Titan: ez történik most a vaksötét tengerfenékről felhozott roncsokkal
Miután a Titan roncsainak elérhető részeit több napos kutatómunkával a tengerfenékről összegyűjtötték, megkeződik a nyomozás a végzetes baleset okainak feltárására, illetve annak kiderítésére, hogy hogyan lehetett volna megelőzni azt.
Mint egy repülőgépszerencsétlenség
A Brit Királyi Haditengerészetnél korábban tengeralattjáró kapitányként dolgozó Ryan Ramsey a BBC-nek elmondta:
„A merülőhajón nincs fekete doboz, vagyis nem lehet rekonstruálni a történteket, de ezt leszámítva a nyomozás olyan, mint egy repülőgépszerencsétlenség esetén.”
Monitoring rendszer
Az OceanGate weboldalán még mindig szerepel a Titan leírása, eszerint a merülőhajó „valós idejű állapotfigyelő rendszerrel” volt felszerelve, ami a hajótestet monitorozta. Ez akusztikus érzékelők és nyomásmérők segítségével elvileg képes volt elemezni a nyomásváltozást a merülés során, és „precízen értékelte a szerkezet integritását”.
A jelzőrendszer funkciója az, hogy időben figyelmeztessen a hajótest sérülésére. Ha megfelelően működött volna, a Titan vezetője észlelhette volna a veszélyt, és időben visszatérhetett volna a felszínre. Ha a baleset oka a hajótest sérülése volt, a nyomozók tudni akarják majd, hogy a figyelmeztető rendszer miért nem működött.
Túl innovatív egy hagyományos bevizsgáláshoz
Elemezni fogják a roncsok karbonszál-szerkezetét. Minden egyes darabot mikroszkóppal vizsgálnak meg, megfigyelik a karbonszál rostok irányát. Olyan szakadásokat keresnek, amikből kideríthető, hogy a hajótesten pontosan hol indult a repedés.
Ha bebizonyosodik, hogy valóban repedés volt a tragédia oka, akkor a kérdés az, hogy ez a merülés előtti vizsgálat hiánya miatt maradhatott-e észrevétlen, ahogy néhány szakértő már célzott rá.
A legtöbb kereskedelmi merülőhajót egy külső szervvel hitelesíttetni kell, ilyenkor megvizsgálják, hogy bizonyos szabványok teljesülnek-e. A Titant üzemeltető OcaenGate esetében nem ez volt a helyzet. A cég ezt azzal magyarázta, hogy a Titan egy kísérleti hajó, és annyira innovatív, hogy a jelenlegi módszerekkel értelmetlen bevizsgálni.
Elfáradhatott az anyag a térfogatváltozástól
Az OceanGate weboldalán még mindig olvasható, hogy „a Titan a világ egyetlen karbonszálas merülőhajója, amely képes öt embert levinni négyezer méteres mélységbe. A modern hajó, amelyet az OceanGate tervezett és konstruált a NASA, a Boeing és a Washintoni Egyetem szakértőinek közreműködésével, 2018-ban indult első mélytengeri útjára. A modern anyagok innovatív használatának köszönhetően a Titan könnyebb, tágasabb és kényelmesebb, mint más mélytengeri merülőhajók.”
Minden alkalommal, amikor a Titan nagy mélységekbe merült, az óriási víznyomás összetömörítette a hajótestet: magyarul kisebb lett, és a felszínre való visszatéréskor visszanyerte normál méretét. Ettől a rendszeres stressztől az anyag elfáradhatott, meggyengülhetett. Azt egyelőre nem tudni, hogy minden egyes merülés után végeztek-e vizsgálatot, és ha igen, az mennyire átfogó volt. Alkalmaztak-e például ultrahangos vagy röntgenvizsgálatot, mikroszkopikus méretű sérülések után kutatva. A cég vezetője mindenesetre már nem lesz felelősségre vonható, mert ő is egyike volt annak az öt embernek, akik életüket vesztették a tragédia során.
