KULT
A Rovatból

Úgy ordít, ahogy még nem hallottuk – Godzilla 2 kritika

A 2014-es Godzilla egy unalmas katasztrófafilm volt, a 2017-es Kong: Koponya-sziget egy Vietnámi háború lázában égő akciófilmecske. Ezután a tónusukban is merőben eltérő két film után érkezik 2019-ben a Godzilla II – A szörnyek királya.


A Godzilla 2 ismét csavar egyet a szörny-univerzum eddigi filmjeinek zsánerén és klasszikus japán sci-fi-szörnyfilmként lép be a ringbe. Méghozzá nem kis vastaps közepette. A Kaiju-filmek körében ez majdhogynem remekműnek fog számítani.

Kár, hogy mint mozifilm legjobb pillanatában is csak közepes.

Michael Dougherty rendezőt olyan kisebb költségvetésű, kreatív horrorfilmekről ismerhetjük, mint a 2007-es Adsz vagy kapsz, illetve a Krampusz. Dougherty olyan rendező, aki mindig maga írja a filmjeit, ami jelen esetben nehezen eldönthető, hogy pozitívum, vagy negatívum-e. A film ugyanis olyan, mintha egy tizenéves Kaiju-filmrajongó vászonra vitte volna egy játék-délutánját a Godzilla akciófiguráival. Ha valaki a zsáner rajongója, valószínűleg ennek a látványfilmnek olyan hatással kellene rá lenni, mint egy Avengers-filmnek a képregényrajongókra – tehát működik, ha imádod ezeket a filmeket. Sajnos azonban a film csak a szörnyfilmek fanjai számára bír majd élvezeti értékkel.

A történet klisés, buta és keservesen próbálja magát komolyan venni, drámával, önfeláldozással és közhelyes szereplőkkel. A főszereplőnk Kyle Chandler és a családja: Vera Farmiga mint feleség és a közös lányuk, Millie Bobby Brown. A drámai alaphangot az adja, hogy a 2014-es Godzilla eseményei alatt meghal a kisfiuk, ezért a családi egység széthullik. Az apa az alkoholhoz nyúl és a munkájába temetkezik, míg Vera Farmiga a Titánok kutatására teszi fel az életét és kifejleszt egy technológiát. Ami azonban nagyon kell egy öko-terrorista csoportnak, ezért elrabolják őt és a lányát, hogy felhasználják gonosz céljukra: hogy kiirtsák az emberiséget. Innentől a karakterek jobbra-balra sodródnak csak az eseményekkel, majd véletlenszerűen, vagy logikátlanul hoznak arcpirítóan buta döntéseket.

A nagy drámai fordulat is kitalálható és teljesen karakteridegen. Kyle Chandler egyáltalán nem való főszereplőnek, legalábbis ebben a filmben nem bizonyította az ellenkezőjét – unalmas, feledhető, átlagember. Vera Farmiga hozza a kötelezőt – semmi többet.

Az egyetlen kiemelkedő színész Millie Bobby Brown, rajta érezni, meg akarja mutatni, hogy ő nem csak Eleven a Stranger Thingsből,

és sokkal drámaibb szerepben is megállja a helyét. A többi színész teljesen feledhető mellékszereplő, pedig azért olyan nevek vannak itt, mint Sally Hawkins, Bradley Whitford, Ken Watanabe vagy Charles Dance. Az alkotók kicsit elpocsékolták ezeket a neves karakterszínészeket, mindenkinek csak egy tulajdonsága van: gonosz, bölcs vagy humoros… Ami még vicces, bár inkább szomorú, az a játékidő. Nagyon hosszúnak tűnik, a történet egy jó fél órával rövidebb lehetett volna - vagy akár az emberi szereplőket is ki lehetett volna hagyni, még a dráma is működött volna: Godzilla és Mothra között ugyanis jobban izzott a levegő és több kémia volt, mint bármely más karakter között. Egy biztos, ezzel a játékidővel még a pusztás is unalmassá válik.

Az azért pozitívum, hogy ennyire szép szörnyharcot talán az első Pacific Rim óta nem láttunk, abban is vagy esett az eső, vagy sötét volt. Itt mindent látunk: teljes pompájában Godzillát, King Ghidorah-át, Mothra-t és Rodant harcolni. Először féltem, hogy olyan lesz a film, mint a 2014-es, ami az emberek szemszögéből próbálta bemutatni a harcot, kvázi katasztrófafilmes eszközökkel, de szerencsére nem így történt. Kegyetlen, hangulatos és látványos háború zajlik a Titánok között. Kisebb probléma az akció oldaláról: olyan, mintha az emberi karakterek jeleneteit a „second unit” forgatta volna, ugyanis teljesen más stílusúak, mint a gigászok csatája. Gyors, zavaró vágások jellemzik őket, nem igazán látni semmit… Még szerencse, hogy a pusztítás koreográfiája a szörnyek esetében döbbenetesen látványos. Csak elképzelni tudom, milyen érzés lehet egy Kaiju-filmrajongónak ezeket az akciójeleneteket látni. A CGI teljesen kielégíti a film igényeit, iparos munka, de

Godzilla és a többi szörny designja, részletessége azért átlagon felüli,

emiatt hangulatos az egész látványvilág: az eredeti japán filmek szörnyeihez hűen köszönnek vissza modern köntösben. A film nagyon sci-fi, legalábbis jobban, mint elődjei, hatalmas, már-már Star Wars-szintű repülők, mindenféle drónok, földalatti, szuperbiztos bázisok és oxigénbombák tűnnek fel, azaz nagyon elrugaszkodott a 2014-es első részhez képest. A zene is sokat hozzáad az élményhez, Bear McCreary ötvözte az eredeti Japán Godzilla-filmek témáit új szerzeményekkel, az eredmény pedig magáért beszél, vagyis szól. A hangkeverésre és úgy általában véve a hangzásra ugyanis szintén nem lehet panasz: Godzilla úgy ordít a moziban, ahogy még nem hallottuk, King Ghidorah villámait pedig szinte a fenekünk alatt érezzük, úgy zeng és robban minden, ahogy annak kell.

Hiába tartom nem igazán jó filmnek a Godzilla 2: A szörnyek királyát, sőt, kimondottan butának és unalmasnak, biztos vagyok benne, hogy sokan az év akciófilmjének fogják kikiáltani. Ez egy látványos popcornmozi olyan, mint egy nyári zivatar, nagy dübörgéssel jön, szórja a villámokat, rengeteg eső esik, majd pillanatok alatt el is illan, mintha nem is lett volna. Aztán ha egy hét múlva megkérdezitek, miről szólt a film, a csihi-puhin kívül egy jelenet sem fog az eszünkbe jutni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Rémisztő vagy egy igazi zseni? Ki az a Korom Gábor, aki hidegvérrel kipöccintette Hajdú Pétert Az Árulókból?

Senki sem játszott eddig úgy Az Árulókban, ahogy Korom Gábor. Magyarország egyik legismertebb kutyás szakemberének nagy rutinja van az ilyen játékokban, de ez megmagyarázza-e azt, amit láttunk?


Elképesztő fordulattal zárult Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsor hétfő esti adása. Korom Gábor olyan hidegvérrel pöccintette ki árulótársát, Hajdú Pétert a játékból, hogy az ember csak kapkodta a fejét. Na nem mintha nem lehetett volna érezni már ezt a levegőben, de ilyenre bizony még nem volt példa az RTL nagysikerű krimi-realityjének történetében.

Az idei évad szeptember 29-én indult, ezúttal 24 játékossal. Ahogy az lenni szokott, az első nap végén a műsorvezető, Árpa Attila kijelölte az Árulókat. Ezúttal három játékosra esett a választása: Péterfy Borira, Hajdú Péterre és Korom Gáborra. Míg Péterfy Bori láthatóan mindkét gyilkostársával jól kijött, az már az első pillanatokban kiderült, hogy Hajdú Péter és Korom Gábor, a két, meglehetősen kemény személyiség nem fogja sokáig bírni egymás szövetségeseként.

Gábor rögtön a kijelölés után kiszúrta, hogy Hajdú bizony a gyilkostársa lett, ám meg sem próbálta elterelni róla a figyelmet, sőt, azt hangoztatta, a tévés viselkedése megváltozott, és ő bizony gyanús lett neki. A feszültség az első konklávén is tapintható volt, Gábor közölte is Hajdúval, hogy annak ellenére vádolta be, hogy biztos volt benne: egy hajóban eveznek. A két férfi között innentől elindult egyfajta rivalizálást. Gábor céltudatosan kezdte meg Hajdú Péter aláaknázását, titkos szövetségeket épített, és különféle utalásokat tett. Majd a hatodik napon, azaz a hétfő esti adásban a kerekasztalnál előállt, és nyíltan bevádolta Hajdút.

A műsorvezetőt láthatóan hidegzuhanyként érte, hogy a saját társa dobja az oroszlánok elé, nem is tudott túl hitelesen védekezni, így végül őt szavazták ki a többiek.

Az Igazság körében ugyan a szabályokat is megszegve megpróbálta Gábort is besározni (Te is fiam, Brutus), ám egyelőre úgy tűnik, nem járt sikerrel.

„Nagyon rosszul éltem meg. Ez volt az az szituáció, amire nem számítottam, és nem is tudtam kezelni higgadtan. pedig hogyha higgadtan kezeltem volna, akkor lehet, hogy vissza tudom fordítani a dolgot” - mondta a történtekről Hajdú Péter az RTL kibeszélőjében. Hozzátette, egyáltalán nem számított arra, hogy pont a saját szövetségese próbálja megölni a játék ezen szakaszában. „Most még nem volt veszélyben a szövetségünk, egyikünk sem volt akkora veszélyben, hogy be kellett áldozni a másikat, nem volt rajtunk a fókusz. Ezért vettem ennyire a szívemre, és ezért hibáztam ekkorát.”

Ráadásul mindez pont azután történt, hogy a gyilkosokért hatalmas kockázatot vállalt.

„Megcsináltam előtte egy nyíltszíni gyilkosságot, amiért az a szó, hogy köszönöm, elhagyhatta volna a száját. Magamra vállaltam az egészet, megcsináltam, és utána a következő kerekasztalnál kinyírt. Nem volt elegáns szerintem ez a lépés. De a játék az ilyen. Ha én nagyobb geci vagyok, összefogok Thorgellével, akkor ki tudtuk volna őt csinálni, csak az a baj, hogy nekem ez meg sem fordult a fejemben.”

Az Igazság körében elkövetett szabályszegéséről azt mondta, szándékosan nem a Júdás 30 ezüstöt dobta be, mert azzal elárulta volna Korom Gábort. Szerinte a "Te is fiam, Brutus" nem ezt jelentette.

„Látva a játékot, ő folyamatosan arra készült, hogy engem kinyírjon, de én ott abból nem érzékeltem semmit.” Amikor beszéltek pár mondatot, úgy érezte, Gábor leszállt róla, és működnek a többiek előtt. A mai napig nem érti, miért volt a játék ebben a fázisában szükség az ő kiejtésére, amit „kamikaze-akciónak”, egy nagyon vakmerő húzásnak tart, és nagyon kíváncsi, Gábor ezek után „meddig fogja húzni”.

Kiss László csillagász szerint Gábor végig zavarosan beszélt, ami utólag visszanézve a stratégiája része volt. „De nagyon nehéz volt vele kommunikálni, mert állandóan belekezdett mondatokba, nem fejezte be őket, szavadba vágott.”

Hajdú Péter szerint Gábor „okos, rafinált pali, de nem a kommunikáció az erőssége. Ezt tudja magáról, és ebből faragott előnyt.”

Hajdú Péter kiejtését még talán meg is lehetne érteni, hiszen szokás mondani, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De ami a konklávén történt, az már igencsak megosztó lehet a nézők számára is.

Gábor ugyanis közölte az egyetlen még játékban maradt gyilkostársával, Borival, hogy az ő nevét is bedobta az egyik Ártatlannak a kerekasztal után, ezzel pedig az énekesnőt is tulajdonképpen sarokba szorította.

Gábor az utóbbi két húzásával egészen biztos, hogy az idei évad abszolút központi figurájává vált, holott talán ő az, akiről a nézők a legkevesebbet tudnak, hiszen nem is az a klasszikus értelemben vett híresség, celeb, mint a többiek. De akkor ki is ő, mit érdemes tudni róla?

Korom Gábor az ország legismertebb kutyaszakértője, kutyakiképző, az úgynevezett Tükör Módszer és a speciális Kölyök Program megalkotója, valamint a Kutyasuli szakmai vezetője. Több mint 30 éve foglalkozik kutyákkal.

Saját bemutatkozásában úgy fogalmaz,

gyerekként még ő is csak arról álmodott, hogy legyen egy kutyája, akivel sülve-főve együtt lehet. Kamaszkorában pedig néha úgy érezte, hogy kutyájával jobban megértik egymást, mint embertársaival.

Gábor kezdetben a sportkutyázással ért el sikereket – a WUSV világbajnokságon is a legeredményesebb magyar versenyző volt –, később azonban figyelme a kutya–ember kapcsolat fejlesztése felé fordult.

Ő dolgozta ki azt az oktatási rendszert, amely a kutyák és gazdáik közötti viszony rendezésére, tanítására és közös életmód kialakítására épül. Nevéhez fűződik a Tükör Módszer bevezetése, az Ebathlon kutyás játék, és a mára már önálló K99-es vizsgarendszer kifejlesztése is. Hazánkban elsőként vezette be a póráz nélküli, szabad tanulócsoportos képzést, valamint ösztönözte a felelős kutyatartást. Jelenleg elsősorban a Kölyök Program fejlesztésére koncentrál, amely a 3–6 hónapos kutyák és gazdáik harmonikus, biztonságos együttélését alapozza meg.

Igaz, hogy nem klasszikus értelemben vett híresség, celeb, Gábor azonban kutyás körökben igencsak ismert, emellett számos tévés, rádiós műsorban szerepelt meghívott vendégként a kutyanevelés kapcsán, emellett műsorvezetőként is láthatják a nézők a Neveletlenek (M2) és az Egyik kutya, másik nem (TV2) című műsorokban. De két könyvet is írt Neked ugatok és a ZsEBeitkett címmel.

Amennyire tisztelik a munkásságát, személye annyira megosztó a kommentelők körében. Ez Az Árulók kapcsán még inkább igaz. A műsorral kapcsolatos posztok alatt, illetve a kibeszélő csoportok kommentszekcióiban is sokan arrogánsnak, nagyképűnek, önelégültnek és elnyomónak tartják.

Ezen a véleményen valószínűleg nem pont Hajdú Péter kiejtésével fog változtatni, sőt!

„Korom Gábor nem játszotta jól a játékot. A világon a legkönnyebb, legolcsóbb megoldás Árulónak egy másik Árulót bevádolni. Nem kell hozzá ész”

- fogalmazott egy kommentelő az egyik Facebook-csoportban. Véleményével nem volt egyedül, sokan mellé álltak, ugyanakkor voltak, akik jelezték, hogy Gábor nem szegett szabályt.

A Blikknek adott interjújában pedig azt is elárulta, hogy miért szeretett volna megszabadulni ilyen gyorsan az árulótársától.

„A kijelölés után rögtön észrevettem, hogy ő is gyilkos, és ezt azonnal meg is osztottam pár emberrel. Tettem ezt azért, mert eldöntöttem, hogy egy ilyen gyenge gyilkossal, aki azonnal elárulja magát, nem fogok együtt dolgozni.”

Azt mondta, Hajdú Pétert nem ismerte, tíz másodpercnél többet nem látott semmilyen szerepléséből, de nem is szimpátia vagy antipátia alapján működik együtt valakivel, hanem a koncepció mentén játszik.

Gábor ugyanis rutinos a hasonló játékokban, játékmesterként korábban számtalanszor játszott már gyilkosos társasjátékot.

„Meglehetősen kiterjedt szociális életet élek, táborok, közös nyaralások, különböző tréningek egyik eleme volt ennek egy változata, amit mi csak Mesterjátéknak hívtunk, és évtizedekig játszottuk” – mesélte a Blikknek.

A Népszigeten szervezett partikon gyakori játékostársa volt a híres nyelvész, Kálmán László, aki 2021-ben hunyt el. Korom Gábor a tévés szereplését is az ő emlékének ajánlotta.

De gyakran játszott családjával is, feleségével, akivel 35 éve vannak együtt, és lányaival. A nagyobbik lánya filmrendező, aki a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm-rendezője lett, a kisebbik pedig koreográfusként végzett Amszterdamban. Szerinte ők mindhárman jobb játékosok, mint ő.

Az Árulókban látható viselkedésének megértéséhez szerinte fontos látni, hogy ő egy karakterrel játszik, nem magát alakítja. „Természetesen hordozott belőlem elemeket, de egyáltalán nem az vagyok, akit az emberek látnak. A többiek teljes szívvel, általában a saját személyiségükkel vágtak bele, és emiatt személyes sérelmeket szenvedtek. Én nem” - mondta.

Az RTL egyik videójában arról is beszélt, hogy ebben a játékban muszáj hazudni.

„Hazudni förtelmes, hazudni a legrosszabb. Átégető, emésztő dolog, de ennek a játéknak nagyon fontos része, enélkül nincs játék."

Mindez szerinte akkor működik, ha pici a karakterben a hazugság, 1 százalék, és 99 százalék a valóság.

Bár volt olyan játékos, aki a műsor első részében megjegyezte, meglátszik Korom Gáboron, hogy kutyákkal és nem emberekkel foglalkozik, szerinte ennél nagyobbat nem is tévedhetnének a róla véleményt formálók.

Azt mondja, ő akkor is emberekkel foglalkozik, ha épp kutyákat tréningel, mert valójában a kutyák gazdáit kell megtanítani jó gazdának lenni. A tükörmódszer szerinte igazából a gazdáknak ad segítséget.

„A kutyák köszönik szépen, jól vannak. Ők egy gazdát szeretnének, aki mellé, mögé biztonsággal be tudnak állni. Ez nagyon fura, mert kutyaiskolának meg kutyakiképzési módszernek hívjuk, de valójában nem a kutyát, hanem a gazdát képezzük” - fogalmaz.

Ennek során olyasmiket is képes megfigyelni az embereken, amiket mások csak kevesen, mert nemcsak azt nézi, amit mondanak. „A program 70 százaléka testbeszéd, 20 százaléka arcjáték, és mindössze 10 százaléka verbális kommunikáció.”

A Reggeliben pedig nemrég arról beszélt, nagyon jól jött volna Az Árulók forgatásakor odabenn is egy kutya, hogy segítsen levezetni azt a rengeteg stresszt, ami felhalmozódott a kastélyban.

Hajdú Péter az RTL Kibeszélőjében azt mondta, nem haragszik Gáborra a történtek miatt.

„Ez játék. Gáborral köszöntünk egymásnak, meg is öleltük egymást. Ne felejtsük el, ez egy játék. Bármennyire is rossz az, amikor az ember kiesik. Ettől még akár barátok is lehetünk.”

Hogy a későbbiekben Az Árulókon belül segít-e Korom Gábor emberismerete és rutinja, mennyire válik be taktikája, és hogy a játékosok mit szólnak majd akkor, ha esetleg kiderül, mit tett, az a következő adásokban bizonyára kiderül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Durva vége lett: Társa szúrta hátba az egyik árulót, kiszavazták az ártatlanok a kerekasztalnál a tévést
Korom Gábor vádbeszéde ellen nem tudott mit tenni gyilkostársa. Bár egymásnak feszülnek, de az Ártatlanok nem hittek Hajdú Péter magyarázkodásának.


Drámai fordulatokkal búcsúzott egy szereplő az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorból. Az idei évadában az első perctől feszültség volt a két gyilkos, Hajdú Péter és Korom Gábor között. A kerekasztalnál ez csúcsosodott ki, amikor Korom Gábor nyíltan Hajdú ellen fordult.

Korom szerint napok óta élt benne a gyanú, és most eljöttnek látta az időt, hogy ezt kimondja. „Ha valaki nyomoz, az nem hangos, mert abban a pillanatban, ahogy kiderül, mi után nyomoz, nem éli meg a másnapot. Az elmúlt napokban fogva tartott valami, ami után nyomoztam, aki pedig Hajdú Peti volt” – fogalmazott.

A vádakra Hajdú idegesen reagált. „Itt most levegőt nem kapok, annyi mindent összehordtál. Iszonyú hangulatingadozásaid vannak, hatalmas amplitúdók között mozogsz. Ha mondasz bármilyen konkrétumot, megvédem magam, de ennek se füle, se farka” – mondta.

A vita hevében Hajdú személyeskedő megjegyzést is tett: „Te olyan zavart vagy, hogy vagy gyógyszert szedsz, vagy pedig áruló vagy.” Többen ezt kifogásolták, köztük Veiszer Alinda is.

A kerekasztal végén az ártatlanok Hajdú Pétert szavazták ki. Távozás előtt így búcsúzott: „Néha az ember onnan kapja a pofont, ahonnan a legkevésbé várná. Az ártatlanok nem tudnak semmit. A ma estéről nekem egy idézet jut eszembe, mégpedig az, hogy ‘Te is fiam, Brutus’”, majd felfedte, hogy valóban áruló volt.

Hajdú azt mondta, hogy Korom egy percig nem nyomozott, és elárulta a szövetségesét.

VIDEÓ: Hajdú Péter reakciója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ryan Murphy új Szörnyetege: Ed Gein története még Dahmernél is gyomorforgatóbb, ő az igazi texasi láncfűrészes gyilkos, csak nem Texasban
Ryan Murphy Dahmer után ismét egy legendás „szörnyhöz” nyúlt: Ed Geinhez. Ő volt az 1950-es évek egyik legbizarrabb bűnözője, akinek tettei a későbbi horrorikonok, mint Norman Bates, Bőrpofa vagy Buffalo Bill alapjául szolgáltak.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 06.



A ’60-as és ’70-es években annyira megszaporodtak a Geinhez hasonló ügyek, hogy az FBI 1972-ben létrehozta a kifejezetten sorozatgyilkosok és pszichésen zavart elkövetők felderítésére szakosodott Behavioral Science Unitot, amit a nézők már jól ismerhetnek David Fincher kiváló szintén Netflixes Mindhunter sorozatából.

Sokan rajongunk a valóságon alapuló bűnügyi dokumentumfilmekért és dramatizált krimikért, Ryan Murphy neve pedig különlegesen hathat ebben a műfajban.

Ő jegyzi a Glee – Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens sorozatokat is. Munkáira erőteljes, könnyen felismerhető stílusjegyek jellemzőek: harsány, látványos, gyakran provokatív, ugyanakkor képes finoman reflektálni a másság és a társadalmi különbségek kérdéseire is. Messze áll a dokumentarista ábrázolástól, ennek ellenére kétségtelenül izgalmas alkotó.

A Szörnyeteg című antológia sorozat sajátos vállalkozás, minden évad a középpontba állít egy hírhedt gyilkost, és az ő szemszögükből igyekszik megmutatni rémtetteiket. Az első évad homoszexuális kannibál gyilkos Jeffrey Dahmer történetét dolgozta fel, aki a ’90-es években tartotta rettegésben Milwaukee-t. A sorozatot egyszerre dicsérték és bírálták: Evan Peters alakítása zseniális volt, ugyanakkor sokak szerint a történet túlzottan is megértően ábrázolta Dahmert. A második évad a Menendez testvéreket vette górcső alá, akik szüleik meggyilkolásával kerültek a címlapokra a ’80-as években. A széria ekkor is hatalmas figyelmet kapott, sőt, a valódi Menendez fivérek is megpróbálták elérni ügyük újratárgyalását, sikertelenül. Most pedig elérkeztünk a harmadik évadhoz, amely minden sorozatgyilkosok archetípusát, Ed Geint helyezi a középpontba.

Gein története szinte mitikus: egy jámbornak tűnő, de szellemileg sérült, skizofrén férfi, aki anyja halála után saját démonaival küzdve szörnyű bűntettekbe sodródott.

Halott édesanyja hangja és árnyéka kísértette, tetteit pedig beteg fantáziája és környezete torz tükröződése hajtotta az ’50-es években. Figurája óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, hiszen belőle születtek a modern horror legismertebb antihősei. A sorozatban Charlie Hunnam kelti életre Geint, mellette Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.

A történet nem csak Gein életét mutatja be, hanem a kulturális párhuzamokat is. Feltűnik Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari) is, a Psycho születésére reflektálva. Bár a rendező és színész kapcsolatát a sorozat kissé ízléstelenül állítja párhuzamba Geinnel, mégis érdekes fényt vet arra, hogy a horror műfaj mennyire meghatározta mindkettejük pályáját. Innen haladunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkoshoz Bőrpofájához, a Bárányok hallgatnak Buffalo Billjéhez, egészen a modern horrorig, bemutatva, mennyire mélyen ivódott be Gein alakja a filmművészetbe.

A részletek gyakran gyomorforgatóak, a sírokból kiásott holttestek és megszentségtelenítésük, a női bőrből készített ruhák és a nekrofíliába hajló perverziók mind-mind azt bizonyítják, mennyire beteg elme lakozott a jámbor külsejű férfi mögött.

A sorozat végére a Mindhunter világába is visszakacsintunk, megjelennek ugyanis Douglas és Ressler ügynökök (ők voltak a Fincher sorozat ügynökeinek alapjai), valamint több hírhedt gyilkos is, köztük Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összekapcsolás egyértelműen tisztelgés Fincher sorozata előtt, hiszen a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyan az a színész alakítja mindkét szériában. Ez talán reményt ad arra, hogy egyszer folytatást kap a Mindhunter is, mert az tényleg egy kiemelkedő darab volt.

Hunnam alakítása meglepően erős. Finom, halk beszéde és visszafogott játéka alatt felsejlik a kontrollt vesztett, veszélyes figura. Nem könnyű feladat Dahmer után egy maradandó újabb szörnyeteget életre kelteni, de sikerült elérnie, hogy a néző egyszerre sajnálja és rettegje Ed Geint.

A történet végig az ő torz szemszögéből bontakozik ki, így gyakran nem tudjuk, mi valóság, és mi csupán az ő tévképzete.

Ez a megbízhatatlan mesélő több esetben is előkerül az évad során. A sorozat hangulata hideg, nyomasztó és kegyetlen. A látványvilág és a maszkok kifejezetten hatásosak, a brutalitás sokszor már-már gyomorforgató. Murphy ismét hozza jellegzetes kézjegyeit, amelyek felismerhetővé teszik a művet, még ha az atmoszféra szezonról szezonra változik is.

Jogosan merül fel a kérdés: nem romantizálják-e ezek a produkciók a gyilkosokat? Valóban veszélyes, ha egy ilyen történet szimpátiát vált ki az elkövetők iránt. Szerencsére ebben az évadban inkább az elrettentés és a háborodott elme hangsúlyozása dominál, bár Gein karaktere így is könnyen sajnálatot ébreszthet egyes nézőkben. Fontos azonban emlékezni arra, hogy a valódi áldozatok tragédiáját semmi sem ellensúlyozhatja.

Hogy ajánlom-e a harmadik évadot? A válasz a befogadótól függ. Erős idegzet és kellő háttérismeret szükséges hozzá, de ha valaki kedveli a valódi bűneseteket feldolgozó sorozatokat, akkor mindenképp figyelemre méltó.

Látszik rajta a gondos kivitelezés és a Netflix anyagi támogatása, bár tempója lassú, de kellően átgondolt. Ryan Murphy még akkor is képes szórakoztatni, ha néha túlzásokba esik. Már most biztos, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden történetét dolgozza majd fel. Érdekes választás, hiszen nem Ted Bundy vagy BTK kerül a középpontba, hanem egy „klasszikus” gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, mit hoz majd Murphy legközelebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:





Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk