KULT
A Rovatból

Sokkolóan dühítően zárta be kapuit a nagyszerű Esernyő Akadémia

Lehet, hogy finoman fogalmazok, ha azt írom, hogy csalódást keltő véget ért az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb, legmerészebb, legkreatívabb és egyedibb szuperhőssorozata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. augusztus 21.



Lehet, hogy egy szezonzárónak elég lett volna, amit kaptunk, de a negyedik évaddal ezennel véget ért az egész sorozat, viszont így nagyon rossz szájízzel álltam fel a tévé képernyője elől. Nem amiatt volt csalódás, ami történt benne, hanem a sorozat zárása semmissé tesz négy évadnyi karakterfejlődést és történetet.

Az Esernyő Akadémia azért volt érdekes és különleges, mert nem úgy tekintett hőseire, mint hibátlan félistenekre.

Ők is alapvetően csak emberek, akik próbálnak boldogulni, és úsznak az életnek nevezett folyó sodrásában. Hiába van szupererejük, általában, ha használják azt, maximum egy újabb apokalipszist érnek el.

Márpedig a főszereplők ebben a legjobbak: világvégét okozni, majd szerencsével életben maradni. Nem készakarva teszik ezt. A környezetük és az egész gépezet körülöttük úgy épül fel, hogy szinte minden ellenük dolgozik, és ők mégis valahogy megoldják, csak épp másként, mint egy átlagos hős. Az Esernyő Akadémiában azért akad pár ártatlan karakter, akiket sajnos fel kell áldozni a nagyobb jóért.

De kérdezhetné akkor az átlagnéző, hogy miért is drukkolunk egy ilyen szedett-vedett bandának, akik több kárt csinálnak, mint hasznot?

Azért, mert tudjuk, hogy ők is emberek, és csak segíteni akarnak. Megoldani egy problémát, amit valószínűleg akaratuk ellenére okoztak, illetve mert nagyon szórakoztatóak, és jól átgondolt karakterek, akiket szinte öröm nézni, ahogy bénáznak. Hatalmas erővel bírnak, és amikor együtt dolgoznak, akár a Bosszúállókat is eltennék láb alól. Azt ne feledjük, azért itt tocsog a vér, a Netflix adott annyit a készítők kezébe, hogy 18+-os sorozatot tehessenek le az asztalra.

Az első három évad sokkal átgondoltabbnak tűnt, mint a lezáró szezon. Hiába éreztük már a harmadik szezon esetében is az enyhe izzadságszagot, ez semmi nem volt a negyedikhez képest. Az effektek olykor egész minőségiek, máskor gyengébb a CGI, de az akciójelenetek működnek – már az a kevés, amit láthatunk.

A menőnek szánt jelenetek és zenék még mindig jelen vannak, de mintha csak ezek mögé bújna a sorozat, hogy az alkotók olcsón megússzanak minél több érzékeny kérdést.

A forgatókönyv nem csavaros, nincs nagy csattanó, az egész sorozat megoldása pedig annyira csalódást keltő, hogy az már zavarba ejtő.

Pedig lett volna alapanyag, de nem meglepő, hogy a Netflix nem akarta a Trónok harca útját követni. Ugyanis Az Esernyő Akadémia képregényfolyam, még csak a közepénél jár, a képregényírók szerint akár kilenc kötetes is lehet, viszont még csak most jött ki a negyedik. Tehát a sorozat alkotói beérték az alapanyagot, a Netflix meg nem akarta jegelni a sorozatot, amíg mindenki teljesen el nem felejti.

Steve Blackman és Jeremy Slater készítők pedig úgy döntöttek, hogy a negyedik kötet egyik apokalipszisét behozzák a széria zárókonfliktusának.

Ami nem is lenne gond, de a koncepció átgondolatlan. Kapott a stáb két remek karakterszínészt, Nick Offermant és a feleségét alakító (a való életben is a házastársa) Megan Mullallyt. Offermant bármiben elnézem, Mullallyvel pedig egy kellően zavarba ejtő párost alakítanak két, őrült összeesküvéselmélet-hívő kultuszvezérként. De velük sem kezdenek igazán semmit a kreátorok, az emberek feletti hatalmukat pedig szinte röhejesen eltúlozzák. Illetve érkezett a szereplőgárdába még egy remek David Cross is, akinek a szerepe szintén teljesen felejthető.

De mi a helyzet a régi motorosokkal? Néhány karaktert szinte teljesen kiheréltek, akik szerették Luthert (Tom Hopper), azok nagyot fognak csalódni, szegény óriást teljesen hülyére vették az alkotók. Diego (David Castaneda) karaktere szintén félrement, nem ilyennek ismertük meg eddig. Ők ketten lealacsonyodtak a comic relief Klaus (Robert Sheehan) szintjére: olykor csak azért vannak ott, mert viccesek. Klaus volt eddig a kötelező vicc a családban, ez nem változott, de legalább ő kapott egy érdekesebb B-szálat, viszont párja, az ebben a szálban szintén eléggé mellékesre redukált Allison (Emmy Raver-Lampman) semmit nem tesz hozzá, hogy történetük maradandó legyen.

Ritu Arya hozza a kötelezőt Lilaként, és ügyes párja az eddig is mindig közönségkedvenc Ötösnek (Aidan Gallagher).

Az igazi hangsúly azonban Benen, (Justin H. Min), Viktoron (Elliot Page) és az egész család apján, Reginaldon (Colm Feore) van, de ez a szál is teljesen érdektelen és buta. A Ben-probléma szánalmasan egyszerű megoldást követelt volna, amit a karakterek nem mertek bevállalni, amikor meg már eljutottunk volna odáig, késő volt.

Ebben az évadban senki nem kapott kielégítő lezárást, inkább csak mindenkivel egy kicsit kiszúrtak az alkotók. Az előző évados csavarokat egy kiszámítható és röhejes finálé váltotta le. A végső megoldás mintha teljesen kitörölte volna a négy évad eseményeit, mintha "mise" történt volna, ez pedig feldühítette egy picit az embereket. Hatalmas a felháborodás a neten, szinte internetes gyűlöletcunami indult a sorozat negyedik szezonja ellen. A kritikusok sem kedvelték, én sem voltam elájulva tőle, de amit a nézőktől kapnak az alkotók, azt nem fogják megköszönni.

Ilyen rossz értékeléseket, ilyen kiemelkedő előző évadok mellett tényleg csak a Trónok harcánál láttam.

Az előző két évad 91%-a után a Rotten Tomatoes oldalon jelenleg a kumulált értékelés 56%, közepes kritikai és gyenge nézői eredmények után. Ez valószínű a korai befejezés és az átlagon aluli forgatókönyv hibája. Ne értsen félre senki, én sem voltam oda ezért az évadért, de azért ennyire nem rossz a sorozat.

A bájai még mindig megvannak, attól függetlenül, hogy mit kapunk a végén.

Akik eddig követték a sorozatot, azok úgyis be fogják fejezni, akik pedig most kezdenék el, nem gond, ha megállnak a harmadik után.

Az se rosszabb lezárás, mint amit a negyedikben láthatunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: