Simon Kornél: „Ha kell, hangos is tudok lenni”
Hogy látod, hol helyezkedik el a Megdönteni Hajnal Tímeát az eddigi színészi életművedben?
Egyértelműen a legfontosabb szerepeim között van, főleg ha a mozifilmeket nézzük. Már a forgatás előtt nagyon pozitívak voltak a várakozásaim, tetszett a forgatókönyv és úgy éreztem, ez tényleg nagy dobás lesz. Utólag is így gondolom, bízom benne, hogy a közönség visszajelzései sem fognak megcáfolni.
Ki számít a film fő célközönségének?
Szerintem 16 év fölött gyakorlatilag bárki. Elsősorban persze a harmincas generáció problémáit feszegeti, így ők azonosulhatnak leginkább vele, de a poénoknak köszönhetően a többi korosztály számára is ugyanannyira élvezhető.
Mennyire látod életszerűnek a sztori alapját? A valóságban is előfordulhatnak ennyire karikírozott figurák egy gimnáziumi osztályon belül?
Abszolút. Ha csak azt vesszük alapul, én milyen osztályba jártam, azért ott is elég fura alakok jöttek össze. A középiskola kiválasztásánál még sokkal inkább a lakóhely közelsége a döntő, nem a jellemünk, így nem gondolom, hogy annyira elrugaszkodott lenne a valóságtól a film koncepciója. Bárkivel megtörténhet, hogy egy ilyen, sarkított személyiségekben bővelkedő közegbe kerül be.
Film-, sorozat-, illetve színházi színészként is kipróbáltad már magad. Melyik áll a legközelebb hozzád?
Nem tudnám sorrendbe állítani őket, mindegyik más miatt kedves a szívemnek. A színházban talán azt a fajta rituálét kedvelem leginkább, hogy beérek este hat órára, iszom egy kávét, majd felmegyek az öltözőmbe és az utcai ruhámmal párhuzamosan szépen lassan levetkőzöm a civil énemet: a jelmezzel együtt az általam megformált karaktert is magamra öltöm. Színpadon állni és részese lenni annak az élő rezonanciának, ami a nézőtér felől áramlik felénk, leírhatatlan érzés. A filmezésben ez nincs meg, viszont minden egyes nekiveselkedés egy-egy jelenetnek külön kis transzállapotot okoz, aminek szintén megvan a szépsége. A sorozat- és a filmszerepek között ebből a szempontból nincs különbség, inkább a kamera és a színpad közé tenném a választóvonalat.
Általában halk szavú, csendes figurákat személyesítesz meg. Mennyire adod magad ilyenkor, hasonlóan viselkedsz a privát életben is?
Ezt mindig az adott helyzet hozza magával. Alapvetően békés embernek tartom magam, de ha felbosszantanak, goromba és hangos is tudok lenni. Mindenesetre nem szoktam firtatni, mi alapján osztanak rám egy adott szerepet, ezt teljesen a rendezőkre bízom. Örülök, ha rám gondolnak, attól függetlenül, milyen megfontolásból teszik.
Hogy látod a magyar filmgyártás jövőjét, például a Nemzeti Filmalap eddigi működésének tükrében?
Önmagában már az nagyon pozitív, hogy két év szünet után újra készülnek magyar filmek, ráadásul elég jó minőségűek. Ezt például A nagy füzet rangos fesztiválszereplései, vagy a Coming out kiemelkedő nézettsége is visszaigazolja. Bár az Isteni műszak kicsit lecsúszott erről, de én azt is abszolút színvonalasnak gondolom. Szerintem teljesen jók a Filmalap törekvései, csomó olyan új mechanizmust építettek be a filmkészítésbe, ami eddig nem volt jellemző. Említhetném a tesztvetítéseket, vagy a forgatókönyv-véleményező bizottságot – a lényeg, hogy mire egy ötletből kész film lesz, számos olyan lépcsőfokon megy át, ami hasznos a végeredmény szempontjából.
Mi a helyzet az HBO-n futó Társas játékkal, van kilátásban folytatás az eddig elkészült két évad után?
Erről egyelőre nem tudok biztosat mondani. Ami engem illet, örülnék neki, mert nagyon szeretem csinálni. Hallottam már olyan híreket, hogy lesz folytatás – bízom benne, hogy minél hamarabb eldől a dolog pozitív irányba.
Mi szerepel legelöl a terveid között a közeljövőre nézve?
A győri Nemzeti Színházban rendezek egy musicalt Csoportterápia címen, ennek most szombaton lesz a bemutatója, úgyhogy már szó szerint lázban égek. Emellett iszonyúan kíváncsi vagyok a Hajnal Tímea film fogadtatására: mekkora lesz a nézőszám, mennyire fogják szeretni, és az összes ilyenkor szokásos kérdés… Ez a két dolog tölti ki most leginkább a napjaimat. Kicsit előrébb tekintve pedig próbálok egy darabot a Madách színházban, a címe Tanulmány a nőkről, és egy 60-as évekbeli Keleti Márton film átirata – ez is hasonlóan érdekesnek ígérkezik.
Bemutató: február 13.
Rendező: Herczeg Attila
Főszereplők: Osvárt Andrea, Simon Kornél, Szabó Simon
A vígjáték sztorija szerint mindenki Hajnal Tímeát (Osvárt Andrea), a gyönyörű, szexi, híres és gazdag fotómodellt akarja. A 15 éves érettségi találkozóján belebotlik Daniba (Simon Kornél), a gimis haverjába, akivel néhány ital után a ruhatárban futólag egymásra találnak. Nem nagy ügy. Mindenkivel előfordul az ilyesmi. A baj csak az, hogy az esetet levideózza Bögöcs (Szabó Simon), a tapló, nagyszájú, fukszos + susogó mackós pornóproducer, és a felvétel segítségével megzsarolja Danit. De valami nagyon furcsát kér cserébe a felvételért: hogy megdönthesse Hajnal Tímeát...
Ha érdekes volt a beszélgetés, nyomj egy lájkot!