Nincstelen csavargók és nagyvilági dámák a Nemzeti Galériában – újrarendezték a Munkácsy-kiállítást
A 19. század elején a fontainebleau-i erdőben lévő Barbizon falucskában francia művészcsoport telepedett le. A Millet, Courbet, és Daubigny nevével fémjelzett csoport által képviselt új szemlélet a természet közvetlen tanulmányozását hirdette: a művész nem emelkedik a természet fölé, hogy javított, idealizált változatát mutassa be. A szabadban festett tájképeken a fény és árnyék egyre nagyobb szerephez jutott, a színek növekvő jelentőségével együtt.
Munkácsy Mihály 1873-ban barátja és pályatársa, Paál László hívására utazott Barbizonba, és itt készült a Rőzsehordó nő című alkotása. E mű festésmódja már tükrözi az új megoldásokat. Emellett az ábrázolt téma is újításnak számított: a munkában elfáradt ember szépítés nélküli megjelenítése, a fáradt arc, a kezek, a hajlott testtartás az idealizálástól mentes ábrázolásmód szintén a barbizoni iskolához köthető.
A kiállításon Munkácsy Mihály művészete áll a középpontba, de helyet kaptak Mednyánszky László, Paál László, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Koszta József és Rudnay Gyula alkotásai is. A tárlat ezen kívül a nemzetközi kontextust is bemutatja, hiszen a magyar realista művészek nagy része - élükön Munkácsyval - külföldön is tevékenykedett.
Mednyánszky Lászlót pályája kezdetétől izgatta az a kérdés, hogy ugyanazon motívumok hogyan tudnak ellentétes tartalmakat kifejezni. Azt vallotta, hogy a művészetben „a legerősebb ütőkártyák” az ellentétekre épülő képsorozatok. Erre jó példa az Őszi táj: a felfokozott színkontrasztok egyszerre keltenek izgalmat és árasztanak nyugalmat is.
Nemesi családba született, de korán hátat fordított társadalmi osztályának.
Mednyánszky folyton úton volt, és egyszerű emberekkel, a társadalom számkivetettjeivel barátkozott.
Képeit nagyvárosi csavargókról, bűnözőkről, vidéki szegényparasztokról és nincstelenekről festette. Mednyánszky a férfiakhoz vonzódott, művészetében kiemelt szerepet játszanak a férfiportrék. Kiállított művei a lélek magányát és az általános kiszolgáltatottságot érzését - a festő saját élményeit és tapasztalatait - tárják fel előttünk.
A kiállítás külön szekcióban foglalkozik a falu világának bemutatásával, azon belül pedig a korszakban népszerű cigánytematikával.
A többnyire vándorló vagy falun élő cigányokat a maguk szokásaival, jellegzetes megjelenésükkel és zenéjükkel afféle etnikai kuriózumnak tekintették, és gyakran kedélyes életképeket festettek róluk.
.
Bihari Sándor Bíró előtt című képe jó példa erre a kiállításon. A humoros hangvételű jelenetben a cigányok az eltört hegedű ügyében keresik az igazságot, a bíró azonban szemlátomást nem tudja komolyan venni őket.
A szituáció és a kép szereplői erősen sztereotipak, de a ruhák, a csizmák, a berendezési tárgyak, a füstös mestergerenda mind hűen idézik az 1880-as évek magyar vidéki életét.
1. terem: Az igaz emberek festője – Munkácsy Mihály első alkotói korszaka
2. terem: Az elegáns élet képei – a világpolgár Munkácsy
3. terem: Határtalan természet – festői tájak az Alföldtől Barbizonig
4. terem: Senki földjén, egyedül – a csavargó Mednyánszky
5. terem: A falu és népei – festők Szolnokon
6. terem: A mindennapok csendje
Az újrarendezett állandó kiállítást november 16- tól nézheted meg. Részletek a Magyar Nemzeti Galéria honlapján.
Fotók: Frida Fleck
