Ricsárdgír: „Kaptunk pár fülest, hogy sokak szerint nekünk nem szabadna létezni”
– Mindenképpen mérföldkő volt, imádunk vidékre járni, végtelenül feltölt minket. Ilyenkor sokszor a koncert után, indulás előtt beszélgetünk a közönséggel. Sokkal többször megyünk jövőre vidékre mint eddig bármikor. Lesz egy lemezbemutató turné és lesz egy 10 éves a Ricsárdgír szülinapi turné is.
– Szinte legendás a barátságotok a Bohemian Betyarsszal és a Csaknekedkislánnyal, de még több más zenekarral is jóban vagytok. Hogy alakult ez ki, és vannak-e még kedvenceitek a hazai mezőnyből?
– A Betyárokkal az első UbikEklektik fesztiválon barátkoztunk össze. Ők csinálják a legjobb bulikat itthon, nagyon aranyos srácok, jó fejek és őszinték. A CSNK-val pedig sok közös koncertünk volt régebben, a szervezők is szerettek összepárosítani minket. Ezeken a bulikon mindig röhögtünk, kialakult egy nagy szimpátia, a CSNK-ban mindenki egytől egyig iszonyatosan humoros ember.
Sajnos az utóbbi időben keveset találkoztunk, de a tervek szerint ez jövőre megváltozik és ismét újra egymás ölébe ülhetünk. Szerintem több zenekarral is jóban vagyunk, bár a Ricsárdgír tagok Andris kivételével elég zárkózottak. Kevés helyen oldódunk fel, nehezen érezzük jól magunkat, de ez a mi hibánk. Sajnos többször előfordult, hogy ide-oda hívtak minket zenekarok sörözni, vagy bulizni, de sosem mentünk el. A bulinegyedben sem lehet minket megtalálni, csak nagyon ritkán. Sok magyar zenekart szeretünk amúgy, jövőre többet fogunk eljárni koncertekre és megpróbálunk kevesebbet lógni egymással.
– A színpadon mutatott személyiséged alapján nehéz kinézni belőled, hogy másfél éve apa lettél. Hogyan éled meg a szülőséget, milyen vagy otthon, családi körben?
– Nagyon boldogok vagyunk. Nem szeretek erről beszélni, mert maximum csak olyan sablonokat sorolnék, amiket a Facebook anya csoportban is megtalálhatsz. Nem is szeretek annyira megnyílni, természetesen ennél fantasztikusabb dolog nem létezik, és most nem a CSOK-ra gondolok. Azt fel sem vettük és nem is tervezzük. A kisfiam a feleségem brazil nagyapja után kapta a nevét, így lett Thiego Banjo.
Szoros kapcsolat alakult ki köztünk már akkor, mikor először a kezembe fogtam. Rajtam steril ruha volt, ő még csak egy perce volt ezen a világon, az orvosok ötvenszer elmondták, hogy nincs még immunrendszere, ezért ne nyúljak az arcához. Végül az történt, hogy a szájába esett a könnyem, amit megevett. Eléggé bepánikoltam. Az első íz amit megkóstolt az apja könnye volt, mondhatni rögtön közel kerültünk egymáshoz. Pár órával később pedig egy másik gyereket toltam be a kórházi szobába Fruzsinak véletlenül. Az idegen babának ugyanaz a szobaszáma volt, de Károlynak hívták.
Betoltam, Fruzsi mondta, hogy úristen mennyire máshogy néz ki, én meg megnyugtattam, hogy biztos most simult ki az arca. A szobában a másik anyuka végignézte, ahogy könnyes szemmel azt gügyögöm, "itt van apu", aztán szólt, hogy az ő gyerekéhez beszélünk.
Ilyenkor biztos mindenki ezer sztorit tudna mesélni milyen az első két év, de ezt megtartom a Baba magazinnak, ha elhívnak. Amúgy nagyon jó fej gyerek, most múlt másfél éves, és alig sír, hagy minket aludni, majd cserébe én is hagyom őt aludni. Tegnap betörte a tévénket egy kis tűzoltóautóval, az mondjuk váratlanul ért, de nem direkt volt, mert úgy céloz ahogy én. Majd én is betöröm a tévéjét. Amikor pedig hazamegyek, úgy fogad, hogy felrakja mind a két kezét a levegőbe, és egy tűpontosan megkoreografált törzsi táncot lejt. Pont ezt szokta csinálni Laci szintisünk is egy-egy próba után. Kérdésedre válaszolva teljesen másmilyen vagyok otthon mint a színpadon, mert elég nyugodt természetem van.
– Civilben vágóként dolgozol, illetve több saját kisfilmet is készítettél már. Milyen terveid, céljaid vannak még a filmszakmában?
– Eddig csak a Rossz színészt rendeztem, és most decemberben készül el a második kisfilmem. Szeretnék még tapasztalatokat gyűjteni, mielőtt valami nagyba vágnám a fejszémet. Hajlamos vagyok káoszt teremteni magam körül, ami egy rendezőnél nagy hiba, ezt meg kell tanulnom leküzdeni. A Gmail leveleimet sem olvasom el soha.
Nem tudom beosztani az időmet, mindent elvállalok, van hogy egy hónapban több projekt is zajlik egyszerre. Bár vágóként dolgozom, sosem tekintettem magamra igazán úgy, mint vágó. Jobban érdekel a rendezés és a forgatókönyvírás. Nagyon sokat írok, ráadásul muszáj tollal írnom nagy kék spirálfüzetekbe. Otthon már nem tudjuk hova rakni az évek alatt összegyűlt füzeteket, olyan a pince, mint a Hetedikben a Kevin Spacey nappalija. Valószínűleg ez ilyen terápiás foglalkozás nálam, nem vagyok agresszív ember, de valahol le kell vezetnem a feszkót.
– Mi a helyzet az egész estés Ricsárdgír filmmel, amit szintén te rendezel? Hol tart most a projekt és mit árulhatsz el a sztorijáról?
– Még két éve merült fel, hogy milyen vicces lenne, ha csinálnánk egy Ricsárdgír nagyjátékfilmet. Igazi meglepetés lenne nekünk és a rajongóknak is. Először kalózokról írtam, végül pár hónapja elkészült a végleges forgatókönyv, és az egészből egy fantasy road movie lett.
Ez azért érdekes, mert a Gírből senki nem olvasott soha fantasy könyveket, sőt még a fantasy filmeket, vagy sorozatokat sem nézzük. Előfordult, hogy a koncertek után többen kiakadtak nekünk, mennyire nem tetszett nekik a Trónok harca utolsó évada, mi meg álltunk némán, mert leragadtunk a Harry Potternél.
Tavaly Szentendrén tartottunk egy gyűjtést a filmre, ahol sokkal több pénz jött össze, mint amire számítottunk. Ez is segít abban, hogy januárban leforgathassuk a film első 6 percét. Még nem kezdtünk el a könyvvel producert keresni, mert a harmadik lemez minden időnket felemészti, de 2020-tól ráállunk erre a dologra. A végleges forgatókönyv 90 oldalas lett, és ha nem is fog soha elkészülni a film, már a szkript írása teljesen megérte, soha ennyit nem röhögtünk. A történetről még nem szeretnék sokat mondani, meg szeretnénk várni, mit kezdünk ezzel a trashmusical fantasy road movie-val. Nagyon röviden arról szól, hogy egy legenda nyomába ered a Ricsárdgír zenekar, hogy megmentse a világot, persze egyáltalán nem biztos, sikerül-e ez nekik.
– A dobos poszt elég kaotikusan alakult az elmúlt egy évben, Bali kilépése óta. Szerinted miért nem sikerült fix embert találni, és van-e már tartósnak tűnő jelölt?
– Balival a szétválás nem ért minket hirtelen. Tavaly májusban felmentünk mindannyian Lacihoz és ott teljesen kulturáltan megbeszéltük a dolgokat, rá 3 hónapra pedig elbúcsúztunk tőle az Akváriumban. Kun Bálint, a Carson Coma szintise ugrott be dobolni a koncerteken, de neki is rengeteg dolga volt, sajnos nem tudott állandó dobosunk maradni, viszont itt-ott még találkozni lehet vele majd Gír koncerteken. Utána jött Heatlie Dávid, aki a Neotonban dobol, úgy nézett ki ő marad nálunk, nagyon meg is szerettük egymást, de a Neoton marha sok koncertet ad egy évben, és sajnos emiatt ez sem jött össze.
Ezután rátaláltunk Huszár Ákosra, aki a Nunki Bay Starshipben játszik. Hihetetlen jó fej, vele készítjük a harmadik lemezt is, nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, ő a negyedik fiú tag a Ricsárdgírben. Ha már új tagokról beszélek, Tóth Dóri is új tag a Gírben, ő hegedül nálunk. Ő a Nunki frontembere, Ákossal ketten csodálatos emberek és óriási tehetségek. Nem is nagyon értjük, hogy bírják köztünk.
– A VOLT fesztivál Orbán-videós balhéja hatására bejelentettétek, hogy akkor először élőben is eljátsszátok a Mindenki boldog című számotokat. Várható még hasonló kiállás a részetekről valamilyen közéleti vagy politikai ügyben?
– Idén az Auróra Támogató bulin szerepeltünk, és az Erzsébet téren felléptünk egy szavazásra buzdító rendezvényen. Pártrendezvényekre nem megyünk, pedig sokszor hívtak.
A Mindenki boldoggal az is célunk volt, hogy egy hozzánk hasonló kisebb banda, illetve vicczenekarnak aposztrofált együttes is merjen véleményt formálni, merjenek fiatalok is politizálni, bármelyik oldalon is állnak, mert a homokba dugott fej szerintem idővel rohadni kezd.
Tény, hogy ez azzal járt, hogy elestünk pár meghívástól, de vannak ezeknél fontosabb dolgok. Amúgy sosem tekintettük magunkat vicczenekarnak, vagy komolytalan együttesnek, ez is csak úgy ránk ragadt. Talán azért, mert viccesnek és komolytalannak tűnünk.
– Volt egy Big Band koncertetek a nyáron, ahol 10-nél is többen álltatok a színpadon. Milyen élmény volt számotokra ez a buli, várható-e még hasonló?
– Igen, még lesz ilyen, és már nagyon várom. Annyira jól éreztük magunkat, hogy elkezdtük szervezni jövőre a The Ricsárdgír RosszJazz BigBandnek a koncerteket. Persze lehet nem ez lesz a neve, hosszabb ideig tart kimondani, mint meghallgatni az Ördögnóra című dalunkat.
– 2020-at egyből a lemezbemutatóval nyitjátok az Akvárium nagytermében, ráadásul ez a 10. születésnapi évetek kezdete is lesz. Hogy fog kinézni a folytatás?
– Januárban a lemezbemutató koncert után leforgatjuk a Ricsárdgír film első 6 percét, amit remélem még abban a hónapban meg is oszthatunk a közönséggel. Elindulunk egy lemezbemutató turnéra is a Szabó Benedek és a Galaxisokkal és lesz pár állomás a CSNK-val is. A 10. szülinapunkat egész évben ünnepelni fogjuk és ismét stúdióba vonulunk, mert csinálunk egy Ricsárdgír Best of lemezt, ahol jó minőségben, kicsit átgondolva felvesszük az első két albumunk dalait. Az idei év nagyon sűrű volt nekünk, jövőre több időt fordítunk a tartalomgyártásra, és a közösség építésre.
Tervben van egy Ricsárdgír Szülinapi Tábor, ami 3 napos lenne, és különböző koncertek mellett, rengeteg programmal készülünk, remélem hogy ez összejön. Ezt várom a legjobban.
A harmadik lemezünk pedig most decemberben jelenik meg, 12 dalt fog tartalmazni. Rajta lesz pár olyan is, amit már egy ideje játszunk, ilyen a Lets Dance, My Horse, Temetés és a Szabad világ. A többi viszont teljesen új, ezeknek a címe még az utolsó pillanatban is változhat. A mostani munkacímeik: Bulikrumpli, Gospel, Tipikus Én, Na persze, Minden nyár, Smackleves, Azonistúl és SzintisLaci. A lemez címe pedig nem más mint: The Rise of Koala.
