Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje nyerte a román filmes szakma legrangosabb gáláján a legjobb európai filmnek járó díjat - közölték szerdán a szervezők.
A bukaresti Nemzeti Színházban kedden későn este megtartott gálán a tavalyi év legjobb filmjeit díjazták, ebből az alkalomból az alkotók átvehették a Gopo-díjakat.
A legjobb európai film kategóriában a tavalyi Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-díjjal kitüntetett magyar film Aki Kaurismaki A remény másik oldala, valamint Christopher Nolan Dunkirk, Bruno Dumont Maloute és Kirill Szerebrennyikov Mártírok című filmjével versenyzett.
A legjobb európai film kategóriában sorozatban másodszor diadalmaskodott magyar alkotás Romániában, tavaly Nemes Jeles László Oscar-díjas filmje, A Saul fia nyerte a díjat.
A gálán a legtöbb elismerést, és egyúttal a legrangosabb kitüntetést, a legjobb filmnek járó díjat egy első nagyjátékfilmes rendező, Daniel Sandu kapta az Egy lépéssel a szeráfok mögött (Un pas în urma serafimilor) című filmjéért.
Stefan Iancu színészi alakításáért kapott díjat, a rendező a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés díját is hazavihette, emellett Ali Amir a legjobb férfi mellékszereplő, Vlad Ivanov pedig a legjobb főszereplő díját nyerte el, de kitüntették George Dascalescut, a film operatőrét is.
A második legdíjazottabb film a 6,9 a Richter-skálán (6,9 pe scara Richter) című alkotás volt, amelyet Nae Caranfil rendezett.
A díjat Ion Popescu-Gopóról nevezték el, akinek az Emberke című rövidfilmje 1957-ben megnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmát.
Egy vérbeli kelet-európai krimi rendel - A gonosz színei: Vörös kritika
Nem gondoltam volna, hogy a lengyelek ennyire előttünk járnak. A gonosz színei: Vörös, minden hibája ellenére van olyan élvezetes, mint egy skandináv krimi. Más a hangulata, de egyáltalán nem rossz, amit a képernyőn látunk.
Amit fontos tisztázni a film 18+-os! Már a második jelenet egy erős erotikus jelenet, amiben ugyan sok mindent nem látunk,
de azért szülőkkel, vagy gyerkőccel a kanapén néhányaknak kellemetlen lenne.
Ez egy kemény, kegyetlen kissé pesszimista film, tökéletesen leírja a „keleti-blokkot”. A karakterek hozzáállása, viselkedése, mind-mind klasszikusan a kelet-európai mentalitást tükrözi.
Malgorzata Oliwia Sobczak lengyel író krimi-trilógiájának első kötetét dolgozta fel Adrian Panek és Lukasz M. Maciejewski. Aki már látott krimit, azt nem fogja meglepni a forgatókönyv, de nincs vele baj.
Tele van fordulattal, több red-hering (forgatókönyvi fogás, elterelés a tényleges bűnösről) van benne, mint a tengerekben, de megbocsájtható ez neki, ez a zsáner ilyen.
Fenn tudja tartani az érdeklődést, a karakterek logikusak és az egész történet hihető.
Adrian Panek erős kézzel tartja a gyeplőt, a történet szinte rohan és mégse érezzük, hogy elengedné a néző kezét. A 14. percben elérünk oda, ahova egy klasszikus krimi az 50. percben szokott: az ügyet látszólag megoldották és csak a főhős akar nyomozni a megválaszolatlan kérdések után.
Főszereplőnk, a pofátlanul fiatalnak kinéző rendőrfelügyelő Leopold Bilski (Jakub Gierszal), aki egy kegyetlenül megcsonkított és meggyilkolt lány Monika Bogucka (a gyönyörű Zofia Jastrezbska) ügyében nyomoz.
Alighogy megismerjük a történetben Monikát, már meg is ölik a második jelenetben. Ám később előszeretettel alkalmazzák a párhuzamos történetmesélés eszközét, így jobban megismerhetjük a lány utolsó tragikus napjait. Emiatt még nagyobbat üt a gyilkosság.
A színészek ügyesek, bárcsak a magyar filmgyártás is le tudna rakni egy ennyire szórakoztató popcorn-mozit az asztalra. A már említett színészeken kívül ki kell emeljem Przemyslaw Bluszcz-ot, mint Kazar, a gengszterfőnök.
A színész kisugárzásra, megjelenése és viselkedése is zavarba ejtő, tökéletesen hozza a főgenyót.
Néha kicsit túlripacskodja a szerepet, de annyira jól áll neki, hogy minden pillanata arany volt a képernyőn. A film minden momentumán érezni a kelet-európai ízt, miközben nincs gagyi érzése az embernek. Ez egy korrektül eljátszott, kissé depresszív, kemény, nyomozós krimi. A csavarokat kilométerekről látni, de ez megbocsájtható, mivel szórakoztató.
A megvalósítás elsőrangú, gondolom a Netflix azért hozzátett a lengyelek büdzséjéhez. Zene választás érdekes, kissé elüt a hangulattól, de a menő pop számokra való akciózással nincs gond. Az ügy gyorsan pörög, a játékidő kellemes, vérengzés is van benne, minden olyan „ponjó”. Ennyit tud a film. Ha feldolgozzák Malgorzata Oliwia Sobczak többi „színes” könyvét is, akkor még két rész várható, a fekete és a fehér. Remélem így lesz, mert én nagyon jól szórakoztam a keleti-krimin.
A végső csavar talán már egy kicsit sok, de nem okoz akkora csalódást, hogy ne ajánljam a zsáner szerelmeseinek A gonosz színei: Vörös-t.
A film megtekinthető a Netflix kínálatában magyar hanggal, vagy akár eredeti lengyel verzióban is. Én ezt választottam, magyar felirattal és rájöttem, milyen sok közös kifejezésünk van. Amit nagyon sokszor hallottam, az ugyan mindkét nyelven káromkodás, ezért nem írom le, mert csak egy extra w-t raktak bele ezek a mókás lengyelek.
Annyi minden hátráltatta a legújabb Star Wars-sorozatot, hogy szinte esélye sem volt: Az akolitus – sorozatkritika
Csak, hogy a Trópusi vihar című „klasszikusból” idézzek, amikor a Disney fullba nyomja a kretént, abból semmi jó nem sül ki. Politikailag nem túl korrekt, de nagyon illik az egeres megavállalatra.
Mert mi is a Disney? Nem gyermekkorunk varázslatos rajzfilmjeinek a mesélői, sőt nem is a dolgozóival mindig törődő stúdió.
A Disney egy kőkemény profitorientált megavállalat, akiknek csakis a bevételeik maximalizálása a célja, ne tévesszen meg senkit a nosztalgia és a marketing.
Mindig ezt fogják csinálni, ez az elsődleges direktíva, ha valami más lesz menő, olyan sebességgel fogják elhagyni a woke-vonatot, hogy pislogni se lesz időnk. Ezt nem szabad elfelejteni, amikor megjelenik valami új tartalom a Disney+-on. Miért is emelem ezt ki?
Az akolitus, egy rettenetes magyar címre keresztelt remek próbálkozás… lenne. Értem, hogy az egeres cégnél ragaszkodni kell a fordításhoz, de Az akolátus cím borzasztóan néz ki így leírva. De lépjünk is ezen a bibliai apróságon túl. A rajongók (magamat is beleértve) már a sorozat első lépéseinél felemás szájízzel olvasgattuk a híreket. Első körben VÉGRE eltértek az unalmas Star Wars-toposzoktól, ahol a már unalomig ismert klisékből építették fel a harmadik trilógiát és azóta szinte mindent.
Új korszak, ismeretlen közeg, Az akkumulátorgyár 132 évvel a yavini csata előtt játszódik
– ne kérdezze senki, miért ezt az időmértéket használja a Csillagok háborúja, arra gondoltam, hogy az amerikaiak már bármit kitalálnak a mérésre a megszokott SI-mértékegység helyett. Tehát egy olyan időszakot kapunk, ami messze van az ismert korszakoktól. Kicsit sajnálta mindenki, hogy nem az Old Republic-ot kaptuk, ami több ezer éve volt, de jobb ma egy High Republic, mint holnap egy Skywalker felemelkedése.
Ekkor a Disney lépett egy merészet, felkérték Leslye Headland írót készítőnek/showrunnernek. A hölgy korábbi művei alapvetően nem rosszak, bár kicsit tapasztalatlannak tűnt egy ekkora produkcióhoz. A netflixes Végtelen matrjoska nagyon szórakoztató volt és A (sz)ex az oka mindennek is mókás darab.
A probléma ott kezdődött, hogy a Star Wars mega-rajongó internetes közösségek nagyon toxikus környezetet teremtettek maguknak.
Az, hogy egy nő készíti a legújabb Star Wars-t, már kiverte a biztosítékot náluk és ott kötöttek bele a hölgybe, ahol tudtak. Persze Leslye-t se kell félteni, még azt is nyilatkozta, hogy ez lesz a leghomoszexuálisabb Star Wars-történet. Erre persze ugranak az incelek (guglizza meg mindenki magának, hosszú és fárasztó elmagyarázni, kik ezek…) és elindult egy durva lejáratókampány, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Innen szép győzni és majdnem sikerült is! Ugyanis kijött Az egyházi gyertyahordozó első két része és leteszem az asztalra a kalapom, szórakoztató lett! Bár egy-két vészjósló jelet látok, hol-mivel-hogyan fogják kiakasztani az internethuszárokat, de eddig olyan, mint a nagy sikerű játék a Jedi: Fallen Order.
Egy kalandos, nem túl csavaros, látványos és hangulatos kis akciósorozat szerethető karakterekkel.
Bátran állíthatom, hogy a High Republic éra az utóbbi idők legérdekesebb Star Wars időszaka. Bár még mindig várom az Kinghts of the Old Republic sorozatot Disney… de addig marad nekünk a Bibliai című Csillagos háború-sorozat.
Történetünk szerint megölnek egy Jedit, amire felkapja a fejét a Jedi-tanács, mert épp békeidőszak van, illetve ki lenne képes eltenni láb alól egy Jedi-mestert? A gyilkos egy képzett erőismerő lehetett, aki fénykard nélkül elintézett egy hatalmas harcost. A jelek arra utalnak, hogy Osha (Amandla Stenberg) a tettes, aki padawan volt, de otthagyta a jedi rendet.
El is indul egy kommandó, Sol mester (Lee Jung-jae), Osha régi tanítója vezetésével, hogy elfogják a lányt, viszont amikor elérik ártatlannak tűnik.
Valami nem stimmel… Innentől csavarossá válik a történet, amit nem fogok lelőni itt, de ha valaki látott már egy brazil szappanoperát, az fél perc alatt össze fogja rakni a kirakóst és kitalálja ezt a furfangos forgatókönyvi húzást. Az átívelő rejtély ezen kívül működik, de nem gondolnám, hogy nagy meglepés lesz, ki is Akollégista mestere. Bár nagyon építenek rá. Meglátjuk.
A megvalósítás hibátlan, még egyszer kihangsúlyozom: EDDIG. Az Ashóka is jól indított és nagyot taccsant, meglátjuk itt mi lesz. Egy Andornak örülnék, ami végig zseniális maradt, ha már hülye magyar címeket emlegettünk, lehet húznak egy Mandalórit és a végét elszúrják. Nagyon drukkolok nekik, hogy ne hibázzák el ezt a remek lehetőséget. Az akció működik, mindent tisztán látunk, nem csak fénykard-párbaj van, tényleges harcművészetet látunk a képernyőn.
Mintha a Mátrixot néznénk, bár lehet ez csak a háromperces Carrie-Anne Moss cameo miatt jutott eszembe.
A színészek jók, a Squid Game-ből ismert Lee Jung-jae tiszteletre méltó Sol mesterként, az Éhezők viadala első részéből ismert Amandla Stenberg is ügyes a trükkös szerepében. De sok make-up alatt találkozhatunk még a Rozsomák harcos lányával a 2017-es Loganből, Dafne Keennel is. Jó kis csapat, reméljük megmarad a színvonal.
A hangulat egyébként közelebb áll A baljós árnyakhoz, mint az Old Republic-hoz. De ez nem probléma, ahogy telik az idő egyre többen kimondottan nosztalgikusan tekintenek vissza a George Lucas-féle második trilógiára. Azt kell mondjam pikk-pakk elrepül az első két rész játékideje. Nem is vettem észre és már kellhettem fel a fotelből. Tényleg legutoljára az Andor esetében voltam így Star Wars esetében.
A magyar katolikus lexikonból kölcsönzött cím szörnyű, de a sorozat tényleg a legfrissebbül ható disney-s tartalom, amit az utóbbi időben láthattunk a streamingszolgáltatónál.
Kár, hogy bérmálás utáni keresztségben nem a Tanítvány címet kapta a magyar fordítóktól... talán egyszerűbb lett volna, mint ez a badarság mindenféle gyertyázással. Az akolitus megtekinthető a Disney+-on magyar szinkronnal.
Szólólemez után saját koncert: Gubik Petra önálló koncert-estje debütál a Városmajor színpadán
Egy lélekemelő zenei élmény: Gubik Petra Mi van a zsebemben? című önálló koncert-estje, zenekari felállásban június 23-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
„A zene ott van a mindennapokban, átszövi az ember életét, testét és lelkét egyaránt. Gyógyít, szórakoztat, kikapcsol, terápiaként is funkcionál.” – véli Gubik Petra színművész-énekes, aki bő egy évvel ezelőtt hívta életre a koncert-estként létrejövő szerelemprojektjét.
A Junior Prima és Honthy-díjas színészi pályafutása mellett énekesként is tudatosan a saját útját járja. Két évvel ezelőtt adta ki első szólólemezét Ez van, ez! címmel, amit Szirtes Edina Mókus és Müller Péter Sziámi alkotótársakkal közösen jegyez.
Ez a megjelenés volt az előszobája önálló koncertjének, mellyel kapcsolatban így fogalmaz a művész:
„Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy létrehozzam a saját zenei világomat, hogy a nyilvánosság elé tárjam a korábban pusztán az asztalfióknak írt verseimet, szerzeményeimet. Úgy érzem, megértem arra, hogy a színházi szerepek mögül kilépve, maszkok nélkül, kendőzetlen őszinteséggel mutassam meg alkotói mivoltom, hogy végre vállaljam azt, ki is vagyok én.”
A versenyzongorára hangolt zenei projektben biztos támasza, állandó kísérője, alkotótársa, Tempfli Erik Artisjus-díjas zongorista, zeneszerző.
A koncerten a művésznő saját versei, szerzeményei mellett egyedi feldolgozásban hallhatók olyan dalok, slágerek, melyek szívének kedvesek és meghatározták eddigi életútját, úgymint a Kicsi, gyere velem rózsát szedni vagy a Valaki mondja meg.
A próza és az egyedi harmóniák összefonódása komplex hangzásvilágot és mélyreható hangulatot teremt; a költőiség gördülékenyen simul a zenei szövetbe. Petra elmondása szerint verseinek saját ritmusa, dallamvilága, lelke van, mindez pedig tökéletesen megmutatkozik abban, ahogy a zongoraművész lekíséri azokat.
A városmajori este páratlan és különleges élményt ígér, hiszen Petra és Erik mellé meghívott vendégként csatlakozik Müller Péter Sziámi költő, dalszerző, énekes, előadóművész és olyan elismert muzsikusok, mint Frankie Látó Artisjus-díjas jazzhegedű előadóművész, Fonay Tibor Junior Prima díjas, Fonogram-díjas bőgős, basszusgitáros és Tar Gergely ütőhangszeres előadóművész.
Az egy húron pendülés ez esetben megkérdőjelezhetetlen; kivételes magaslatokba emeli a produkciót. A katartikus élményt a hallgatóság a zsebében viheti tovább…
Steven Knight már lassan megkerülhetetlen, ha amerikai sorozatokról van szó. Az ő keze alól került ki A Cillian Murphy nevével fémjelzett, BBC-s Birmingham bandája, a Jason Momoa-féle See az AppleTV+-on, az HBO-s Engedetlen hősök, a Netflixes A láthatatlan fény, Tom HardyTabuja és még számtalan film.
Ritkán nyúl mellé, mondjuk amikor sikerül neki, akkor kapunk egy Matthew McConaughey-féleVihar előtt-et,
ami inkább vicces volt, mint idegőrlő. De kijelenthetjük, hogy az ő projektjei mellé igazán nagy nevek szoktak állni.
A lepel esetében sem volt ez másként. A minőségi sorozatok koronázatlan királynőjének számító Elisabeth Moss lett a főszereplője, ez már garancia is a minőségre.
Moss nevével leginkább A szolgálólány meséjében találkozhattunk,
de ha megnézzük a filmográfiáját, játszott ő a nyomozós Tündöklő lányokban, a Mad Men – Reklámőrültekben és még sok más nagy sikerű produkcióban. Moss igazi karakterszínész, aki minden szerepébe beleadja a 100%-ot. Sajnos ez A lepel esetében kicsit felemásan sikerült.
A történet szerint a főszereplő, Elisabeth Moss egy név nélküli brit kormányügynök, aki annyira jó a munkájában, hogy több ügynökség „kölcsönveszi”. Ugyanis Moss a beolvadás és az igazság kifacsarásának mestere. Minden ügyéhez új nevet vesz fel: sorozatunk elején Imogen Salternek hívják és
elutazik a török-szíriai határhoz egy francia titkosszolgálati megbízás keretén belül.
A határnál lévő menekültközpontban ugyanis felismertek egy Adilah El Idrissi (Yumna Marwan) nevű hírhedten kegyetlen ISIS (Iszlám Állam)-ügynököt. Imogen (vagy hívják bárhogy is) feladata, hogy a bizalmába férkőzzön és kifacsarjon belőle információkat egy nagyobb terrortámadásról, amit az ISIS szervez.
Természetesen a történet folyamatosan csavarodik tovább, és szépen lassan egy nagyívű összeesküvés kellős közepén találjuk magunkat, de a sorozatban nem ez áll a középpontban. Inkább a két nő intellektusának csatája játszik főszerepet: kérdés, melyikük hogyan szerez információt a másikról.
Ez a párbaj adja Steven Knight forgatókönyvének azt a különlegességet, ami miatt kiemelkedik a többtucat terroristás sorozat közül.
Ugyanakkor ez okozza azt is, hogy ha valaki egy feszült kémthrillert vár, az nagyon unatkozni fog. A lepel egy beszélgetős drámasorozat, amelynek a hátterét egy akciódúsnak szánt thriller adja. Én szeretem a kimért tempót, de A lepel még nekem is lassú volt néha.
Elisabeth Mossra nagyon sok teher nehezedett, és úgy érzem, ezúttal kicsit félreértette a készítő szándékait. Egy eltökélt, talpraesett kémet alakít, akinek az a dolga, hogy kíméletlenül megvezessen bárkit, aki számára egy kicsit is gyanús, hogy rejteget valami fontos információt. Moss nagyon jó színésznő, de itt túljátssza a szerepét. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de sokszor nagyon visszafogottan és mégis eltúlzottan szenved. Nem tudom, hogy utasításra vetette be ezt a színészi eszközt, vagy mert a karaktere egy meghasonlott figura, de egy biztos: engem zavart.
Az ellenlábasát játszó Yumna Marwan viszont remek a hasonlóan kettős szerepben.
Egyszerre elszenvedője az ISIS terrorjának és kiváltója is annak. Hiába kedvelem Elisabeth Mosst, itt Marwan visszafogottabb játéka jobb volt, és hihetőbb is a szerepében. A többi színész is hozza a kötelező magas szintet: a francia hírszerzőt játszó Dali Benssalah nagyon sármos, az amerikai kémfőnököt alakító Josh Charles pedig kellően tenyérbemászó. Találkozhatunk kisebb szerepben még James Purefoy-jal is, aki még mindig szuper karakterszínész. Aki látta a Róma című sorozatot: ő alakította Marcus Antoniust.
A sorozat maga hihető, jól átgondolt, de sajnos unalmas. Az akció itt bizony sokszor egy fejlövéssel kezdődik és nagyjából ott is ér véget. Túl hosszú a hat rész, de a helyszínek legalább változatosak, az operatőri munka jó iparos és a zenékkel sikerült ügyesen játszaniuk a készítőknek.
Néha ugyanis az alkotók a feszültebbnek szánt részeknél teljesen lecsavarják a zenét, hogy aztán a megfelelő pillanatban kerülnjenek elő a hangjegyek. Ez elég erős hangulatgerenrátor.
A lepel megtekinthető magyar felirattal is a Disney+ műsorán.
