Na, mit adtak nekünk a rómaiak Budapesten?
Hiába dúlták fel a tatárok Magyarország területét, hiába rombolták le különböző csatákban Budát és Pestet többször is az évszázadok során, hiába pusztított árvíz, hiába hordták el a római időkben épült házak maradványait a pesti építkezésekhez, hiába zajlott Budapesten a második világháború egyik legkegyetlenebb városi csatája, még ma is megtaláljuk a rómaiak emlékeit a főváros területén.
A leghíresebb kétségkívül Aquincum, ami a külföldieket is érdekli.
A budai oldal egykor Pannonia provincia része volt. A Dunától nyugatra fekvő területet több szakaszban hódította meg a Római Birodalom, a Duna vonaláig Augustus császár uralkodása alatt jutottak.
Traianus császár idején, 106-ban a tartományt kétfelé osztották. Pannonia Inferior (Alsó-Pannónia) székhelye Aquincum lett, míg Pannonia Superior (Felső-Pannónia) székhelye Carnuntum maradt. A két terület határvonala Nagy Károly korában a Rába (Narrabo) folyó volt.
A provinciában több települést is alapítottak a rómaiak, ezek egyike volt a Krisztus után 89 körül alapított, és 197-ben colonia rangra emelt Aquincum, amely katonai tábor és polgárváros is volt.
Aquincumot fénykorában 15 ezren lakták, nem számított kistelepülésnek. Ma területének nagyobb része óbudai épületek alatt található, hosszan elnyúlva. Csak kisebb részét tárták fel, de ez a „töredék” is lenyűgöző.
A katonaváros a határ védelmét szolgálta. (A mai Budapest területén egyébként több katonai tábor is, például a tétényi Campona ennek a nevét őrzi, a Belvárosi Plébániatemplom részben Conta Aquincum erődjének romjaira épült, a mai Bem tér környékén is castrum működött, a fürdője a mai Király fürdő helyén állt, az egykori út a budai Fő utca alatt húzódik, a római helytartói palota maradványai pedig a Hajógyári szigeten várnak visszatemetve jobb sorsukra.)
A rómaiak az itt élő népcsoport vallását, szokásait meghagyva annektálták a területet. Először egy katonai tábor létesült, majd mellette kialakult egy település, ez lett a későbbi Aquincum.
Fejlődésének lendületet adott, amikor Traianus Pannoniát két részre osztotta, és Pannonia Inferior székhelyévé tette Aquincumot. A helytartói apparátus nagy része a légióban szolgáló férfiakból állt: jogászokból, gazdasági szakemberekből, mérnökökből, orvosokból, technikusokból. Mivel a haditechnikára mindig volt anyagi forrás, a legjobb szakemberek a hadseregben szolgáltak. Béke idején ezek az emberek és az irányításuk alatt lévő speciális alakulatok a városok fejlesztésébe segítettek be.
Ahogyan nőtt a település és változtak az életviszonyok, úgy alakult Aquincum is. Vízvezeték létesült, szentély épült, középületeket emeltek. Hadrianus uralkodása alatt védművel vették körbe, és megépült a légiótábor is.
145-ben, Antonius Pius idején emelték a Nagyszombat utcai katonai amfiteátrumot, és pontosan nem tudni mikor, de még 150 előtt a kisebb, az Aquincumi Múzeum közelében látható polgári amfiteátrumot.
A népvándorlás idején megroppanó Római Birodalom az 5. században végleg feladta Aquincumot, kiürítették, és a hunok foglalták el.
Mit láthatunk ma az egykori város töredékéből az Aquincumi Múzeumban? Először is kirajzolódik előttünk a szabályos, tervezett utcaszerkezet. Láthatjuk egy bazilika romjait – ez egy fedett, kéthajós csarnoképület volt. Négy oldalát oszlopsorok díszítették.
Közelében volt a közfürdő és a vásárcsarnok. Utóbbiban különféle boltok sorakoztak. Aquincumban iparosházak és műhelyek is működtek, fémöntőktől a cserzőműhelyig. Volt tűzoltólaktanya – a sors fintoraként tűz pusztította el 260-ban, ekkor omlott be az emeleti terem, maga alá temetve az orgonát, amit 1931-ben találtak meg és 1932-ben rekonstruáltak.
Számomra a sírkövek, szobortöredékek a legizgalmasabbak, fogalmam sincsen, miért. Amikor legutóbb Aquincumban jártam, vagy háromnegyed órán át csak ezeket a köveket néztem, a feliratukat olvastam.
Aquincumban órákat tudok eltölteni, és ha csak tehetem, körbejárom a két amfiteátrumot is. Szóval mit adtak nekünk a rómaiak? Budapest egyik legcsodálatosabb helyét.
