KULT
A Rovatból

Sztárbox: Az Istenes-Schobert mérkőzés volt az egyetlen, ahol végül a nagyobb arc nyert

Mindenki ugyanazokat a közhelyeket puffogtatja a bokszmérkőzések kapcsán, de ezzel együtt is úgy tűnik, bejött az RTL-nek a költséges műsor a nézettségi versenyben. Kritika.


Az RTL klub pénzt, paripát nem kímélve indította be október végén a Sztárbokszot. A felkért hírességek nyilván nem ingyen vállalták a fél éves felkészülést, és az edzők sem szerelemből foglalkoznak velük.

Aztán otthagyták az RTL székház kényelmét, kibérelték és berendezték a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontot, ami megint csak nem két fillér. Ráadásul gondoskodnak róla, hogy a meccsek alatt a közönség soraiban ott tolongjon a hazai celebvilág krémje.

(Számomra új elem, hogy a meghívottak között immár youtuberek is feltűntek, mint például Dezső Bence.)

Még az edzők között is akadnak ismert nevek, Sáfrány Emesét például Miló Viki készítette fel, aki szép sporteseményei mellett egykor maga is felkapott vendége volt a kereskedelmi csatorna műsorainak, sőt, férfi magazinban is találkozhattunk vele.

A celebek persze valószínűleg nem kapnak pénzt a részvételért, örülnek, ha kamera közelébe kerülhetnek. Igazán szórakoztató figyelni, hogyan igyekeznek felhívni magukra a közönség soraiban interjú alanyokra vadászó Csobot Adél és Héder Barna figyelmét.

Az első adás után úgy tűnik, bejött a húzás: A Sztárbox jóvoltából az RTL meg tudta verni a TV2-t vasárnap este. Ezt persze a TV2 nem nézheti tétlenül, és bevetette a csodafegyvert: november 05-én Tóth Gabira és új pasijára hárult a feladat, hogy visszacsalogassa a pletykára éhes nézőket a Sztárban sztár leszek elé. Hogy ez mennyire vált be, az majd később derül ki, ha kijönnek a friss nézettségi adatok.

Ahogy a sportcsarnokban is vannak felvezető meccsek, a tévében valójában már a Fókusz végén elkezdődik a Sztárbox. Itt az előző elődöntő történéseit dolgozzák fel interjúkkal, összefoglalókkal. Akadt egy-egy érdekesebb bejátszás, Kokó például véget vetett az elmúlt hét egyik nagy vitájának.

Sokan úgy vélték, Árpa Attila sportszerűtlen volt, amikor a megrogyó Nagy Ervint tovább csépelte. Mindenki Kovács Pistije viszont megerősítette: amíg a bíró nem állítja le a mérkőzést, a bokszolónak mennie kell és ütni. Árpa tehát csak tette a dolgát.

A második elődöntő bizarr pankrátor show-val kezdődött, ami sportbemutatónak röhejes volt, humornak pedig siralmas.

Azt nem tudnám eldönteni, hogy valójában minek szánták. Mint utóbb kiderült, Frohner Fecó előző adásban bemutatott vetődése ihlette a fiúkat.

Hiába, a modern televíziózás igazi kihívása, hogy 2 és félórányi műsoridőt (oké, mínusz reklámok) miként töltsünk ki 20 percnyi tényleges tartalommal. Mert hát maguk a mérkőzések körülbelül ennyi időt vettek igénybe.

A felvezetés szép pillanata volt, amikor megemlékeztek a napokban elhunyt Szegő Andrásról. Szegő számomra újságíró etalon, interjú kötetét mindenkinek csak ajánlani tudom, de egyben lelkes bokszoló is volt.

Nagy elmék, ha találkoznak: előző bokszkritikámat azzal fejeztem be:

„Az biztos, hogy Dobos Evelin sok féltékeny feleségnek okozna örömet, ha jól megverné Emesét.”

Szujó Zoli barátunk a hölgyek mérkőzését felvezetve szinte szóról szóra ugyanezt mondta. Szeretném azt hinni, hogy olvasta a cikkemet, és megtetszett neki, de természetesen nem kizárt, hogy ugyanaz jutott eszébe.

Amúgy is megfigyeltem, hogy mennyire kevés eredeti gondolat születik a boksz kapcsán. A nők mérkőzéseiről beszélve szinte mindenki rúzs- és sminkelkenést emlegetett, illetve cicaharcot. És jelen esetben alig volt olyan szereplője az estnek, aki ne tett volna valami összekacsintós megjegyzést Emese „színészi” múltjára.

Oké, tény, hogy az egykor Aleska Diamond néven futó hölgy esetében egész másképp hangzik az amúgy ártalmatlan „kielemeztük a videóit” mondat, de azt hiszem, itt az ideje, hogy mindannyian továbblépjünk, és elengedjük ezt.

Bár sokan cikizik ezt a műsort is, azért annyi mindenképp a javára szól, hogy míg más műsorok esetében lehet spekulálni, mennyire igaziak, ezekre a bunyókra nem lehet azt mondani, hogy megjátszották.

Ennyire nem lehet jó színész mindenki, és hát azért azok az izmok sem lesznek csak úgy maguktól.

Lecserélték a ringszpíkert, ezúttal a csatorna hangja, Both András „Boci” konferálta fel a mérkőzéseket. Nekem kicsit rontja az összhatást, hogy a ringszpíker mindent kártyáról olvas. Az rendben van, hogy az adatokat nem biflázzák be, de a szellemes(nek szánt) felvezető szöveg sokkal sutább felolvasva.

Az első mérkőzésen nem mertem volna tippelni a végeredményre. Alapjában véve Dobos Evelin és Sáfrány Emese közül az utóbbi tűnik energikusabbnak, vagányabbnak a mindennapok szintjén. Evelinben van valami hűvös, tartózkodó, az ember sosem tudja, mire számítson tőle.

A mérkőzés első pillanatai is ezt tükrözték. Emese megindult, mint egy cséphadaró, ellenfele hátrálni kényszerült. De kiderült, a színésznő nem csak testben, fejben is alaposan felkészült az eseményre, mert hamarosan megálljt parancsolt Emesének és ellentámadásba lendült. Míg az első menet döntetlen közelinek tűnt, a folytatásban Evelin átvette az irányítást, és végül egyértelmű pontozással nyert.

Következett Brasch Bence és KKevin összecsapása. A színész már hét éve bokszol, még a fenegyerek Árpa Attila is úgy nyilatkozott, hogy Bence az egyetlen, akivel nem szívesen kerülne össze a ringben – márpedig erre minden esélye megvan.

A rapper KKevin olyan nagy arccal adta elő magát, hogy félő volt, be sem tud mászni a ringbe a két kötél között. Meg is üzente Bencének, hogy fél menetnél ne számítson többre. Mint oly sokszor, sejteni lehetett, hogy óriási bukta lesz ebből.

Ennek a meccsnek a visszatérő fordulata a „nem a pénz számít” mondat lett. Már-már kínosan sokszor emlegették. Minden esetre a népmesei elem bejött, Bence a harmadik menetben kétszer is padlóra küldte kőgazdag ellenfelét. A második után a mérkőzésvezető leállította a találkozót.

Az est főmérkőzését zene előzte meg. Mihályfi Luca és Ekhoe lépett színpadra, és ez volt az a pillanat, amikor a döbbenettől csak pislogni tudtam. Mihályfi Luca egy csodás hangú, tehetséges énekesnő, aki az X-Faktorban nagyszerűbbél nagyszerűbb dalokat énekelt. Ehhez képest kaptunk egy hallgathatatlanra autotune-olt produkciót. Feltételezem, erre azért volt szükség, hogy ne legyen kínos Ekhoe szereplése. De tényleg ez az irány?

Az egy dolog, hogy a popszakma tele van pozícióba került senkiháziakkal, de már ott tartunk, hogy egy jó énekesnek is a szintjükre kell silányulnia, ha érvényesülni akar?

Luca, ne hagyd magad! Te sokkal többre vagy hivatott ennél.

Bevallom, sokat gondolkoztam, írjak-e valamit Csobot Adél öltözékéről, de aztán láttam a férjét bunyózni, és úgy döntöttem, nem fogok.

Istenes Bence egyébként nemcsak remekül bokszol, de ismét bebizonyította, hogy zseniális kommunikációs szakember. Először is, itt az üzengetés. Az elmúlt hetekben Istenes egy alkalmat sem hagyott ki, hogy beleszálljon ifjabb Schorbert Norbiba. Ennek eredményeként egyfolytában beszéltek róluk, és a műsorvezető elérte, hogy ez legyen az este legjobban várt meccse, a főmérkőzés.

Míg a kisfilmjében még azt láthattuk, hogy Bence és edzője, Tóth Tamás „Barbár” Norbi testiépségéért imádkozik az edzőteremben, a mérkőzés előtti villáminterjúban a versenyző érezhetően visszább vett az arcából. Arról beszélt, hogy a szurkálás a sportág velejárója, szerinte ennyi belefér, és elismerően beszélt ellenfeléről. (Megalapozva, hogy ha – mint várható volt – nyer, ne alázza meg ellenfelét, amivel könnyen elveszthette volna a rajongók szimpátiáját.)

Nyilván Bence öltözéke sem volt véletlen.

Biztos lehetett benne, hogy a sárga rojtokkal díszített párducfoltos nadrággal feltűnést kelt, ez is beszédtéma lesz.

Mindezek mellett persze kiválóan is bokszolt. Magabiztos volt, tudta, hogy mit csinál, néha még azt is megengedte magának, hogy kicsit produkálja magát a közönségnek. Ilyen egy igazi profi: végig tudta, mit csinál a ringen kívül és belül. Ami persze nem jelenti azt, hogy Norbi ne lephette volna meg. A 18 éves fiú egyáltalán nem volt veszélytelen ellenfél, az is sokat elmond a képességeiről, hogy ez volt eddig az egyetlen mérkőzés a fiúknál, amely pontozással dőlt el – természetesen Bence javára. Ez volt az est egyetlen mérkőzése, ahol a nagyobb arc nyert - nyilván azért, mert ebben a magabiztosság mögött volt tartalom is.

Ugyancsak Norbi volt az egyetlen az est vesztesei közül, aki nem lépett le a ringből, mielőtt mikrofonvégre kaphatták volna. Sőt, bejelentette, hogy nem hagy fel a boksszal, versenyszerűen fogja űzni, és komoly eredményeket fog elérni. Úgy legyen.

Ennek a meccsnek a visszatérő közhelye a „fiúból férfi lett” fordulat volt. Akinek van felnőttkorú gyereke, az azért szerintem tudja, hogy nem akkor lesz valaki felnőtt, ha végigverekszik négy menetet egy ringben, de majd Norbi is megtanulja.

A jövő héten Pintér Tibor és Dobrády Ákos, Járai Kíra és Nyári Dia valamint Szegedi „Fecsó” és Curtis mérkőzik meg. Az utóbbi mérkőzés olyan, amire azt szokás mondani: én már csak egy kávét kérek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk