KULT
A Rovatból

Ugyanolyan, és mégis nagyon más volt az idei Művészetek Völgye

Szubjektív beszámoló a hétvégén zárult fesztiválról.


Zsinórban negyedjére töltöttem el 10 napot a Művészetek Völgyében, így talán nem túlzás azt állítani, hogy nyaranta mindig kicsit hazatérek ide. Nehéz is lenne feladni ezt a hagyományt, hiszen hiába járok nagyon sok fesztiválra, amit itt kapok, az sehol máshol nincs meg. És ez legalább annyira igaz az ismerős falusi utcákra, tájakra és helyi lakosokra, mint a konkrét programra.

A fesztivál az elmúlt években egyre kiforrottabb lett, folyamatosan zajlik a kísérletezés. Alakultak új helyszínek és szűntek meg régiek, de így is maradt sok stabil pont, ami az állandóságot képviseli.

A Kaláka Versudvar például magabiztosan hozza ugyanazt a szintet, amit a létrejötte óta mindig.

A zenei stílus, illetve a programok – a versműhelytől és zenés versimprótól a meghívott zenekarok nagy részéig – évről évre ugyanazok, mégse lehet megunni.

Elvégre a Kaláka hatalmas repertoárjában mindig akad olyan dal, amit korábban nem játszottak el, Lackfi Jánosnak és vendégeinek pedig szintén mindig más szavakat dobál be a közönség, hogy zseniális verseket rögtönözzenek belőlük.

A Momentán Udvar immár negyedik alkalommal töltötte meg impróval a fesztivált, ezúttal is kirobbanó sikerrel. Le a kalappal a társulat tagjai előtt, akik végig maximális fordulatszámon pörögtek: bár volt rotáció, így is akadt köztük több olyan, aki egy nap három-négy előadást is bevállalt, közte alig félórás szünetekkel.

Ez még akkor is megterhelő lenne, ha egy előre begyakorolt szöveget kellene újra és újra – valamennyire már rutinból – előadni, úgy azonban sokszorosan az, hogy (mint a mottójuk is szól) ők maguk se tudják, mit tesznek majd öt perc múlva.

Nehéz lenne bármelyik produkciót kiemelni a sorból, de számomra a legemlékezetesebb pillanatokat idén is a Főhős adta, melynek keretében L. Ritók Nóra, Pogány Judit, Dopeman, Varga Attila Sixx és Kukorelly Endre életére improvizáltak. Ugyanígy említhetném bármelyik RögvEst előadást a háromból, vagy a Jocó bácsival közösen játszott Iskolaszínházat és Rendhagyó történelemórát is.

A Panoráma Színpad is az előző években jól bevált sémát követte napi 2 fellépővel, itt volt a legkevesebb helye a kísérletezésnek. Bár engem egy x+1. Kiscsillag, Péterfy Bori, vagy Vad Fruttik koncert már kevésbé hoz lázba, valószínűleg még mindig komoly közönségbehúzó ereje van ezeknek a zenekaroknak, és talán nekik is nagyobb élmény itt zenélni, mint más fesztiválokon.

Ráadásul idén rágyúrtak a külföldi húzónevekre: játszott a Triggerfinger, az Asian Dub Foundation, a De-Phazz és Rebecca Ferguson is, akik révén némi önálló karaktert is kapott a színpad más fesztiválokhoz képest. De a legnagyobb tömeget valószínűleg nem ők, hanem az utolsó napon színpadra lépő Quimby mozgatta meg.

Kiss Tibiék három év után adtak újra zárókoncertet, és bebizonyosodott, hogy náluk jobban senki – sem a Morcheeba, sem a Budapest Bár – nem képes ott tartani az embereket a kicsit mostohán kezelt második vasárnap végéig.

Triggerfinger

Bohemian Betyars

Mit lehet csinálni napközben?

A Völgy erre is tengernyi lehetőséget kínál. A már említett Versműhelyen kívül részt vehettünk workshopokon (például a Momentán Udvarban), napindító jógán (Harcsa Veronikánál), irodalmi beszélgetéseket (a Magyar Írószövetség Udvarában), és gyerekprogramokból sem volt hiány.

A kirakodóvásár végigbarangolásával is simán elmegy 1-2 óra, de ugyanilyen jó elfoglaltság egyszerűen csak kiülni a patakpartra a délelőtti napsütésben egy könyvvel vagy hangszerrel.

Bár kissé kiesett a körforgásból, érdemes volt elzarándokolni a Kapolcs és Vigántpetend között fekvő Csóromföldére, ahol szokás szerint a Hello Wood építésztáborában készült műveket állították ki. A téma ezúttal a "Cabin Fever" volt, tökéletesen berendezett mini faházakat alkottak a résztvevők, amelyekben akár aludni is lehet.

A kézműveskedést kedvelők számára ideális helyszín volt az Etno Liget, ahová immár harmadik alkalommal települt ki a jelenleg költözés alatt álló Néprajzi Múzeum. A vezérfonal ezúttal a kerámia volt, ami a Városligetben épülő új múzeum egyik központi eleme lesz.

Összesen 4-5 ezer műtárgyat állítanak majd ki a világ minden tájáról.

Ebből a koncepcióból adtak ízelítőt, és a látogatók el is mondhatták, ők mit néznének meg szívesen a hatalmas gyűjteményből. Egy tradicionális anyagkemencét is felállítottak, ahol olyan ételeket készítettek olyan körülmények között, mint évezredekkel ezelőtt az őseink tették. A végeredményt meg is lehetett kóstolni.

Az idei változások közül a legfájóbb a taliándörögdi ElevenKert hiánya volt, ahol az elmúlt öt alkalommal talán a legtöbb feltörekvő, csak szűkebb körben ismert, de annál jobb zenekar kapott lehetőséget.

Azért különösen rossz hír ez, mivel a hasonló profilt képviselő Gólya Udvar már évekkel ezelőtt megszűnt, a Kocsor Ház irányvonala a Fonóval való összeolvadás óta erősen átalakult, idén pedig nem volt Tilos Udvar sem.

Szabó Benedek és a Galaxisok

Blahalouisiana

Lóci játszik

Most az utolsó bástya is eltűnt, emiatt számos olyan előadó – például Zselenszky, a (halál;orgazmus), vagy éppen az első koncertjét éppen itt adó QuarKtett – kiszorult a programból, akik nélkül korábban elképzelhetetlen lett volna a fesztivál.

Bár a Katica Büfé kertjébe újonnan beköltöző Hangfoglaló Udvar átvett néhányat az ElevenKert korábbi fellépői közül, de az ottani felhozatalnak így is csak töredéke érdekelt ahhoz képest, amennyit az eddigi években jártam a helyszínre.

A fentiekkel párhuzamosan a dörögdi közönség is átalakult. A szervezők részéről évek óta tudatos koncepció, hogy próbálják minél inkább tehermentesíteni Kapolcsot, ezért egyre több programot csoportosítanak át a többi faluba. Ez a szándék az idei évre érett be teljesen.

Míg korábban Dörögd egyfajta minivilág volt, ahol jórészt egy önálló, egymást jól ismerő társaság gyűlt össze, ezúttal már teljesen uniformizálódott és része lett a Völgy vérkeringésének.

A Csigabuszra esténként – sőt gyakran délutánonként is – alig lehetett felférni, annyian közlekedtek a két falu között.

De ami más, az nem feltétlenül rossz. Tíz nap után arra jutottam, hogy valószínűleg csak a múltbéli emlékek és az erősen bennem élő összehasonlítási alap miatt van hiányérzetem. Ha ezeket ki tudom zárni és előzmény nélküli teljes egészként nézni azt, amit most kínál a fesztivál, nem sok negatívumot említhetek.

A "régen minden jobb volt" effektus ellenére továbbra is olyan élmények érnek itt, amit nagy veszteség lenne kihagyni.

A hétfő reggeli elutazás semmivel sem volt könnyebb, mint az eddigi években – úgy tűnik, ez a fesztivál tényleg örök szerelem, amihez képtelenség nem kötődni. Emiatt kicsit biztosabb lettem benne, mint két hete ilyenkor, hogy jövőre is végig ott leszek.

(Még több fotót IDE KATTINTVA lehet nézegetni.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: