KULT
A Rovatból

„Neki tényleg elhisszük” – egyszerre volt monumentális az Azahriah-koncert a Puskásban, és egyszerre érezhette a közönség, hogy ez most tényleg az övé

A felesleges manírok helyett egy egészen feszes bő másfél órát kaptunk, ahol a hangosításra, technikai körülményekre, illetve a zenekarra sem lehet panasz.


A hazai zenei élet, egyúttal a sajtó is már több, mint fél éve ugyanazon a kérdésen rugózik, ami a popkultúrát illeti: lesz-e hazai “világsztárunk”? Ha erre nem is lett egy koncert után határozott válasz, az a zenetörténeti tény viszont megvan, hogy még soha nem sikerült hazai előadónak ennyi ember előtt fellépnie. Baukó Attila, azaz Azahriah három teltházas Puskást hoz össze, mi pedig megnéztük a “legelső napján”.

A legelső nap valóban idézőjeles, hiszen ez a koncert lett utoljára, “csakazértis” alapon behirdetve a két telt ház után: számítani lehetett az inkább kíváncsiskodó, az esemény nagysága miatt résztvevő tömegre is, hiszen a hardcore rajongók az első két nap jegyárusítása során a Broadway rendszerét hosszas órákra fagyasztották le. Ez érződött is a tömegen, illetve az is kijelenthető, hogy bőven nem tinilányokról van szó az összetételt tekintve, ritkán láttunk ilyen diverz közönséget.

A helyszín adott, a Puskás Aréna, ahol már több koncertet is rendeztek, ebből körülbelül ugyanennyi szólt értékelhetetlen visszhanggal: a tavalyi Red Hot Chili Peppers koncertje pont a hangosításnál esett el, Az est egyik döntő kérdése volt, sikerül-e egy teljesen magyar produkció esetében áthidalni azt, amit világszinten elismert bandáknak nem.

Relatíve lassan telt meg a Puskás lelátója és küzdőtere, az előre nem nyilvános timing szerint fél nyolc tájékán megjelent Desh a színpadon egy zenekarral a háta mögött, aki önállóan, Azahriah-tól függetlenül körülbelül fél éve működik, mint produkció. A közönség közepesen lelkes sikításokkal üdvözölte mindezt, a bulin a vizuálok “jólvanazúgy” megoldása sem dobott túlságosan sokat: Desh saját vetítését az álló ledfalakra vízszintesen, teljesen koncepció nélkül helyezték el, mögötte az eleve kivetített újpalotai panelházakra ráapplikálva. (Frissítés: ezt a vetítést a szombati napon már újra tervezték).

Pont, mint a nagyok.

Nagyjából így lehetne leírni a háromnegyed kilenckor megjelenő Azahriah produkcióját.

Ritkán érezhetett olyat hazai közönség, akár egy Budapest Parkos “szupershow’ alatt sem, hogy ez a nagy “valami” nemhogy egy egyszeri alkalommal van összerakva, hanem az az érzésünk támadt, mintha egy valóban régóta, nemzetközi szinten elismert előadó koncertjén lennénk. Maga az intro, a végtelen kameraállásból közvetített, és minden számra különböző effekteket használó közvetítés a koncertről, rengeteg apró pont arról tesz tanúbizonyságot, hogy igenis hazai előadó is képes ilyen magas szintű produkcióra.

Azahriah színpadon való megjelenése és a kezdeti eksztázis egészen gyorsan ülepedett, és mintha technikai gondok is lettek volna, hiszen a második számnál szemmel láthatóan a stábot és a zenekart kereste. Ezután pedig egy nagyon hosszú, viszonylag “mozgásmentes” blokk következett. Ennek két tanulsága is van: egyrészt a Puskásban már egy részint szkeptikus közönségnél talán nem elég a sok különböző táncos ilyen etapokban, másrészt pedig végtelenül tisztelendő az, hogy érezhetően nem egy “szuperbesztofot” hallunk, hanem tényleg Azahriah szája íze szerint halad a setlist.

Ami a hangzást illeti, az egyáltalán nem koncertekre tervezett stadionból kihozták a technikusok a maximumot. Nyoma nem volt a tavalyi “chilis visszhangnak”, a delay tornyok a stadionban körbemászkálva szépen tették a dolgukat. Ami még ennél is fontosabb, hogy minden zenész pontosan annyit tett bele a buliba, amennyi kell, ez pedig a hazai “koncertshow-k”, Majkák és Rúzsa Magdik hazájában dicséretként kell említeni. A felesleges manírok helyett egy egészen feszes bő másfél órát kaptunk, ahol a hangosításra, technikai körülményekre, illetve a zenekarra sem lehet panasz.

Ha nem is nagy falat, de mégiscsak szokatlan ez a fajta nagyság még Azahriah-nak is, érződött, hogy mennyivel felszabadultabbá vált a koncert Desh “második eljövetelekor”, amikor elérkeztek a közös számok, ezzel egyetemben a nagy klasszikusok.

A közönség nagy része jól fogadta a produkciót, és talán csak az erősen zenei, komplexebb részeknél lehetett olyat érezni, hogy kicsit másra figyeltek. De eleve ilyen körítés esetén csak azért mennék vissza háromszor, hogy egyszer tényleg a zenekarra, egyszer tényleg a vizuálokra figyeljek jobban, szóval ez a kalandozás egy Puskásban nyugodtan nevezhető bocsánatos bűnnek.

Számomra még ijesztő is az a gondolat, ami a dalok közötti interakciókat, kommunikációt illeti a közönséggel, ugyanis az érződött a leginkább, hogy

Azahriah tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történik körülötte, és tudja is kezelni a cirka 45 ezer embert. A show több részénél is az érződött, hogy mi sem lenne természetesebb dolog, minthogy ennyi ember előtt rontson akár mosolyogva bele a gitárszólóba, vagy énekeljen egy hónapja kiadott dalokat.

A katarzis azért elmaradt, noha egész egyszerűen a Puskással kapcsolatban nem tudnék olyan elvárásokat megfogalmazni, amit egyébként ne teljesített volna vagy a főhős vagy a zenekar vagy a technika tisztességgel az este folyamán. Az viszont biztos, hogy rendkívül jót tesz az a hazai zeneiparnak, ha ilyen elvárások megugrása után is azt érezzük, van még ott, ahonnan ez jött.

Alapvetően sokáig lehetne firtatni annak az okát, hogy miért működik pont az Azahriah-projekt ilyen magas nézőszám esetén is, talán pont a mellettem ülők mondták ki a legfontosabb mondatot: “neki tényleg elhisszük”. Amennyire monumentális volt a puskásos buli, ugyanannyira volt az egésznek egy sajátos élménye: ez most “tényleg a miénk”.

Kimondatlanul, de a hazai élet tényleg várt egy valódi sztárra, akinél a nagyszínpad az nem az aktuális (tökéletesen ugyanolyan lineuppal dolgozó) fesztiválok egy-két évéig terjed, hanem valaki olyanra, akiről talán kispáli nosztalgiázással beszélhetünk, hogy mi hol és mikor láttuk mindezt először. Ha itt, akkor azért, ha máshol, akkor pedig azért vált ez az alkalom egyszerivé (háromszorivá).

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt az Alf gyerekszínésze, Benji Gregory
A később visszavonult sztár az autójában hunyt el, kutyájával együtt. 46 éves volt.


Negyvenhat évesen elhunyt Benji Gregory, akit az Alf című sorozat Brian Tannerjeként ismert meg a világ. Június 13-án találták meg az autójában ülve egy bank parkolójában, az arizóniai Peoriában. Halálhírét most erősítette meg a testvére, Rebecca Pfaffinger a New York Timesnak. A szomorú eseményről az is kiderült, hogy Gregory mellett ült szolgálati kutyája, Hans, aki szintén elpusztult.

Pfaffinger elmondta, hogy a halál pontos okát még vizsgálják, de valószínű, hogy Gregory elaludt az autójában, és a nagy hőségben hőgutát kapott.

Hozzátette, hogy Gregory bipoláris személyiségzavarban és depresszióban szenvedett, és mindkét betegségét kezeltette.

Gregory már nyolcévesen ismert lett, amikor 1986-ban debütált az Alf című sorozatban, ahol a Tanner család legfiatalabb tagját, Brian Tannert alakította. A tévés szerepei között feltűnt A szupercsapatban és az Alkonyzónában is, és filmekben is játszott, például Whoopi Goldberg mellett az 1986-os Spiclik, sipirc című vígjátékban.

2004-ben Gregory visszavonult a színészettől, és a haditengerészetnél vállalt munkát. Élete végéig küzdött a mentális betegségeivel.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tippek első Völgyezőknek: hogyan hozd ki a legtöbbet a fesztiválból, ha még soha nem jártál Kapolcson?
Hol lehet szállást foglalni az utolsó pillanatban? Mit érdemes enni és inni? Mihez kezdj, ha minden koncert véget ért, de még buliznál? Gyorstalpaló tele hasznos infókkal.


Kevesebb mint egy hét múlva, július 19-én kezdődik a 28. Művészetek Völgye, 10 napig ismét Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend lesz a világ – vagy legalábbis a magyar fesztiválélet – középpontja.

A rengeteg visszajáró mellett minden évben egyre többen vannak azok is, akik első alkalommal fedezik fel a három Balaton-felvidéki települést és a közel 3000 programot, ami ott várja őket július 28-ig. Nekik szól az alábbi cikk.

Utazás/közlekedés

Ha autóval érkezel, figyelj arra, hogy Kapolcson a hivatalos parkolókon kívül sehol nem lehet megállni, ezek pedig kivétel nélkül fizetősek. Érdemes a vigántpetendi ingyenes parkolót használnod, és onnan Csigabusszal továbbmenni. Taliándörögdön szintén ingyenes a parkolás a teljes faluban – ha ide tartasz Veszprém irányából, akkor jobban teszed, ha Pula és Öcs felől közelítesz, így elkerülheted a gyakran kaotikussá duzzadó dugókat Kapolcs központjában.

Vonattal Veszprémig vagy Tapolcáig tudsz utazni, ahonnan rendszeresen indulnak menetrend szerinti járatok Kapolcs felé, valamint bizonyos időközönként ingyenesen használható Csigabuszok is, ennek pontos menetrendjét itt találod.

Ez akár az utolsó pillanatos szállásfoglalást is megkönnyíti, ugyan a fesztivál falvaiban ilyenkor már rég nincsenek szabad szobák, Tapolcán és Veszprémben, valamint a 77-es út menti településeken (ahol kérésre szintén megállnak a buszok) viszont még nem egyet lehet találni. Sátorhelyek pedig gyakorlatilag mindenhol vannak előzetes foglalás nélkül is.

Idén újdonságként közvetlen különjáratok indulnak Budapestről is, az első napon 11 órakor a többi napon pedig 14 órakor. Sőt, ezek visszafelé is közlekednek éjjel 1:30-kor, szóval ha csak egy napra látogatnál el a fesztiválra, és nem szeretnél szállást foglalni, akkor is haza tudsz jutni a fővárosba autó nélkül is.

Fotó: Dohi Gabriella

A fesztiválon belül szintén a délelőtt 30, kora délutántól éjszakáig pedig 15 percenként közlekedő Csigabusszal a legérdemesebb utazni, viszont az esti csúcsidőben – különösen pénteken és szombaton – gyakran elég durva tömegjelenetek alakulnak ki a buszokon és a megállókban, szóval ha át szeretnél jutni egy másik településre, érdemes nem kicentizni a menetrendet a téged érdeklő program kezdete előtt, mert könnyen lemaradhatsz az elejéről.

Alternatíva még a stoppolás, kifejezetten sok jó fej autós szokott lenni, akik szívesen elvisznek megállnak és elvisznek egyik faluból a másikba.

Hol egyél?

Természetesen megtalálhatóak a klasszikus street food bódék is a fesztiválon (lángos, kürtőskalács, hotdog stb.), de ha jót akarsz magadnak, inkább a helyiek által üzemeltetett Kék Abrosz vendéglátóhelyeket próbáld ki. Árban nagyjából ugyanott vannak, a választék viszont sokkal szélesebb – a legtöbb helyen napi menüt kínálnak fogásonként 3-4 lehetőséggel –, és persze autentikusabb is.

Ha csak gyorsan bedobnál valamit két koncert között, ott van a környék abszolút specialitása, a velós pirítós is, ami igencsak megosztja az embereket, de aki szereti, annak minden évben kihagyhatatlan :)

Fotó: Fekete Kristóf Tibor

Programok

A legtöbbször elhangzó jelző a Völggyel kapcsolatban talán az összművészeti – itt gyakorlatilag árukapcsolásként kapod meg a különféle művészeti ágakat, a szervezőknek kifejezetten célja is, hogy aki mondjuk egy Elefánt, egy Beton.Hofi, vagy akár egy Zorán koncert miatt érkezik, annak is táguljon a látóköre, mire hazaindul.

Ugyanannyira igaz ez a komolyzenei programokra, mint az idén minden eddiginél nagyobb számban kitelepülő múzeumokra: érdemes adni nekik egy esélyt akkor is, ha eddig az volt a benyomásod, hogy ez valami nagyon fennkölt és merev dolog, ami távol esik az érdeklődésedtől.

Merj nyitott lenni és kilépni a komfortzónádból! Ha csak a Panoráma Színpad és a Lőtér fellépőit ismered, akkor is érkezz meg már délután, és nézz körbe a többi udvarban: nem egy olyan sztorit hallottunk már, amikor valaki minden előzetes ismeret vagy elvárás nélkül tévedt be mondjuk a Hagyományok Háza Folk Udvarba, ahol aztán magába szippantotta a hajnalig tartó táncház.

Általánosságban is igaz, hogy a Völgyben nem áll meg az élet a koncertek vége után – sőt, bizonyos szempontból akkor kezdődik igazán. Rengeteg helyen bele lehet futni spontán éjszakai örömzenélésekbe, a kapolcsi Királykő kocsma (vagy ahogy mindenki hívja, Cili néni kocsmája) teraszán pedig alig lehet szabad ülőhelyet találni éjjelente.

Érdemes emellett benézni a KenderKertbe és a Petendi Pajtába is, ha táncolni vagy jó zene mellett beszélgetni szeretnél. Szóval hiába érnek véget a hivatalos programok fél1-1 körül, nem kell attól tartanod, hogy nem lesz mit csinálnod, ha még folytatnád a bulizást.

Fotó: Kuti Ákos

A tájékozódáshoz érdemes letöltened a Művészetek Völgye mobilalkalmazást is, akkor nem kell állandóan magaddal cipelned a nyomtatott programfüzetet, se a böngészőben külön megnyitnod minden egyes alkalommal a fesztivál honlapját. Ráadásul még a Csigabuszok aktuális helyzetét is valós időben követheted.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Shelley Duvall, a Ragyogás színésznője
A színésznő évekkel ezelőtt beszélt arról, hogy lelkileg és pszichikailag nagyon megviselte a legendás film forgatása. Duvall 75 éves volt.


Csütörtökön 75 évesen elhunyt Shelley Duvall, akit a legtöbben Stanley Kubrick Ragyogásából és a Popeye-ből ismerhetnek. A színésznő álmában halt meg texasi otthonában, cukorbetegség szövődményei miatt. Halálhírét élettársa, Dan Gilroy közölte a The Hollywood Reporterrel.

„Drága, édes, csodálatos élettársam és barátom hagyott itt minket. Túl sokat szenvedett az utóbbi időben, most már szabad. Repülj, gyönyörű Shelley”

– mondta Gilroy, akivel 1989 óta éltek együtt.

Duvall állapota már korábban is aggodalomra adott okot. 2016-ban megjelent a Dr. Phil talkshow egyik epizódjában, ahol elárulta, hogy mentális betegségben szenved. „Nagyon beteg vagyok. Segítségre van szükségem” – mondta akkor.

Mielőtt a kilencvenes évek közepén Hollywoodból Texasba vonult vissza, Duvall virágzó karriert futott be. Sokoldalú és egyedi színésznőként rengeteg filmben játszott, és saját produkciós cégét, a Think Entertainmentet vezette, amely innovatív gyermekműsorokat készített, sztárfellépőkkel. Ezekért a produkciókért két Emmy-díjra is jelölték.

Színészi karrierje Robert Altman filmjeivel kezdődött, olyan alkotásokban szerepelt, mint a McCabe és Mrs. Miller, a Nashville és a Három nő. Utóbbiban nyújtott alakításáért elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját.

A legnagyobb sikert Stanley Kubrick horror-klasszikusa, a Ragyogás hozta. A színésznő később elmondta, hogy a forgatás rendkívül megviselte, mivel Kubrick „heteken át napi 12 órán át sírásra késztette”, és számos jelenetet rengetegszer kellett újra felvenni.

Duvall a Ragyogás után még több filmben szerepelt, majd eltűnt a nagyközönség elől, és leginkább a produkciós cégével foglalkozott. Két évtizedes kihagyás után 2022-ben tért vissza a színészethez a The Forest Hills című produkcióban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
EFOTT 2024: a hőség ellenére is óriási a buli a Velencei-tó partján – fotók
Két nap máris elrepült az idei EFOTT-ból, de a legnagyobb bulik még hátra vannak. Fotóriport a teljesen felforrósodott Velence-tó partján bulizó egyetemistákról.


Felénél jár az idei EFOTT, de a legnagyobb bulik csak ezután következnek. Pénteken ByeAlex és a Slepp után Majka, majd szombaton Dzsúdló, a Halott Pénz és Azahriah foglalja el a nagyszínpadot.

A kisebb színpadok programjai közül a hátralévő két napban kiemelkedik az Analog Balaton, a Punnany Massif és a Kiscsillag pénteki, valamint Korda György és Balázs Klári, az AWS, a Necc Party és a 30Y szombat esti fellépése.

Az első két napon a pusztító hőség és a 30 Celsius-fok közeli velencei-tavi vízhőmérséklet mellett ezekről a pillanatokról maradt le, aki nem volt ott Sukorón:


Link másolása
KÖVESS MINKET: