Generációs olvasztótégely lett a Művészetek Völgyéből, és ennek jobb örülni, mint fanyalogni rajta

Hamarosan indul a Sziget Fesztivál a budapesti Hajógyári-szigeten – gondoltad volna, hogy ez a harmincegyedik?

Ebben a cikkben összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a legnagyobb hazai fesztiválról.

Sziget 2025

A Sziget ebben az évben több újdonsággal is szolgál: még fontosabb a fenntarthatóság, a vendéglátás, átalakulnak a helyszínek, és nagyobb nagyobb hangsúlyt kap a pihenés a welness is.

– mondta Kádár Tamás főszervező.

A vendéglátásban is a maximumra törekednek a 2025-ös budapesti fesztivál szervezői, miközben idén nem emelkednek a sörárak és az infláció ellenére a 2025-ös jegyárak sem.

A Sziget időpontja:

2025-ben augusztus 6. és 11. között rendezik meg a Sziget Fesztivált. Maradt tehát a néhány éve bevezetett 6 napos hossz, és most sem lesz nulladik, illetve mínusz egyedik nap: már az első naptól kezdve minden helyszín teljes fordulatszámon pörög.

Sziget Fesztivál 2025 nagyszínpados fellépők listája:

A Nagyszínpadon több ütős headlinert is láthatsz. Egyikük a világ egyik legismertebb előadója, Shawn Mendes tavaly friss lemezzel jelentkezett – néhány éve annyira jól érezte magát a Sziget Fesztiválon, hogy beállt sört csapolni.

Fellép az utóbbi időben hihetetlenül népszerűvé vált Chappell Roan, a tavalyi év legjobb pop albumát produkáló Charli XCX, valamint a Tale of Us-ból is ismert Anyma, aki jelenleg a világ egyik legsikeresebb producere és visual artist-ja.

Ugyancsak a Nagyszínpadon lép fel többek közt Nelly Furtado, Michael Kiwanuka, FKA Twigs, Rilès, Little Simz, The Last Dinner Party.

A Sziget először K-pop sztár koncertjén is csápolhattok: érkezik a Kiss Of Life.

A Sziget magyar fellépői:

Az idei Sziget Fesztiválon sem lesz dedikált magyar zenei színpad. Bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy emiatt csökken a hazai fellépők jelentősége, erről szó sincs, inkább csak újragondolták néhány éve a szerepüket.

Minden helyszínen lesznek hazai nevek is a Nagyszínpadtól a legkisebb színpadokig, vagyis a szervezők azzal szeretnénk nagyobb hangsúlyt adni a magyar zenének, hogy különleges, értékes és relatíve nagy számú produkciónak biztosítanak fellépési lehetőséget.

A Nagyszínpadon Pogány Induló a Parno Graszttal, és Дeva pedig a Napfonattal közösen készül egyedi produkcióra.

A Revolut színpadon Krúbi és Co Lee látható-hallható, a Szoho negyedben pedig beton.hofi, Ivan & The Parazol, Analog Balaton, Hundred Sins és a Platon Karataev koncerten bulizhattok.

A Bolt Night Stage-en az egyik nap Metha tolja a talpalávalót, a Yettel Colosseumban pedig Hot X, SanFranciscoBeat és Shabaam.

A részletes programot ERRE A LINKRE KATTINTVA láthatjátok.

A cikk az ajánló és a fotó után folytatódik!

A Sziget Fesztivál 2025-ös fő újdonságai – avagy mi lesz a Nagyszínpadon túl?

Már az érkezéskor lenyűgöznek a szervezők, mivel az ikonikus K-híd erős vizuális köntöst kap: hatalmas, színes madarak raja repül majd át a híd pillérei között a Szabadság Szigetére, ahol megújult fogadótér vár benneteket.

Létrehozták Delta Districtet, a Sziget új, éjszakai negyedét, ahol éjjel folyamatosan pezseg az élet minden idők legerősebb elektronikus zenei felhozatalával. Itt találjátok a megújult Yettel Colosseumot, a korábbi Aréna helyébe lépő Bolt Night Stage-et és a vadiúj The Club by Don Julio-t.

Egy másik újítás a Sziget Fesztivál új városrésze, a Szoho (igen, sz-szel!) – lendületes, művészetközpontú és multikulturális energiával rendelkező ikonikus városrész, mint a londoni vagy a New York-i Soho. A mozgás, a látvány és az illúzió kerül a középpontba a Paradox sok műfajt átfogó területén, ahol a különböző művészeti ágak keverednek majd felejthetetlen élményekkel, amelyek a kifejezés határait feszegetik, miközben más helyszínek az élményszerű programok varázsát kínálják.

Új helyre költözik a Cirque du Sziget, a Vándor Vurstli, és az Óbudai-sziget északi részére kerül a Magic Mirror.

Távolabb kerül a Nagyszínpadtól a Jukebox, ahol éjszaka tribute zenekarok és hazai, valamint nemzetközi pop együttesek lépnek fel. Lesz ABBA, Queen, Beatles, David Bowie tribute. A Live Aid 40. évfordulóját is megünnepelheted egy koncerttel, de hallhatod a Revenge of the Synth Star Wars zenekart is. Fellépnek itt feltörekvő nemzetközi zenekarok és hazai alternatív és pop fellépők is, mint a Moriones, Kolibri, Filo, Hűvös, kisbetűs ünnepnapok, de ezen színpadon láthatják L.L. Juniort is a rajongók.

A fellépők részletes névsorát ITT olvashatod, a színpadok napi bontását pedig ITT találod.

Feledhetetlen Sziget programok a koncerteken kívül

Az eddig is erős művészeti koncepció mentén továbbra is olyan élmények gazdagítják a Sziget sokszínűségét, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem elgondolkodtatnak, meglepnek, egyediek, felejthetetlenek, és amiket máshol nem kapsz meg.

A Paradox helyszínen az előadóművészet kap hangsúlyt. A Paradox középpontjában a mozgás, a látvány és az illúzió áll: cirkuszi mutatványok és a határokat feszegető táncelőadások találkoznak például a Vándor Vurstli és más élményszerű programok varázsával.

– mondta a sziget új művészeti vezetője, Jenna Jalonen.

Szintén új negyed a Hajógyári-sziget északi részén a North Field, ami egyrészt a Magic Mirror új otthona, másrészt itt található a folyton megújuló művészeti helyszín, az ArtGarden, mely idén is aktív nappali feltöltődésre és felfedezésre hív. Ide került a Light Stage zenei színpad, amelyen fellép többek közt az Olaszországból érkező Whitemary, Anna Castiglia és Savana Fun, Spyres és Crae Wolf az Egyesült Királyságból, és az osztrák Palffi.

A Sziget megújult fogadóterénél található majd az Impact Island, ahol a civil szervezetek és az XS-Land mellett saját helyszínnel jelentkezik a TEDx Budapest. A sziget északi csücskénél pedig a Sziget Beach lenyűgöző installációkkal és pop-up előadásokkal készül.

Ismét színpadra áll a Superar gyermekkórus, melynek tagjai korábban is elvarázsolták a közönség szívét. A Sziget által is aktívan támogatott programban képzett zenészek biztosítanak ingyenes művészeti képzést a fiatalok számára annak érdekében, hogy kulturális, vallási, nyelvi és szocioökonómiai háttértől függetlenül mindenkihez eljuthasson a zene és a zenélés pozitív hatása.

Sziget 2025 jegyek:

Jegyvásárláshoz kattints IDE! A szálláslehetőségekről pedig ITT találsz praktikus információkat.

Mit ehettek és ihattok a Szigeten?

Az ételkínálat továbbra is a fesztivál különböző, jól elérhető vendéglátós blokkjainál lesz, vagyis a food-courtokban. A kínálatban megtalálod a hagyományos, magyaros ízeket és a nemzetközi konyha finomságait is.

Kiemelt figyelmet fordítanak az ételérzékenységgel élőkre és növényi alapú étrendet követők igényeire, ezért a 2025-ös Sziget Fesztivál területén minden eddiginél több vegetáriánus, vegán és mentes opció vár benneteket. Lesz külön ételérzékenyeknek szóló stand.

Továbbra is lesz a Budget-Friendly opció, tehát az ételt kínáló egységeknek legalább egy pénztárcabarát fogást kell kínálniuk.

A környezettudatos, kisebb karbonlábnyomú megoldások nagyobb szerepet kapnak. A szerződött partnerek számára egyértelmű feltétel, hogy a műanyag zacskók, nylon táskák, eldobható tányérok, evőeszközök és egyéb csomagolóanyagok helyett kizárólag papír vagy környezetbarát, lebomló anyagokból készült kellékek használhatók – ezeket a fesztivál után komposztálják.

Kedvcsináló a hangulatról – pár éve a legextrább szetteket kerestük a Szigeten:

Deák Kristóf neve nem hangzik el úgy, hogy az Oscar kifejezés ne hangozzék el mellette. Már lassan fel is vehetné második keresztnévnek. A 41 éves filmes nem csak filmrendező, de vágó, forgatókönyvíró és filmproducer is egyben. Angliában él, legutolsó nagyjátékfilmje az Unoka, ami nagy siker volt 2022-ben. Sajátosan gondolkodik a fiatalon elnyert Oscar-díjáról. A beszélgetés a Sassy oldalán jelent meg eredetileg.

- Hát így alakult. Mit lehet ezzel csinálni? Meg kell szokni. Most már hét év eltelt azóta és azt mondják, hogy már minden sejt lecserélődött, úgyhogy igazából én már teljesen másik ember vagyok. De sikerült szerintem lassan hozzászoknom, hogy ezzel együtt kell élnem.

- Ezek az édes súlyok az ember életében. Amit még érdekes lehet veled kapcsolatban elmondani, hogy hosszú ideig kollégák voltunk, bár lehet, hogy erről nem tudtunk. Az EstFM-en vezettél műsort, majd aztán abban a RádióCaféban is, ahol én is műsort vezettem.

- Bizony. Én voltam Rozsé, a Hófehérke visszatér 2. című műsorból, és aztán lett egy Simon Mondja című műsorunk, ami már egy városméretű betelefonálós vetélkedő volt, aztán a Hófehérke visszatér 3-mal jöttünk vissza, majd ezzel ért véget a pályafutásunk csúfos módon.

- A vége egy kiprovokált szituáció volt.

- Igen. Jópofa vagy, hogy a legcsúnyább résszel kell kezdenem, mert azért évek kemény munkájával építettük fel a Hófehérke visszatér 2-t, ami úgy indult, hogy az akkori főszerkesztőhöz bementünk, és azt mondtuk neki, hogy nagyon szeretnénk egy műsor csinálni, mert nagyon tetszik ez a rádió nekünk, és azt gondoljuk, hogy van egy szuper jó ötletünk. Nem volt. De sürgősen még aznap este megszültük. Volt egy sáv hajnali 2-kor hétfőn, tehát az a legrosszabb sáv, amikor mindenki már réges-rég alszik, azt megkaptuk, hogy ott hülyéskedjünk bármit. Igazából nem volt tétje valahogy senki számára, és azt gondoltuk, hogy csinálunk egy olyan műsort, ami egy éjszakai culture jamming.

és megnézzük, hogy aki betelefonál, az most el fogja hinni, és azért játszik velünk, vagy tudja, hogy ez egy játék, és azért játszik velünk, és mind a kettő nagyon vicces volt mindig.

- Nagyon szeretem ezt a műfajt én is. Még 2001-2002 környékén barátommal megalakítottunk egy világhírű zenekart. A Magic Wanders nevűt, és akkor a zenekaroknak még nem volt weblapja, de nekünk volt egy gyönyörű szép oldalunk, egy nagyon tehetséges grafikus csaj beállt ebbe a hülyeségbe, és megcsináltuk a weboldalt. Volt diszkográfiánk, lemezborítók, címek, interjúk, minden volt benne, csak zene nem. Engem rendszeresen interjúztak, mert olyan híreink voltak, hogy bejártuk a világot. Ezt évekig csináltuk. 
De térjünk vissza rátok, mert azt nem mondtad el, hogy hogy lett vége?

- Jól eltereltem a témát pedig. Csak nem engeded el. Úgy lett vége, hogy igazából kifulladtunk, meg más dolgok érdekeltek már minket akkor. Addigra mind a hárman a Filmművészeti Egyetemre jártunk, és elhatároztuk, hogy csinálunk egy olyan adást, amiért biztosan ki fognak rúgni minket. Arról szólt az adás, de nem viccelek, órákon keresztül, hogy elmondtuk, hogy éppen mit csinálunk. Tehát mintha most azt mondanám, hogy „én éppen most itt beszélek a mikrofonba, és te éppen bólogatsz. Itt balra tőlem ezen a tévén mennek ezek a kis kukacok, és most megint mondok egy mondatot.” És nem viccelek, másfél órán keresztül tudtuk folytatni, lehet, hogy néha zenei betétek voltak, de miután az igazi, egyetlen és első valóságról szóló műsort megcsináltuk, utána kirúgtak minket.

- Pedig ennél real-ebbet nehéz elképzelni. Jó, akkor mindenesetre a terv bevált, a műsor véget ért.

- Nem tudom, hogy ez volt-e a legjobb terv, de akkor ez tűnt jónak. Hát ilyen huszonévesek voltunk.

- …és innen már egyenes út vetetett az Oscar színpadig.

- 15 év, két pislogás, és már ott is voltunk. Igen.

- A rendezői szakma rendkívül összetett, egy filmben tulajdonképpen mindent a rendező old meg helyetted, kvázi a szádba adja a gondolatokat, hogy hol kell szünetet tartani, hol kell magadat rosszul érezni.

- A filmrendező szerintem akkor végzett igazán ügyes munkát, - én is mindig erre törekszem -, hogyha nem adagol kiskanállal mindent a nézőnek.

Tehát ugyanígy meg ezer más trükkel egy rendező el tudja azt érni, hogy nagyon megmozdítsa a nézőben is a lelket és az emlékeket, és amikor azok elkezdenek dolgozni, akkor kezd el igazán hatni egy film. Akkor tud úgy hatni, hogy akkor is hat, amikor kimész a moziból, és még egy nappal később is, meg egy héttel később is eszedbe jut egy mondat, vagy egy pillanat, vagy valami. Tehát ezek a nagyon szuper dolgok, és az általában nem az, amikor mikrogrammra ki van találva, hogy mit látsz, és mit hallasz, és mit kapsz, hanem amikor jön valami olyasmi, amitől egy olyan gellert kap az egész, hogy soha nem felejted el. Szóval szerintem az a szép ebben a szakmában, hogy nagyon sokan dolgozunk együtt valamin, és hogyha sikerül azt elérni, hogy mindenki ilyen érzékeny módon szűrje át magán, és beletegye azt a kis pici valami gellert, akkor egyre több esély van arra, hogy egyre több nézőnél valahogy betalál az a dolog.

- Van a klasszikus színházi rendező, aki órákat tölt egy-egy karakter megformálásával a színésszel, de te egy másik világból érkeztél a rendezői szakmába, mennyire szereted azt a fajta munkát, amikor egy színészt kell instruálni?

- Nagyon! Nagyon, de én arra lettem nevelve Angliában, hogy teljesen egyenértékű alkotótársként dolgozzak a színészekkel, és ne akarjam apróra előírni nekik, hogy mit, hogyan csináljanak, mert teljesen fölösleges. A színpad sokkal több mindent elvisel, de vannak olyan színpadi rendezési technikák, amiket filmben is használunk. Például

de azt például azért megbeszéltük, hogy milyen utat járjon be, és körülbelül hol tartson a monológban a téren belül, és körülbelül hol lépjen közelebb az Unokájához, akihez beszél, és a többi. Ugyanez érvényes nyilván a kellékek használatára, a jelmez használatára, a térben való mozgásra, orientációra, stb. Próbál az ember adni olyan mankókat, segítségeket, amikbe bele tud kapaszkodni a színész, hogy aztán utána azokon tudjon úgymond „végiglovagolni” és közben történjen valami vele a térben, ami ad egy plusz réteget a tartalomhoz.

- Miért nem foglalkoztál eddig szépirodalmi művekkel?

- Nagyon sok szépirodalmi kedvencem van, nagyon sok novella is. Azt vettem észre, hogy általában a novellák adaptációi azok, amik nekem filmen tetszenek. Tehát nekem a novella az a nagyjátékfilm, és a regény az meg az epikus hosszúságú sorozat. Azért az igazán-igazán jó szépirodalmi művek nagyon nehezen megfilmesíthetőek. Nekem azok az irodalmi alkotások, amikhez hozzányúlnék, azok ilyen óriási nagy „szent tehenek” igazából. Én még nem tartok ott szerintem a karrieremben, hogy ezeket elkezdjem.

- Mik ezek?

- Mondjuk az Umberto Eco-nak A Foucault-inga című regénye, az nekem az egyik bibliám, hihetetlenül betalált, és számtalanszor olvastam. Egyébként nagyon izgalmas is, és olyan dolgokról szól, amikről én egyébként szeretnék beszélni. Aki nem olvasta, annak azt tanácsolom, amit maga Eco is tanácsolt egyébként, hogy az első ötven oldalon valahogy küzdje át magát, mert az direkt olyan szemétre van írva, hogy csak az maradjon talpon, aki igazán értő olvasója lesz a könyvnek. Ezen egy kicsit át kell küzdeni magát az emberek, és utána viszont egy olyan összeesküvés-elméletes thriller, hogy

Ha A Foucault-ingából tudnék egy sorozatot csinálni még életemben, akkor azt hiszem, hogy elégedetten távoznék. De van például Kurt Vonnegut regény is, a Macskabölcső. Jó lenne ilyen popularizáltabb formában egy szélesebb közönségnek átadni ezt a bölcsességet, ami ezekben a könyvekben van.

- Neked milyen kötődésed volt bármikor is a szépirodalomhoz, akár a költészethez?

- Ezt mindenképpen anyukámra kell, hogy fogjam, ő is imádott olvasni, négy éves korától olvasott már, ha jól emlékszem. Én is négy éves koromtól olvastam, és olyan mázlim volt, hogy az általános iskolában volt pont annyi protekcióm, hogy nem kaptam egyest magatartásból azért, mert végig a pad alatt olvastam, hanem hagytak. És akkor az ADHD-mat valahogy sikerült szublimálni, és ennek ellenére valahogy mégis tudtam figyelni, és a felelésnél el tudtam mondani, amit kellett.

- Egyébként tudsz filmet nézni? Én például több ezer verset írtam, így sokszor zavar az, ha másét olvasom, és tök jól lenne mondjuk élvezni és nem azt látni, mit írtam volna másképp.

- Szerintem egész jól tudok filmet nézni, és ez sok munka eredménye. Ha lépten-nyomon fennakadok azon, hogy „jesszusom ez mi, és miért, és hogyan?”, az borzasztó érzés, és nagyon nehéz. Azért el tudok veszni jó filmekben, és nem is kell hozzá olyan sok. Fiatal koromban mindent elemző szemmel néztem, mert tudni akartam, hogy hogyan csinálták azt, amit csináltak, tehát még a jó dolgokat sem tudtam teljesen élvezni, és akkor tényleg nagyon kiemelkedőnek kellett lennie egy filmnek, hogy elkapjon. Aztán amikor beletanultam egy picit a filmkészítésbe, akkor ezt elkezdtem elengedni, ez

- Olyan volt már, hogy megnéztél egy filmet, és a végén jöttél rá, hogy teljesen civil voltál, és meg kellett nézned újra, hogy mi miatt működött?

- Hát érdekes kérdés. A Minden, mindenhol, mindenkor, az egy kicsit olyan volt. Annyira letaglózott, annyira átgőzhengerezett rajtam, hogy ott teljesen elfelejtettem, hogy én egy filmes vagyok. Ez egy nagyon megosztó film, nagyon sok mindenkinek nagyon tetszik, és nagyon sok mindenkinek nagyon nem tetszik. Tavaly nyerte meg az összes létező Oscar díjat. A végén párommal, Ninával ott ültünk a székben, és nem bírtunk fölállni, és csak mondtuk, hogy azt a... Ez mi volt? És tényleg, ugye sírva fakad az ember konkrétan, amikor két kavics némán beszélget, az a jelenet, és nem tudsz mit kezdeni magaddal, mert tényleg úgy van ez a film kitalálva, hogy minden érzelmet átélsz, hogyha hagyod magad. Nekem kellett egy pár nap, meg egy újranézés, meg egy pár vita a filmről ahhoz, hogy helyre kerüljön, hogy itt mi történt.

- Mivel foglalkozol most, miben vagy benne nyakig, mire készülsz, mire számíthatunk tőled?

- Egy magyar vonatkozású dologban vagyok nyakig, azt még nem jelentettük be, úgyhogy olyan sok mindent nem tudok róla mondani, de egy számomra nagyon kedves színdarab adaptációján dolgozunk, amit még remélem, idén le fogunk forgatni, és dolgozom egy pár külföldi vonatkozású terven is. De tudod, van az a pont, amikor az ember elmegy turnézni a médiába, hogy akkor most reklámozza az éppen aktuális dolgot. Most nincs ilyen. Ha nem született meg a gyermek, akkor nem szeretem még előre kiönteni a fürdővízzel együtt.

A cikksorozat együttműködő partnere a radiocafé 98.0. 

Sokan úgy vannak vele, hogy egy gyerek nem való fesztiválra, de igenis léteznek kölyök-kompatibilis alternatívák. A lányomat tavaly már elvittem a Szigetre, úgyhogy volt összehasonlítási alapja az idei Fekete Zajhoz képest – amely egy családias hangulatú underground fesztivál a festői Mátrában található Sástó-kemping területén. Otthon feltettem magunkra ugyanazt a lila-türkiz sminket, mert alapos összeöltözést kívánt a csemetém, az öltözékünk színét pedig nem nehéz megtippelni a Fekete Zajra készülve. Délután négy körül érkeztünk a helyszínre a szombati napon, és mivel pont a fesztivál mellett közlekedik a libegő, rögtön elvittem a lányomat egy retúr körre, hogy magába szívja az erdei hangulatot, miközben lentről már szólt a metál.

Visszatérve a földre végigsurrantunk az ikonikus fahidacskán, és megcsodáltuk a külső koncerthelyszínt, a Kacsatóniát, azaz a csónakázótó közepén található talpalatnyi szigetet, valamint az erdei installációkat. Utóbbinál mindketten egyetértettünk abban, hogy rendkívül látványosra sikeredtek: a VKH pogány-sámán vonalon mozgó installációja tisztára a Blair witch filmre emlékeztetett, főleg este, amikor alulról piros fénnyel voltak megvilágítva. Valamint a részletes igényességgel kidolgozott, fára rögzített horrorlény-rajzoknak is elképesztően jól állt, hogy éjjel sárgán világított a szemük a fák sűrűjében – de már nappal is menőn néztek ki.

Belépve a fesztivál területére rögtön a Fekete Játszóházban kezdtünk, mert az korán bezárt: itt régi konzolon videojátékoztunk és társasjátékokat próbáltunk ki, miközben néztük, ahogyan mások szerepjátékos könyveket olvasnak, kockáznak, vagy éppen hősiesen tűrik, hogy tetoválják őket a sarokban. Majd körbejártuk a három színpadot – mivel a Delta színpad úgy néz ki, mint egy ugrálóvár, a gyerek rögtön a szívébe zárta –, aztán jött egy fontos rész, a toalett-blokk, amely a fesztivál egyik nagy előnye nőként. A lányom különösen kényes a vécékre, és a Szigeten ki is borult a toi-toi jelenségen, de itt meglepődve tapasztalta, hogy van papír, szappan, kéztörlő, nagy tükrök, és minden szép tiszta.

A nagyszínpadra néző játszóteret is felfedezte az én bátor mini-másom, úgyhogy a rugós falovacskán vágtázás után jöhetett a „hogyan hintázzunk olyan magasan, hogy még ne forduljunk át” című örök sláger. Aztán beindultak a koncertlátogatások (mindenki nyugodjon meg, a hangos buliknál mindig betette a professzionális zajvédő füldugóját), az említett kinti helyszínen a Diablous in Musica remek előadását élvezhettük kacsákkal körbevéve, miközben a kiscsaj elővette a hátizsákjából a karkötő-készítő szettjét, majd a könyvét is, és átadta magát az elektromos hegedű dallamainak.

Utána a tóparti sétányon kellően szürreális jelenet fogadott minket: az elsősorban kiránduló családoknak kitelepült csillámtetkós-arcfestős pultnál egy fesztiválozó férfi készíttette épp a black metalos pandasminkjét. Visszatérve a benti főszínpadhoz, a vérprofi Lazarus könyörtelen riffjeire faltunk fel egy-egy csodás állagú és ízvilágú, autentikus nápolyi pizzát a Drip jóvoltából – imádtam nézni, ahogy átszellemülten headbangelve szórta meg feltéttel a srác a pizzáinkat. Amikor közöltem a kislányommal, hogy most egy népzenei metálbanda jön, visszakérdezett, hogy az ilyen „sejj-hajj-ripityom-hörr-mörr” lesz? Természetesen a hazai szcéna sztárformációja, a Kátai Tamás vezette Thy Catafalque ezúttal sem okozott csalódást (a hangzás mondjuk pont igen, de arról nem a tehetséges fellépők tehetnek – ez amúgy azért volt furcsa, mert az összes többi zenekar jól szólt aznap, őket kivéve). Utólag mégis ez a koncert tetszett a legjobban neki, és még egy világító karkötőt is kapott közben egy kedves fesztiválozótól ajándékba. Az estét egy közös nyalókázással zártuk a kinti büfé csábításának engedve, és fél 11-kor a kiscsaj már erősen kornyadozott, úgyhogy 11-kor már indultunk kifelé az utolsó koncertről. A lányom úgy foglalta össze a végén a napot, hogy itt mindenki nagyon cuki, a Fekete Zaj pedig olyan, mint egy békés falu, és szeretne minden évben visszatérni ide.

Bátran ajánlom minden kikapcsolódni vágyó szülőnek, hogy tegyenek egy próbát vele, főleg, hogy idéntől voltak kifejezetten gyerekprogramok is, ráadásul a közelben van a gyöngyösi állatkert és egy felszerelt kalandpark, úgyhogy egy igazi családi vakáció kerekedhet ki a Fekete Zajból.

A Sziget ma már egy márka. Biztosíték a minőségre, esély a szabadságra és lehetőség a szórakozásra. Éppen ezért különösen nagy a nyomás a nagyszínpados előadókon.

Vakartuk a fejünket délután 16:00-kor, ugyanis a teljesen semmilyen Alessi Rose közel egy órán keresztül bizonygatta számunkra, hogy van benne valami érdekes, de konstatáltuk, hogy egy aranyos, a hatalmas tértől megszeppent, kifejezetten átlagos popelőadóval van dolgunk. A hófehér ruhájában kilibbenő énekesnő mindent beleadott, de nem igazán működött a kommunikáció közte és a közönség között, a dalok pedig sajnos olyanok voltak, mint amiket szándékosan a rádiók számára írtak, nem pedig a közönségnek.

És ha már rádióknak szánt dalok, akkor az első nap második nagyszínpados előadói sem panaszkodhatnak, ugyanis a Kiss of Life nevű k-pop banda matematikai pontossággal vette be a világot jelentő deszkákat. A dél-koreai lányzenekar 2023-ban mutatkozott be, zenéjük modern R&B, hiphop és pop keveréke, gyakran nyugati hatásokkal. A tagok a dalszerzésben és a koreográfiák kitalálásában is egyaránt részt vesznek. Sokan a 4. generációs K-pop új hullámának egyik legígéretesebb szereplőjének tartják őket. Minden egyes pillanat meg volt koreografálva, semmi őszinteség nem volt a bandában, ennek ellenére elképesztő profizmussal hozták le a bulit. Minden mozdulat, minden szöveg centiről centire ki volt találva és a dalok is olyanok voltak, mintha a mesterséges intelligenciát megkértük volna, hogy írjon egy tökéletes rádióslágert. Ha valaki ismeri a k-pop zenekarokat, tudta mire számíthat. Imitált szex, playback, táncosok és persze hogy minden férfi ízlésének megfeleljenek, egy szőke, egy vörös és két fekete hajú énekesnő, akik szinte már túlzásba vitték a cukiság-faktort a folyamatos mosolygással, nevetéssel, hálálkodással.

A koncert végeztével rohantunk is át a Revolut stage-hez, ugyanis a Palaye Royale idén másodjára futott neki a hazai közönség szórakoztatásának és az a helyzet, hogy maradéktalanul sikerült is nekik.

A Palaye Royale egy amerikai-kanadai rockzenekar, amely bemutatkozó albumát 2016-ban adta ki. Látványos, teátrális fellépéseiken garantált a buli, ráadásul egyszerre keverik az örömöt a fájdalommal és a dühvel, így egy egyedi világnak lehetünk szem és fültanúi. A kicsit vámpírszerűen öltözködő srácok az elternatív és gót közösségek körében kifejezetten népszerűnek számítanak.

Egy ízig-vérig tökös, egyszerű, de élvezhető bulit nyomtak le, amire abszolút vevő volt a nemzetközi közönség. A zenekar magját testvérek alkotják, az énekes, a gitáros és a billentyűs egy családból származnak és lehet, hogy otthon tanulták, de nem bírnak a színpadon maradni, folyamatosan bejárkálnak a közönség közé. A gitáros, Sebastian Danzig hangszerével a kezében nyomult bele nézők arcába, Remington Leith, az énekes

a billentyűs, Emerson Barrett pedig nemes egyszerűséggel bement pogózni a tömegbe a Fucking With My Head című dal alatt. A zenekar szinte hazajár Magyarországra és elmondásuk alapján hamarosan ismét viszontláthatjuk őket. A zenekar tökéletes választás volt az első nap beindításához, érezhetően megnőtt az emberek energiája.

Visszatérve a fő helyszínhez, Little Simz melegítette be a nagyszínpadot az est főfellépője előtt, de valószínűleg jobb lett volna, ha ő marad még másfél órát. Little Simz egy brit rapper, énekes, színésznő, aki az egyik legerősebb hangú és legelismertebb művész lett a kortárs hiphop és az alternatív zene világában. A jazz és hip-hop tökéletes ötvözésével operáló előadó osztatlan sikert aratott, azonban érezhető volt, hogy már mindenki nagyon várja a gigasztárt, Charli XCX-t.

Charli XCX a mainstream és a kísérleti pop határán mozog, a hyperpop egyik úttörője. Sikeres dalszerző, aki másoknak is írt slágereket, mint például a Fancy-t Iggy Azalea-nak. Charli a queer közösségben és az alternatív popban is jelentős hatású figura. Tavalyi lemeze, a Brat hihetetlen sikereket ért el, közönségének egy része azóta is a lemezborító színéhez öltözik. A „Brat” eredeti jelentése „rosszcsont kölyök”, de a modern popkultúrában, főleg zenei és divatközegben pozitív, menő önmeghatározás is lehet, mint például lázadó, öntudatos, stílusos. Ezt a nyelvújítást is Charli XCX-nek köszönhetjük.

Fél tíz körül aztán a fények elsötétültek, a rajongók felhangosodtak, a sárga fehérnemű megjelent. Kezdetét vette a kicsit több mint egy órás pokoljárás.

Egy igazi Pataky Attila-féle haknit láthattunk, ahol a lényeg a lóvé, nem pedig a zene és a művészet. Charli XCX egész koncertje alatt egyedül mászkált, táncolt, fetrengett a színpadon, melyet szinte egyetlen vizuális elemként az egyik dal során elöntött a mesterséges eső.

A tavalyi nyár legnagyobb slágerlemezét (Brat) szolgáltató előadó félelmetesen alulmúlta a minimumot, mint főfellépő. Sajnos azt a rajongók egy része nem veszi észre, mennyire semmibe vannak véve egy előadó által. Ezzel a hangtechnikával a háta mögött bárki megcsinálta volna ezt a koncertet Charli XCX helyett, de egy jó ízlésű embernek eszébe jutott volna, hogy kezdeni kéne valamit a színpadképpel is, hiszen, ha már zenei élmény nincs, legalább látvány legyen. De nem volt. Beszélgettem egy kedves holland csapattal és egy német párral is, akik beletörődve próbálták élvezni kedvencük előadását és minden tisztelet az övék, ugyanis ilyen egy igazi, kitartó rajongótábor.

Őszintén szólva kár! Egy stílusos, csinos, menő csajról beszélünk, aki teljesen lelketlenül falunapozta végig a legjobb idősávot a többtízezres látogatottságú fesztiválon. Ezzel az erővel tényleg bárki más maradhatott volna helyette a korábbi fellépők közül. A setlist nagyrészt a Brat album dalait tartalmazta, olyannyira, hogy a 365 című szám kétszer is megszólalt, enyhe különbséggel. Na ilyet is egy gimis rockzenekar csinál, akik nem tudnak több dalt, így a visszatapsnál valamelyiket meg kell ismételni.

Összességében erősen kezdett be idén a Sziget, számos óriási név van még a tarsolyban, mi pedig izgatottan várjuk, hogy mivel kápráztatják majd el a közönséget.