Tom Hardy megint hullahegyeket gyárt – A Pusztítás az év legvéresebb, legmocskosabb akciófilmje
Bár csak nemrég jelent meg először a közönség előtt, méghozzá a Netflix kínálatában, a Pusztítás valójában lassan négyéves. Még a Covid időszakában, 2021 júliusában kezdték ugyanis forgatni, az év októberében pedig elcsattant az utolsó csapó. Az író-rendező Gareth Evans ugyanis úgy ítélte meg, hogy nem állt össze megfelelően a film, ezért újraforgatásokat kellett szervezni, amelyek igen sok időt igényeltek, majd 2023-ban még beütött ráadásként a hollywoodi színészek sztrájkja is, ami további hosszú szünetre küldte a produkciót. Vagyis elmondható, hogy Tom Hardy már a Pusztítás után forgatta le például a Motorosok című filmjét (ami szintén jóval később, a 2022-es felvételei után csak 2024-ben került a mozikba), valamint a Venom harmadik részét, Az utolsó menetet is (szintén tavalyi premier).
Evansról egyébként annyit kell tudni, hogy egy walesi születésű filmes, aki, miután rendezett egy kis költségvetésű filmet Footsteps címmmel 2006-ban (kb. 26 évesen), megbízást kapott egy indonéz harcművészetről, a pencak silatról szóló dokumentumfilmhez. Ez a világ pedig annyira lenyűgözte, hogy felfedezte az indonéz harcművész Iko Uwaist, aki akkoriban egy telefonszolgáltató futárjaként dolgozott. Evans Uwaist szerepeltette 2009-es filmjében, a Merantauban, majd egy nagyobb szabású akciófilmet akart forgatni szintén Indonéziában, de végül lecsökkentette a költségvetést, hogy elkészíthesse A rajtatütést (2011), ami hatalmas sikert aratott, s így végül összejött a nagyobb projekt is, a szintén elképesztő koreográfiákkal telített A rajtaütés 2 (2014). A 2018-as Apostol című szektás filmje aztán egy kemény kikukkantás volt egy másik műfajba, hogy végül a Pusztítással visszatérjen oda, ami igazán fekszik neki: a bunyókhoz és a lövöldözésekhez.
A filmet nézve pedig egyértelműnek tűnik, hogy Evans minden bizonnyal rongyosra nézte John Woo korai darabjait, például a Szebb holnapot (1986), hiszen valóságos tölténybalettet rendezett ezúttal, amelyben már-már úgy sorozzák egymást a karakterek, mintha táncolnának, mintha a fegyverropogások darálós zaja egy zenei betét taktusai lennének.
Amikor megpróbálja megmenteni a politikus kérésére annak elhidegült fiát (Justin Cornwell), akinek a drogüzletben való részvétele egy mélyreható korrupciós bűnhálót kezd feltárni, kénytelen szembenézni a múltja démonaival és egykori rossz döntéseivel is.
Vagyis akad bábú bőven a Pusztítás sakktábláján, ám nem csak a fekete és a fehér árnyalatában, itt sokkal több játékos esik neki a másiknak (vagy mindenkinek). Ott van a tolvaj Charlie (Cornwell) és a barátnője, Mia (Quelin Sepulveda), akikről a kínai triád feje (Yann Yann Yeo) azt hiszi, hogy megölték a fiát, Tsuit (Jeremy Ang Jones), így minden bevet, hogy kinyírja őket. Ott van Walker, aki próbálja leróni (nem anyagi) tartozását a nem éppen tisztes eszközökkel politizáló Beaumontnak (Whitaker), és utolsó melóként elvállalja, hogy megkeresi és megmenti Beaumont fiát, Charlie-t. Belekerül a dolgok sűrűjébe Walker ifjú és tiszta szívű társa, Ellie (Jessie Mei Li a Shadow and Bone – Árnyék és csontból), illetve ott vannak Tsui valódi gyilkosai, Walker nyomozótársai, Vincent (Olyphant), Hayes (Gordon Alexander) és Jake (Richard Harrington), akik szintén Charlie-ra utaznak, na meg mindenkire, aki beköphetné őket. Amikor pedig mindannyian szembekerülnek egymással, kö kövön nem marad…
Az pedig nem semmi! Gareth Evans itt ismét megmutatja, mit tud, olyan kameramozgások, olyan koreográfiák, bunyók, olyan kíméletlen brutalitás és olyan vérözön zúdul a nézőkre, hogy még a műfaj legelhivatottabb rajongói is csettintenek majd egyet (a diszkós leszámolás pl. egészen elképesztő). Sőt, már-már túl is tolja mindezt, a komolyan vehetőség vékony határmezsgyéjén táncol, bár ez érezhetően egy direkt koncepció. Noha a Pusztítás eredeti forgatókönyvből készült – a stáblistán csak Evans neve szerepel az írók közt, de állítólag Scott Frank (Szóljatok a köpcösnek!, Mint a kámfor, Különvélemény, Logan – Farkas, A vezércsel) és John Lee Hancock (Tökéletes világ, A szív bajnokai, Ördög a részletekben) is dolgoztak rajta –, olyan, mintha egy képregény adta volna hozzá az alapot. Gareth Evans a walesi Cardiff városából egy havas, sötét, fiktív, képregényes amerikai nagyvárost faragott – mintha egy kitalált világban járnánk, egyfajta Sin Cityben, ahol a bűn az úr.
A Pusztítás egy nyomasztó, senkit sem kímélő vérgőzös akciómenet, ami sokak számára lesz komolyan vehetetlen, mégis áramlik a képsoraiból a bűnösélvezet-faktor, odaszegezi a szemeket a képernyőkre, ezt nem lehet elvitatni.
Tom Hardy pedig hozza Tom Hardyt: motyog, morog, egyfajta őssuttyó ezúttal is, aki átgázol bármin és bárkin, s aki ebben a sztoriban próbálja megváltani valami jóval a múltbeli stiklijeit, ehhez azonban keményen fel kell pörgetnie a hullagyártást. A rajtaütés-filmek színvonalát azért ne várjuk, ahhoz olyan elképesztő tehetségű harcművészekre is szükség lett volna, mint pl. Iko Uwais, Joe Taslim vagy Yayan Ruhian, de egy mocskos, ütős és látványos 100 perc azért így is kitelik tőle.
