Szívügyük volt a Zárójelentés – találkozás Szabó István új filmjének alkotóival
Ezt hangsúlyozták azok az alkotók, akikkel a Magyar Mozgókép Szemle díszbemutatójának másnapján beszélgettünk a Puskin Kávéházban.
Sándor Pál és Szabó István 60 éve ismerik egymást, pályájuk párhuzamosan folyt, de csak most dolgoztak először együtt.
„Ültünk egy cukrászdában, és Pista felesége egyszer csak megszólalt: mondd el a Palinak, hogy milyen filmre készülsz – idézi fel a kiinduló pontot a rendező-producer – Ő elmesélt egy történetet, mire én hozzátettem néhány dolgot. Ez volt az a hógolyó, ami elindította lavinát. Először csak forgatókönyíró-konzultánsként kért fel, majd egyszer csak rám telefonált: szeretné, ha én lennénk a film producere. Nagyon boldog voltam, mert Pista nagyon sok művét szerettem, és büszke is voltam rá, az Oscar-díj miatt. És nem is csalódtam.
A forgatókönyvet Szekér András kezdte el írni, de miután ő 2016-ban sajnos meghalt, végül az a döntés született, hogy film rendezője, Szabó István írja meg, hiszen ez az ő története.
„Ötoldalanként felolvasta nekem, mondtam neki dolgokat, amikbe biztos voltam, de ő nem fogadta el, máskor mondtam olyant, amiben nem voltam biztos, és azt elfogadta. Így váltam e dialógus révén a társává, aztán pedig tettem a dolgomat, mint producer.”
A Zárójelentés cím nem csupán arra utal, hogy egy orvos áll a történet középpontjában.
„Én ebből a „jelentés” kifejezést tartom alapvetőnek. Egy ember, egy nagy formátumú kollégám, aki itt él, jelent erről a 30 évről, amit átéltünk, arról, amit látott, gondolt, érzett, hogy azokkal az emberekkel, akik ebben a filmben léteznek, mit tett az elmúlt néhány évtized, ami a szabadságról, a demokráciáról, rólunk, emberekről szólt. „
A szív többszörösen visszatérő motívum, nemcsak azért, mert a főhős kardiológus. „Pista egyfelől realista filmrendezőnek látszik, ugyanakkor alkotásai tele vannak többrétegű tartalmakkal.”
Sándor Pál szerint nincsen abban semmi meglepő, hogy a főszereplő Klaus Maria Brandauer mellett számos olyan színész játszik a filmben, akik szinte hozzátartoznak Szabó István életművéhez Bálint Andrástól az élete utolsó szerepét játszó Andorai Péterig. „Ha valaki régóta csinál filmet, egy idő után megtalálja saját magát, és azokat, akiken keresztül meg tud szólalni. Pista nagyon hűséges típus, neki ez adja meg a biztonságot.”
Elhangzik a filmben egy kulcsmondat: „Minden szörnyűség természetessé válik, ha eltűrjük.” „Négy vidéki városban voltunk premier előtti vetítéseken. Az egyik vetítés utáni beszélgetés során felállt egy ember, aki elmondta, hogy ez az ő sorsa, ezt élte meg, amit a filmen látott, de ő soha nem merne olyant mondani a főnökének, mint ami Brandauer utolsó monológjában elhangzik. Majd négyszáz ember jelenlétében kijelentette: Én egy gyáva ember vagyok. Megdöbbentem, hogy milyen mélyen képes ez a film saját magukra ráébreszteni az embereket.”
Sándor Pál elismeri, hogy a Zárójelentés „nem mai nyelven beszél”, nem ölnek meg senkit, nincsenek látványos akciók, de abban bízik, hogy ezt a filmet a nézők befogadják és szeretni fogják. Jó hír, hogy már több iskola bevette tantervébe, és a vetítés után a tanárok egy kérdéssor alapján beszélgetnek a filmről a gyerekekkel. Ez már csak azért is nagyon jó dolog, mondja a producer, mert nem nagyon beszélünk a máról, amiben élünk.
Eperjes Károly az 1985-ben készült Redl ezredesben dolgozott először együtt Szabó Istvánnal. „Mindig nagy öröm vele dolgozni, szinte nem is mondanám munkának, mert felemelő vele együtt lenni, mert ő alkotótársként kezeli az embert – mondja a Kossuth-díjas színművész – Mindig felkészült, jó ízlése van, biztonságot ad.”
A Zárójelentésben Eperjes a falu plébánosát, a főhős barátját, egykori iskolatársát játssza. Milyen ember ez a Kristóf atya?
„Egy hivatását teljesítő pap, aki igyekszik segíteni a rászorultakon, ha kell, a falu rendjét, rendetlenségét is szóvá teszi. Barátjával is határozottan, de szeretettel bánik és közösséget vállal olyan emberekkel, akik méltók erre. A bemutató után odajött hozzám egy közismert ember és azt mondta: ez a film olyan, mint egy jó prédikáció az érték és az érdek harcáról. Egy igazán erős, fontos film az értékek mellett áll, és ez az.”
