KULT
A Rovatból

Tűzgyújtó – Még unalmasabb, mint az eredeti változat

Nem gondoltam volna, hogy a 2022-es Tűzgyújtónak sikerülhet 90 percben unalmasabbnak lennie, mint az 1984-es két órás változat volt, de az alkotók megoldották ezt a lehetetlennek tűnő küldetést.

Link másolása

Keith Thomasban ott volt potenciál, a 2019-es A virrasztás egy nagyon hangulatos és hatásos horror volt, de sajnos ez a film kifejezetten gyengére sikerült.

Az egész koncepció értelmetlen és teljesen felesleges.

Próbálkozik újat alkotni, de még az eredeti változat jobb részeit is elrontja: nincsenek szerethető karakterek, se őrült, se tűz, se praktikai trükkök.

A történet ugyan hűen követi a könyvet: néhány apróságot megváltoztattak, egy két elemét modernizálták és próbálták áramvonalasabbá tenni a sztorit. Andy és Vicky főiskolai tanulmányaik alatt, részt vettek egy klinikai kísérletben mely során szörnyű szuper képességekre tettek szert. Míg egyikük a telekinézist – vagyis a tárgyak elmével való mozgatását kapta meg, addig a másik befolyásolni tudja mások elméjét.

Egymásba szerettek a kísérlet alatt és elszöktek az ügynökségtől, akik a kísérletet végezték,

majd menekülés közben született egy gyermekük is, Charlie, aki nemcsak megörökölte szülei képességeit, hanem kialakult nála a pirokinézis is, vagyis tudja manipulálni a tüzet, illetve a semmiből lángra lobbantani bármit. Itt kapcsolódunk be a macska-egér menekülésbe, hasonlóan az 1984-es filmhez. Csakhogy ott rögtön a meneküléssel kezdődött, egy adrenalinnal átitatott üldözés történt, itt a hőseink próbálnak elvegyülni és átlagos életet élni egy tipikus amerikai kisvárosban, ami igen csak nehéz egy gyermekkel, aki képes a gondolatai erejével akár egy épületet is felrobbantani.

A színészeknek nincsen szerencséjük, ugyanis az alapanyag, amit kézhez kaptak annyira jelegtelen, hogy még az utbbi időben egész jól próbálkozó Zac Efron is szenved a vásznon, aki az apát játssza. Sydney Lemmonnak nem jut túl sok játékidő, hogy maradandót alkosson, a kis Ryan Kiera Armstrong pedig az esélytelenek nyugalmával indult. Neki kellett volna az egész filmet elvinnie a vállán, mint anno Drew Barrymorenak a ’84-es változatban, de sajnos szegénynek nem sikerült.

Bár a gyerek a mostani filmben idősebb, mégis kevesebbet tud nyújtani, mint a 8 éves elődje.

Az egyetlen igazán értékelhető színészi teljesítményt Michael Greyeyes nyújtja, a nyomkövető Esőmadár szerepében. Egyszerre gonosz és szerethető, mint a korábbi változat George C. Scottja, bár az új változatban a gonoszok terén történt egy-két marginális változtatás.

Keith Thomas próbálkozott művészit alkotni, például amikor teret hagy a színészeknek, szöveg nélküli jelenetekben, vagy mikor érzelmes és drámai pillanatokat ad a szereplőknek, de úgy érzem, hogy vagy a színészek nem értették mit is szeretne az alkotó, vagy

a rendező nem értette, milyen típusú filmet akart gyártani a stúdió.

Egy melankolikus kamaradrámát? Vagy egy röhejes tűzben tobzódó vasárnap délutáni fantasy horrort? Valahogy egyik sem jött össze. Kicsit unalmas, kicsit túlzó, de egyik igényt se elégíti ki, nem olyan rossz, hogy már jó legyen, de van annyira unalmas, hogy még egyszer senki se akarja megnézni, egyszerűen nem szórakoztató.

A másik hatalmas probléma a 2022-es változattal a kisstílűsége. Gondolom a Blumhouse nem költött sokat a filmre és ez sajnos látszik is, egy ilyen típusú filmet aprópénzből nem lehet megcsinálni. Nagyon gyengék a vizuális effektek, fura a kamerakezelés és az egész filmben a zene volt a legjobb. Ez mondjuk nem meglepő az a John Carpenter szerezte a film score-ját, aki majdnem megrendezhette az 1984-es változatot – csak mivel a világ egyik legjobb horrorfilmjének tartott A dolog című film, 1982-ben szörnyen nagy anyagi bukás volt, így kirúgták a Tűzgyújtó rendezői székéből.

Mr. Carpenter sajnálatos módon szinte csak a zenei karrierjére koncentrál,

pedig én például hatalmas rajongója vagyok a mester filmművészetének. De legalább annyit biztos, ha másban nem is, a filmzenében veri az új verzió a régit. Mit értettem azon, hogy fura a kamerakezelés? Az egész film olyan, mintha az operatőr elrontotta volna a kamerafókusz beállításait és a háttér, vagy egy-egy része a vászonnak homályos. Valószínűleg atmoszférateremtés (füstös hatás) miatt volt ez a kreatív döntés, de számomra rendkívül zavaró volt, mintha a szemüvegem állandóan maszatos lett volna.

A vizuális effektekre egyértelműen kevés pénzt költöttek. Az 1984-es elődje ebben is kenterbe veri az új filmet. Van egy kevés igazi tűzeffekt, de a többi pedig rosszul kivitelezett digitális fércmunka. Azt úgy általánosságban el lehet mondani,

hiányzik a Tűzgyújtóból a tűz, ami pedig van, az igencsak kevés és nem olyan jó minőségű.

Itt is érezni a kisstílűséget, mintha egy TV soroztat első epizódját látnánk, de én nem maradok a második részig az biztos. Nem tudom ajánlani a 2022-es Tűzgyújtót, még egy 900 forintos matiné jegy árát se éri meg, kidobott 90 perc az életünkből.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Michelle Pfeifferrel csalta a feleségét, hentesbárddal kergette a bátyját, mert megunta, hogy kínozzák – John Malkovich 70 éves
Ki mondthatja el magáról, hogy készült róla egy olyan film, amelyben bárki belemászhaott a fejébe, és az ő szemével láthatta a világot? A kultklasszikus A John Malkovich-menet teljesen rá épült, ennyire népszerű volt egykor. De mi van vele manapság?

Link másolása

John Malkovich szeret arról beszélni, hogy mi mindent veszített el: például a súlyát (32 kilót fogyott tinédzserként), később a haját, vagy épp a megtakarításait („2008-ban az akkori üzletvezetőnk nagyjából mindent, amit valaha is kerestünk, egy Bernie Madoff nevű valakinél fektette be. Minden, amit valaha is kerestem, elúszott." Madoff anno befektetők ezreitől csalt ki összesen 64,8 milliárd dollárt, majd 2009-ben 150 év börtönbüntetést kapott.).

Mindezek ellenére hihetetlenül optimista maradt. És bár már több mint 130 filmes és sorozatos színészi kreditje van, azt szokta hangoztatni, hogy igazából nem is szereti a filmeket. A legfőbb szerelme ugyanis a színház.

John Gavin Malkovich 1953. december 9-én született az Illionis állambeli kisvárosban, Christopherben, ahol egy meglehetősen kiváltságos, de tűzrőlpattant családban nőtt fel. Egyébként apai ágról horvát származású: az apai nagyszülei az Osztrák–Magyar Monarchia idején vándoroltak Ozalyból az Egyesült Államokba. Édesanyja, Joe Anne tulajdonosa és szerkesztője volt a helyi újságnak, édesapja, Leon pedig környezetvédelmi újságíró és aktivista volt.

Három húgával és a bátyjával nőtt fel, és többször beszélt már gyermekkorának erőszakos eseményeiről, például az apja és a bátyja, Danny veréseiről. Ma már azt mondja, semmi figyelemre méltó nem volt benne.

„Ha átlépted a határt, ellátták a bajodat. Ez akkoriban nagyon gyakori volt. Sok erőszakos dologban volt részem, amikor felnőttem, és akkor mi van?" – mondta, majd felidézett egy pillanatot, amikor egy hentesbárddal a kezében kergette meg a bátyját. „A fivérem nem kapott semmit, amit ne érdemelt volna meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettem őt, ő már nincs többé. Nagyon vicces tudott lenni, emellett kifejezetten okos és rendkívül szellemes, de eléggé megkínzott. Az emberek pedig megunják, ha kínozzák őket."

A sportpályáról a színházba

John 16 éves korában már 102 kilót nyomott, és a Malacka becenevet kapta az osztálytársaitól. „A gyerekek nem túl kedvesek" – mondta. Elege is lett ebből, és a diéta mellett döntött, aminek következtében a testsúlyának majdnem egyharmadát leadta. "Régen baseballoztam, és apám volt az edzőm. Mindig azt mondta nekem: ha feleannyira törődöm a játékkal, mint amennyire azzal, hogy hogyan nézek ki játék közben, akkor nagyon jó baseballjátékos lehettem volna.”

Malkovich egyébként eredetileg profi dobó szeretett volna lenni, és csak azért kezdett el színészkedni, mert megtetszett neki egy lány a színjátszó csoportból. A színészethez vezető útja azonban még így sem volt egyenes.

Buszt vezetett, a főiskolán biológiával és szociológiával foglalkozott, majd színházat tanult két illinoisi egyetemen, de mindegyiket otthagyta. Ezután Chicagóba költözött, és alapító tagja lett a Steppenwolf színházi csoportnak Terry Kinney, Jeff Perry, Joan Allen és Gary Sinise mellett (utóbbi Malkovich rendezője és főszereplőtársa volt az 1992-es Egerek és emberekben).

A korai években a színház társulatának tagja volt egy bizonyos Glenne Headly (A Riviéra vadorzói, Dick Tracy), akivel egymásba szerettek, és akit John 1982-ben feleségül vett. Ekkoriban kezdett el szerepeket kapni mozi- és tévéfilmekben, első nagyobb szabású produkciói közé tartozik például két 1984-es film, a Hely a szívemben és a Gyilkos mezők. Mivel mindkettőt Oscar-díjra jelölték a legjobb film kategórijában 1985-ben, így sokan felfigyeltek a tehetséges harmincas színészre. Főképp azért is, mert megkapta első Oscar-jelölését a Hely a szívemben mellékszerepéért. Majd 1987-ben jött Spielberg és A Nap birodalma, 1988-ban pedig a Veszedelmes viszonyok, ami világszerte ismertté tette őt. A Michelle Pfeifferrel a vásznon folytatott viszonya a valóságban is folytatódott, ami végül a Headlyvel kötött házasságának összeomlásához vezetett, el is váltak még 1988-ban. Végül egyikük sem maradt vele (újabb veszteségek), s ezután egy évig tartó depresszió kínozta. Szerencsére nem tartott sokáig a szinglilét, mivel 1989-ben elkészítette az Oltalmazó ég című filmet, amelynek forgatásán beleszeretett a második rendezőasszisztensbe, Nicoletta Peyranba, akivel még abban az évben összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövőre ünneplik a 35. házassági évfordulójukat.

19 évesen megkörnyékezte a tanára

Az erőszak egyébként mindig jelen volt az életében, több formában is. A gyerekkori atrocitások minden bizonnyal kihatottak az életére a későbbiekben is. Több kemény történet is kering róla, mint például, amikor egyszer kirabolták, ő azonban hazarohant egy késért, és azzal üldözte a tettest, akit később nekidobott egy fának. Vagy amikor ököllel betörte egy busz ablakát. „Ez igaz. Nem engedtek felszállni a buszra” – mondta, majd hozzátette: „Atletikus voltam, és azt hiszem, bizonyos szempontból elég erős, de nem tartom magam keménynek.”

Ennek ellenére sokszor játszott erőszakos vagy gonosz karaktereket. Például a Con Air – A fegyencjáratban (1997), a Johnny English-ben (2003) vagy Wolfgang Petersen 1993-as Célkeresztbenjében, amelyben az amerikai elnök életére törő merénylőt alakított, ismét egy Oscar-jelölést megérdemlően.

Sok színész mondja, hogy együtt kell tudni érezni a karakterével, de Malkovich ezt hülyeségnek tartja: „Nem érzem szükségét annak, hogy szimpatikus legyek. Nem sok mindent láttam ezekben a karakterekben, amivel szimpatizálhatnék.”

Harvey Weinstein elítélését és a #MeToo-mozgalmat azonban üdvözölte, hiszen a saját bőrén is tapasztalta mindezt. „Fiatalkoromban volt egy professzorom a színházi tanszéken, aki részemről nem kívánt közeledést tett felém. Én 19 éves voltam, ő pedig már az ötvenes éveiben járt. Csak annyit mondtam neki, hogy ez nem az én világom, elnézést. Olyasvalaki volt, akit kedveltem. Szóval az élet ment tovább. Végül otthagytam az iskolát, de nem igazán emiatt.”

Egy pozitív ember

Malkovich a családjával éveken át Franciaországban élt, csak nemrég költöztek vissza a Massachusetts állambeli Cambridge-be, Boston mellett. A felesége, Nicoletta most akadémikus, a lányuk, Amandine (33) kereskedő, a fiuk, Loewy (31) pedig számítógépes programozással foglalkozik. Vagyis egyikük sem követte apját a színészi szakmába. Johnt azonban ez egyáltalán nem keserítette el, sőt, örül, hogy rendes, civil életük van, és büszke rájuk.

A politikát azonban ki nem állhatja. Elmondása szerint az 1972-es amerikai elnökválasztás óta nem szavazott, amikor is a demokrata George McGovernre adta le a voksát. „Szerintem azóta a rendszer eléggé korrupt” – zárta le ennyivel a témát.

Ahhoz képest azonban, hogy „nem is szereti a filmet”, Malkovich továbbra is rendkívül aktív e téren, évente négy-öt-hat filmet és/vagy sorozatot leforgat, bár az kétségtelen, hogy a kilencvenes évekbeli népszerűségéhez már nem fogható a karrierje. Az utóbbi 13 évben feltűnt mainstream filmekben/blockbusterekben (pl. Red 1-2, Transformers 3, Eleven testek, Mélytengeri pokol, 22 mérföld, Madarak a dobozban) éppúgy, mint kisebb szerzői filmekben, idegen nyelvű, külföldi darabokban (nemrég mutatták be például a Vendég a francia kastélyban című luxemburgi-francia filmjét) vagy akár B-kategóriás silányságokban (White Elephant, Amerikai kopó stb.). A sorozatokat sem hanyagolja, e téren a legnagyobbat talán Paolo Sorrentino Az új pápája (2019-2020) jelentette, vagy a 2020 és 2022 között futott Űrhadosztály Steve Carell-lel. Sőt, nyolc epizód erejéig pedig benézett a Milliárdok nyomábanba is.

„Úgy tekintek az életre, hogy nagyon szerencsés voltam. Szerencsésebb, mint bárki más, akit ismerek” – mondta: „Szerencsésebb, mint az összes gyerek a családomban, akik mind érdekesebbek, tehetségesebbek vagy okosabbak voltak nálam. Kétségtelen, hogy történtek velem szomorú és nehéz dolgok, de emiatt sosem éreztem szükségét, hogy panaszkodjak miattuk. Soha nem voltam senkire negatív hatással. Azt hiszem, összességében egy elég pozitív ember vagyok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Ryan O’Neal
A Love Story sztárja 82 éves volt. A fia szerint békésen távozott.

Link másolása

82 évesen meghalt Ryan O’Neal színész, a Love Story sztárja. Halálhírét a fia osztotta meg a közösségi oldalán.

„Apám ma békésen távozott, szerető csapatával az oldalán, akik támogatták őt” - írta az Instagram-oldalán pénteken Patrick O'Neal. Szerinte az apja „egy hollywoodi legenda” volt, akire mindig is felnézett.

Ryan O’Neal 1941. április 20-án született Los Angelesben, apja forgatókönyvíró, anyja és regényíró volt.

Ő játszotta a Love Story című romantikus dráma főszerepét, amiért Oscar-díjra is jelölték.

Emellett a 70-es években játszott a Mi van doki? és a Papírhold című vígjátékokban, illetve A híd túl messze van című akciófilmben is.

(Forrás: BBC)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt a Groovehouse „láthatatlan” harmadik tagja
Farkas Gábriel felelt a zenekar egyedi hangzásáért.

Link másolása

Meghalt Farkas Gábriel, akit a népszerű Groovehouse együttes harmadik, „láthatatlan” tagjaként is emlegettek. A halálhírt Kis Judy, az együttes énekesnője jelentette be.

„Aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy sok-sok éven át volt egy "láthatatlan" 3. tagunk, aki a háttérben jellegzetessé tette a Groovehouse dalok hangszerelését”

– írta róla Judy. Hozzátette: „Felfoghatatlan hogy nincs többé, és hogy eltűnik a zenei piacról az az igazi "Faris" hangszerelés. Hálásak vagyunk azért hogy részese volt az életünknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lánya és kollégái búcsúznak Andresz Katitól
A 68 évesen elhunyt Andresz Katit amellett, hogy színésznőként is emlékezetes pályát hagyott maga mögött, azok is megismerhették, akik csak utánozhatatlan orgánumát hallhatták, hiszen, ahogy egy kollégája fogalmazott: ő volt a „szinkron királynője”.

Link másolása

Hunyadkürti Éva, Andresz Kati lánya feketére változtatta profilképét Facebook oldalán és egy régi közös képpel búcsúzott édesanyjától.

Sass Elizabeth az alábbi bejegyzéssel búcsúzott:

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk Andresz Kati 2023. 12. 06-án felköltözött az égbe. Örökké szeretünk”

Kollégái közül Csondor Kata azt írta, nem tudja felfogni, hogy Andresz Kati,

„ma a másik világba utazott hirtelen.”

Korlátozott ideig olvasható Insta-történetében Járai Kíra így fogalmazott:

Akárhányszor együtt dolgoztunk, csodálva hallgattalak. Pótolhatatlan vagy, a szinkron királynője. És örülök, hogy ezt még életedben elmondtam Neked.

Sinkovits-Vitay András pedig az alábbi gondolatokat írta oldalára:

Talán még olvasod, vagy érzed, mi már csak így beszélgetünk.... Pedig születésnapomon, Névnapodon megbeszéltük, hogy együtt játszunk, sűrűbben találkozunk....Te már hazatértél... Gyönyörű repülésed legyen a Teremtő Szívébe, a Mennyei Társulattal.

Link másolása
KÖVESS MINKET: