„Pazar csomagtartó, három hulla is belefér” – 10 példa arra, hogy Robert De Niro nagy nevettető IS
Talán valamiféle előjel volt, hogy játszott A komédia királya című moziban anno. Valójában ő az alfa és az ómega, ha a leglegendásabb férfiszínészekről beszélgetünk. Robert De Niro és Scorsese nevéhez fűződik a Taxisofőr na meg a Casino, és még jó pár klasszikus, ismétlés a tudás anyja: A keresztapa, A szarvasvadász, Dühöngő bika, Cape Fear- A rettegés foka, Ébredések, Nagymenők, Volt egyszer egy Amerika, a teljesség igénye nélkül.
Aztán jött egy pont a karrierjében, amikor lelazult - kritikusai szerint elkényelmesedet - és elkezdett vígjátéki szerepeket vállalni, illetve családi filmekben játszani. Hogy ez mégis érthető, és mégsem feltétlenül volt döntés szakmailag sem, arra hozunk pár példát. De Niro idősen ugyanis, ha jó forgatókönyvet kap, kifejezetten üdítő vígjátéki jelenség, és még olyan komoly filmekben is előjön egy addig nem ismert, nagyon szerethető emberi oldala komikusi vénájából, melyek eredetileg inkább a dráma műfaját képviselik.
Most legutóbb az Ürömapám kapcsán állapítottuk meg, hogy még mindig jólesik mosolyogni rajta, és igazából tök jó lenne, ha lenne egy ilyen derűs, jó humorú nagypapánk. Engem az sem zavarna, ha így menne nyugdíjba. Aki már sokszor bebizonyította, mekkora színész és milyen mélységei vannak, miért is ne érezhetné jól magát idősebben, másrészt miért is ne járulhatna hozzá a mi jókedünköz tiszta szívből... Itt van pár ok, hogy miért vegyük De Nirót komolyan mint vígjátékszínészt:
Csak egy kis pánik (1999)
Ha nagyot akar röhögni a kedves olvasó, akkor ezzel kezdje, amennyiben szeretné pótolni De Niro komédiai munkásságának alapdarabjait. A Csak egy kis pánik ugyanis tényleg nagyon vicces, már csak az alaphelyzet miatt is: egy pánikbeteg maffiózó és egy pszichológus kapcsolatát vesézi ki, az előbbi De Niro, a másik Billy Crystal, itt pedig egy megfontolandó tanácsokat tartalmazó jelenet, dühkezelési problémákkal bíró nézőknek, csodásan kacifántos káromkodásokkal:
Még egy kis pánik (2002)
De Niro nyilván csípőből lenyomta ugyanazt a karaktert még egyszer, ráadásul szívesen mókázott Billy Crystallal. Ezt a jelenetet úgy nyitja, hogy "Pazar csomagtartó, három hulla is belefér", majd hozzáteszi, hogy viccelt, de tudjuk, hogy nyilván nem. Ez már nem volt olyan jó, mint az első film, de ő szuper benne.
Casino (1995)
A Casino egy nagyon egyedi Scorsese-mozi, ami telis-tele van zseniális jelenetekkel. Joe Pesci és Robert de Niro mondjuk nem ezen egyetlen alkalommal vitatkoztak a mozivásznon, de azért érdemes megnézni, mert tíz pontos. Egyébként arra is remek példa, De Niro mennyire alázatosan tud alájátszani egy kollégának, itt ugyanis Pesci és az ő heves kirohanása az elsődleges humorforrás.
Egyébként magyarul is kimondottan szórakoztató:
Apádra ütök (2000)
Ben Stiller és Robert De Niro szépen elpingpongozgatnak ebben az időközben klasszikussá vált komédiában, amit szinte mindenki ismer. De Niro itt mutatta meg legjobban azt az arcát, amikor egyszerre tud az ember agyára menni, miközben szerethető és humoros is egyszerre mint a krónikusan kekeckedő apósjelölt.
Vejedre ütök (2004)
A Vejedre ütökben már Dustin Hoffman is csatlakozott a sztárgárdához, De Niro és az írók pedig itt már elvetették a sulykot, ami a blőd humort illeti, de a Csupasz pisztolyokon szocializálódott néző gyomrát még ez sem tudja annyira megfeküdni, mert már önmagában egy színészóriást ilyen helyzetben látni is agymenés. Például egy ilyenben:
Jól veszi a trollkodást
A Mean Tweets Robert De Niro-kiadásában az őt alázó kommenteket olvasta fel a színész, és remekül reagált, érdemes figyelni az arckifejezését közben, van benne önirónia, de a helyén kezeli a hülyeséget, az egyik trollnak egyszerűen annyit mond, hogy fuck you, aztán ezt többször meg is ismétli, még egy ilyen félig civil helyzetben is remek a ritmusérzéke, és végig pont a helyén is van, amit mond.
Saturday Night Live
Amikor még élt a nagyszerű Robin Williams, egyébként minden idők egyik legnagyobb komikusa, és De Niro vígjátéi énje is jó ideje virágzott, meghívták őket az SNL-be, ahol rendesen hülyét csináltak belőlük, ők pedig ennek megfelelő humorral és apátiával fogadták a tiszteletlenséget:
Napos oldal
Számomra a színjátszás egyik csúcsa Robert De Niro Napos oldalbeli jelenléte, noha kisebb szerepet alakít, Bradley Cooper filmbeli apját, aki minden meccs előtt - megveszekedett drukker - különféle kényszeres rituálékba keveredik, szereti a fiát, de önmagával is hadilábon áll, és ettől a sok apróságtól és az általa hozzátett színészi nüanszoktól lesz hús-vér ember, akin szeretettel mosolygunk végig.
Ürömapám
Idei filmje tökéletes példa arra, amit De Niro mostanság jól csinál: reagál a fiatalokra. Ő is megfelelően hülye a maga módján, érezhetjük, tehát ez általa képviselt idősebb generáció is az, mosolyoghatjuk ki, na meg a miénk is hülye, röhöghetünk egy jót magunkon az ő szemüvegén keresztül.
