KULT
A Rovatból

„Többszörös személyiségzavara van, egyszer ilyen, egyszer olyan” – interjú a friss lemezes Fran Palermo frontemberével

Henri Gonzóval az eddigi legsokszínűbb és legérettebb Fran Palermo anyagról beszélgettünk.


Ha csak egy albumot hallgatnátok meg ezen a hétvégén – bár remélhetőleg ennél több is aláfestheti a teendőiteket – akkor az a Fran Palermo zenekar napokban megjelent korongja legyen. Hiszen hiába vagyunk most átmenetileg eltiltva az utazgatástól, a Crocodile Juice Bar tizenegy külön történetnek beillő dal segítségével eklektikus belső korzózásra invitál.

“Ez a lemez olyan, mint végigsétálni egy nagyon hosszú utcán, ahol van rock and roll kocsma, latin negyed, francia terasz, utcán éneklő afro-kórus, arab és zsidó negyed, templom, temető, kaszinó... Mindenhol megálltunk, mindenhová bementünk, és pár percig figyeltük, hogy mi történik. Az utca egyik végén sivatag, a másikon tenger”

- mondja Henri Gonzo, frontember-zeneszerző-szövegíró, akinek neve a zenekari munkásságán kívül a FOMO című film betétdalai, a Dalfutár című műsor vagy a róla forgatott, Indexes dokumentumfilm miatt is ismerősen csenghet.

A Crocodile Juice Bar-t részben Henri házi stúdiójában, részben pedig a legendás londoni Toe Rag Studiosban rögzítették a Grammy-díjas Liam Watson produceri segédletével, akinél olyan előadók fordultak már meg, mint Jack White, a Tame Impala, a Metronomy, a Wolf Alice vagy a Temples.

Henri az album személyiségén kívül a vírushelyzet miatt némileg átalakult tervekről is adott egy kis helyzetjelentést, az interjú után pedig valamennyi dal hátteréről is olvashattok bővebben.

- Lehet, hogy az interjú megjelenésére már az április 4-re tervezett új lemezetek is napvilágot lát. A vírushelyzet miatt van ez a csúszás elsősorban, vagy ha már így hozta sors, csiszolgattátok tovább?

- A csúszás nekem nagyon jól jött, mert így megúsztam a hajrá-stresszt a lemezfelvétel végén, és úgy döntöttem, hogy lassabban fejezem be az egészet. Az alkotással járó szorongás és stressz így sem maradt el, de így is sokkal nyugodtabb körülmények között születhetett meg a kis "Crocodile".

- Már több mint egy hónapja tartanak a korlátozások, te hogy viseled ezt a fajta kötelező otthonlétet?

- Jól, kivéve, ha megkérdezik, hogy hogy viselem, mert akkor eszembe jut, hogy ezt amúgy rosszul kéne viselni.

- Van olyan projekt vagy tevékenység, amire most van időd és belevágtál? Akár általánosságban, akár zenei téren, vagy mint a FOMO filmzenés közreműködés volt?

- Már dolgozom egy új filmzenén, jelenleg egy szép, balatoni nyaralóban. Ugyanitt egy-két videóklip írásába, rendezésébe és forgatásába kezdtem bele.

- Ha a mostaniról még nem is beszélhetünk, de általánosságban milyen filmhez, filmstílushoz írnál legszívesebben filmzenét? Lehet létező vagy fiktív is.

- A művészfilmeket szeretem. Például filmek, amik megtalálhatók a Criterion Collectionben, olyanokkal dolgoznék a legszívesebben.

- Zenekarilag hogy működtök jelenleg? Vannak online próbák vagy inkább mindenki egyénileg csinálja a dolgát (vagy épp nem csinálja)?

- Az online próba nem kivitelezhető, és nincs is most mire. Nem is tudom, hogy pontosan ki mit csinál mostanában, de azt hiszem, van, aki az építőiparban nyomja, van, aki szakdogázik, más államvizsgázik. Én csak a tőlem nem messze lakó Árvayval (Árvay Gábor) a billentyűsünkkel találkoztam pár napja, mert elmotoroztam hozzá, csak hogy bedudáljak a kapualjban. Ő a bátyjával grillezett.

- Gondolom, hiányoznak a koncertek. Ha választani kéne, mi hiányzik a legjobban az élő zenéből?

- Nekem személy szerint még nem vészesen hiányoznak a koncertek, inkább csak a közönségünk. Dimi (Dimitris Topuzidis) mondta, hogy neki hiányzik a benzinkúti kaja, amin turné idején vagy a fesztiválszezonban élünk. Én a lemezbemutató koncertünket sajnáltam nagyon, hogy el kellett tolni, de túl vagyunk rajta.

- Online koncertre, élőzésre gondoltatok?

- Korán reggeltől késő estig live mindenki. Megértem, ha valaki például alapból jógaoktató és heti kétszer live órát tart, de random emberek miért gondolják, hogy bárkit érdekel, hogy hányat guggoltak vagy bukfenceztek ma? Tegnap láttam, hogy Britney Spears is erre akar inspirálni engem. Túl sok az ilyen net-szennyezés.

A zenés liveok, amiket eddig láttam, nem voltak színvonalasak, nem tudom, ki bírja két percnél tovább nézni ezeket. Persze gondolkodtunk ezen már március elején, de egyelőre nem volt kedvünk csinálni egy recsegős, akadozós videót. Most láttuk, hogy a Rolling Stones live videója is össze-vissza csúszik, és a hang is pocsék. Ha esetleg csinálunk ilyet, akkor csakis akkor, ha megtudjuk oldani, hogy jól látható és hallható legyen az egész.

- Nem vagytok messze a 10 éves fennállástól és a Crocodile Juice Barról azt is mondjátok, hogy az eddigi legérettebb munkátok. Szerinted miben változtatok a legtöbbet, miben érezhető ez az érettség a legjobban?

- A mostani felállás kb négy-öt éves. Nyolc éve csak a név volt ugyanez, és volt már néhány dalunk, de nagyon sokat fejlődött azóta a zenekar.

Folyamatosan csiszolódott ez a kis gyémánt. Mind hangszerelésben, szövegírásban, vizuális megjelenésben, amiben lehet, fejlődött a projekt. Addig jó, amíg ez van.

- A lemez egy részét Londonban rögzítettétek, hogy jött ez a lehetőség?

- Öt éve mesélt nekem a stúdióról Nemes Tomi barátom - aki jelenleg a Kistehén zenekar menedzsere, akkoriban talán a 30Y-é volt, ha jól emlékszem - ami a hatvanas évek technikájával készít analóg felvételeket és úgy néz ki, mint a NASA űrállomás. Ő kötött össze a Grammy-díjas producerrel, Liam Watsonnal, akivel együtt dolgoztunk az év elején. Ebben a stúdióban dolgozott már Jack White, a fiatal Tame Impala, a Metronomy és még sokan mások. Már régóta szerettem volna ott felvenni valamit, és most végre meg is léptük ezt.

- Hogy írnád le a Crocodile Juice Bar „személyiségét”?

- Többszörös személyiségzavara van, egyszer ilyen, egyszer olyan.

Egy kicsit olyan, mint egy film, vagy színdarab, vagy könyv. Sokféle érzelem, hangzás és történet kavarodik benne. 11 különálló sztori, ami magában foglal mindent, ami az elmúlt pár évben hatott rám vagy történt velem.

- Melyik szerzemény áll a legközelebb hozzád az új albumról?



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Queer – A film, amiben alig történik valami, mégis eseménydús és magával ragadó
Lehet, hogy nehezen veszi rá magát az ember a több mint kétórás mű megtekintésére, pedig megéri! Megmutatjuk , miért érdemes egy esélyt adni, akkor is, ha elsőre a téma távolinak is tűnik.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 25.



Luca Guadagnino egy zseni. Ezzel szerintem egyetlen cinefil se vitatkozik. Az olasz író-rendező sorra hozza a jobbnál-jobb filmeket. Nekem a Szólíts a nevedennel tette fel magát a filmes térképre, ami egyébként nagyon hasonlít cikkünk tárgyára, de erről majd később.

Ezután következett a mesteri Sóhajok, amely Dario Argento 1977-es horrorfilmjét gondolta újra.

Nagyobb kihagyást követően a Csontok meg mindenben újra együttdolgozott Timothée Chalamet-val, ám a mű nem aratott akkora siker, mint azt mindenki várta. Ezután, 2024-ben következett két csodálatos projekt. A Challangers szerintem 2024 egyik legjobb filmje, mely mellett sajnos teljesen eltűnt a másik mozija, a Queer. A magyar bemutatóra 2025 április végéig várni is kellett. De vajon miért?

A Queer egy eléggé nehéz film, könnyed Guadagninos máz alá rejtve. Rendezőnk 17 évesen olvasta William S. Burroughs azonos című regényét, ami nagy hatást gyakorolt az épp szárnyait próbálgató, homoszexuális fiatalra. A regény írója éppen kilépett házasságából, és rájött másságára. Leginkább ez ihlette fikciós könyvét. Guadagnino nagyon régóta tervezgette, hogy adaptálja Burroughs művét, de sokáig kellett várnia, mire összejött a Szupercsapata. Nem olvastam az alapanyagot, de az A24 stúdió nem véletlenül ált Guadagnino mellé.

Ez a stúdió híresen ad a minőségre és tényleg a szerzői filmesek Mekkája. De miről is szól a Queer?

A könyv főszereplője maga az író volt, vagyis inkább egy kitalált verziója, Lee (Daniel Craig). A középkorú férfi kocsmáról kocsmára éli az életét Mexikóvárosban az 1950-es években. A hidegháború fenyegetése miatt sok a katona a közép-amerikai országban. Főszereplőnk habzsolja az életet, alkohol, drogok és persze fiatal férfiak. Egészen, amíg meg nem látja Eugenet (Drew Starkey), akibe első látásra belehabarodik. Van egy apró zökkenő: nem tudja, hogy a fiatal férfi homoszexuális-e. Innentől, azt hittem, hogy Lee két órán át fogja csapni a szelet Eugene-nek, és egy se veled, se nélküled kapcsolati dráma lesz. Félig tévedtem – mondjuk az hatalmas tévedés volt.

A film második fele egy körutazás Dél-Amerikában, Mexikóból indulunk, miközben Lee csapja a szelet Eugenenek. Guadagnino, mint egy könyvet, fejezetekre bontotta a cselekményt, és a mexikói hódítás/hódítási kísérletek csupán az első fejezetet teszik ki. Ezután Lee és Eugene utazását láthatjuk, csodálatos környezetben, bámulatos, szinte pszichedelikus megvalósításban csipetnyi egzisztencializmussal fűszerezve. Guadagnino stílusa páratlan, könnyed és nézeti magát az amúgy nem túl könnyed téma. Lee szerelmes a fiatalabb társába, ám láthatóan Eugene csak próbálja kihasználni a helyzet előnyeit és szinte sarokba szorítva küzd a kapcsolat ellen, egyúttal valószínűleg saját boldogsága ellen is.

Órákig néztem volna még a két színész játékát. Daniel Craig nagyon elhivatott a szerepe iránt, mindent bevállalt a cél érdekében.

Craiget egyértelműen megfosztották egy aranyszobrocskától 2024-ben, legalábbis egy jelöléstől minimum. Amit ki kell emelni, hogy nem vicc a 18+-os karika. Aki egy picit érzékeny lelkületű, jó ha tudja, itt keveset hagynak a fantáziánkra. Éppen, hogy csak az explicit aktust nem látjuk élőben. Ez a fülledt homoszexuális atmoszféra egyértelműen a Szólíts a nevedenre emlékeztetett. A Queerben is hasónlóan egy idősebb, tapasztaltabb karakter avatja be a fiatalabbat a testi örömökbe, csak most az érettebb szempontjából látjuk a történéseket, és a kapcsolati felállás szinte teljesen fordított.

Guadagnino vizuális stílusa csöpög a vászonról. Rengeteget játszik a kamerával, a beállításokkal és meglepően sok vizuális effekt is van a filmben. Még a hosszú játékidő és a melankolikus hangnem mellett is szinte rohan a film.

Remek tempót diktál, egy pillanatra sem ül le, lefoglalja a nézőt, egy audiovizuális orgia hozzáértő szemmel nézni a Queert, persze figyelembe véve, hogy szerzői drámáról van szó, nem egy látványos akciófilmről.

A zene elképesztő, ami nem is véletlen, a többszörös Oscar-díjas Trent Reznor és Atticus Ross brillírozik, olyan előadók licencelt zenéi mellett, mint a Nirvana, Shidéad O’Connor vagy a New Order.

Elképesztő ezt így leírni, de nem sok minden történik a Queer-ben, mégis eseménydús film.

Magával ragadó alkotás, igazi pszichedelikus utazás egy önmagát kereső középkorú, önpusztító homoszexuális karakter szemén keresztül.

A színészek mindent beleadnak, Guadagninoban nem csalódtam, továbbra is elképesztő író-rendező. Lassú, de bámulatos!


Link másolása
KÖVESS MINKET: