KULT
A Rovatból

Őrület, hogy ez működik: Liam Neeson és a Csupasz pisztoly újratöltve, és egy ez új kezdet lehet

Liam Neeson faarccal poénkodik, Pamela Anderson újra reflektorfényben – a Csupasz pisztoly visszatért, és meglepően jól sikerült. Egy olyan vígjáték, amire senki sem számított, de mindenki örül, hogy elkészült.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 06.



A legacy-sequelek korát éljük, ahol Hollywood szinte sportot űz abból, hogy évtizedekkel korábbi filmeket porol le, hogy új szereplőkkel – és a régiek cameóival – új életet leheljen a franchiseba. Elég csak a Sikoly (2022)-re vagy a Jurassic World: Világuralom-ra gondolni, de jelenleg is fut a mozikban egy Tudom, mit tettél tavaly nyáron reboot Jennifer Love Hewitt-tal és Freddie Prinze Jr.-ral a főszerepben.

Ilyen trendbe érkezett meg a Csupasz pisztoly (2025) is – de épp az teszi különlegessé, hogy az eredeti színészek már nincsenek velünk.

Ez mégsem akadályozta meg Akiva Schaffert abban, hogy egy valóban méltó, és ami még fontosabb: valóban vicces folytatást készítsen. Még az elhunyt korábbi színészeken is élcelődnek, persze politikailag korrekt módon.

A film nem nosztalgiára, hanem poénokra épít. Nincsenek kínos „Emlékszel még erre? Ugye, hogy milyen jó volt!”-típusú jelenetek, nem akarja mindenáron újrajátszani az ikonikus pillanatokat, hanem saját lábára áll.

És eközben mégis megmarad Csupasz pisztolynak: szóviccek, vizuális gegek, fárasztó, de nagyon szerethető apuviccek, hátul elsuhanó poénok, másodpercre pontosan időzített nonszensz.

Ez az a világ, amit a ZAZ-trió (az eredeti filmek három producere: Zucker, Abrahams és Zucker hármas) annak idején megalkotott, és amit most Schaffer meglepően biztos kézzel hoz vissza.

Az egyik legnagyobb kérdés a projekt körül természetesen az volt, hogy ki veheti át Leslie Nielsen helyét? Nielsen a komédia koronázatlan királya volt, aki drámai színészből vált a paródia műfajának egyik legmeghatározóbb arcává. Az Airplane! és a Csupasz pisztoly óta utánozhatatlan védjeggyé vált a faarccal előadott abszurd humor.

Liam Neeson választása elsőre talán meghökkentőnek tűnt, de működik – és nem is akárhogyan.

Egy hollywoodi pletyka szerint azért kérték fel, mert sokan összekeverték a nevét Nielsenével, még alá is írtak egymás helyett, de akármilyen meta-vicc is ez, a végeredményen nem csak nevetni, hanem tapsolni lehet. Neeson ugyanis elképesztően jól érzi ezt a komikus ritmust és időzítést: komolyan veszi a legképtelenebb helyzeteket is, és ettől válnak igazán nevetségessé. Pont ahogy azt annak idején Nielsen tette.

Ez a szerep simán új irányt is mutathat Neeson karrierjében, ahogy az Elrabolva anno akcióhőssé tette, most egy másik arcát láthatjuk – és ez az arc egy bombabiztos komédiaérzékkel megáldott, elképesztően vicces figura. A filmbéli karaktere, Frank Drabin Jr., méltó örököse a legendás Frank Drebinnek, de fontos, hogy nem a másolata – saját karakterként is megállja a helyét.

A film női főszerepét Pamela Anderson alakítja, aki lubickol a femme fatale szerepében, ahogy azt anno Priscilla Presley is tette.

Az utóbbi években több alkalommal is bizonyította, hogy nemcsak ikonikus külsővel, de drámai tehetséggel is rendelkezik – Az utolsó showgirl például ezt már alátámasztotta. Most viszont a humoros oldalával támad: és kifejezetten jól áll neki. Neeson és közte teljesen működik a kémia, és pontosan érzi, mikor kell komolyan játszani, és mikor lehet (vagy kell) túltolni egy jelenetet. Nem csoda, hogy beigazolódni látszik a pletyka és a két színész elkezdett randizni – akik ismeri Neeson tragikus családi háttértörténetét, azok ennek az apróságnak biztos örülnek.

A történet? Ugyan! Nem azért ül be az ember egy Csupasz pisztoly filmre, hogy cselekménybeli logikát keressen. Itt konkrétan P.L.O.T. Device-nak hívják a történet előre mozdítására szolgáló eszközt – ezzel nagyjából mindent elmondtam. De ez nem baj.

A történet csak egy keret, amely lehetőséget ad arra, hogy a poénok szabadon hömpölyögjenek. És hömpölyögnek is.

Nekem a kedvencem Paul Walter Hauser Ed Jr.-ja volt – bár kissé elfogult vagyok, imádom a színészt. A humor pörgős, színes, helyenként teljesen elborult – de sosincs üres járat. Persze vannak gyengébb gegek, de ezeket mindig követi egy-egy ütős poén, ami elfeledteti az előző bénázást. A visszatérő motívumok, háttérben zajló helyzetkomikumok és apró részletek miatt érdemes figyelni minden másodpercére – nem ritka, hogy a háttérben történik a legviccesebb dolog.

A szinkron korrekt, de mivel rengeteg a nyelvi poén, szóvicc és angolszász kulturális utalás, érdemes lehet eredeti nyelven is újranézni, hogy semmi ne vesszen el a fordításban. A 90 perces játékidő pont ideális, bár a vége felé érezhetően besűrűsödnek a poénok – olykor már túltöltöttnek hat, de aztán mindig érkezik egy-egy váratlan apupoén, ami visszahozza a lendületet.

A film végi stáblistára is jutott a humorból, és ez meg is látszott a közönségen: szinte senki sem állt fel idő előtt, mindenki végig nézte az utolsó betűig a filmet – és ez manapság nagy szó. Seth MacFarlane producerként bábáskodott a film felett, és a Family Guy-os, Amerikai fateres abszurd humor nyomai egyértelműen tetten érhetők a végeredményben. Még, ha nem is annyira rosszindulatú, azért érezni MacFarlane jelenlétét. Neesonnal is dolgozott már együtt a Hogyan rohanj a veszTEDbe forgatásán. (Sőt, a színésznek a Ted 2-ben is volt, egy emlékezetes rövid jelenete.)

Összességében a Csupasz pisztoly (2025) egy méltó, szerethető és nagyon is szórakoztató örökös.

Nemcsak a régi rajongóinak kínál nosztalgikus kacagást, hanem az újaknak is megmutatja, miért volt különleges a klasszikus. Ez több, mint egy reboot – ez egy életképes újrakezdés. Emberek, egy jó vígjáték van a mozikban! Ez az igazán nagy szó!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
20 évesen elítélték drogcsempészésért, a szeretői miatt mentek tönkre a házasságai, és az impró zsenijének tartották – Bill Murray 75 éves
A színész kollégái és a vele dolgozó rendezők többsége szerint is nehéz vele együtt dolgozni, de végül mindig kivételes alakításokat produkál. Ő Hollywood egyik bennfentes kívülállója.


William James Murray 1950. szeptember 21-én született Evanstonban, Illinois államban egy ír katolikus családba, a postai ügyintéző Lucille Collins és a fakereskedő Edward J. Murray gyermekeként, nyolc (!) testvérrel. A Loyola Akadémiára járt, egy fiúknak fenntartott jezsuita suliba, Chicago egyik külvárosába. Mindössze 17 éves volt, amikor 1967-ben az édesapja 46 éves korában meghalt a cukorbetegség szövődményeiben.

Fiatalkorában Murray olyan amerikai hősökért rajongott, mint Kit Carson, Wild Bill Hickok és Davy Crockett. Tinikorában ütőhordózóként is dolgozott golfpályákon (talán nem véletlenül vállalta el később a Golfőrültek-filmeket), hogy finanszírozza tanulmányait a jezsuita középiskolában. De benne volt egy rockbandában, a Dutch Mastersben is, méghozzá énekesként, illetve tagja volt a középiskolai és a közösségi színház társulatának is. A színészi karrier mégsem jött kapásból. A Loyola Akadémia elvégzése után a Regis Egyetemre járt Denverben, ahol orvostudományi előkészítő tanfolyamokat vett, de hamarosan otthagyta az iskolát, és visszatért Illinoisba (2007-ben a Regis ettől függetlenül tiszteletbeli bölcsészettudományi doktori címet adományozott neki).

Majd jött az első nagy balhéja. 1970. szeptember 21-én, vagyis épp a 20. születésnapján a rendőrség letartóztatta Billt a chicagói O'Hare repülőtéren, mivel megpróbált kb. 4,5 kiló kannabiszt felcsempészni a gépre, amit állítólag el akart adni később.

A lebukásának ráadásul ő maga volt az oka, mivel már a repülőn azzal viccelődött a mellette ülő utasnak, hogy bombát csomagolt a poggyászába. Murray-t akkor felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ez az eset egyúttal fordulópontot jelentett az életében, mivel arra ösztönözte, hogy teljes munkaidőben a komédiával foglalkozzon.

Az imprós zseni

Murray komikusi karrierje nagyot ugrott, amikor 1977-ben, 27 évesen csatlakozott az NBC, akkor már két éve sugárzott Saturday Night Live című műsorának stábjához. Az ott eltöltött első napjai azonban korántsem voltak zökkenőmentesek. Más résztvevőkkel, például John Belushival vagy Dan Aykroyddal ellentétben ő eleinte nehezen tudott kapcsolatot teremteni a közönséggel. Az egyik epizódban ezt konkrétan ki is jelentette élőben, amikor kilépett a karakteréből, és bevallotta, hogy nehezen nyeri el a nézők tetszését. Ez az őszinteség viszont rögvest megkedveltette őt a rajongókkal, és hamarosan szokatlan figuráival és jellegzetes humorával az SNL egyik legnépszerűbb sztárjává vált.

Murray három évvel később, 1980-ban távozott a Saturday Night Live-ból, akkoriban már az egyik legismertebb arca volt a műsornak. Ő azonban úgy döntött, hogy a mozivásznakon folytatná a karrierjét, és kamatoztatná mindazt, amit az SNL-ben tanult, ez az átmenet viszont szintén nem ment könnyen.

A vígjátékokban persze sikeres volt, olyan filmekkel, mint a Dilibogyók – Táborparádé (1979), a Golfőrültek (1980), a Bombázók a seregnek (1981) vagy az Aranyoskám (1982), a Szellemirtókkal (1984) pedig elkönyvelhette első igazi nagy kasszasikerét és a világhírnevet is. A drámai karrier azonban csak nem akart összejönni.

Komfortzóna

Első komolyabb szerepeit az 1980-as Ahol a bölény dübörögben és a 1984-es Borotvaélenben játszotta, ám egyik sem lett sikeres, és kritikailag is kudarcot vallottak, így már látszott, hogy Murray útja a komoly színészi karrier felé nem lesz könnyű.

Inkább nem is erőltette ezt, s maradt a vígjátékoknál: Rémségek kicsiny boltja (1986), Szellemes karácsony (1988), Szellemirtók 2 (1989), Viszem a bankot (1990), Isten nem ver Bobbal (1991), majd 1993-ban jött az Idétlen időkig, amivel nagyot ment szinte minden fronton. A Harold Ramis által rendezett film a kiváló humort egzisztenciális témákkal ötvözte, lehetővé téve Murray-nek, hogy megmutassa a komikusi képességei mellett az érzelmi mélységeit is. Annak ellenére, hogy a forgatás során nehéz volt a kapcsolata Ramisszel (pedig korábban sok mindent csináltak együtt) – ami a szakmai együttműködésük végéhez vezetett –, az Idétlen időkig anyagi sikert aratott, és azóta is kulturális mérföldkőnek számít.

Megkomolyodott?

Murray karrierje váratlan fordulatot vett az 1990-es évek végén, amikor olyan rendezőkkel kezdett együtt dolgozni, akik szokatlan, különc stílusukról voltak ismertek. A Wes Andersonnal való együttműködés olyan filmekben, mint az Okostojás (1998), a Tenenbaum, a háziátok (2001) és az Édes vízi élet (2004), lehetővé tette Murray számára, hogy kipróbálja magát valami másban is, Andersonnak pedig közben az egyik kabalaszínésze lett, akit majd’ minden filmjébe belecsempészett később.

2003-ben pedig Murray végre megmutathatta, hogy drámai színészként is képes elsőrangú alakításra.

A Sofia Coppola által rendezett Elveszett jelentésben Bob Harris, a hanyatló filmsztár szerepében, aki a magányával és a középkorú válságával küzd, Murray alakítása igazi reveláció volt.

Meg is hozta neki az első és eddigi egyetlen Oscar-jelölését a legjobb színész kategóriában, a filmet magát pedig mesterműként ünnepelték. S bár a díj végül elmaradt (azt Sean Penn kapta meg a Titokzatos folyóért), ez a szerep ismét egy fordulópontot jelentett a karrierjében, megmutatva, hogy nemcsak vígjátékokban tud brillírozni. Ezt bizonyította később olyan filmjeivel is, mint a Hervadó virágok (2005), A temetésem szervezem (2009), A király látogatása (2012), a St. Vincent (2014) vagy a Felkeverve (2020).

Hol vagy, Bill?

Murray egyáltalán nem egy tipikus hollywoodi színész, ezért például nincs ügynöke vagy menedzsere sem, és állítólag csak egy személyes telefonszámon, hangpostafiókkal fogadja a forgatókönyvekre és szerepekre vonatkozó ajánlatokat, amelyet ritkán ellenőriz.

Ez a gyakorlat állítólag megakadályozta abban, hogy olyan filmekben tűnjön fel, mint a Roger nyúl a pácban, A tintahal és a bálna, a Charlie és a csokigyár vagy A család kicsi kincse.

Amikor erről a szokásáról kérdezték egy interjúban, Murray elégedettnek tűnt azzal, hogy nehezen elérhető, és azt mondta: „Nem olyan nehéz. Ha van egy jó forgatókönyved, az bevonz. Az emberek azt mondják, hogy nem tudnak megtalálni. Nos, egy jó forgatókönyvet írni sokkal nehezebb, mint megtalálni valakit. Nem aggódom emiatt, ez nem az én problémám.”

Sok testvér, sok gyerek

A magánélete ritkán adott alapanyagot a bulvárújságok cikkei, címlapjai számára. Még a Bombázók a seregnek forgatása alatt, 1981. január 25-én vette feleségül Margaret „Mickey” Kellyt. Később Chicagóban újra összeházasodtak a családjuk előtt, és két közös fiuk született: Homer (1982) és Luke (1985). Majd, miután fény derült arra, hogy Murray a házasságuk alatt viszonyba kezdett a jelmeztervező Jennifer Butlerrel, Kelly beadta a válókeresetet, és 1996-ban ki is mondták a válásukat.

Murray és Butler azonban együtt maradtak, olyannyira, hogy 1997-ben az oltár elé álltak. A házasságuk alatt összesen négy fiuk született (vagyis igen, Murray-nek összesen hat fia van): Caleb (1993), Jackson (1995), Cooper (1998) és a legkisebb, Lincoln (2005), akinek születésekor Murray már 55 éves volt.

Pár évvel Lincoln születése után azonban a Butlerrel való házassága is megromlott, aki 2008. május 12-én nyújtotta be a válókeresetet, amelyben Murray-t családon belüli erőszakkal, hűtlenséggel, valamint szex-, marihuána- és alkoholfüggőséggel vádolta.

Még abban az évben véglegesítették a válásukat, Butler pedig 13 évvel később, 2021. január 19-én hunyt el.

Azóta Bill Murray hivatalosan szingli, csupán egyszer, 2023-ban hozták hírbe a nála 29 évvel fiatalabb énekes-dalszerző Kelisszel, de mindketten tagadták, hogy romantikus kapcsolat lett volna köztük.

S hogy mi a helyzet most a sokak szerint nehezen kezelhető színésszel? Nos, manapság már inkább csak vicces rövid feltűnéseket vagy mellékszerepeket vállal – Wes Anderson filmjein kívül pl. a Szellemirtók: Az örökségben (2021), a Minden idők legelképesztőbb sörfuvarjában (2022), a Hangya és a Darázs: Kvantumániában (2023) vagy a Szellemirtók: A borzongás birodalmában (2024) –, és persze ő is visszatért a Saturday Night Live-ba, a 2025-ös, 50. évfordulós különkiadásban. Ki tudja, lehet, hogy még benne van egy időskori visszatérés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Kibe bízzon az, akit így tettek lóvá, ilyen alja módon?” – Itt van Azahriah legújabb száma, a pörkölt
Azi falatozója, egy mozdulatlan alak és megannyi rejtélyes utalás. A vadonatúj dal aligha fog csalódást okozni a rajongóknak.


Azi zenéjével és Bogdán Balázs vizuáljával megérkezett Azahria legújabb száma és minimál klipje, a pörkölt.

A új dalban a zenész tesz néhány kósza utalást, amit akár közéletinek is lehet venni, utal saját sikereire és harcaira, de többször emlegeti a múltját is.

A klipben egy panelrengetegben magányosan álló gyrosozó, benne egy Azira emlékeztető, mozdulatlan figura, és egy előtte fekvő, leginkább idős hölgyre hajazó alak szolgáltatja a vizuált.

A műhöz kevesebb mint fél óra alatt már 250 komment érkezett, és szinte másodpercenként emelkedik a lájkok száma.

Azarhiah – pörkölt

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Sétálsz vagy meghalsz! A Stephen King könyve alapján készült A hosszú menetelés véres, izgalmas és megható
A sétálók viadalában Philip Seymour Hoffman fia és az Alien: Romulus androidja gyalogolnak 48 társukkal együtt a gazdagságba vagy a halálba: csak egy maradhat!


Francis Lawrence rendező, úgy tűnik, nem tud kilépni a komfortzónájából. Miután megrendezett Az éhezők viadala-filmek közül négyet (2013: Futótűz, 2014: A kiválasztott 1. rész, 2015: A kiválasztott Befejező rész, 2023: Énekesmadarak és kígyók balladája, jelenleg pedig az ötödiken – Az éhezők viadala: Az aratás hajnala – dolgozik), fogta magát, és készített egy filmet, amelynek sztorija szerint egy disztópikus USA-beli társadalomban egy nagy háború után évente megrendezik a Hosszú Menetelést, amelynek során minden államból kisorsolnak egy önként jelentkező fiatal férfit, akik versenyt sétálnak egymással. Ez azt jelenti, hogy addig kell gyalogolniuk, amíg csupán egy marad közülük talpon, aki ezzel megnyer egy hatalmas pénznyereményt, illetve teljesítik egy kívánságát.

A hasonlóságok eléggé szemet szúrnak, bár azt hozzá kell tenni, hogy A hosszú menetelés alapját képező, azonos című regényt Stephen King még 1979-ben vetette papírra (Richard Bachman álnéven), míg Suzanne Collins csupán 2008-ban állt elő Az éhezők viadala első kötetével.

Vagyis A hosszú menetelés tekinthető Katnissék ősének, elődjének, ihletadójának is, ami ugyanakkor a sztorijából fakadóan (fiatalok sétálnak az úttesten több száz mérföldön keresztül) egy kevésbé eseménydús cselekmény ígéretét hordozza magában.

Persze szabályok itt is vannak. A film szerintiekben (mivel vannak bizonyos eltérések a regényhez képest) például séta közben nem szabad megállni, vagy 3 mérföld/óránál lassabban gyalogolni, különben intést kap a versenyző. Három intés után pedig a hivatalos közlés szerint „leléptetik” az illetőt, azaz kiesik a versenyből, ami jelen esetben azt jelenti, hogy agyonlövik a sétakonvojt autókon és tankon kísérő katonák. Bizonyos, szabályszerűen megtett mérföldmennyiség után az intéseket törlik.

Megállni, pihenni, aludni, vécére menni nem lehet, mindez az evéssel és ivással egyetemben is csak séta közben lehetséges, teli vizes kulacsot a katonák adnak, ha kifogyott az előző.

Ezeket szem előtt tartva jelentkezik a versenybe főhősünk, Ray Garraty (Philip Seymour Hoffman nem kevésbé tehetséges fiacskája, Cooper Hoffman például a Licorice Pizzából vagy a Saturday Night: A kezdetekből lehet ismerős), aki rejtélyes okokból jelentkezett ide (látszólag nem a pénznyeremény érdekli). Itt ismerkedik össze Peter McVriesszel (David Jonsson), akivel gyorsan barátságot köt, s persze a többi srác közt is akadnak még szimpatikusak és antipatikusak egyaránt. Az egész sétáló cirkuszt a rendszer hű katonája, a térségben hírhedt és kíméletlen Őrnagy (Mark Hamill végig napszemüvegben) vezeti.

Az első és legfőbb kérdés, ami felmerül az emberben a sztori hallatán: mi lehet izgalmas abban, hogy emberek sétálnak végeláthatatlanul? Nos, King megoldotta ezt is, amit szerencsére a rutinos Francis Lawrence-nek és forgatókönyvírójának, JT Mollnernek (Angyalok és banditák) is sikerült kifogástalanul átemelnie a filmbe. A társaság természetesen eléggé színes: van köztük kigyúrt és nyeszlett, nagydumás és szótlan, jófej és seggfej, ifjabb és idősebb, alacsony és magas, fehér, fekete, ázsiai és amerikai őslakos, szóval a fiatal férfiak/tinik közt mindenféle típus. Ez pedig kapásból remek dinamikákat gerjeszt a karakterek között (beszélgetni természetesen nem tilos).

Ugyanakkor azt is időről időre láthatjuk, ahogy az emberi szervezet különféle módokon felmondja a szolgálatot, kinél így, kinél úgy jelentkezik valamilyen fizikai vagy mentális probléma a megállás nélküli gyaloglástól.

Közben pedig megismerjük a főbb szereplőket, a motivációikat, a múltjukat, a céljaikat, megszeretjük őket, s így a „csak egy maradhat”-elvű finálé közeledése egyre elkeserítőbbé válik számunkra is.

Ki marad végül, kit, mikor és hogyan veszítünk el? Okosan felépített film, ami leginkább a dialógusokra épül, és nem is mond csődöt ebben.

Viszonylagos eseménytelensége ellenére is kimondottan izgalmas képsorok peregnek épp ezért a szemeink előtt, a végig a szabadban játszódó terep ellenére is fojtogató és kézzelfogható atmoszféra kialakításában pedig mindemellett fontos szerepet játszottak Jo Willems operatőr szemcsés és fakó színekben tobzódó képei, valamint Jeremiah Fraites hangulatos zenei aláfestései.

Na meg persze a csodálatos színészek! E tekintetben egyértelműen a két főszereplő, Cooper Hoffman és David Jonsson (őt többek között az Ipar című sorozatból, vagy a Rye Lane című kiváló romkomból ismerhetjük, a legtöbben azonban a tavalyi Alien: Romulus Andy nevű szintetikusaként jegyezték meg maguknak) viszik a pálmát, mindketten csodálatos alakítást nyújtanak, minden bizonnyal sokat hallunk még majd róluk a jövő filmes és sorozatos díjkiosztó gáláin.

A hosszú menetelés pedig egy remek kis bejegyzés lesz a filmográfiájukban: nem derít majd jókedvre (nem is célja), de izgalmas, végig leköti a néző figyelmét, és amit vállal, azt hozza tokkal, vonóval, izzadsággal, nem kevés vérrel (egészen brutális képsorokra is lehet számítani), könnyekkel, bajtársiassággal, önfeláldozással, bosszúval, reménnyel, kitartással. Az emberi tűrőképesség határait feszegető sztorit biztosan nem feledjük jó ideig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Azahriah európai turnéra indul 2026-ban, már megvannak az időpontok és a helyszínek is
A fiatal sztár lenyom három teltházas bulit Budapesten, aztán nyakába veszi az öreg kontinenst. Az új dala is tarol, amit Young Fly-jal közösen készített.
Szerző: GJ - szmo.hu
2025. szeptember 22.



Azahriah menedzsmentje vasárnap jelentette be az Instagramon, hogy a harmadik Azahriah-koncert az MVM Dome történetének leggyorsabb teltháza lett, ugyanis a jegyek kevesebb, mint másfél óra alatt fogytak el rá. Ezzel az énekes három teltházas koncerten lép fel Budapesten október 17-18-19-én.

Nem sokkal később kikerültek az Instára az Azahriah EU Tour 2026 időpontjai és helyszínei is.

2026. március 6. Prága, Archa

2026. március 7. Pozsony, Majestic

2026. március 15. Zürich, Volkshaus

2026. március 16. Amsterdam, Melkweg

2026. március 18. London, O2 Forum

2026. március 20. Frankfurt, Zoom

2026. március 21. Stuttgart, LKA Longhorn

2026. március 23. München Backstage

2026. március 24. Bécs, Gasometer

Azahriah nem csak a tripla teltház és az európai koncertkörút miatt bonthat pezsgőt, hanem a nemrég megjelent új dal miatt is. A Young Fly-jal közösen jegyzett vemzavr! hat nap után 831 ezer megtekintésnél tart a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET: