KULT
A Rovatból

Szabó Erika: "Az embernek teljesen újra kell építenie magát"

Szabó Erikát a Barátok közt Tildájaként ismerte meg az ország. Azután elvégezte a Színművészeti Egyetemet, leszerződött a Thália Színházhoz, filmeket forgat, idén nyáron pedig tévés műsorvezetőként is bemutatkozott.

Link másolása

- A szappanoperákat alapvetően nagyon sok előítélet övezi, a szappanoperában csinos fiatal lányokat játszó színésznőket pedig még annál is több. Önnek meg kellett küzdenie ezzel, miután otthagyta a sorozatot?

- Szerintem ezek az Ön előítéletei ebben a pillanatban. Persze el tudom képzelni, hogy valakinek van valamiféle prekoncepciója, ha olyan színésszel találkozik, aki játszott egy szappanoperában, de hosszú távon nem hiszem, hogy ez lenne a mérvadó. Nem kell sokat foglalkozni ezzel.

Volt, hogy én is szorongtam emiatt, hogy ez esetleg döntő lehet bizonyos helyzetekben, de nem nagyon éreztem, hogy lett volna olyan munka vagy lehetőség, amitől emiatt elestem volna.

Ha egy filmben vagy akár színházban egy szerepre válogatnak, akkor ott nyilván valamilyen karaktert keresnek. A színművészetire is elsőre felvettek, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy én játszottam-e egy szappanoperában, vagy sem. Mindenki úgy tekintett erre, hogy nyilván megvannak a maga értékei, amit az embernek helyén kell kezelnie, de előre kell néznie, hogy mi van ezen túl.

- Ezzel együtt sok példát lehet látni arra, hogyha valaki egy tévésorozatban válik sztárrá, és aztán kilép belőle, akkor eltűnik a nézők szeme elől. A Barátok köztben is voltak ilyenek, például Konta Barbara vagy Juga Veronika, akik - amennyire tudni lehet - nincsenek már a pályán.

- Lehet, hogy ők nem is erre a pályára készültek. Az, hogy valaki kamaszként bekerül egy filmbe, vagy egy sorozatba, egyáltalán nem jelenti azt, hogy felnőttként is színész szeretne lenni. Nyilván én csak arról tudok beszélni, milyen az, amikor valaki kamaszként bekerül egy sorozatba. Felnőtt színészként ez nagyon más helyzet. Nagyon sokféle út van, de például akiket említett, ők nagyon jól megállják a helyüket az élet más területén, és nagyon boldogok.

A sorozatban soha senki nem mondta ránk a kollégáink közül, hogy mi színészek vagyunk. Úgy éltük meg, hogy színészként dolgozunk egy produkcióban. Színésznek lenni, az egészen mást jelent.

Természetesen most a kamaszokról beszélek, nem a hivatásos színész kollégákról. Mi úgy tekintettünk erre, hogy ez az életünknek egy olyan területe, ahol nagyon sok mindent meg tudunk tanulni. Nem csak színészi dolgokat, hanem olyasmiket, amelyeket az élet számos területén tudunk kamatoztatni.

Fotók: Thália Színház / Csatáry-Nagy Krisztina

- Miután befutott Tildaként és láthattuk az Üvegtigris 3-ban, meglepő fordulattal ahelyett, hogy learatta volna a babérokat, beiratkozott a Színművészeti Egyetemre.

- A Színművészeti Egyetem bizonyos értelemben előbb jött számomra, mint az Üvegtigris. Amikor már a sokadik casting körre hívtak vissza az Üvegtigrisre, én épp a harmadik rosta előtt álltam. Akkor jeleztem is Rudolf Péternek illetve az alkotóknak, hogy felvételiztem a színművészetire, és ha felvesznek, akkor lehet, hogy nem tudom a filmet vállalni, ha esetleg engem választanak. De szerencsére úgy alakult, hogy bár felvettek, csak szeptembertől lettem hivatalosan egyetemista, így az egyetem szabályai szerint még leforgathattam a filmet. Az egyetem mellett ugyanis nem vállalhatunk más felkéréseket. Ami egyébként szerintem nagyon helyes. Ez ellen most sem tiltakoznék, mert a Színművészeti Egyetem egy olyan munkafolyamat, ahol az embernek teljesen újra kell építenie magát, és újra kell gondolnia mindent, amit addig a színházról tudott.

Egy orvos sem műt embereket egy év tanulás után, még akkor sem, ha esetleg elméletben már tudja, hogy kéne.

Ha úgy jött volna ki a lépés, hogy az iskola miatt nem tudom bevállalni az Üvegtigrist, akkor gondolkodás nélkül lemondtam volna a filmről, mert nagyon azt éreztem, hogy én még tanulni szeretnék. Szerintem nagyon bölcs dolog, hogy úgy engednek ki minket a pályára, hogy megkapjuk azt a szakmai tudást, amivel azután boldogulhatunk. Azt látom, ahogy követem az osztálytársaim pályáját, hogy mindenki megállja a helyét azokban a filmekben, színházi szerepekben, ahol dolgozik, és nagyon büszke is vagyok rájuk. Szerintem nagyon klassz és sikeres osztály vagyunk.

- A Thália Színház profilja az igényes vígjátékok. Nem szűkíti le túlságosan ez a színészi mozgásteret? Kap elég, és eléggé változatos feladatot?

- Szerintem igen, ráadásul mondhatom, hogy színészként én a pályám elején vagyok. Kis társulat vagyunk, ezért mindenkinek jut feladat. Egyébként vígjátékot jól játszani egyáltalán nem könnyű, és az ember ugyanúgy a saját igazságát keresi. Szakmailag a munka, a próbafolyamat ugyanolyan, és rengeteget lehet tanulni belőle. Ráadásul olyan kollégákkal dolgozom együtt, mint Molnár Piroska, Schell Judit, Csányi Sándor, Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Vida Péter - sorolhatnám. Olyan színészek, akiktől sok mindent lehet tanulni. Arról nem is szólva, hogy a vígjáték is nagyon tág fogalom. Játszunk klasszikus vígjátékokat, de játszottuk például a Kean, a színészt, vagy játszunk McDonagh-ot, ami abszolút kortárs fekete komédia. Ezen kívül bemutattuk a Grönholm-módszert, ami nem is kimondottan vígjáték.

Tehát azt érzem a Tháliában, hogy igényes szórakoztatás címszó alatt művészileg olyan szintet próbál elérni, amiben jó dolgozni és jó élni.

Egyébként a következő évadban új játszóhellyel bővül a színház, a Thália Télikerttel, ahol kicsit nekünk is lesz lehetőségünk másfajta műfajokat is meghonosítani, akár más közönséget elérve, vagy a Thália közönségét másfajta előadásokkal kiszolgálva. Tehát a jövő évad nagyon izgalmasnak, kihívásokkal telinek ígérkezik.

- 2010 után a közelmúltban visszatért a filmvászonra. 2017-ben Nagypál Orsi „Nyitva” című filmjében volt egy rövid jelenése, idén pedig Vámos Zoltán nagyjátékfilmjében, a Parázs a szívnek című egész estés moziban kapott főszerepet.

- Hála istennek, most úgy alakul az élet, hogy forgatni is van lehetőségem és színházban is sok dolgom van. Ez így a legjobb, mert ha az ember csak színházban dolgozik, akkor mindig várja, hogy de jó lenne, ha jönne egy film, ha csak forgat, akkor nagyon tud hiányozni a színház. Ez most nálam egyensúlyban van. A Parázs a szívnek című filmet év elején mutattuk be, ami nagyon inspiráló, izgalmas munka volt, remek partnerekkel. Maga a szerep is elég összetett volt. Orsi filmjében pedig a nyitójelenetben, lényegében egy cameoszerep volt az enyém, de az az egy nap is nagyon klassz volt, mert lehetett érezni, hogy Orsi nagyon a kezében tartja a filmet, és nagyon tudja, mit szeretne.

- A nyáron a Balatoni nyár egyik műsorvezetőjeként is bemutatkozott tháliás kollégája, Vida Péter oldalán. Erre hogy készült?

- A stábbal és a gyártással volt előtte próbánk, tulajdonképpen lemodelleztünk egy élő adást. Nyilván ők szakmailag mindent biztosítanak ahhoz, hogy lássam, mik azok a pontok, amikre oda kell figyelnem. De biztonságban éreztem magamat, mert Péterrel több éve együtt dolgozunk színészként, és már rendezett is engem. Tudtam, ha bármilyen problémám adódna, Péterre számíthatok.

- Túl van az első héten a műsorban, milyen élményekkel gazdagodott?

- Nagyon jól éreztem magam. Gyorsan elröpül az a két óra. Nagyon izgalmas vendégekkel találkoztam, nagyon felkészült stáb dolgozik azért, hogy minden adás jól sikerüljön. Vida Péter pedig rengeteget segít. Minden pillanatban azt érzem, hogy ott van mellettem és fogja a kezem, fizikailag és átvitt értelemben is.

Egyébként tíz éve vezetek rádióműsorban beszélgetéseket, és véleményem szerint ebben a műfajban a legfontosabb az, hogy a vendég érezze a kíváncsiságunkat, érezze, hogy valóban érdekel az a téma, amivel ő érkezett.

- Azért a tévés műsorvezetés sem teljesen új az életében, hiszen szülővárosában, Dabason szokott a helyi tévében műsort vezetni.

- Így van. Elsősorban olyan emberekkel beszélgetünk, akik a város vagy a térség életében jelentősek. Nem is annyira munka ez számomra, nevezzük inkább missziónak.

Fontos, hogy ott ahol élünk, vagy ahonnan jövünk, valamit vissza tudjunk adni, megmaradjon ez a fajta kapcsolat.

Bár több mint tíz éve nem élek Dabason, a kötődés megmaradt. Igyekszem mindig időt szakítani rá, hogy jelen legyek a város életében. Ez nem a szobrom építéséről szól, hanem arról, hogy számomra fontos ez a közeg, és hogy tudjam, honnan jöttem, kik ezek az emberek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: