KULT
A Rovatból

Nagyobb, hosszabb és véresebb – A Mosolyogj 2 alapban ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta

Perker Finn csupán két évvel az előző Mosolyogj után már el is hozta a második részt! Nem lett tökéletes film ez se, de korrekt folytatásnak lehet nevezni, ami bizonyos tekintetben felülmúlja az elődjét. Megéri megnézni? Cikkünkből kiderül!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. október 17.



Nem viccelek, kevés az a horrorfilm, ami a zsáneren szocializálódott lelkemet megérinti. Már szinte átfolynak az átlaghorrorok rajtam. Ám az első epizódot nagyon szerettem. Egyszerre volt pszicho-thriller és testhorror. Jöttek a jumpscare-ek, de könnyen lehetett magyarázni a főszereplőnk megbomló elméjével.

Emellett, amikor belekben kellett fürdeni, akkor is elengedte a gyeplőt, és elég sok kellemetlen pillanatot okozott a gyengébb gyomrú nézőknek.

Nos két évvel az első rész elsöprő sikere után érkezett is a második rész. Általában nem jelent jót, ha egy filmet rövid időn belül folytatnak, ezért kellő szkepticizmussal ültem be a moziterembe. Hatalmas pozitív csalódás lett a vége… a Mosolyogj 2. minden várakozásomat felülmúlta.

Nagyobb, hosszabb és sokkal véresebb. Már az első jelenetből érezni, hogy nem fognak minket sokat váratni, hamar a vérengzésekhez érünk. Itt már bizony tocsogunk a vérben, szinte folyamatosan kapjuk az undorítóbbnál-undorítóbb képeket az arcunkba és azt kell mondjam a film végére sem tudtam hozzászokni a sokkoló képekhez.

Akik nem látták az első részt, azok először picit zavarban lesznek, hiszen az események az előző befejezése után 6 nappal játszódnak. De nem kell aggódni,

egyedül az első jelenetnél érdekes ez a kérdéskör, hogy tudjuk éppen kit követünk, de amúgy egyáltalán nem számít láttuk-e az előző epizódot.

Kezdjük is a legnagyobb negatívummal: a történet semmit nem változott, semmit nem tett hozzá az eredetihez, minden ugyanúgy játszódik le, csak más környezetben és szereplőkkel.

Láthatóan sokkal több pénz van ebben, nagyszabásúbb a produkció, több a szereplő és helyszín is.

Ez persze szükséges volt, mert főszereplőnk egy épp visszatérésére készülő popsztár, Skye Riley (Naomi Scott). Egy évvel a történet előtt egy hatalmas balesete volt, ami miatt elveszítette párját, (Ray Nicholson) és ő is maradandó gerincsérülést szenvedett. Mivel főhősünk alkohol és drogproblémákkal küzd, így az orvosok a rehabilitáció alatt nem írtak fel neki keményebb fájdalomcsillapítókat, ezért kénytelen megoldani illegális úton. A nagy visszatérő turné akkora nyomást helyez Skye-ra, hogy nem bírja a krónikus hátfájását fájdalomcsillapítók nélkül elviselni, ezért felkeresi régi dílerét. Lewis (Lukas Gage), Skye középiskolai osztálytársa volt, de már drogdílerként tevékenykedik.

Ám Skye nem tudja, hogy Lewist megfertőzte az első részből megismert parazitaszerű démon, ami az áldozatai szenvedésén élősködik.

Amint Lewis végez magával Skye szeme láttára, a lány megkapja a „halálos kórt”. Innentől szépen lassan megőrül, és Lewishez hasonló sorsra juthatna. De Skye megpróbál túljárni a gonosz entitás eszén, és saját kezébe veszi a sorsát. Ismerős? Azért lehet, mert ez az első rész forgatókönyve, csak ott pszichológus volt a főszereplő, nem popsztár.

Igen, ilyen téren nem fejlődött a film egy másodpercnyit sem. Van azonban pozitív változás, Naomi Scott számomra sokkal megnyerőbb, mint az első epizód főszereplője. Itt a tempó is sokkal jobb volt, pörögtek az események, nem igazán volt üresjárat.

Az első rész erősen épített a feszültségre, és azután ütött nagyot a jumpscare-ekkel és a kegyetlen erőszakkal.

Itt folyamatosan arcunkba kapjuk a zavarba ejtő képeket és a véres jeleneteket. Volt egy-két momentum, aminél még én is összerezzentem, pedig eléggé kiégette az érzékenységemet már ez a zsáner.

Egyértelműen az egész filmet Naomi Scott viszi a hátán. Az első jelenet kivételével nincs olyan szcéna, amiben ne szerepelne a brit színésznő. Mindenki csak aládolgozik az ő őrületének, mégpedig nagyon jól.

Nagyon zavarba ejtőek azok a kellemetlen mosolyok színészek arcain, nem tudom, hogy csinálták,

milyen mimika coach volt a forgatáson, de amikor Lukas Gage, vagy Ray Nicholson ránk mosolygott, abban nem volt köszönet. Apropó, Ray Nicholson nem csak névrokon, Jack Nicholson fia örökölte édesapja érdekes fizimiskáját és amikor közeledett Skyehoz, tisztára A ragyogásban éreztem magam.

Parker Finn, az első rész író/rendezője visszatér, és megint lerakott egy korrekt horrort az asztalra. Ugyan érezni apró fáradtságot a forgatókönyvben és a filmes eszközeiben, de még nem érzem annyira rókabőrnek, hogy zavaró lenne.

De ha így akarják folytatni, azért a jövőben fejlődni kell, ez kevés lesz egy harmadik részre.

Mindenesetre a második eresztés kellően feszült, ügyesen adagolják a zsigeri félelmet, ugyan sok a jumpscare, és túlzásba viszik vért, de Finn megoldja, hogy ez ne legyen zavaró. Nem mondanám, hogy az alkotók visszafogták volna magukat.

Mindenben próbálták felülmúlni az első epizódot, és szerintem ezt sikerrel tették.

A Mosolyogjban volt néhány üres járat, ami a második epizódra teljesen eltűnt. Itt bizony folyamatos rohanás van, még akkor is, ha pontosan tudjuk mi fog történni. Naomi Scott nagyon tehetséges, elviszi hátán az egész filmet. Bármiben látom ezt a színésznőt, mindenben ő kedvenc karakterem, legyen az 2019-es Charlie angyalai, Aladdin vagy 2017-es Power Rangers. Remélem sikeres lesz a Mosolyogj 2, és többet fogják a jövőben foglalkoztatni a stúdiók. Amit még fel lehet róni a filmnek, hogy kicsit hosszú. De nem érzem különösen nagy problémának, mert

amit láttunk az igazi zsigeri, húsba maróan kemény horror.

Akinek bejött az első Mosolyogj, a Satoshi Kon-féle Perfect Blue vagy a Denzel Washingtonos Letaszítva, az bizony ezt is szeretni fogja. Erősebb idegzetű nézőknek ajánlott, mert van benne bőséggel jumpscare és belsőség, nem is értem, hogy nem lett X-es korhatárú. Egy biztos, horrorrajongók! Irány a mozi!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk