„Sokszor a szülőket is meglepi az, ami a gyerekükben rejlik“ – Takács Zoltán „Jappán” a GyeRecről
- Igen, épp mondani akartam, hogy nyilván nem Gibsonokat használtok...
Jappán - Gibson pont nincs, de vannak komolyabb darabok... Azokat féltjük is, de eddig szerencsére megúszták. De visszatérve arra, hogy mi is a GyeRec tulajdonképpen...
Kicsit máshonnan közelíteném meg. Az én munkám az, hogy zenekarok, zenészek, akár apukák, anyukák, megkeresnek és azt mondják, hogy van egy dal, amit mondjuk felénekeltek egy szál gitárral.
Az én dolgom ezt könnyű zenei értelemben fogyasztható termékké alakítani.
Tehát klasszikus értelemben vett zenei producerként dolgozom.
A gyerekekkel is annyi történik, hogy miután megnézik a hangszereket, a stúdiót, rögzítjük a hangjukat. Ez lehet dal, mondóka, karácsonyi ének, amit kitalál magának. Én pedig ez alá elkészítek egy normál zenei alapot. Elkészül egy popzenei értelemben teljesen korhű, fogyasztható alkotás. Van fotózás, sőt, ha van rá igény, videoklip is készül.
- Egy ilyen élmény mennyire hasznos a gyerekeknek?
Jappán - Sokszor a szülőket is meglepi az, hogy a gyerekükben mi rejlik. Volt egy kisfiú, igazi csibész.
Erika - Az a típus, aki elől elteszed a poharakat, ha belép a szobába, mert úgyis el fog törni.
Jappán - Leültettük a dobhoz, gondoltuk milyen jó lesz, püfölheti. De közölte, hogy ő zongorázni szeretne inkább. Közben a mi kisfiunk, aki egy széplélek, ő azonnal beleszeretett a dobba.
Tehát olyan rejtett képességeire, vonásaira jöhetünk rá a saját gyerekeinknek, amikről addig fogalmunk sem volt.
- Végeztek bármiféle előszűrést? Mert nyilván nem minden gyerek tud énekelni. Vagy az autotune korszakában ez már nem probléma?
Erika - Jappi megoldja.
Jappán - Nem muszáj énekelniük. Egy mondóka is megteszi.
Erika - És az bájos is a gyerekeknél, ha nem olyan tökéletes.
Jappán - Az meg a másik, hogy nem is cél. Nyilván meg tudom oldani, hogy senki nem mondja meg, hogy nem úgy énekelt, de nekünk sokkal fontosabb, hogy a gyerek hangja legyen megörökítve abban az állapotban, ahol éppen akkor ő tart. Ha valami nagyon fals, akkor azon finoman segítünk, de nem ez a jellemző.
- Tehát nem tanácsoltok el senkit.
Jappán - Eddig még nem volt rá példa. Soha nem fordult még elő, hogy bárkit elküldtünk volna.
Erika - Egyszer volt olyan, hogy azt mondtuk a kisfiúnak, jöjjön el még egyszer. Kapott egy esőnapot.
- Mi van, ha besétál a stúdiódba egy őstehetség? Akkor őt azért felkarolnád?
Jappán - Jogos a kérdés, már mi is beszélgettünk erről. Az az igazság, hogy ebben a korban még nagyon ritka, hogy annyira kijön valakinek a zenei zsenialitása. Akiket a YouTube-on látsz, hogy ötéves gyerek ledobolja a csillagokat az égről, olyanokból országonként van, mondjuk húszévente egy.
- Inkább éneklésre gondoltam, mert aki olyan szinten tud kiskorában hangszeren játszani, az valószínűleg jár tanárhoz, és már tudnak róla.
Jappán - Persze, biztos vagyok abban, hogy ha olyan hangot találnék, akkor segítenék neki. Kortól teljesen függetlenül. Például rettentő nagy énekesnő-válságban vagyok tizenöt éve.
- Mik amúgy a korhatárok a GyeRecben?
Erika - Négy évestől tizenkét-tizenhárom évesig. Négy éves az, aki már eléggé önálló ehhez. Erre akkor jöttünk rá, amikor egy hároméves kisgyerek nyála belecsorgott a szintetizátor billentyűi közé, és komoly javításra volt szükség
Jappán - 12-13 éves kor felett pedig akár már annyira érett lehet valaki, hogy az már nem a GyeRec kategóriájába esik, sem művészileg, sem pedig árban.
- Árkategória. Mondjatok valami viszonyítási alapot, mert tapasztalatból tudom, hogy egy dal meghangszerelése nem két fillér.
Jappán - Fogalmazzunk úgy, hogy nagyjából egy negyed esküvői videó áráért lehet kapni egy olyan videoklipet, ami alatt a gyerek saját dala szól.
- Mi a helyzet a felhasználási jogokkal? Amit megkapnak a szülők, azzal azt csinálnak, amit akarnak?
Jappán - Ezt úgy oldottuk meg, hogy a mi YouTube csatornákra töltjük fel a dalokat, és onnan oszthatják tovább. Természetesen ha egy szülő le akarja jelenteni/védetni a gyermeke dalát, semmi akadálya de – a dolog természetéből fakadóan – ez mindig egyéni megegyezés tárgya kell hogy legyen.
- Beszéljünk kicsit a szülőkről. Az X-Faktorban 14 év az alsó korhatár, de azért ott is látszik, hogy sokszor a szülők jobban akarják, mint a gyerek. Hogy lehet ezt kezelni?
Jappán - Minden szülő borzasztóan elfogult a saját gyerekével. Ez alól nincs kivétel, legfeljebb van, aki tudja magáról és van, aki nem. Én például tudom, hogy nem tudom.
Erika - Azt láttuk eddig, hogy
minden szülőt megérint az, amikor a gyerek kezében mikrofont lát. Ott borul minden nevelési elv.
Jappán - Ugyanakkor tény, hogy vannak olyan szülők, akik úgy keresnek meg, hogy az én gyerekem zseni, celeb lesz, és az ilyen gyerekekkel van aztán általában a legtöbb munkám, hiszen ők tényleg nem feltétlenül vannak erről annyira meggyőződve...
Nekünk ezzel az egésszel egyetlen célunk van: hogy a gyerek jól érezze magát. Az, hogy még egy dalt is kap, az tulajdonképpen már csak egy plusz ajándék.
- Olyan szülő van, aki 15 évesen játszott a gimizenekarban, és ezért azt hiszi, ért hozzá?
Jappán - Van, de ehhez nem kell szülőnek lenni, nagyon sok ilyen ügyfelem van. Mondjuk, aki egy év alatt összespórolt a fizetéséből valami nagyon drága gitárt, és úgy gondolja, hogy már tud gitározni. De ezt tudnom kell kezelni. Az én szakmám körülbelül 70% pszichológia, 20% informatika és 10% zenei tehetség.
Erika - Volt apuka, aki ott nálunk eldöntötte, hogy a pincéjét berendezi próbateremnek.
Jappán - Az a fajta túlbuzgóság tényleg létezik, hogy az emberek szeretnék, ha a gyerekük sztár lenne, vagy legalábbis valami különös dologban lenne tehetséges. A mi dolgunk nem az, hogy ezt eldöntsük, vagy hogy megcáfoljuk.
A mi szempontunkból édes mindegy, hogy valaki azért szeretne egy dalt a gyerekének, mert anno ő akart zenész vagy énekes lenni, vagy mert tényleg úgy ítéli meg, hogy a gyereke tehetséges ebben.
Aki tőlünk eljön, nem feltétlenül azzal a tudattal lép ki az utcára, hogy ú, megvan a gyerekem életcélja, és holnaptól csak zenét tanulunk a szabadidőnkben, hanem egy jól és értékesen eltöltött pár órás szórakoztató program után örömmel tapasztalja, hogy ilyet is csinált, aztán kicsivel később kap egy pendrive-ot, rajta a gyereke hangjára írt zenével és videoklippel. Tök jó emlék, maximum lesz folytatása, de vesztenivaló az elejétől a végéig sehol sincs.
