KULT
A Rovatból

Túl nagy fogai voltak a tévézéshez, 90 fölött került a csúcsra, és reméli, gyors halála lesz – David Attenborough 97 éves

Már kisfiúként beleszeretett a természetbe, mára pedig globális szupersztárrá vált dokumentumfilmjei révén.

Link másolása

David Attenborough 1926. május 8-án született, mindössze tizenhét nappal II. Erzsébet királynő után, és hozzá hasonlóan ő is a stabilitás szimbólumává vált egy viharos világban. A televíziót a születése utáni évben találták fel, de csak az 1950-es években kezdett bekerülni az emberek otthonaiba, épp, amikor az ő karrierje is elstartolt. Az első műsort, amelyet készített, alig tízezren követték figyelemmel, 2019-ben pedig Our Planet című sorozata lett a Netflix legnézettebb eredeti dokumentumfilmje, csak az első hónapban 33 millióan nézték meg. Vagyis Attenborough túl a kilencvenen érte el népszerűsége csúcsát, s ma már egy globális szupersztár, valamint az általánosan kedvelt közszereplők felettébb szűk táborának egyik tagja. 2018-ban a YouGov felmérése szerint ő volt a legnépszerűbb ember Nagy-Britanniában.

"Többet látott a természetből, mint bármelyik ember, aki valaha is élt a bolygón. Mindezért pedig felelősséget érez” – mondta róla Alastair Fothergill, a BBC egyik fejese.

Attenborough egyébként már kisfiúként beleszeretett a természetbe, amikor a leicesteri szomszédságában bogarak, rovarok és kétéltűek után kutatott. Három testvér közül a középsőként született, és tanárcsaládban nőtt fel. Apja, Frederick a Leicester-i Egyetem igazgatója volt, édesanyja, Mary pedig tehetséges zongorista. David gyerekként trópusi halakkal teli akváriumokat tartott, fiatal tinédzserként pedig egyedül, kerékpárral járta be Észak-Angliát különféle kövületek után kutatva. Amúgy a mai napig gyűjt, többek közt a törzsi művészet darabjait, könyveket és zenéket, s bár több mint egy tucatnyi állatfajt neveztek már el róla, köztük egy röpképtelen gyíkot, a Trigonopterus Attenboroughit, illeve egy dinoszaurusz-nemzetséget, az Attenborosaurust, ő maga korántsem számít természettudományi szaktekintélynek.

„Mindenki azt hiszi róla, hogy egy kiváló természettudós” - mondta Mary Colwell producer és író, aki a 2000-es években együtt dolgozott vele a Natural History Unitnál. „Egyáltalán nem az. Ő egy nagyszerű és kivételes mesélő. Mindenki úgy gondolja, hogy ő készíti ezeket a műsorokat, de ez sem igaz, bár nélküle nem lennének ennyire szikrázóak, az kétségtelen.”

Attenborough pedig egyetért a kollégájával: „A munka és a hírnév elválik egymástól” - mondta. 1979-ben háromszor körbeutazta a világot, hogy elkészítse az Élet a Földön című úttörő sorozatát. Ő írta a forgatókönyvet, és természetesen narrátorkodott is, illetve a helyszínen vezette be az éppen következő képsorokat, de nem volt ott minden felvételnél.

„Csak írom és kimondom a szavakat. Az emberek pedig azt kérdezik: »Milyen érzés volt, amikor az az állat berontott?«. Én meg ilyenkor azt mondom, hogy én nem is voltam ott. Harminc operatőr dolgozott ezen a projekten. Olyan dolgokért is elismerést kapok, amiket nem én csináltam. Hálás vagyok, de egyben zavarban is”

– magyarázta korábban a tévés, aki egyetlen dicséretet fogad el: ha a mesélői képességét méltatják. Robert Attenborough, David fia, a Cambridge-i Egyetem antropológusa előhívta egy tinédzserkori emlékét, amikor apja egy vacsoraest házigazdájaként szónokolt, Robert pedig csodálta azt, ahogyan elő tudott adni egy-egy vicces történetet.

A tévézés úttörője

Attenborough a történetmesélését hét évtized alatt csiszolta tökéletesre a televízióban - ő mindenekelőtt egy profi tévés. Miután Cambridge-ben természettudományokat tanult, feleségül vette egyetemi szerelmét, Jane Orielt, és a számára unalmas, kiadói állását otthagyta a televíziózás új, csillogó világáért. A kamera mögött kezdte, miután az egyik első főnöke úgy látta, hogy túl nagyok a fogai ahhoz, hogy műsorvezető legyen.

1954-ben Jack Lesterrel, a londoni állatkert hüllőkurátorával Sierra Leonéba utazott, hogy leforgasson egy új sorozatot, a Zoo Questet. A koncepció egyszerű volt: vadállatokat fognak be (a zsákmányaik között voltak pitonok, madárevő pókok és madarak), majd visszahozzák őket Londonba, hogy az állatkert gyűjteményét gyarapítsák.

Kezdetben Attenborough volt egyben a producer, a rendező, a hangmérnök és az állatgondozó. Végül pedig csak azért lett műsorvezető is, mert Lester az első epizód után megbetegedett.

A Zoo Quest aztán óriási sikert aratott, és megalapozta Attenborough későbbi karrierjét. Ami kezdetben nem kifejezetten a természetfilmekről szólt...

1965-ben ugyanis a BBC Two csatorna vezetője lett, amit az akkori tévés szakemberek szkeptikusan fogadtak, mivel eleinte fiatal szemfényvesztőnek tartották.

„Mindenki elfelejtette, hogy nemcsak természetfilmes voltam, hanem az elejétől fogva képzett tévés is” – nyilatkozta. David a csatorna irányítójaként, majd később mindkét BBC-csatorna programigazgatójaként nagy újító volt.

1967-ben a brit kormány úgy döntött, hogy a BBC Two lesz az első csatorna, amely színesre vált, Attenborough pedig nekilátott, hogy kihasználja ezt az előnyt. Többek közt a Monty Python Repülő Cirkusza is az ő irányítása alatt aratott nagy sikert. 1972-ben ő volt az, aki támogatta a "közösségi programokat", amelyek között szerepelt a transzneműek első bemutatása a brit televízióban, sőt, még a telefonos bejelentkezéseket is ő javasolta, hogy a nézőket így jobban bevonják a műsorokba, mindezt évekkel azelőtt, hogy ezek a gyakorlatok világszerte elterjedtek volna. Sőt, nem sokan tudják, de azt is Attenborough-nak „köszönhetjük”, hogy a teniszlabda ma sárga vagy élénkzöld színű. Addig ugyanis főként fehér vagy fekete labdákat használtak, amelyek viszont nem mutattak jól a színes tévés közvetítésekben, így Attenborough azt javasolta, hogy legyenek sárgák a labdák, hogy jól láthatóak legyenek a tévék képernyőin.

A BBC Two-nál elért eredményei alapján Attenborough elsőszámú jelölt volt a főigazgatói posztra, ám ő kezdte megunni a felsővezetői életet, az íróasztalokat, az állandó megbeszéléseket, így a ’70-es évek elején lemondott, és visszatért a filmezéshez.

David, a színész

Élete egyik fő műve, az Élet a Földön 1979-ben 13 egymást követő vasárnap estén 55 percig volt látható. A BBC öregjei számára a történelem az Élet a Földön előttre és utánra oszlik. „Nem is tudtuk, hogy mekkora változást fog hozni” – mondta Mike Salisbury, a sorozat egyik producere - „A végére már 14 millió ember nézte”.

Az Élet a Földön sikere után Attenborough a ’80-as évek nagy részét azzal töltötte, hogy befejezze természetfilmes trilógiáját: Az élő bolygóban az ökológiát vizsgálta, Az élet megpróbáltatásai pedig az állatok viselkedését tárta a nézők elé. Attenborough ekkor a figyelmét kevésbé divatos témákról szóló sorozatokra is fordította: növényekről, pókokról, botsáskákról és más gerinctelenekről szóló szériákra. A közönség kedvelte a lelkesedését, a gyors észjárását és az állatok iránti szeretetét, amely már akkor is nyilvánvaló volt, amikor a Zoo Quest című sorozatban egy apró afrikai bozótpatkányt etetett üvegből.

A ’80-as évek elejére Attenborough műsorait már az egész világon sugározták, és bárhová ment, mindenhol elismerték. Ebben pedig nagy szerepet játszott előadói tehetsége.

Ugyanazokat a géneket örökölte, mint a bátyja, Richard Attenborough, a 2014-ben (90 évesen) elhunyt színész-rendező, akit a legtöbben a Jurassic Park (1993) John Hammondjaként ismernek, ám olyan filmekben is szerepelt, mint A nagy szökés (1963), A Főnix útja (1965), a Homokkavicsok (1966), A csodatévő (1969), a Csoda New Yorkban (1994) vagy az Elizabeth (1998), rendezőként azonban még sikeresebb volt, hiszen Oscar-díjat nyert a 1982-es Gandhiért, és ő vezényelte le többek között A híd túl messze van (1977) című háborús filmet, vagy az 1992-es Chaplint. "Gyakran mondtam, hogy David épp ugyanolyan jó előadóművész, mint a bátyja" – mondta Mike Gunton, a BBC egyik producere.

De úgy tűnik, nemcsak a filmjeiben, hanem a való életben is színészkedett. Fiatal producerként ugyanis Attenborough-ba belevésődött, hogy a magánéleti meggyőződéseket nem szabad a nyilvánosság elé tárni. Mindig is liberális nézeteket vallott, ugyanakkor a BBC hagyományos pártpolitikai semlegességgel kapcsolatos álláspontját képviselte.

„Én nem vagyok politikus, a bogarakhoz értek” - mondta, amikor 2017-ben a Brexitről kérdezték. (Nagy nehezen végül elárulta, hogy a maradásra szavazott).

A nyilvánosság előtt épp ezért mindig is rendkívül visszafogott volt. Az újságírók gyakran megjegyezték, hogy az interjúk során nem hajlandó érzelmeket mutatni, kifejezni. Ez a kép azonban az emocionálisan elfojtott angol úriemberről a fia szerint egyáltalán nem felel meg annak, ahogy amúgy a hétköznapokban viselkedik. „Úgy tekintek rá, mint az angol férfiasság minden szabálya alóli kivételre. A magánéletben egyáltalán nem szégyenlős az érzelmeivel kapcsolatban. Ebben az értelemben nem tekinteném klasszikus angol férfinek – ennél ugyanis jóval melegebb, kifejezőbb ember” – magyarázta Robert Attenborough.

90 fölött a csúcson

David Attenborough most, 97 évesen keresettebb, mint valaha, továbbra is ontja magából a filmeket és a sorozatokat. 2019-ben az Our Planet című sorozattal aratott nagy sikert, 2020-ban pedig nagyjábóé mindenki a netflixes filmjéről, Az élet a bolygónkonról beszélt, többen is az év legjobb filmjének választották doksi létére. S azóta is kijött több produkciója, többek közt a Zöld bolygó (2022), a Prehisztorikus bolygó (2022) és a Vad szigetvilág (2023), jelenleg pedig az Our Planet II utómunkálatai zajlanak.

Attenborough 2011-ben azt nyilatkozta: „Ötven évvel ezelőtt, amikor a WWF-et (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap – a szerk.) megalapították, körülbelül hárommilliárd ember élt a Földön. Ma már majdnem hétmilliárdan vannak. Több mint kétszer ennyien - és mindegyiküknek szüksége van térre. Helyre az otthonaik számára, helyre, ahol megtermelhetik az élelmüket (vagy ahol mások termeszthetik meg nekik), helyre, ahol iskolákat, utakat és repülőtereket építhetnek.

Honnan lehetne ezt előteremteni? Egy keveset talán más emberek által elfoglalt földterületről, de a legtöbbet csak abból a földből lehet elvenni, amely évmilliók óta az állatok és a növények rendelkezésére állt - a természetből.”

E kijelentés óta eltelt 12 év, azóta pedig nyolcmilliárdan vagyunk, a helyzet tehát nem lett jobb, túl a 95-ön azonban Attenborough már úgy érzi, nem feltétlenül az ő dolga a vészharangok megkongatása. Épp ezért támogatja Greta Thunberget és az iskolás klímasztrájkolókat, s azt hirdeti, hogy a bolygó most már a fiatalabbak kezében van. Láthatóan továbbra is lenyűgözi a körülötte zajló élet és a társadalmi változások minden fajtája, de ösztönösen ragaszkodik életének legfőbb szerepéhez, az érdeklődő megfigyelőéhez, aki élteti a környezeti változásokért kiáltó új generációt.

„Elég időt töltöttem ezen a platformon. Itt az ideje, hogy félreálljak, és átadjam nekik a helyet. Én öreg vagyok, ők pedig fiatalok. Megvan a saját technikájuk és etikájuk. Ez már az ő világuk, nem az enyém.”

Természetesen ebben a korban Attenborough már gyakran gondol a halálra, egy interjúban pedig azt nyilatkozta, reméli, a távozása gyors lesz. Elmondása szerint ugyanis a legnagyobb félelme mindig az volt, hogy öregkorára elbutul és tehetetlen lesz. Ez szerencsére nem következett be, hiszen továbbra is rendkívül aktív, mindenesetre reméli, hogy az utolsó pillanatai nem lesznek fájdalmasak vagy "fárasztóak mások számára".

S természetesen David Attenborough kapcsán nem feledkezhetünk meg egykori állandó magyar hangjáról, a 2010-ben elhunyt Végvári Tamásról, aki sokat tett azért, hogy az elhivatott angol természetbarát Magyarországon is rendkívül népszerű legyen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: