KULT
A Rovatból

„Pazar csomagtartó, három hulla is belefér” – 10 példa arra, hogy Robert De Niro nagy nevettető IS

Jó ideig úgy ismertük, mint a drámai szerepek királyát, pedig őrülten vicces is tud lenni.


Talán valamiféle előjel volt, hogy játszott A komédia királya című moziban anno. Valójában ő az alfa és az ómega, ha a leglegendásabb férfiszínészekről beszélgetünk. Robert De Niro és Scorsese nevéhez fűződik a Taxisofőr na meg a Casino, és még jó pár klasszikus, ismétlés a tudás anyja:  A keresztapa, A szarvasvadász, Dühöngő bika, Cape Fear- A rettegés foka, Ébredések, Nagymenők, Volt egyszer egy Amerika, a teljesség igénye nélkül. 

Aztán jött egy pont a karrierjében, amikor lelazult - kritikusai szerint elkényelmesedet - és elkezdett vígjátéki szerepeket vállalni, illetve családi filmekben játszani. Hogy ez mégis érthető, és mégsem feltétlenül volt döntés szakmailag sem, arra hozunk pár példát. De Niro idősen ugyanis, ha jó forgatókönyvet kap, kifejezetten üdítő vígjátéki jelenség, és még olyan komoly filmekben is előjön egy addig nem ismert, nagyon szerethető emberi oldala komikusi vénájából, melyek eredetileg inkább a dráma műfaját képviselik. 

Most legutóbb az Ürömapám kapcsán állapítottuk meg, hogy még mindig jólesik mosolyogni rajta, és igazából tök jó lenne, ha lenne egy ilyen derűs, jó humorú nagypapánk. Engem az sem zavarna, ha így menne nyugdíjba. Aki már sokszor bebizonyította, mekkora színész és milyen mélységei vannak, miért is ne érezhetné jól magát idősebben, másrészt miért is ne járulhatna hozzá a mi jókedünköz tiszta szívből... Itt van pár ok, hogy miért vegyük De Nirót komolyan mint vígjátékszínészt:

Csak egy kis pánik (1999)

Ha nagyot akar röhögni a kedves olvasó, akkor ezzel kezdje, amennyiben szeretné pótolni De Niro komédiai munkásságának alapdarabjait. A Csak egy kis pánik ugyanis tényleg nagyon vicces, már csak az alaphelyzet miatt is: egy pánikbeteg maffiózó és egy pszichológus kapcsolatát vesézi ki, az előbbi De Niro, a másik Billy Crystal, itt pedig egy megfontolandó tanácsokat tartalmazó jelenet, dühkezelési problémákkal bíró nézőknek, csodásan kacifántos káromkodásokkal:

Még egy kis pánik (2002)

De Niro nyilván csípőből lenyomta ugyanazt a karaktert még egyszer, ráadásul szívesen mókázott Billy Crystallal. Ezt a jelenetet úgy nyitja, hogy "Pazar csomagtartó, három hulla is belefér", majd hozzáteszi, hogy viccelt, de tudjuk, hogy nyilván nem. Ez már nem volt olyan jó, mint az első film, de ő szuper benne.

Casino (1995) 

A Casino egy nagyon egyedi Scorsese-mozi, ami telis-tele van zseniális jelenetekkel. Joe Pesci és Robert de Niro mondjuk nem ezen egyetlen alkalommal vitatkoztak a mozivásznon, de azért érdemes megnézni, mert tíz pontos. Egyébként arra is remek példa, De Niro mennyire alázatosan tud alájátszani egy kollégának, itt ugyanis Pesci és az ő heves kirohanása az elsődleges humorforrás.

Egyébként magyarul is kimondottan szórakoztató:

Apádra ütök (2000) 

Ben Stiller és Robert De Niro szépen elpingpongozgatnak ebben az időközben klasszikussá vált komédiában, amit szinte mindenki ismer. De Niro itt mutatta meg legjobban azt az arcát, amikor egyszerre tud az ember agyára menni, miközben szerethető és humoros is egyszerre mint a krónikusan kekeckedő apósjelölt.

Vejedre ütök (2004)

A Vejedre ütökben már Dustin Hoffman is csatlakozott a sztárgárdához, De Niro és az írók pedig itt már elvetették a sulykot, ami a blőd humort illeti, de a Csupasz pisztolyokon szocializálódott néző gyomrát még ez sem tudja annyira megfeküdni, mert már önmagában egy színészóriást ilyen helyzetben látni is agymenés. Például egy ilyenben:

Jól veszi a trollkodást

A Mean Tweets Robert De Niro-kiadásában az őt alázó kommenteket olvasta fel a színész, és remekül reagált, érdemes figyelni az arckifejezését közben, van benne önirónia, de a helyén kezeli a hülyeséget, az egyik trollnak egyszerűen annyit mond, hogy fuck you, aztán ezt többször meg is ismétli, még egy ilyen félig civil helyzetben is remek a ritmusérzéke, és végig pont a helyén is van, amit mond. 

Saturday Night Live

Amikor még élt a nagyszerű Robin Williams, egyébként minden idők egyik legnagyobb komikusa, és De Niro vígjátéi énje is jó ideje virágzott, meghívták őket az SNL-be, ahol rendesen hülyét csináltak belőlük, ők pedig ennek megfelelő humorral és apátiával fogadták a tiszteletlenséget:

Napos oldal

Számomra a színjátszás egyik csúcsa Robert De Niro Napos oldalbeli jelenléte, noha kisebb szerepet alakít, Bradley Cooper filmbeli apját, aki minden meccs előtt - megveszekedett drukker - különféle kényszeres rituálékba keveredik, szereti a fiát, de önmagával is hadilábon áll, és ettől a sok apróságtól és az általa hozzátett színészi nüanszoktól lesz hús-vér ember, akin szeretettel mosolygunk végig.

Ürömapám

Idei filmje tökéletes példa arra, amit De Niro mostanság jól csinál: reagál a fiatalokra. Ő is megfelelően hülye a maga módján, érezhetjük, tehát ez általa képviselt idősebb generáció is az, mosolyoghatjuk ki, na meg a miénk is hülye, röhöghetünk egy jót magunkon az ő szemüvegén keresztül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk