KULT
A Rovatból

Rákényszerítették a Top Gunra, cigicsikket nyomott el egy operatőrön, és imákkal próbált kigyógyulni a torokrákból – Val Kilmer 65 éves

Nemzedékének egyik legnagyobb sztárja és tehetsége volt, a rendezők mégis menekültek előle, annyira lehetetlen volt vele dolgozni. Egy problémás ember tragédiákkal teli élete.


Val Edward Kilmer 1959. december 31-én született Los Angelesben, Gladys Swanette (született Ekstadt) és Eugene Dorris Kilmer három fia közül a másodikként. Édesanyja svéd származású volt, egyéb felmenői között pedig ír, német és cseroki gyökereket is találni. Gladys ingatlanfejlesztőként dolgozott, Eugene pedig űrtechnikai berendezéseket forgalmazott, vagyis Val nem a showbizniszbe született bele, nem volt előtte ilyen példa.

Még csupán 9 éves volt, amikor az élete drasztikusan megváltozott: a szülei ugyanis ekkor váltak el. Mivel egyik kortársának sem kellett ilyen megpróbáltatásokkal szembesülnie, Val emiatt úgy érezte, hogy ő a különc gyerek.

„Akkoriban nyilvánvaló volt számomra, hogy ez volt a legnagyobb dolog, amin keresztülmentem. Annak tekintették, ami volt: egy furcsa eseménynek. Hogy valami rossz történt velem” – nyilatkozta egy interjúban.

Bár Val a válás után a bátyjával, Markkal és az öccsével, Wesley-vel együtt az apjukhoz költöztek, mégsem alakított ki szoros kapcsolatot Eugene-nel: „A dolgok nagyon sokáig nem mentek jól apám és köztem.” Sőt, Valnek Markkal is feszült volt a kapcsolata, akivel az apjuk 1995-ben bekövetkezett halála után a hagyaték miatt került összetűzésbe. A fivérek hosszú ideig elhidegültek egymástól, és kb. 20 évvel később, miután Valnél 2015-ben torokrákot diagnosztizáltak, kezdték félretenni a nézeteltéréseiket.

Családi tragédia

Na és mi van Wesley-vel? Nos, az ő sorsa tragikus volt, ez pedig nagy törést okozott a család életében. Főként Valében, mivel ő az egész családból az öccsével ápolta a legszorosabb kapcsolatot. Ezért borzasztóan lesújtotta őt, amikor Wesley Kilmer 1977-ben, 15 éves korában egy tragikus balesetben életét vesztette. A Los Angeles-i halottkémi hivatal dokumentumai szerint Wesley, aki epilepsziában szenvedett, rohamot kapott, és belefulladt a jacuzzijukba, miközben Kilmerék házvezetőnője, akinek szemmel kellett volna őt tartania, épp kiugrott egy közeli boltba.

„Nos, a kisöcsém... egyszerűen csodálatos művész volt. Egy zseni. Mindig csodáltam őt” – mesélte Val a Telegraph-nak Wesley-ről, aki egyébként filmrendezőnek készült. Val szerint ő lehetett volna a következő George Lucas vagy Steven Spielberg, ha esélyt kap arra, hogy valóra váltsa az álmait.

A szívszorító veszteség ellenére Valnek gyorsan át kellett állnia a saját céljai elérésére. A színészi karrierről álmodozó Kilmer Wesley temetéséről majdhogynem egyenesen a Julliardra utazott, és fel is felvették az intézmény drámatagozatára (akkoriban ő volt a valaha volt legfiatalabb diák ezen a szakon), hogy megkezdje útját a filmvászon felé.

Ennek ellenére Wesley mindig ott motoszkált a gondolataiban, Val sokszor használta például az ő nevét, hogy bejelentkezzen különféle szállodákba, amikor elkezdett ismertté válni.

Val egyébként korábban a Chatsworth gimnáziumban érettségizett, ahol Kevin Spacey is az iskolatársa volt, a gimis szerelme pedig a később szintén sikeres színészi karriert befutott Mare Winningham (A tövismadarak, Szent Elmo tüze, Egyik kopó, másik eb, Wyatt Earp, Amerikai Horror Story stb.).

Rock and roll és vadászgépek

Kilmer filmes karrierje kapásból azzal kezdődött (vagy épp nem kezdődött), hogy visszautasított egy szerepet Francis Ford Coppola 1983-as A kívülállók című filmjében, mivel nem tudta azt összeegyeztetni a színházi kötelezettségeivel: a The Slab Boys című off-Broadway-darabban játszott Kevin Bacon, Sean Penn és Jackie Earle Haley oldalán.

A nagy áttörést aztán az hozta meg a számára, amikor főszerepet kapott az 1984-es Top Secret! című vígjátékban (a háborús kémfilmek zseniális paródiájában), amelyben egy amerikai rock and roll sztárt alakított. Kilmer maga énekelte a film összes dalát a filmben, és a karakterének neve (Nick Rivers) alatt egy albumot is kiadott.

Ezután egy rövid szakmai szünet következett, ami alatt hátizsákkal bejárta egész Európát, mielőtt az 1985-ös Valóságos zseni című vígjáték főszerepét eljátszotta volna. Majd visszautasított egy szerepet David Lynch Kék bársonyában, nem sokkal ezt követően pedig megkapta a Top Gun című akciófilmben Tom Cruise legfőbb riválisa, az Iceman becenevű pilóta szerepét, ez pedig végleg megváltoztatta az életét…

A 2020-ban megjelent I'm Your Huckleberry című memoárjában Kilmer arról elmélkedett, hogy kezdetben nem akart semmit kezdeni a filmmel vagy Iceman szerepével. Azt írta: „Nem akartam a szerepet. Nem érdekelt a film. A történet sem érdekelt.”

Az ügynöke azonban nyomást gyakorolt rá, hogy részt vegyen a meghallgatáson, amit Kilmer szándékosan próbált szabotálni. „Közömbösen olvastam a szöveget, és mégis, meglepő módon azt mondták, hogy enyém a szerep” – írta erről. Végül aztán kezdett másképp érezni a Top Gun kapcsán, amely 1986-ban, a nyitóhétvégén közel 8,2 millió dolláros bevételt hozott az amerikai piacon, végül pedig világszinten is óriási sikert aratott, 357 millió dollárt hozott, és az év legsikeresebb filmje lett az USA-ban és a világon egyaránt.

Több mint három évtizeddel később aztán fordult a kocka, amikor Kilmer szomorúan értesült arról, hogy nem kérték fel a folytatáshoz, a 2022-es Top Gunhoz: Maverickhez. Ezúttal azért tett meg mindent, hogy újra eljátszhassa Iceman szerepét, és ismét Tom Cruise-zal osztozzon a vásznon. Hogy ez megvalósulhasson, Kilmer kitalált egy Iceman-szálat a sztorihoz. „Nemcsak felvettem a kapcsolatot az alkotókkal, hanem kitaláltam egy szívszorító jelenetet is. A producerek belementek. Cruise is belement. Cruise nem is lehetett volna menőbb” – nyilatkozta Kilmer, aki végül 36 évvel később újra eljátszhatta Tom ’Iceman’ Kazanskyt egy jelenetben, amely a bombasztikus sikerű film talán legmeghatóbb pillanatát adta.

Persona non grata

A Mindörökké Batman nagy sikert aratott a nézők körében 1995-ben, Val Kilmer azonban mégsem játszhatta el újból két évvel később Bruce Wayne-t, vagyis a Denevérembert az 1997-es Batman és Robinban (George Clooney vette át a karaktert). Ennek oka pedig, hogy Kilmer és a rendező Joel Schumacher nagyon nem jöttek ki jól a forgatáson, Schumacher a színészt „gyerekesnek és lehetetlennek” nevezte, valamint pszichésen a legzavarodottabb emberi lénynek, akivel valaha dolgozott.

És nem Schumacher az egyetlen, aki így tekintett a munkáival kapcsolatban hírhedten válogatós Kilmerre. A pályafutása elején elég rossz hírnevet szerzett magának Hollywoodban, és az évek során számos rendező osztotta meg a vele kapcsolatos negatív élményeit.

John Frankenheimer, az 1996-os Dr. Moreau szigete rendezője például a következőket nyilatkozta az Entertainment Weeklynek: „Nem szeretem Val Kilmert, nem szeretem a munkamorálját, és nem akarok vele találkozni vagy kapcsolatban lenni soha többé.” Kilmer állítólag elnyomott egy cigarettacsikket a Dr. Moreau szigete operatőrén, William A. Frakeren, az 1997-es Az Angyal forgatásán megparancsolta mindenkinek, hogy ne nézzenek a szemébe, az 1993-as A tuti balhé munkálatai közben pedig elsütött egy pisztolyt, mert Russell Mulcahy rendező nem úgy akart felvenni egy bizonyos jelenetet, ahogy ő szerette volna. Kilmer akkoriban így nyilatkozott a viselkedésével kapcsolatban: „Ha követelőző vagyok – bár szerintem nem vagyok az –, akkor az a film javát szolgálja.”

Válás a tévében

1988-ban, a Willow című fantasy forgatásán Val és a Sorshát alakító Joanne Whalley egymásba szerettek, néhány hónappal az első találkozásuk után pedig össze is kötötték az életüket. A forgószélszerű románcuk azonban nem tarthatott örökké. Nyolc évvel később, miközben a CNN-t nézte a Virgin-szigeteken lévő szállodai szobájából (ahol a Dr. Moreau szigetét forgatta épp), Kilmer megdöbbenve nézte a híradót, amelyben bemondták, hpgy Whalley kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva beadta a válókeresetet. „Ez egy nagyon furcsa dolog, a modern válás. A tévéből tudtam meg, hogy vége a házasságomnak” – mondta Kilmer a Telegraph-nak.

Ennek ellenére azon dolgozott, hogy a Whalley-vel közös két gyermekét (az 1991-ben született Mercedest és az 1995-ben, mindössze néhány héttel a válóper beadása előtt született Jacket) ne érje olyan negatív hatás a válás miatt, mint őt gyerekkorában.

„Most már normálisabb dolog elváltnak lenni. Már nem valami borzasztó rossz dolog, hogy a szülők egyszerűen csak »másképp szeretik egymást«” – tette hozzá. Kilmert egyébként szoros kötelék fűzi Mercedeshez és Jackhez, akik mindketten az ő hollywoodi nyomdokaiba léptek. Lányával a 2020-as Paydirt című filmben szerepeltek együtt, míg Jack a 2021-es Val című dokumentumfilm társproducere és narrátora volt.

Kilmer az évek során, Whalley előtt és után olyan hírességekkel volt együtt többnyire rövid ideig, mint Cher (1982-1984), Michelle Pfeiffer (1985) – a vele töltött időről megjelentetett egy saját verseskötetet is, Lesley Ann Warren (1986), Cindy Crawford (1996), Elisabeth Shue (1996), Daryl Hannah (2001-2002), Angelina Jolie (2004), Paris Hilton (2005) vagy Winona Ryder (2005). Amúgy pedig jó húsz éve egyedülálló hírében áll.

Hang nélkül

2015-ben Val Kilmer élete gyökerestől felfordult, amikor torokrákot diagnosztizáltak nála. Kezdetben, keresztény tudós vallása miatt nem állt szándékában hagyományos. orvosi kezelést kérni, ehelyett úgy gondolta, hogy imával és egy, a keresztény tudomány vallással kapcsolatos munkával meggyógyíthatja magát. A gyermekei aggodalma azonban megváltoztatta a hozzáállását, így végül beleegyezett, hogy aláveti magát a műtétnek, a kemoterápiának és a sugárkezelésnek.

A kezelések pedig szerencsére eredményesek voltak, Kilmer 2016 óta tünetmentes, bár vannak olyan elhúzódó vagy végleges utóhatásai, amelyekkel meg kellett tanulnia együtt élni. Ezek közé tartozik a légcsőmetszés, a beszédet segítő hangszalag és a tápszonda. Orvosi csapata erőfeszítései ellenére Kilmer azonban kitartott amellett, hogy a saját imái vezettek a gyógyulásához.

A légcsőmetszés miatt a színész hangja maradandóan károsodott, ami drasztikusan befolyásolta a mindennapi életét és a karrierjét. „Nem tudok beszélni anélkül, hogy ezt a lyukat a torkomban be ne tömnék. El kell döntened, hogy lélegezni vagy enni akarsz” – mondta a Val című doksijában.

Új remények

Kilmer mégis új és kreatív módokat talál a kommunikációra, nagyrészt a Sonantic nevű alkalmazásnak köszönhetően. Miután több órányi archív felvétellel „etették meg” Kilmer beszédéről, ez a brit startup fejlett mesterséges intelligenciát használt a színész hangjának újrateremtésére, amely mind személyes, mind szakmai környezetben elérhető a számára. „Emberi lényekként a kommunikáció képessége létünk lényege, a torokrák hatásai miatt azonban mások számára nehézséget okozott, hogy megértsenek engem. A lehetőség, hogy elmondhatom a történetemet egy olyan hangon, amelyet hitelesnek és ismerősnek érzek, egy hihetetlenül különleges ajándék” – magyarázta.

A Sonantic segítségével Val tovább gyarapíthatta a filmográfiáját is. A legnagyobb eredményt 2022-ben érte el, amikor újra eljátszotta Iceman szerepét a Top Gun: Maverickben, a közös jelenetük még Tom Cruise-t is megríkatta. Sőt, Kilmer diagnózisát és annak utóhatásait még a forgatókönyvbe is beleírták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Visszatér a terrorbohóc – Az új It: Welcome to Derry HBO-sorozat keményen darálja a szereplőit!
Újra látjuk Derryt, és vele együtt a gyermekkor legrettegettebb rémálmát, a félelemből táplálkozó démoni lényt. Az It: Welcome to Derry első része minden várakozást felülmúl! A 60-as évek ártatlansága sosem volt ennyire félelmetes. Andy Muschietti új sorozata egyszerre nosztalgikus és hátborzongató!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 29.



Már az első képsoroknál világossá válik, hogy az It: Welcome to Derry nem kíván óvatoskodni.

Andy Muschietti, aki a korábbi Az-filmekkel már bizonyította, hogy mesterien ért a rettegés megkomponálásához, most visszatér a gyökerekhez.

Szó szerint és átvitt értelemben is. A rendező keze nyoma minden pillanatban érezhető, a sorozat hangulata már az első részben magával ragadja a nézőt. Itt nem kímélnek senkit és semmit.

A hatvanas évek miliője rendkívül hitelesen kel életre. A díszletek, a jelmezek, a zenék és a színek együttesen teremtik meg azt a nosztalgikus, mégis fenyegető légkört, ami az eredeti filmek egyik legnagyobb erőssége. Az alkotók ügyesen egyensúlyoznak a múlt bája és a borzalom közt, ez az ellentét adja a sorozat igazi ízét. A gyerekkori ártatlanság és Derry mélyén megbúvó gonosz kontrasztja itt is tökéletesen működik.

A nyitójelenet nemcsak hatásos, de egyenesen mellberúgó. A brutalitás kicsit talán öncélú, mégis elég erőteljes ahhoz, hogy a néző ne felejtse el, ez bizony nem egy családi matiné.

A 18-as karika bőven indokolt, ám a készítők ügyesen elkerülik a túlzások csapdáját, épp annyit mutatnak, amennyit kell. Ez a visszafogottabb merészség teszi igazán feszessé a hangulatot. Maradjunk annyiban, hogy az első jelenet szülésjelenete velem marad egy ideig.

A történet középpontjában ismét gyerekek állnak, akik egy titokzatos eltűnés nyomába erednek. Matty (Miles Ekhardt) sorsa már a nyitányban eldől, de „barátai”: Lilly (Clara Stack) és Teddy (Mikkai Karim Fidler) még nem tudják, mi történt vele.

A bűntudat és a kíváncsiság hajtja őket, miközben lassan szembesülnek Derry sötét titkaival.

Pontosabban egy nagy titkával. A gyerekszínészek frissességet hoznak a képernyőre: természetesek, szerethetőek és hihetőek. Bár egyikük sem ismert név, mindannyian tökéletesen hozzák a karaktereiket. Már most érezni, hogy erős kis csapat kovácsolódik belőlük, akárcsak az eredeti film hőseiből. De azért várjuk ki az első rész végét.

A felnőtt szereplők közül James Remar és Jovan Adepo visznek színt a mellékszálakba. Alapvetően érdekes a koreai veterán története, aki a hidegháborús Amerika árnyékában próbál boldogulni. Mint afroamerikai tiszt, ki kell harcolnia társai tiszteletét, olykor kevesebb sikerrel. Ez, a rasszizmussal szembeni görbe tükör, meglátjuk majd mire megy. A sorozat itt-ott játszik történelemmel, néha kissé idealizálja a múltat, de mindez megbocsátható, mert a cél nem a dokumentarizmus, hanem a hangulat megteremtése. Ez viszont egyértelműen működik, méghozzá hibátlanul.

A történet nem kiemelkedő, akik olvasták/látták az eredetit, azért érezhetően ismétlik önmagukat, de az első rész alapján még ezt nem nevezném egyértelmű negatívumnak.

Bill Skarsgård hiánya talán meglepetésként érheti az egyszeri nézőt, de éppen ez ad izgalmat az első résznek. A terrorbohóc árnyéka ott lebeg minden jelenet fölött, még akkor is, ha ő maga nem bukkan fel. Ez a sejtelmesség fokozza a feszültséget: tudjuk, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor újra szembenézünk vele, és ez a várakozás az egyik legerősebb húzóereje az első résznek. Alig várom a folytatást!

Technikailag a sorozat eddig kifogástalan. A vizuális világ egyszerre realisztikus, brutális, véres és álomszerű, a fényképezés gondosan kidolgozott.

A kamera néha játékosan követi a gyerekeket, máskor ridegen pásztázza a kisváros utcáit, mintha maga Derry is élne, lélegezne. Az effektek nem hivalkodóak, inkább finoman támogatják a történetmesélést, egészen addig, ameddig be nem tör a képernyőre a kétfejű repülő démonbébi és minden finomkodást kidobnak az utcára. A hangdizájn tökéletesen épít a csend erejére és a kaotikus pusztításra.

Az első epizód végén katartikus pillanat zárja a történetet. Egy olyan befejezés, ami után az ember ösztönösen a következő rész gombja után nyúlna, ha tehetné. A Warner azonban heti adagokban tálalja a rémálmot, így marad a várakozás feszültsége.

Ez talán nem is baj: az It: Welcome to Derry eddig inkább lassan bontakozó, atmoszférikus horror, amit érdemes ízlelgetni, nem egyszerre ledarálni. Pedig nagyon kívánja a szervezetem a következő részt!

A sorozat legnagyobb erénye, hogy nem csupán rettegést kínál, hanem érzelmet is. A barátság, az örökölt traumák, a bűntudat és az összetartozás témái újra és újra előkerülnek, a horror elemek mögött valódi emberi dráma húzódik. A gyerekszerelem és a veszteség árnyéka, a felnövés fájdalma mind ott rezeg a háttérben, ettől lesz a sztori több puszta ijesztgetésnél.

Összességében az It: Welcome to Derry első része méltó folytatása Muschietti világának. Nagyon reméltem, hogy A Flash - A villám csak egy véletlen botlás volt és a szakember nem felejtett el rendezni.

Atmoszférikus, izgalmas és vizuálisan lenyűgöző.

Aki szerette a 2017-es filmeket, az most is otthon fogja érezni magát ebben a baljós kisvárosban. Az alkotók tisztelettel nyúlnak a forráshoz, mégis képesek új színt vinni a történetbe, eddig azért az kiemelhető, hogy még csak egy rész elérhető a sorozatból. Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, akkor Derry városa újra a modern horror egyik legizgalmasabb helyszínévé válhat, és mi örömmel térünk vissza oda, bármennyire is rettegünk tőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk