerelmi zálognak köszönhető a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása

A népszerű író, irodalmár hamarosan a múzsákról tart előadást, de mesél a magyar identitásról és a könyvfutárról is.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotó: Szalmás Krisztina - szmo.hu
2021. február 23.

hirdetés

Nyáry Krisztián igazi reneszánsz ember, író, irodalmár, de közben sikeres üzletember is. Azzal a nem titkolt reménnyel vártam az interjút, hátha sikerül ellesni a titkát.

- A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba jártál, mégsem lett belőled színész vagy stand upos.

- Általános iskolás koromban még voltak színészi ambícióim, de mire Szentesre kerültem, már jobban érdekelt az irodalom. Ráadásul ott megismertem egy csomó valóban színházi pályára való embert.

Ezzel együtt felvételiztem a Színművészetire, mert volt egy babona, hogy minél többen felvételiznek egy osztályból, annál nagyobb esélye van azoknak, akik igazán oda valóak.

Valami csoda folytán tovább jutottam az első rostáról, de addigra fölvettek a pécsi egyetemre.

- Elég sok kanyar van a pályafutásodban. Tanársegéd, szerkesztő, aztán polgármesteri sajtóreferens és sajtófőnök, piackutató vezetője. Nem vagy egy nyugton ülő típus.

hirdetés

- Bizonyos értelemben mindig ugyanazt csináltam: magyarról magyarra fordítottam. Elmeséltem valamit magyarul valakiknek. De minden esetben vagy közvetlenül irodalommal foglalkoztam, vagy kommunikációval.

- A nagyközönség az Így szerettek ők megjelenése kapcsán ismert meg. Nem tipikus, hogy Facebook posztokból könyv szülessen. Gimpel Tomi Hogyan szelídítettem villamost című kötete hasonló, de tény, hogy te törted fel az utat.

- Igen, abban az időben ez majdnem elképzelhetetlen volt. Ennek sokféle oka lehet. A 2010-es éveknek az elején nagyon bizonytalanná vált a minket körülvevő világ. Ilyenkor természetes reakció a múltba fordulás. Emlékszem például, hogy megjelentek régi sportolóknak a képei, archív felvételek, régi családi képek. Az embereket hirtelen elkezdte érdekelni a múlt.

Volt egy technológiai oka is: akkor még teljesen más volt a Facebook algoritmusa. Aki föliratkozott a posztjaimra, az biztos, hogy látta is. Ma már nem így működik, de akkor sok embert el lehetett érni így. Amikor 10-15 ezer követőm volt, akkor több embert értem el egy poszttal, mint most, hogy van 75 ezer, mert ma már a mesterséges intelligencia megszűri.

Ez volt az az időszak, amikor a közösségi média túlnőtte magát. Már nemcsak státuszüzenetek jelentek meg, hogy „éhes vagyok” meg „megyek iskolába”, „ülök a buszon”, hanem elkezdték használni akár történetek elmesélésére is, és ott kiderült, hogy lehet egy mondatnál hosszabb dolgokat is írni.

A barátaim kedvéért kezdtem el az Így szerettek ők sorozatot, nem is volt vele semmi más célom, mint az ő szórakoztatásuk. Ezért úgy gondoltam, itt írhatok hosszabban, legfeljebb nem olvassák el. Az az ő bajuk. És kiderült, hogy van rá fogadókészség, vannak ennek a műfajnak olvasói, akik szívesen eltöltenek tíz percet egy ilyen kis írás elolvasásával, tehát megdőlt ez a marketing vastörvény, amiről aztán kiderült, hogy nem is vastörvény.

Így kezdtem el, nem volt vele semmi más tervem. Fogtam egy képet, írtam hozzá egy mondatot, aztán másnap kettőt, harmadnap már négyet, körülbelül így indult el. Hamarosan kialakult ez a kis műfaj: rövid történetek magyar írók és költők magánéletéről.

Egyszer csak észrevettem, hogy már nemcsak a barátaimnak írok, hanem az ő barátaiknak, meg azoknak a barátaiknak, lettek követőim, vagy feliratkozók, nem tudom, hogy hívta akkor a Facebook.

Egy idő után már nagyon sokan voltak és ismeretlen emberek is kíváncsiak voltak arra, amit csinálok. Amikor már több ezren voltak, elkezdtek megkeresni könyvkiadók. Eleinte azt mondtam, fölösleges ebből könyvet csinálni. Ha az ember megkapja majdnem ugyanazt ingyen, miért adna érte pénzt?

De addig-addig mondták, hogy azt gondoltam, végül is nem az én pénzem, hanem az övék, csináljunk belőle könyvet. Aztán kiderült, hogy megveszik az emberek a könyvet is, mert a közösségi médiában másként olvasunk információkat. Azzal le lehet ülni egy fotelbe, ha elég szép a könyv, akkor föltesszük a polcra, ráadásul ajándékba is lehet adni.

- Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kell-e, szabad-e firtatni a művészek magánéletét?

- Ahhoz, hogy egy festményt, novellát, regényt, bármilyen műalkotást élvezni tudjunk, nem muszáj bármit is tudnunk az alkotójáról.

De azért, ha tudunk róla többlet információt, az sokat segíthet az értelmezésében. A magyar oktatás egyébként is olyan, hogy életrajzokat tanulunk. Főleg irodalomból.

Az írók, költők magánéletét tehát már általános iskolában megismerjük. Igaz, hogy egy kilúgozott, kicsit a szentek életrajzához hasonló formában. Amíg meg nem házasodik, addig lehet neki szerelme, aztán onnantól kezdve már nincs. A magánéletükben is egytől egyig nálunk kiválóbb embereknek tűnnek. Kivétel persze van, például a fekete bárány Ady Endréről mindenfélét megtanulunk már egészen korán.

Az is fontos, hogy ezek az emberek, művészek, akik el akarnak nekünk mondani amúgy valamit a műveiken keresztül, nagyon gyakran remélik, vagy számítanak rá, hogy az ő munkásságuk fennmarad, és ennek megfelelően sokszor magántermészetű dolgokat is megírnak magukról. Egyáltalán nem ritka, hogy még az igazán titkosnak szánt dokumentumokból is kikacsint a szerző.

Például Karinthy Frigyes írt egy titkos szerelmes levelet a szeretőjének Bécsbe.

Nyilván nem akarta, hogy ez a felesége kezébe jusson, de mégis az van benne, hogy drágám, lehet, ez a levél egyszer érettségi tétel lesz.

Gárdonyi Géza titkosírással írta a naplóját, olyan titkosírással, hogy a halála után 20 évvel katonai titkosírás szakértők fejtették meg. Tehát nyilvánvalóan nem akarta, hogy a környezete abba belekukkantson. Mégis azt olvassuk a második oldalon, hogy kedves olvasó, ha megfejtetted a naplómat, akkor így és így kell olvasni.

Akkor is felmerült ez a kérdés, amikor elkezdték kiadni Móricz Zsigmond naplóit, mert ezek nagyon intim naplók. Egészen a szexuális életéig nagyon mélyen ír le mindent. Megkérdezték a vele foglalkozó kutatókat, nem érzik-e úgy, hogy ez nem ránk tartozik. Akkor idézte valaki a lányát, Móricz Virágot, aki Móricz Zsigmond levelezése első kiadásakor azt mondta: „De hát apám ezt mind a közönségnek írta.”

A magánélethez való jog valóban gyakran szembekerül a tudományos megismerés, vagy akár a kíváncsiság szempontjaival. Kérdés, hogy mit kell belőle megismernünk, mi az, ami ránk tartozik, mi az, ami nem. Ezért azt a megoldást választottam, hogy nem levéltárakban meg padlásokon kutakodom, hanem olyan könyvekben, amiket már valaki megjelentetett, tehát eldöntötte ezt a dilemmát helyettem.

- Magyarországon, ha egy író populáris lesz, és pláne, ha a sikere anyagiakban is mérhető, arra valamiért ferde szemmel néznek, és van egy olyan meggyőződés is, hogy minél kevesebben értenek egy írót, annál jobb. Téged nem piszkáltak emiatt?

- Nekem abból a szempontból szerencsém volt, hogy ez egy szórakoztató, ismeretterjesztő műfaj, és soha se állítottam ennél többet. Nem vagyok szépíró, nem írok regényeket, és nem is tudományos igénnyel írom ezeket a műveket. Talán éppen ezért nem fordult ellenem istenigazából senki.

Kritikák természetesen értek egy-egy konkrét esetben: volt, hogy jogosan, és volt, hogy nem. De jóval több pozitív visszajelzést is kaptam. Nagyon sok irodalomtörténész örült, mert így eljutott valamilyen értelemben a szélesebb közönséghez is annak a híre, amivel ők foglalkoznak. Közérthető nyelven, szórakoztató céllal írtam meg azt, ami mögött másoknak a hosszas kutató munkája van. Én ezekből dolgoztam. Fogalmazhatunk úgy, hogy ezen az elzárkózó, kicsit arisztokratikus váron, ami az irodalomtudomány, kinyitottam ajtókat meg ablakokat, és be lehet nézni. Aki igazán kíváncsi, tovább tud lépni, és akkor már nem az én könyveimet olvassa el, hanem egy részletesebb életrajzi kötetet, monográfiát.

- Csatlakoztál a Tudományos Stand Up csapatához. Miről fog szólni az előadásod?

- Arra kértek, hogy meséljek ebben a sorozatban egy kicsit a múzsák szerepéről. Léteznek-e egyáltalán? Mi a szerepük? Iskolás korunk óta ismerünk ilyen múzsákat Ady Lédájától Csokonai Lillájáig. Ez csak egy hagyomány, vagy valóban léteznek olyan emberek, akik másokat akár a szerelem érzésén keresztül, akár valamilyen erotikus vonzalmon keresztül műalkotások megalkotására bírnak?

Sokan kérdezik tőlem, hogy a beteljesült boldog szerelem vagy a reménytelen, csalódásokkal teli szerelem ösztönzi-e inkább alkotásra a művészeket? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy a szerelem önmagában is egy olyan intenzív érzelmi állapot, amelynek kétségbevonhatatlanul van inspiráló hatása.

Milyen múzsatípusok vannak? Léteznek-e férfi múzsák? Ilyesmikről fogok történeteken keresztül mesélni.

Nagyon érdekes, hogy mennyiféle arca van ennek, például van, hogy valaki egyáltalán nem tudja magáról, hogy ő egy múzsa. Ilyen például Juhász Gyula és az Anna-szerelem. A költő Sárvári Anna művésznővel egész életében összesen 10 percet találkozott, aztán sorra írta hozzá a szerelmes verseket. A színésznő már csak Juhász Gyula halála után értesült róla.

Más esetben a múzsa olyan partner, aki bizonyos értelemben menedzsere is a férfinak, vagy adott esetben a nőnek, és akár saját magát háttérbe szorítva segíti azt a művészt. Több ilyen is van, például a festészetben Ferenczy Károly, aki a nagybányai iskola első számú képviselője volt. Az ő felesége, a nála jóval idősebb Fialka Olga szintén festőművész volt. Attól kezdve, hogy megismerkedtek, mindent arra tett föl, hogy el tudjon indulni Ferenczy pályája, felismerjék a tehetségét. Ez persze csak a két véglet.

- Lehet az embernek múzsája más, akár nem is művészi területen is?

- Szerintem minden alkotó munkánál elképzelhető. Egy tudósnak is lehet múzsája, biztos vannak erre is példák.

Hogy egy jó példát mondjak:

az, hogy Széchenyi István felajánlotta birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, az egy szerelmi zálog volt.

Beleszeretett egy férjes asszonyba, Seilern Crescenitába és később maga írja le a naplójába, hogy lényegében nem volt más célja ezzel, mint hogy felhívja magára a hölgy figyelmét.

Milyen jó, hogy ezt így tette és nem leszórta liszttel az utcákat, hogy lehessen szánkázni nyáron. Mert ilyen is volt abban a korban. A szerelem nagy dolgokra tudja indítani az embert, és ehhez nem kell feltétlenül művésznek lenni.

Sőt, vannak olyan művészek is, akik nagyon tudatosak, nem óriási érzelmek mozgatják őket, hanem a józan megfontolás.

Nyáry Krisztián Modernkori Múzsák

2021. május 5. 19.00-21.00 Az előadásáról és a Tudományos Stand Upról többet megtudhatsz a Tudományos Stan Up honlapján és Facbook oldalán.

 

- Mindenképp szerelmet feltételez egy múzsa-alkotó kapcsolat? Nem lehetséges, hogy szerelem nélkül is inspirál valaki, mert egyszerűen annyira egy hullámhosszon vannak?

- Dehogynem. Például a magyar kultúrtörténetnek van egy kiemelt főmúzsája, aki egész életében másokat ösztönzött műalkotásra. Őt úgy hívták, hogy Csinszka. Volt olyan, ahol szerelem volt a háttérben, Ady vagy Márffy Ödön festőművész esetén egyenesen házasság. De más estekben semmiféle szerelmi vagy erotikus háttért nem ismerünk, hanem egyszerűen inspiráló személyiség volt. Móricz beleírta a figuráját a regényeibe, Rippl-Rónai megfestette.

Egy barátság is lehet ilyen. Felbukkan az életedben egy különös, inspiráló, vibráló személyiség, és a hatására elkezdesz valami mást csinálni. A szerelem csak egy nagyon tipikus és mindenki által ismert megnyilvánulási formája ennek, de ezerféleképpen lehet hatást gyakorolnia a művészekre.

- Beszéljünk kicsit a Magvető Caféról. Az én szívemnek már csak azért is kedves, mert a Magyar Műfordítók Egyesületén keresztül támogatjátok a fordítókat, és minden szeretetnek nagyon örülünk. Ha valaki író, irodalmár, nem lesz automatikusan alkalmas egy könyvesbolttal kombinált kávézó vezetésére. Neked ezek szerint van üzleti vénád.

- Bár elsősorban a programokért felelek, de tény, hogy van egy operatív, menedzser énem is. Egy irodalmi kávézóhoz sokféle készség kell. Bennem ezek jól egyesülnek.

Régebben voltak a hétvégi napilapokban irodalmi mellékletek, novellák, versek. A televízióban, rádióban adtak irodalmi műsorokat. Ma ilyen nincs, vagy csak nyomokban. Valamennyit pótol belőle a közösségi média, de azért nem mindent, ezért felértékelődtek a személyes találkozások. Ezért hoztuk létre a kávézót, hogy legyen egy találkozási pont írók és olvasók, szövegek és olvasók, vagy akár olvasók és olvasók között.

Úgy tűnik, megtaláltuk azt a programkínálatot, amire fogékony a közönség, mert általában az szokott lenni a problémánk, hogy elférjenek az emberek.

Említetted a műfordítók sorozatát. Számítottam rá, hogy népszerű programok lesznek.

De arra azért magam sem gondoltam, hogy majd nézőket kell elküldenünk a helyhiány miatt egy ilyen szakmai programról.

Az emberek kíváncsiak az irodalom kulisszatitkaira.

- A Magvető Café is próbál alkalmazkodni a veszélyhelyzet kereteihez. Mesélj a könyvfutár szolgáltatásról.

- Korábban is gondoltunk már erre, de a pandémia felgyorsította a dolgot. Az irodalomhoz hozzátartozik, különösen karácsony előtt, hogy dedikált könyveket keresnek az olvasók. De most nem lehet találkozni az írókkal. Ezért az egyik legnagyobb ételfutár-szolgálattal elindítottuk közösen a Könyvfutár- szolgáltatást. A lényege, hogy a futárszolgálat honlapján keresztül meg lehet rendelni az adott könyvet dedikálva. A megjegyzésbe megadhatják, kinek szeretnék dedikáltatni. Az író pedig ugyanúgy ott ül, és dedikál, csak nem az olvasók állnak sorba az aláírásáért, hanem a futárok. Természetesen a karanténszabályok betartásával.

Úgy tűnik, van rá igény. Legutóbb Kepes András járt nálunk, legközelebb pedig Orvos-Tóth Noémit várjuk.

- Végezetül a kötelező kérdés: min dolgozol?

- Most adtam le egy dokumentumdarabot a Madách Színháznak, amely Ady Endre magánéletéről fog szólni. Valószínűleg online előadás lesz még ebben a félévben, aztán a továbbiakat meglátjuk.

Közben pedig írom a könyvemet, amely olyan emberek életével fog foglalkozni, akiknek a mai magyar identitást köszönhetjük.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindaz, amivel azonosítjuk magunkat, az mindig is ilyen volt. A magyar konyha, a magyar irodalom... Pedig ezeknek a dolgoknak a túlnyomó részét a 19. században találták ki, tehát történelmi léptékkel nem olyan régen.

Például azt gondoljuk, mindig is kolbászt és pörköltöt ettünk, pedig ez sem olyan nagyon régi dolog. Annak is megvan a története, hogy miként alakult át a magyar konyha nagyon gyökeresen.

Vagy azt szeretném elmesélni, kik voltak azok az emberek, akik például megteremtették azt a társalgási nyelvet, amin ma is beszélgetünk egymással.

Az ugyanis nem volt magától értetődő, hogy felső-tiszai nyelvjárásban beszélgetünk, és a tévében úgy beszélnek hozzánk.

Ez Kazinczy Ferencen és társain múlott, de történhetett volna máshogy is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: