KULT
A Rovatból

Ricsárdgír: „Kaptunk pár fülest, hogy sokak szerint nekünk nem szabadna létezni”

Láng Dávid - szmo.hu
2019. november 15.



– Mindenképpen mérföldkő volt, imádunk vidékre járni, végtelenül feltölt minket. Ilyenkor sokszor a koncert után, indulás előtt beszélgetünk a közönséggel. Sokkal többször megyünk jövőre vidékre mint eddig bármikor. Lesz egy lemezbemutató turné és lesz egy 10 éves a Ricsárdgír szülinapi turné is.

– Szinte legendás a barátságotok a Bohemian Betyarsszal és a Csaknekedkislánnyal, de még több más zenekarral is jóban vagytok. Hogy alakult ez ki, és vannak-e még kedvenceitek a hazai mezőnyből?

– A Betyárokkal az első UbikEklektik fesztiválon barátkoztunk össze. Ők csinálják a legjobb bulikat itthon, nagyon aranyos srácok, jó fejek és őszinték. A CSNK-val pedig sok közös koncertünk volt régebben, a szervezők is szerettek összepárosítani minket. Ezeken a bulikon mindig röhögtünk, kialakult egy nagy szimpátia, a CSNK-ban mindenki egytől egyig iszonyatosan humoros ember.

Sajnos az utóbbi időben keveset találkoztunk, de a tervek szerint ez jövőre megváltozik és ismét újra egymás ölébe ülhetünk. Szerintem több zenekarral is jóban vagyunk, bár a Ricsárdgír tagok Andris kivételével elég zárkózottak. Kevés helyen oldódunk fel, nehezen érezzük jól magunkat, de ez a mi hibánk. Sajnos többször előfordult, hogy ide-oda hívtak minket zenekarok sörözni, vagy bulizni, de sosem mentünk el. A bulinegyedben sem lehet minket megtalálni, csak nagyon ritkán. Sok magyar zenekart szeretünk amúgy, jövőre többet fogunk eljárni koncertekre és megpróbálunk kevesebbet lógni egymással.

– A színpadon mutatott személyiséged alapján nehéz kinézni belőled, hogy másfél éve apa lettél. Hogyan éled meg a szülőséget, milyen vagy otthon, családi körben?

– Nagyon boldogok vagyunk. Nem szeretek erről beszélni, mert maximum csak olyan sablonokat sorolnék, amiket a Facebook anya csoportban is megtalálhatsz. Nem is szeretek annyira megnyílni, természetesen ennél fantasztikusabb dolog nem létezik, és most nem a CSOK-ra gondolok. Azt fel sem vettük és nem is tervezzük. A kisfiam a feleségem brazil nagyapja után kapta a nevét, így lett Thiego Banjo.

Szoros kapcsolat alakult ki köztünk már akkor, mikor először a kezembe fogtam. Rajtam steril ruha volt, ő még csak egy perce volt ezen a világon, az orvosok ötvenszer elmondták, hogy nincs még immunrendszere, ezért ne nyúljak az arcához. Végül az történt, hogy a szájába esett a könnyem, amit megevett. Eléggé bepánikoltam. Az első íz amit megkóstolt az apja könnye volt, mondhatni rögtön közel kerültünk egymáshoz. Pár órával később pedig egy másik gyereket toltam be a kórházi szobába Fruzsinak véletlenül. Az idegen babának ugyanaz a szobaszáma volt, de Károlynak hívták.

Betoltam, Fruzsi mondta, hogy úristen mennyire máshogy néz ki, én meg megnyugtattam, hogy biztos most simult ki az arca.  A szobában a másik anyuka végignézte, ahogy könnyes szemmel azt gügyögöm, "itt van apu", aztán szólt, hogy az ő gyerekéhez beszélünk.

Ilyenkor biztos mindenki ezer sztorit tudna mesélni milyen az első két év, de ezt megtartom a Baba magazinnak, ha elhívnak. Amúgy nagyon jó fej gyerek, most múlt másfél éves, és alig sír, hagy minket aludni, majd cserébe én is hagyom őt aludni. Tegnap betörte a tévénket egy kis tűzoltóautóval, az mondjuk váratlanul ért, de nem direkt volt, mert úgy céloz ahogy én. Majd én is betöröm a tévéjét. Amikor pedig  hazamegyek, úgy fogad, hogy felrakja mind a két kezét a levegőbe, és egy tűpontosan megkoreografált törzsi táncot lejt. Pont ezt szokta csinálni Laci szintisünk is egy-egy próba után. Kérdésedre válaszolva teljesen másmilyen vagyok otthon mint a színpadon, mert elég nyugodt természetem van.

– Civilben vágóként dolgozol, illetve több saját kisfilmet is készítettél már. Milyen terveid, céljaid vannak még a filmszakmában?

– Eddig csak a Rossz színészt rendeztem, és most decemberben készül el a második kisfilmem. Szeretnék még tapasztalatokat gyűjteni, mielőtt valami nagyba vágnám a fejszémet. Hajlamos vagyok káoszt teremteni magam körül, ami egy rendezőnél nagy hiba, ezt meg kell tanulnom leküzdeni. A Gmail leveleimet sem olvasom el soha.

Nem tudom beosztani az időmet, mindent elvállalok, van hogy egy hónapban több projekt is zajlik egyszerre. Bár vágóként dolgozom, sosem tekintettem magamra igazán úgy, mint vágó. Jobban érdekel a rendezés és a forgatókönyvírás. Nagyon sokat írok, ráadásul muszáj tollal írnom nagy kék spirálfüzetekbe. Otthon már nem tudjuk hova rakni az évek alatt összegyűlt füzeteket, olyan a pince, mint a Hetedikben a Kevin Spacey nappalija. Valószínűleg ez ilyen terápiás foglalkozás nálam, nem vagyok agresszív ember, de valahol le kell vezetnem a feszkót.

– Mi a helyzet az egész estés Ricsárdgír filmmel, amit szintén te rendezel? Hol tart most a projekt és mit árulhatsz el a sztorijáról?

– Még két éve merült fel, hogy milyen vicces lenne, ha csinálnánk egy Ricsárdgír nagyjátékfilmet. Igazi meglepetés lenne nekünk és a rajongóknak is. Először kalózokról írtam, végül pár hónapja elkészült a végleges forgatókönyv, és az egészből egy fantasy road movie lett.

Ez azért érdekes, mert a Gírből senki nem olvasott soha fantasy könyveket, sőt még a fantasy filmeket, vagy sorozatokat sem nézzük. Előfordult, hogy a koncertek után többen kiakadtak nekünk, mennyire nem tetszett nekik a Trónok harca utolsó évada, mi meg álltunk némán, mert leragadtunk a Harry Potternél.

Tavaly Szentendrén tartottunk egy gyűjtést a filmre, ahol sokkal több pénz jött össze, mint amire számítottunk. Ez is segít abban, hogy januárban leforgathassuk a film első 6 percét. Még nem kezdtünk el a könyvvel producert keresni, mert a harmadik lemez minden időnket felemészti, de 2020-tól ráállunk erre a dologra. A végleges forgatókönyv 90 oldalas lett, és ha nem is fog soha elkészülni a film, már a szkript írása teljesen megérte, soha ennyit nem röhögtünk. A történetről még nem szeretnék sokat mondani, meg szeretnénk várni, mit kezdünk ezzel a trashmusical fantasy road movie-val. Nagyon röviden arról szól, hogy egy legenda nyomába ered a Ricsárdgír zenekar, hogy megmentse a világot, persze egyáltalán nem biztos, sikerül-e ez nekik.

– A dobos poszt elég kaotikusan alakult az elmúlt egy évben, Bali kilépése óta. Szerinted miért nem sikerült fix embert találni, és van-e már tartósnak tűnő jelölt?

– Balival a szétválás nem ért minket hirtelen. Tavaly májusban felmentünk mindannyian Lacihoz és ott teljesen kulturáltan megbeszéltük a dolgokat, rá 3 hónapra pedig elbúcsúztunk tőle az Akváriumban. Kun Bálint, a Carson Coma szintise ugrott be dobolni a koncerteken, de neki is rengeteg dolga volt, sajnos nem tudott állandó dobosunk maradni, viszont itt-ott még találkozni lehet vele majd Gír koncerteken. Utána jött Heatlie Dávid, aki a Neotonban dobol, úgy nézett ki ő marad nálunk, nagyon meg is szerettük egymást, de a Neoton marha sok koncertet ad egy évben, és sajnos emiatt ez sem jött össze.

Ezután rátaláltunk Huszár Ákosra, aki a Nunki Bay Starshipben játszik. Hihetetlen jó fej, vele készítjük a harmadik lemezt is, nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, ő a negyedik fiú tag a Ricsárdgírben. Ha már új tagokról beszélek, Tóth Dóri is új tag a Gírben, ő hegedül nálunk. Ő a Nunki frontembere, Ákossal ketten csodálatos emberek és óriási tehetségek. Nem is nagyon értjük, hogy bírják köztünk.

– A VOLT fesztivál Orbán-videós balhéja hatására bejelentettétek, hogy akkor először élőben is eljátsszátok a Mindenki boldog című számotokat. Várható még hasonló kiállás a részetekről valamilyen közéleti vagy politikai ügyben?

– Idén az Auróra Támogató bulin szerepeltünk, és az Erzsébet téren felléptünk egy szavazásra buzdító rendezvényen. Pártrendezvényekre nem megyünk, pedig sokszor hívtak.

A Mindenki boldoggal az is célunk volt, hogy egy hozzánk hasonló kisebb banda, illetve vicczenekarnak aposztrofált együttes is merjen véleményt formálni, merjenek fiatalok is politizálni, bármelyik oldalon is állnak, mert a homokba dugott fej szerintem idővel rohadni kezd.

Tény, hogy ez azzal járt, hogy elestünk pár meghívástól, de vannak ezeknél fontosabb dolgok. Amúgy sosem tekintettük magunkat vicczenekarnak, vagy komolytalan együttesnek, ez is csak úgy ránk ragadt. Talán azért, mert viccesnek és komolytalannak tűnünk.

– Volt egy Big Band koncertetek a nyáron, ahol 10-nél is többen álltatok a színpadon. Milyen élmény volt számotokra ez a buli, várható-e még hasonló?

– Igen, még lesz ilyen, és már nagyon várom. Annyira jól éreztük magunkat, hogy elkezdtük szervezni jövőre a The Ricsárdgír RosszJazz BigBandnek a koncerteket. Persze lehet nem ez lesz a neve, hosszabb ideig tart kimondani, mint meghallgatni az Ördögnóra című dalunkat.

– 2020-at egyből a lemezbemutatóval nyitjátok az Akvárium nagytermében, ráadásul ez a 10. születésnapi évetek kezdete is lesz. Hogy fog kinézni a folytatás?

– Januárban a lemezbemutató koncert után leforgatjuk a Ricsárdgír film első 6 percét, amit remélem még abban a hónapban meg is oszthatunk a közönséggel. Elindulunk egy lemezbemutató turnéra is a Szabó Benedek és a Galaxisokkal és lesz pár állomás a CSNK-val is. A 10. szülinapunkat egész évben ünnepelni fogjuk és ismét stúdióba vonulunk, mert csinálunk egy Ricsárdgír Best of lemezt, ahol jó minőségben, kicsit átgondolva felvesszük az első két albumunk dalait. Az idei év nagyon sűrű volt nekünk, jövőre több időt fordítunk a tartalomgyártásra, és a közösség építésre.

Tervben van egy Ricsárdgír Szülinapi Tábor, ami 3 napos lenne, és különböző koncertek mellett, rengeteg programmal készülünk, remélem hogy ez összejön. Ezt várom a legjobban.

A harmadik lemezünk pedig most decemberben jelenik meg, 12 dalt fog tartalmazni. Rajta lesz pár olyan is, amit már egy ideje játszunk, ilyen a Lets Dance, My Horse, Temetés és a Szabad világ. A többi viszont teljesen új, ezeknek a címe még az utolsó pillanatban is változhat. A mostani munkacímeik: Bulikrumpli, Gospel, Tipikus Én, Na persze, Minden nyár, Smackleves, Azonistúl és SzintisLaci. A lemez címe pedig nem más mint: The Rise of Koala.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk