KULT
A Rovatból

Tóth Barna: Mácsai Pált félve kérdeztem, hogy eljön-e castingra, a profik azonban tudják, hogy ez nem degradáló dolog

A Mesterjátszma rendezője interjúnkban elárulta azt is, hogy miért szorongat Bereményi Géza kenyeret a kezében, és hogy melyik híres magyar nevettetőről fog szólni a következő filmje.


Tóth Barnához több évtizedes barátság fűz, de azt gondolom, nem az elfogultság beszél belőlem, ha korosztályunk egyik legtehetségesebb filmrendezőjének tartom. A Mesterjátszma című új filmje sajtóbemutatója után beszélgettünk.

– Az Akik maradtakról azt mondtad annak idején, hogy az emberi kapcsolatok érdekelnek, a történelem csak díszlet. Végső soron ez igaz a Mesterjátszmára is, viszont adódik a kérdés, hogy akkor miért volt fontos áthelyezni Stefan Zweig történetét '56 Magyarországára?

–Ezt Fonyódi Tibor találta ki. Ő „porolta le” a Sakknovellát, ami eredetileg '41-ben játszódik és a nácik elől egy hajón menekülő ügyvéd történetét meséli el. Tibornál lett ebből '56, vonat, és magyarok akik a kommunisták elől menekülnek. Nála még ügyvéd volt a főszereplő, aztán közösen kitaláltuk, hogy pap legyen.

Valóban, megint csak kulissza a történelem, és szeretnék meggyőzni minden olyan nézőt, aki még nem látta, és találkozik a Mesterjátszma előzetesével vagy plakátjával, hogy ez nem csak egy történelmi film.

Pont, ahogy az Akik maradtakról kiderül, hogy nem holokauszt film, ez pedig nem '56-os film.

A történelem csak kulissza, háttér. Egy közös nyelv, egy mítosz, amit ismerünk, de körülbelül annyira kell nekünk, hogy tudjuk, ki a jó és ki a rossz.

– Kevés olyan átpolitizált történelmi eseménye van Magyarországnak, mint az '56-os forradalom. Nem féltetek attól, hogy ellenhatást vált ki, ha úgy nyúltok a korszakhoz, hogy valójában nem is arról akartok beszélni?

– De, féltünk természetesen, és csak reménykedni tudunk. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy ne ebbe az irányba menjenek el a beszélgetések, úgyhogy tereljük is el.

– Azért erőltetem ezt a kérdést, mert miközben azt mondod, a film nem '56-ról szól, én mégis úgy érzem, hogy ez a film nagyon is helyre tette '56-ot.

– Ezt így már értem. Nyilván én is foglalkoztam a forradalommal előtte is, azóta is, és főleg közben.

A film óta másképp megyek el a Corvin-negyedbe és másképp nézek annak a gyerekkatonának a szobrára a mozi előtt. Hatott rám, és pontosan, helyére is tett dolgokat. Kicsit furán hangzik, de én úgy érzem, az után éreztem csak magamat méltónak, hogy elkezdjek ezzel a témával foglalkozni – még akkor is, ha ez csak egy zsánerfilm, aminek ez tényleg csak a kulisszája, a kerete –, hogyha én ezt magamban helyreteszem és tudom, hogy hogyan kezeljem.

Én '56-ot teljesen tisztán látom, és én azon a rétegén kezelem, ameddig ez a film is igényli.

Ez a réteg néhány száz, néhány ezer hős mártírnak a története ahol, talán utoljára a magyar történelemben, néhány napra világosan elvált egymástól, hogy ki az agresszor és ki az elszenvedő. És hogy kinek van igaza. Ezt annyira nehéz ma bármelyik belföldi vagy külföldi konfliktusnál megállapítani. Engem megnyugtat '56 tisztasága.

– Mennyire más rendezőként, amikor nem téged szólít meg egy történet, hanem a producerek keresnek egy adott feladattal?

– Ezen én is szoktam gondolkozni. Frusztrál, hogy a Rózsaszín sajt óta, ami 15 éves film lassan, egyszer sem azt a filmet csináltam meg, amit igazán szerettem volna az adott pillanatban. Mindig egy negyedik, ötödik számú terven dolgozom. Ami persze lehet egy olyan könyv, amit olvastam és tetszett, de nem az volt, hogy ezzel kelek és ezzel fekszem.

– Ez a kisfilmekre is igaz? A Susotázs vagy az Újratervezés esetén?

– Az azért más, amikor csak néhány napot forgatunk, és pár hónap az utómunka. Ott könnyebb szerzőinek lenni.

Ahol ekkora a tét, hogy csak állami pénzből lehet megoldani, ott rendre nem az a film kap zöldlámpát, amit legjobban akartam. Ugyanakkor lehet, hogy ez nem is baj.

Nagyon sokszor kiderül, nem csak a saját filmemben, hanem másoknál is, hogy a költségvetési vágások valójában a film előnyére váltak.

Ha például kevés színésszel vagy kevés helyszínen forgathatott valaki, és ezért ügyeskedni kellett, meg kellett mozgatni az agytekervényeket.

Ezzel együtt, ha kapok egy anyagot, azért kell, hogy tessen, bevonzzon. Amikor Fonyódi Tibor nekem elmondta ennek a filmnek a végét, azonnal megmozgatott és tudtam, hogy ebben van egy film. De el kellet kezdeni magamra gyúrni. Magamra engedni. Beleásni magam '56-ba, Zweigbe, a sakkba, a vonatba.

Kicsit olyan vagyok, mint egy tanár. Nem a saját gyerekem, hanem megkaptam egy gyereket, akit nevelek 4 évig. De nincs rajtam az a teher, hogy az én DNS-em.

– A filmben hemzsegnek a klasszikus filmes motívumok. A vonatozás, a sakk – elég A hetedik pecsétre gondolni. Mennyire foglalkoztál a filmtörténeti előzményekkel?

– Nagyon. A hetedik pecsétet is megnéztem újra, megnéztem nagyon sok vonatos filmet, '56-os filmet, sakkos filmet, megnéztem vége-csavaros filmeket. Feleségem, Lisztes Linda szerint körülbelül 50 filmet néztem meg referenciának. Nem lehet megkerülni. Egyrészt nem akartam beleszaladni olyanba, hogy megcsinálom pont ugyanazt. Ráadásul inspirálódhat is belőle az ember.

Minden rendezőnek folyamatosan filmeket kell néznie. Az tartja életben a munkakedvemet. Ha látok egy jó filmet, akkor megyek haza és írok.

– Nem olyan rég Philipp Stölzl rendezésében is készült egy változat a Sakknovellából. Ilyenkor bosszankodsz, hogy nekik is pont most jutott eszükbe, vagy nem számít, mert úgy is annyira más?

– Pontosan ez a sorrend. Először bosszankodtam, de aztán megnéztem a filmet. Az övéké sokkal klasszikusabb adaptáció. Kíváncsi voltam a végére, mert az irodalmi mű kicsit befejezetlen. Ami persze lehet szándékos, és akár működhet is. Érdekelt, hogy oldják meg ezt a németek, és ők is csavartak egyet a végén. Kicsit megnyugtatott, hogy más, de azért ők is ott keresgéltek, ahol mi.

– A legtöbb rendezőnek vannak kedvenc színészei, munkatársai. Te viszont, amennyire meg tudom ítélni, teljesen más kollégákkal dolgoztál most, mint az Akik maradtak esetében. Természetesen állandó munkatársadat és párodat, Lindát leszámítva. Ez mennyire szándékos, és egyáltalán, mennyire rajtad múlt és mennyire a producereken?

– Tény és való, a casting director, Ascher Irma, a haj/smink, Károlyi Márk és Kund Bibi, és az elsőasszisztens, Gyovai Zoltán csak, aki ugyanaz. Meg persze Hajduk Károly. De ez az én döntésem volt. Amikor a filmet elvállaltam, szabad kezet kértem, hogy újra írjam Fonyódi Tibor könyvét, és én választhassam ki a stábot, természetesen a producerek egyetértésével. Továbbá a végső vágás jogát is én birtokoltam. Ezt végig mindenki tiszteletben tartotta.

Minden pozíció más és más okból változott. Igazából az a fő szempont, hogy kihez illik. Például most zeneszerzőt is váltottam, ami persze nem jelent végleges váltást. Eddig az összes filmem zenéjét Pirisi László szerzete, de most úgy éreztem, frissítés kell. Ezért megkerestem Keresztes Gábort, mert olyan színekre vágytam, olyan hangulatra és olyan zenére, amit tőle hallottam. Sejtettem, hogy ezt a hideg-rideg pszichothrillert rábízhatom.

Viszont, ha összejön a Hofi-film, azt már a Lacinak ígértem.

De nincsenek állandó embereim, akikhez ragaszkodnék.

– Azért a színészek közt is feltűnnek ismerős arcok. Az Akik maradtaknak is Hajduk Károly volt a főszereplője, Göttinger Pál pedig a Susotázsban szerepelt.

– Írás közben nem gondoltam senkire. Ascher Irma minden szerepre csinál válogatást. A pap szerepére például sokáig a Karcsinál idősebben karakterben gondolkodtam, de aztán rájöttem Lindával, hogy jobb lenne, ha fiatalabb lenne. Akkor kezdtünk a Karcsi korosztályában nézelődni, és amikor bejött a castingra és lepróbáltuk, láttuk, hogy az ő játéka illik ehhez is.

Göttinger Pali más, az övé kicsi szerep, ott nem volt válogatás. Az ő esetében lehet, hogy már írás közben őrá gondoltam, amikor kitaláltam, hogy legyen egy okoskodó utas. Kisebb szerepeknél van kivétel. Ilyen volt Székely B. Miklós, őt annyira szeretem és tisztelem, hogy nyilván őt sem castingoltam.

De egy olyan szerepnél, ami nagyon sok napos, nagyon sok mondatos, ott nem tudok eltekinteni tőle.

– Ha már szóba került a casting. Laikusként kicsit érthetetlen a casting rendező szerepe. Az ember azt gondolná, egy filmrendező el tudja dönteni, kiket szeretne a filmben látni. Mi a casting szerepe, miben segíti a munkádat?

– Több szerepe van. Egyrészt megerősít engem abban, hogy arra a szerepre a kamera előtt ebben a szereposztásban ő passzol a legjobban. Tehát ez nem arról szól, hogy az illető jó színész vagy sem.

A másik fontos a kölcsönös, személyes bizalom kialakítása, Már az is egy gesztus, ha eljön valaki. Mácsai Palit kicsit félve kérdeztem a telefonon, hogy eljön e castingra. És azt mondta, hogy persze. A profik tudják, hogy ez nem degradáló dolog.

Ráadásul a személyes találkozó, a próbafelvétel arra is alkalmas, hogy a színészt, mint embert is megismerjük, ráérezzünk, mennyire tudunk együttműködni mint munkatársak, közös-e a hullámhossz.

A harmadik ok teljesen prózai: az a színész, akinek csak úgy odaadsz egy szerepet, az nem tesz bele annyit, mint aki castingon megnyeri.

– Nagy divat manapság easter eggeket elhelyezni a filmekben. Mindent nem szeretnék lelőni, de egyről mindenképp beszélnék: Bereményiről és az ő kalapjáról.

–Tényleg, a kalap eszembe sem jutott. Bereményi felvillanásában a kenyér a fontos, amit a kezében szorongat. Arra a híres esetre utal, amikor sortüzet adtak le a kenyérért sorban álló emberekre. A kalap azért van rajta, mert amúgy is mindig kalapot hord.

De abban az időben minden férfi kalapban járt. Borotválkoztak, az is biztos, nem voltak kövérek az is biztos, és kalapot hordtak. Épp ezért egyébként Valiszka László és Göttinger Pál alakja kilóg, mert mindketten szakállasak és egyikük sem kifejezetten sovány, de az ő jelenlétüket nem tudtam elengedni.

Bibi ki is akadt, teljesen joggal, hogy arcszőrzetük van. De nem tudtak megválni tőle, mert mindketten sorozatban dolgoztak, ahol úgy kellett megjelenniük.

– Amikor egy filmet bemutatnak, az a múlt, hiszen leforgott, a munka véget ért. Min dolgozol most? Említetted a Hofi filmet. Erről elárulhatsz már valamit?

– Ez Hofi Géza Mikroszkóp Színpadon eltöltött éveit vizsgálná, a 70’-es éveket. Nem én írtam a könyvet, hanem Horváth Áron és Petrik András. Fantasztikus forgatókönyv, Mécs Mónika producerrel próbáljuk megvalósítani. A fejlesztési szakasz lezárult, és most várjuk, hogy beadhassuk előkészítésre. Fantasztikus történet.

– Nehéz elképzelni, ki játszhatja el Hofit.

– Vannak elképzelések, próbafelvételek is készültek, de nincs még döntés. Felelőtlenség is lenne kiosztani a szerepet, amíg nem kap zöld utat a film.

Fotók: Dévényi Zoltán, Molnár Kata Orsolya, Szilágyi Lenke


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Táncos esték Keleti Andreával – visszatér a báli hangulat a Gundelbe
A Gundel neve évtizedek óta egyet jelent a kifinomult gasztronómiával és a különleges vendéglátással. Most azonban a patinás falak között egy régi hagyomány is új életre kel: a tánc! 


Báli ragyogás a Városliget szívében

Egykor a Gundel nem csupán egy étterem volt, hanem a társasági élet egyik központja, ahol a cigánymuzsika, a tánc és a bálok elengedhetetlen részei voltak az estének. Ezt az aranykort idézik most fel a zenés-táncos esték, amelyek nem csupán szórakozási lehetőséget kínálnak, hanem egyben kulturális missziót is teljesítenek:

újra divatba hozzák a báli etikettet és a klasszikus társastáncokat.

Keleti Andrea táncművész minden alkalommal egy-egy tánc alapjaiba vezeti be a vendégeket, míg Lukács Zsolt műsorvezető a bálok történetéről, a Gundel legendáiról és a tánckultúra fejlődéséről mesél. Az estek egyik különlegessége, hogy nem csupán egy alkalmi programról van szó, hanem egy sorozatról, amely végül egy nagyszabású eseménybe, az első Gundel Bálba torkollik, ahol a nyári estek visszatérő vendégei már magabiztosan léphetnek a táncparkettre.

Ha eddig nem találtad a helyed

A Gundel táncos estjei elsősorban a 30 év feletti korosztályt szólítják meg, azokat, akik a mai budapesti éjszakai életben nem találják meg a számukra ideális szórakozási lehetőséget. Itt nem harsány buli várja a vendégeket, hanem egy kellemes, elegáns, mégis oldott hangulatú este, ahol a zenéé és a táncé a főszerep.

A programok minden hónap utolsó szerdáján kerülnek megrendezésre, az első alkalommal április 23-án lesz.

A hűvösebb időszakokban az étterem impozáns belső tere ad helyet az eseménynek, míg a nyári hónapokban a Gundel Kert árnyas fái alatt perdülhetnek táncra a vendégek.

Az esteken könnyed tánczene szól, a vendégek kedvük szerint válogathatnak a Gundel étlapjáról, és ha valaki csak nézelődne, azt is örömmel látják. A program ingyenes, de az asztalfoglalás ajánlott.

Az esték nem csupán a táncról szólnak: a Gundel csatlakozik az Eventrend Group közösségépítési törekvéseihez is. Az étterem mindig is egy olyan hely volt, ahol nemcsak az ételek, hanem az emberek is találkoztak. A zenés-táncos esték révén újra egy olyan társasági közeg alakulhat ki, amely túlmutat egy-egy vacsorán.

Zenés-táncos esték címszavakban:

Időpontok: Az első este április 23-án lesz, majd minden hónap utolsó szerdáján folytatódik (05.28., 06.25., 07.30., 08.27., 09.24.).

Helyszín: A Gundel Étterem belső tere vagy a Gundel Kert, időjárástól függően.

Program: Élő zene és táncoktatás Keleti Andreával, báli etikett és tánctörténet Lukács Zsolttal.

Célközönség: Főként a 30 feletti korosztály, akik kulturált, elegáns, mégis fesztelen szórakozásra vágynak.

Gasztronómia: Nincs külön menü, a Gundel étlapjáról lehet választani.

Belépés: Díjmentes, de asztalfoglalás ajánlott.

A Gundel története hosszú múltra tekint vissza, és most új fejezetet nyit: a hagyományok tisztelete mellett modern köntösbe öltöztetve hozza vissza azt az életérzést, amely egykor elválaszthatatlan volt a Gundel név jelentésétől.

gundel.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Háromévesen ügynököt akart, 22 évesen idegösszeomlást kapott, majd otthagyta a reflektorfényt, hogy családot alapítson – Keira Knightley 40 éves
Túlságosan hirtelen lett világsztár, ezt pedig elmondása szerint nem tudta kezelni. A hírnevet gyűlöli, nincs is fent semmilyen közösségi médián, a színészet azonban örök szerelem a számára.


Keira Christina Knightley 1985. március 26-án született London délnyugati részén, Teddingtonban. A szülei, a skót Sharman Macdonald és az angol Will Knightley mindketten színpadi színészek voltak, az anyja emellett még drámaíró is, illetve van egy Caleb nevű bátyja. Úgy volt, hogy a Kiera nevet kapja, a Kira angolosított formáját, méghozzá a szovjet műkorcsolyázó, Kira Ivanova után, akinek az apja nagy rajongója volt. Az anyja azonban rosszul írta le a nevet az anyakönyi kivonathoz, az e-t az i elé tette, és végül így is hagyták.

A család komoly anyagi gondokkal küzdött a bátyja születése után, ezért Will csak akkor egyezett bele egy második gyermekbe, ha az anyja előbb elad egy színdarabot. A szülei változó mértékű sikerei azonban nem tántorították el Knightley-t a szakma iránti kíváncsiságától. Ráadásául az anyja már nagyon korán bevezette a gyermekeit a színház és a balett világába.

Keira elárulta, már gyerekkorában színésznő akart lenni, és már 3 éves korában szeretett volna magának egy ügynököt, de a szülei azt mondták, hogy várjon még ezzel pár évet.

Hatéves volt, amikor diszlexiát diagnosztizáltak nála. „Mindig is szerettem a szavakat, ami furcsa dolog, tekintve, hogy valójában nem tudtam elolvasni őket. Mire 11 éves lettem, szerencsére úgy ítélték meg, hogy kellőképpen le tudtam ezt küzdeni” – magyarázta Keira, aki még mindig lassan olvas, és nem tud hangosan felolvasni.

Ennek ellenére céltudatos volt abban, hogy színésznő lehessen. Hatévesen már volt ügynöke, s ez vezetett ahhoz, hogy számos kisebb szerepet kapott tévés drámákban. Emellett számos helyi amatőr színpadni produkcióban játszott, amelyek között szerepelt az After Juliet című darab is, amit az édesanyja írt. Knightley az Esher College-ban kezdte meg a főiskolai tanulmányait, de egy év után otthagyta, hogy a színészi karrierjére koncentrálhasson. Az édesanyja barátai arra biztatták, hogy jelentkezzen egy drámaiskolába, amit ő anyagi és szakmai okokból visszautasított.

Túl gyors siker

Nyolcévesen kapta meg első mozgóképes szerepét az 1993-as Screen One című sorozat Royal Celebration című epizódjában, az első mozifilmje pedig az 1995-ös Halálos kötődés című, egyébként elég gyenge romantikus dráma volt Stephen Dorff és Gabrielle Anwar főszereplésével. Majd jött a nagy lehetőség: 13 évesen szerepet kapott a Star Wars I. rész: Baljós árnyakban. A szülei megpróbálták meggyőzni, hogy ne jelentkezzen a meghallgatásra, de ő mégis elment rá, mivel nagy Star Wars-rajongó volt. Ki is választották őt Amidala hercegnő hasonmása, Sabé szerepére, a döntésben így nagy szerepet játszott, hogy Keira feltűnően hasonlított Natalie Portmanre. Később mindketten bevallották, hogy a saját anyjuk sem tudta megkülönböztetni őket egymástól az Amidala-jelmezben és -sminkben. Sőt, Knightley azt is hozzátette, hogy minden egyes nap sírt a forgatáson, annyira kényelmetlenül érezte magát a királynői hacukában.

Sabé csak egy apró szerep volt, igaz, egy hatalmas filmben, de az áttörésre még így is várni kellett pár évet. 2002-ben viszont az is megtörtént, méghozzá a Csavard be, mint Beckham című focis vígjátékban. Knightley három hónapig edzett, hogy felkészüljön a szerepére, de jól tette, mivel a film Golden Globe-jelölést kapott, az arcát és a nevét pedig rengetegen megjegyezték.

Például a 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka alkotói is, akik felkérték őt Elizabeth Swann szerepére, amivel világszerte ismertté tették őt. Mindössze 17 éves volt a forgatáskor, és 18, mire bemutatták a filmet. Keira mindenesetre azon tűnődött, hogy vajon sikeres lesz-e a film, amely egy vidámparki látványosságon alapult, ráadásul a kalóztörténetek akkortájt nem voltak népszerűek. „Emlékszem, amikor a forgatáson voltam, azt gondoltam: »Oké, mi ez? Jó lesz ez egyáltalán?«” - mesélte.

A film végül jó lett, sőt, egyben kasszasiker is, mivel több mint 650 millió dollárt hozott a mozikból szerte a világon. Még ugyanabban az évben, 2003-ban jött az Igazából szerelem is, egy újabb nagy siker, amiben neki is emlékezetes mellékszerepe és jelenete volt (ahogy kb. minden más színésznek is).

Ezek után már nem volt megállás, és bár befigyelt egy-két bukás is a karrierjébe (pl. a 2004-es Arthur király vagy a 2005-ös Domino), a Büszkeség és balítélettel (szintén 2005-ből) azonban újra anyagi és kritikai sikert aratott.

A film egyben elindította őt a kosztumös filmek útján, amelyekre előszeretettel mondott igent a következő években (pl. Vágy és vezeklés, Selyem, A hercegnő, Az irányítás határai, Veszélyes vágy, Anna Karenina stb.)

A Büszkeség és balítéletben Elizabeth Bennet szerepéért ráadásul 21 évesen megkapta az első Oscar-jelölését a legjobb női főszereplők kategóriájában. Ekkor egyébként jó néhány, a tehetségében addig kételkedő kritikust maga mellé tudott állítani: „Sokáig mindenki azt mondta: »Ó, ő csak egy csinos pofi, de egyáltalán nem tud színészkedni.« Én pedig úgy voltam vele: »Hát, talán igazuk van, nem tudom.« Így legalább egy időre elhallgattattam őket.” A Büszkeség és balítélet rendezője, Joe Wright pedig ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Azt hiszem, egy ideig alábecsülték őt, ő viszont meg akarta ezt cáfolni, amikor eljátszotta Elizabeth-et. Biztos akart lenni benne, hogy okkal kapja meg azt a fajta figyelmet, amit megérdemel. Ő nem különösebben van oda ezért az egész celebes hülyeségért. Keira valójában nagyon szereti a színészi mesterséget, és csak a lehető legjobban akarja művelni.”

Sokáig kereste önmagát

Ebben az időszakban tért vissza Keira A Karib-tenger kalózai második és harmadik filmjében (2006: Holtak kincse, 2007: A világ végén) is, ami újabb hatalmas kasszasikereket írt a filmográfiájába. A gyors felemelkedés azonban nem volt könnyű a fiatal színésznőnek, aki már a húszas évei közepén visszalépett a nagyobb szerepektől. Egy 2018-as interjúban elárulta, hogy 22 éves korában idegösszeomlása volt, később pedig poszttraumás stressz szindrómát diagnosztizáltak nála a karrierje során rá nehezedő nyomás miatt. Emiatt akkor három hónapon keresztül nem mozdult ki a lakásából, egészen 2008 elejéig. Hipnoterápiára volt szüksége ahhoz, hogy megelőzze a gyakran rátörő pánikrohamokat, és hogy részt tudjon venni a BAFTA-díjátadó gálán, amelyen őt is jelölték a Vágy és vezeklésért. „PTSD-m és pánikrohamaim voltak” – mondta. „Szó szerint egy évig nem tudtam dolgozni, és fogalmam sem volt, hogy elmúlik-e ez valaha. Szerencsére sziklaszilárd hátterem volt már akkor is. A családom és a kicsi, de nagyon közeli baráti köröm felkarolt, és azt hiszem, nélkülük egészen más lett volna a történet vége... Végső soron nem akartam, hogy a média és a lesifotósok nyerjenek. Az egyetlen dolog, amit szeretnék csinálni, az a filmkészítés.”

Knightley épp ezért innentől kezdve inkább a kisebb, független filmek felé fordította a figyelmét. Például a már említett kosztümös darabok mellett jött a Ne engedj el! (2010), a Tegnap éjjel (2010), a Míg a világvége el nem választ (2012), vagy épp a 2013-as Szerelemre hangszerelve az Egyszer (2006) rendezőjétől, John Carney-tól.

„Nagyon szerettem volna valami olyat csinálni, amiben van remény, mert addig nem volt” – magyarázta Keira egy interjúban. „Úgy értem, nem nekem, hanem a karaktereknek. Szóval ez jó ötletnek tűnt. Ez egy teljesen más színészi és filmkészítési stílus. Ráadásul szórakoztató volt, és kihívást is jelentett.”

E film kapcsán robbant ki akkoriban egy kisebb botrány, amikor három évvel a Szerelemre hangszerelve bemutatása után a rendező, John Carney egy interjúban kritizálta Knightley színészi játékát. „Nem akarom ócsárolni Keirát, de tudod, nehéz filmszínésznek lenni, ami megkövetel egy bizonyos szintű őszinteséget és önelemzést, amire szerintem ő még nem áll készen, és azt hiszem, erre még a filmben sem állt készen” – mondta a Sing Street direktora.

Ezt követően néhány rendező, aki korábban együtt dolgozott Knightley-val, a közösségi médiában a védelmébe vette őt, mondván, mindig kifogástalan munkával és odaadással járult hozzá a projektjei sikeréhez, minőségéhez. Carney pedig később bocsánatot kért a megjegyzéséért. „Szégyellem magam, hogy ilyeneket mondtam, és próbálok elszámolni azzal, amit rólam mondanak” – írta a Twitteren. „Azzal, hogy megpróbáltam lyukakat ütni a munkámon, végül mást hibáztattam. Keira semmi mást nem tett, csak profi és elkötelezett volt a film során, és óriási mértékben hozzájárult a sikerhez.”

Keira pedig ezután újra megmutatta mindenkinek, mit tud, mivel 2015-ben megkapta a második Oscar-jelölését is a Kódjátszma (2014) című filmben nyújtott alakításáért. Ebben Joan Clarke-ot, egy kriptoanalitikust alakított, aki Alan Turinggal (Benedict Cumberbatch) dolgozott együtt a német hírszerzési kódok dekódolásán a brit kormány számára a második világháború alatt.

A legragyogóbb fény az életében

Keira a színészethez és a filmezéshez való hozzáállását nem sokkal később nagyban befolyásolta az, hogy édesanya lett, de ne ugorjunk ennyire előre!

A hírnévvel való kapcsolatát már ismerjük: nem szereti. Így az sem meglepő, hogy a szerelmi viszonyait sem élte meg sosem a bulvárlapok kereszttüzében, nem övezték nagy botrányok a magánéletét, amit mindig próbált titokban tartani, vagy legalábbis nem kitolni a reflektorfénybe. A karrierje elején szakmabeliekkel randizott, a tinikori szerelme például a színész Del Synnott (Virtuális szex, Murphy törvénye, Blitz) volt, akivel 15 és 18 éves kora között járt, 2000-től 2003-ig. Állítólag egy évig együtt volt Adrien Brodyval is, mivel összeszűrték a levet a 2004-es A fiók című közös filmjük forgatásán. Az viszont bizonyos, hogy 2004 és 2005 között Jamie Dornan (A szürke ötven árnyalata-filmek, Belfast), 2005 és 2010 között pedig Rupert Friend (Egy kis szívesség, Obi-Wan Kenobi, Társ) volt a szerelme.

2011-ben aztán találkozott az angol zenésszel, James Rightonnal, miután egy közös barátjuk bemutatta őket egymásnak egy vacsorapartin. „Tim nevű haverunk volt az összekötő kapocs, nem pedig Alexa Chung, ahogy az emberek folyton mondják. Nagyon részegek voltunk” – emlékezett vissza Knightley, majd hozzátette: „James az a fajta ember, aki a legragyogóbb fény lesz minden szobában, míg én a sarokban szoktam ülni. És sokkal kedvesebb nálam.”

Gyorsan szerelem szövődött köztük, 2012 májusában pedig már el is jegyezték egymást. Az esküvőre 2013. május 4-én került sor: egy apró, mindössze 11 fős ceremóniát tartottak a dél-franciaországi Mazan nevű kisvárosban.

Később pedig Knightley édesanyjánál volt egy fogadás egy nagyobb társaság számára. A nászútjukat Korzikán tartották.

Azóta két közös lányuk született, Edie 2015-ben, Delilah pedig 2019-ben, a család pedig a londoni Canonburyben él. 2024 augusztusában Knightley nyilvánosságra hozta, hogy az egyik lányánál hozzá hasonlóan diszlexiát diagnosztizáltak hatéves korában. „Van egy diszlexiás gyerekünk” – mondta, hozzátéve, hogy „a memóriája viszont elképesztő”. Jimmy Fallon talkshow-jában azonban elárulta tavaly decemberben, hogy miért nem akar több gyereket. „Ismered azt, amikor azt mondjátok: »Ó, olyan aranyosak. Nem kéne még egy?« Aztán arra gondolok: »Végül is végig tudnám csinálni a terhességet harmadszor is. Sőt, még a szülést is túlélném. De egyszerűen képtelen vagyok több Peppa Malacot nézni!« Szóval nincs több gyerek.”

Hova tovább?

A karrierjében Knightley továbbra is visszafogott: kerüli a nagyobb költségvetésű projekteket, nem valószínű például, hogy egy Marvel-filmben drukkolhatunk neki a közeljövőben. Az utóbbi 10 évben a legnagyobb szabású projektjei az Everest (2015), a Váratlan szépség (2016) és A diótörő és a négy birodalom (2018) volt, de ezekben is inkább mellékszerepet játszott. Láthattuk viszont főhősként a Colette-ben (2018), a Hivatali titkokban (2019), az Egy háború margójára (2019) című romantikus drámában, a Rendbontókban (2020), a Csendes éjben (2021), vagy A bostoni fojtogatóban (2023), tavaly pedig ő is beadta a derekát, és bevállalta egy sorozat főszerepét, ez volt a Fekete galamb című netflixes, akciódús kémsztori.

Legközelebb pedig (valamikor idén) a The Woman in Cabin 10 című, luxushajón játszódó horror-thrillerben próbálja ki magát, amelyben Guy Pierce, Kaya Scodelario és Hannah Waddingham (Ted Lasso) lesznek a partnerei.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Külföldön is hódít a Hunyadi: Szlovéniában és Ausztriában is bemutatják a sorozatot
A TV2 történelmi sikersorozata, a Hunyadi hamarosan Szlovéniában is látható lesz a Planet TV-n, magyar hanggal és szlovén felirattal. Az osztrák ORF-nél is tervezik a bemutatását.
F O. - szmo.hu
2025. március 25.



A TV2 történelmi sorozata, a Hunyadi hamarosan Szlovéniában és Ausztriában is látható lesz, tudta meg a Media1.hu. A produkció Magyarországon március 8-án debütált, és a Nielsen Közönségmérés mérőműszeres adatai szerint már az első epizódjával megszerezte a 2025-ös év eddigi legnézettebb tévéprodukciója címet. A sorozat további epizódjai is rendkívül sikeresek voltak, jelenleg több rész is a legnézettebb tévéműsorok listájának élén szerepel. A Hunyadi újabb részei a következő hetekben is képernyőre kerülnek a TV2-n, az előző heti epizódok ismétléseivel együtt.

A széria hamarosan Szlovéniában is elérhető lesz: április 6-tól sugározzák a TV2 Csoporthoz tartozó Planet TV-n,

Rise of the Raven (szlovénul: „Krokarjev vzpon”) címmel. A sorozatot magyar hanggal és szlovén felirattal sugározzák, vasárnap esténként, a helyi nézői szokásokhoz igazodva. A szlovéniai bemutató időpontját a TV2 Csoport sajtóosztálya is megerősítette.

Az osztrák közmédia, az ORF is tervezi a Hunyadi bemutatását, de az osztrák premier időpontjáról egyelőre nincs hivatalos információ.

A Media1 megkereste a sorozat nemzetközi forgalmazóját, a BETA Filmet is, hogy megtudják, pontosan mikor tűzik műsorra Ausztriában, illetve hogy tervezik-e további országokban is bemutatni a produkciót.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Beszélő Sisi portré, saját monogramos Kossuth-bankó és VR városnéző busz - megnéztük a Time Machine Budapestet
A Time Machine Budapest nem egy hagyományos történelmi kiállítás, hanem valódi időutazás, ami díszleteivel és technikai megoldásaival visszarepít a magyar főváros legjelentősebb korszakaiba.


Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy vízesésszerű füstfüggönyön át sétálok be a magyar történelembe – de pontosan ez történt. A Time Machine Budapest tárlat nem egyszerűen elmeséli Budapest múltját, hanem körénk építi, belehelyez, megmozgat, megszólít. Itt a történelem nem tankönyvben lapul – hanem körülöttünk zajlik, színészekkel, digitális díszletekkel és egy olyan időgéppel, amit nem fogsz elfelejteni.

Mi már bepillanthattunk a még készülő, de már most lehengerlő kiállítás kulisszái mögé. Mutatjuk mi vár rád a belváros szívében hamarosan megnyíló tárlaton.

A Time Machine Budapest egy egyedülálló, 1000 négyzetméteres immerzív kiállítás, amely visszarepít a magyar főváros legjelentősebb korszakaiba. Díszletei és korszerű technikai megoldásai segítségével a történelem részévé válhatsz, legyen szó az 1800-as évek arisztokratáinak világáról, a forradalmak zajos pillanatairól vagy a 20. század viharos eseményeiről.

Tulajdonképpen egy 95 percnyi érzékszervi hullámvasút, ahol a történelem nem mögötted porosodik, hanem előtted, melletted, néha még alattad is zajlik. Mindez egy titokzatos időgépnek köszönhető, amit – legalábbis a sztori szerint – Nikola Tesla titkos feljegyzései alapján építettek, és amit Vass György színművész testesít meg időutazóként.

A sajtóbemutatón még nem volt teljesen kész a kiállítás, de amit láttunk, és audioguidon keresztül hallottunk az már így is felülmúlta a legtöbb múzeumi élményt.

Az egész egy különös vízesésszerű füstfüggönnyel indult, amin ókori alakok, királyok, török hódítók bukkantak fel egymás után, mintha egy történelmi trailer pörgött volna előttem. Ez után következett az időgép-szerű lift.

Nem mozdult, és mégis, mintha fizikailag is és fejben is egyre mélyebbre ereszkednénk Budapest múltjába.

Amikor „kiszálltam”, már a 19. század végén találtam magam. Egy századfordulós enteriőr fogadott: a falon arcképek lógtak: Széchenyi, Ferenc József, Sisi, Andrássy gróf – aztán hirtelen megmozdultak, és megszólaltak.

A festmények szó szerint életre keltek, mint a Harry Potter-filmekben, és beszélgettek Budapest születéséről, a Lánchídról, gőzhajókról

Én pedig csak álltam ott, mint egy kicsit elveszett idős diák, akinek hirtelen nagyon izgalmas lett a történelemóra.

A sajtóbemutató időpontjában a kiállítás még nem volt teljesen kész – a tárlat április 8-án nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Mi viszont már most betekintést kaptunk abba, hogyan fog kinézni a végleges tárlat: végigvezettek minket a félkész termeken, ahol még ott voltak a technikusok, kábelek, és helyüket kereső bútorok. Beleshettünk a kulisszák mögé, és a hangulat már most magával ragadó.

A következő teremben 1848 március 15-ére repülsz majd vissza, a Landerer nyomdába. Szemtanúja lehetsz, ahogy az időutazó karakter találkozik Landerer Lajossal, és a beszélgetésükből bontakozik ki a forradalmi hangulat. Helyet kapott itt egy nagyon menő interaktív részlet is:

Minden látogató kinyomtathat majd egy a saját monogramjával ellátott Kossuth-bankót.

A következő állomás (szó szerint) a millenniumi időszak, ahol egy különleges helyszín vár: az Opera kisföldalatti megállójában találod magad. Vándor Éva és Vass György színészi játéka kalauzol majd végig a századforduló pezsgésén, és azon az elképesztő fejlődésen, amin Budapest az ezredfordulóra keresztülment.

Ezután a két világháború közti időszakba csöppensz, ezt követően 1945 januárjában találod magad egy budapesti gettólakásban. Egy családi dráma elevenedik meg, amin keresztül átélheted, milyen szörnyú események zajlottak ekkor Budapesten is.

1956-ot egy pesti lakásban jelenítik meg, ahol két fiatal srác bujkál – az ő párbeszédükből ismerheted meg a forradalom eseményeit.

A Kádár-korszak sem marad ki.

Az 1986-os lakótelepi szobának hatalmas a nosztalgia faktora: trópusi óriás poszter, nagy mintás tapéta, geometrikus mintájú szőnyeg, kovácsoltvas virágállvány, pille szék.

Ezekkel a lakberendezési tárgyakkal szinte mindannyian találkoztunk nagyszüleink lakásában. Az időutazó története szerint ide két ügynök érkezik kutakodni, de kiderül, hogy elkéstek, mert az itt lakó család disszidált.

A záróállomás egy városnéző busz, ami 2025 Budapestjére repít.

A buszra fel tudsz szállni, és egy speciálisan fejlesztett VR-szemüvegen keresztül nézhetsz körbe a belvárosban

Eközben te tényleg egy buszon ülsz, valódi emberek között. A látvány virtuális, az élmény viszont abszolút valóságosnak ígérkezik.

Ez a kiállítás igazi multiattrakció: nemcsak látni, hanem hallani, érezni és átélni lehet benne a múltat. Pont az a fajta élmény, amire a fiataloknak most szükségük van, hogy újra közel kerüljenek a történelemhez. A hagyományos kiállításokkal szemben itt nem kell hosszú szövegpanelek előtt álldogálni – helyette vizuális, hang- és mozgáselemek, színészi játék, VR-technológia és interaktív élmények repítenek vissza a múltba.

A Time Machine Budapest egyik legnagyobb ereje, hogy nemcsak technikai bravúr, hanem színházi élmény is.

A digitális jelenetekhez valódi színészek adják az arcukat, hangjukat.

A fő időutazót Vass György színművész alakítja, akinek karakterén keresztül járjuk végig Budapest történelmének nyolc korszakát. A kiállítás szervezői nem bízták a véletlenre: tapasztalt színházi szakemberek, dramaturgok és történészek dolgoztak együtt, hogy a látogatók ne csak tanuljanak, hanem át is éljék a múltat.

A Time Machine Budapest tehát mindent bevet, hogy a fiatalokat, a családokat és a külföldi látogatókat egyaránt bevonja és lenyűgözze. Tökéletes választás mindenkinek, akit érdekel a fővárosunk színes múltja és jelene – legyen szó iskolás csoportokról, kultúrára éhes egyetemistákról vagy olyan turistákról, akik nem csak a romkocsmákra kíváncsiak.

Time Machine Budapest – Immerzív történelmi kiállítás április 8-án nyit a nagyközönség számára. A további részletekért látoigasd meg a Time Machine Budapest weboldalát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: