Nem szabad hallgatni a szexuális bántalmazásról!
"Nemzetközi statisztikák szerint minden hatodik-hetedik lány és minden tizedik fiú válik szexuális bántalmazás áldozatává 18 éves kora előtt." Ezt a döbbenetes adatot is közli az alábbi szöveges tábla, amely az ARTatlan kiállításon látható.
A tárlat május végéig, ingyenesen tekinthető meg a színház ruhatáránál. A fényképek alatt olyan idézetek olvashatóak, melyeket a fiatalon áldozattá váló érintettek mondtak az eseteikről. Igen megrázóak.
„Csak rosszat álmodtál.” Levetkőztetve arra ébredtem, hogy az apám meztelenül az ágyhoz szorít. 8 éves lehettem, amikor először megtette…
Az ARTatlan kiállítás az UNICEF Magyar Bizottság és egy túlélőről elnevezett Anoni Mara Társaság közös szervezésében jött létre. Ez utóbbinak köszönhető a 2 éve megalakult és rendkívül hiánypótló Beszélj róla! oldal is. A weblapon olyan sértettek mesélik el történetüket, akiknek már - részben vagy egészben - sikerült szembenézniük traumáikkal. Ez az első lépés a lelki gyógyuláshoz - de általában a legnehezebb is.
A színházban látható képeket az UNICEF fotósai készítették. A céljuk a kontrasztok megteremtése volt a megrázó, nyomasztó mondatok és az ártatlan gyerekekről készült fotók között.
Az eseményt több beszélgetés is kíséri: legközelebb május 25-én, szerda este 6-kor lesz kötetlen alkalom a Katona Sufni nevű helyiségében két pszichológussal és a beszeljrola.hu alapítóival - nem csak áldozatoknak.
Múlt szombaton is sor került egy eszmecserére a színház aulájában. Ezen több szakértő világított rá a legalapvetőbb problémákra.
Dr. Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagja és a Eurochild elnöke azt jelölte meg fő kérdésként, hogyan lehetne a mindenkit megillető védelmi jogokat erősebben érvényesíteni. A nemzetközi egyezmények ugyanis kimondják ezeket, ám ha megszegik őket, az lényegében semmi komoly következménnyel nem jár. Mária szavaiból kivéve az lenne a legalapvetőbb, hogy tisztában legyünk védelmi jogainkkal, és ha ezeket megsérti valami, azt ne akarjuk eltitkolni, épp ellenkezőleg.
Víg Sára pszichológus ugyanakkor arra világított rá, hogy a lélek sajnos nem így működik: ha traumát élünk át, azt minél gyorsabban felejteni akarjuk, nem pedig hosszasan vizsgálni és hangoztatni. Sára is azt szorgalmazná, amit a szintén jelen lévő dr. Somogyi Zoltán kúriai bíró jövőbeli tervként jelölt meg: az egyszeri kihallgatást a nyomozás során, ezt követően pedig lehetőség szerinti terápiát.
Monostoriné Vass Anikó, az ORFK család-, gyermek- és ifjúságvédelmi kiemelt főelőadója arról beszélt, hogyan igyekszik a rendőrség a nyomozást és kihallgatásokat végző kollégákat továbbképezni. Nagyon sok múlik ugyanis a részleteken, még azon is, hogyan teszik fel a kérdést a sértettnek. Egy rosszul sikerült kihallgatás akár tovább is mélyítheti a lelki sérüléseket, különösen kiskorú áldozat esetében.
A szakértők azt is nagy egyetértésben mondták ki, hogy Magyarországon ma még túlságosan erős a hitetlenkedő hozzáállás egy gyermek szavához. Fontos lenne, hogy a szülők, nevelők is komolyan vegyék utódjukat, ha az valamilyen negatív élményéről, netán borzalmasan hangzó történtekről mesél, és ne az legyen az első gondolatuk, hogy a gyereknek csak a fantáziája élénk. Bármilyen nehéz is elfogadni a tényeket, ha tagadjuk őket a saját nyugalmunk érdekében, azzal életre szóló kárt okozhatunk segítségre szoruló szerettünknek.
Egyszóval a legfontosabb: beszélni, beszélni, beszélni! Ha tudunk olyanról a környezetünkben, akit feltételezhetően szexuális abúzus ért, segítsünk neki szembenézni a történtekkel. Próbáljuk rávezetni, hogy ezt nem szabad eltitkolni, mert - sajnos - egy általánosan létező jelenségről van szó.
Ugyanígy, ha velünk történt hasonló dolog, ne szégyelljünk segítséget kérni egy hozzánk közel állótól, pszichológustól, vagy akár az UNICEF megkeresésével. De már az is nagyon sokat segíthet, ha sikerül anonim módon leírnunk a történetünket.
Oszd meg! Ki tudja, hány emberen segítesz vele!
