Mucsi Zoltán a színházi életről: Ami most van, az egy szar helyzet, de a társaság jelentős része intelligensebb annál, hogy ez problémát jelentsen
Csütörtökön mutatják be a mozik Kerékgyártó Yvonne új, Együtt kezdtük című vígjátékát. A tehetséges fiatal színészeket is felvonultató filmben Mucsi Zoltán egy apóst játszik.
– Az első élményem rólad a 90-es évekből a Bárka Színház Szentivánéji álom előadása.
– Az egész színészi pályám egyik meghatározó szerepe volt.
– Annak ellenére, hogy az tulajdonképpen egy alternatív színházi előadás volt, nagy ismertséget hozott neked. Az sem mindennapi, hogy Pepével tulajdonképpen egy Jancsó-filmben lettetek igazi, országosan ismert sztárok. Márpedig azért a Jancsó-filmek sem azok, amikre azt gondolná az ember, hogy százezrével tódulnak a nézők.
– Az a 43 év, amit eltöltöttem a pályán, az egy folyamat. Nyilván vannak jelentősebb és kevésbé jelentős állomásai, de ez akkor is egy egybefüggő folyamat.
– Akkor nem is volt olyan pillanat, amikor tudatosodott benned, hogy ez már más? Hogy ismertté válttál?
– Ezeken csak ti gondolkodtok. Nyilván voltak szerepek, amiket jól megoldottam és voltak, amiket kevésbé, de az ember nem gondol arra, hogy most akkor mennyire vagyok ismertebb, mint az előzőnél. Gondolom, te sem döntöd el előre, hogy beteg leszel, vagy a közeljövőben át kell majd esned egy kisebb műtéten.
Aztán majd kiderül, hogy valami jó döntés volt, vagy szamárság.
– Sok színészkollégádnak nagyon fontos, hogy mennyien követik, hány rajongója van, mennyi lájkot kap. Ezek szerint téged ez nem foglalkoztat?
– Dehogynem. Ez egy nagy ajándéka ennek a pályának. Nagyon fontos érezni, hogy sokan szeretnek. Lényegesen jobb, mint az, ha sokan utálnak.
De nem úgy keresem a szerepeket, hogy vajon hány nézője lesz, mennyivel leszek tőle ismertebb.
– Az Együtt kezdtükben egy apóst játszol. Nem tudom, a való életben após vagy-e már, de ez az egyik olyan szerep egy férfi életében, ami sok stresszt tud okozni.
– Általában nem így vizsgálja az ember, amikor felkérik egy szerepre. Azt szoktam mondani erről a figuráról, hogy valószínűleg nem szeretnék nyaralni menni vele. Kaptam egy jópofa figurát, amit kihívás volt eljátszani, és örülök, hogy ennyi tehetséges fiatallal dolgozhattam. Nagy jövőt jósolok nekik a szakmában.
– A mostani figurád is egy mérges karakter. Ami viszont mindig meglep, hogy hányféleképpen tudsz mérges lenni. A most játszott apósról egy percig nem jutott eszembe Tóth János.
– Azért ez sok mindentől függ. A megírt anyagtól, a közegtől, amiben a szerep működik. Szerintem nincs olyan színész, aki ugyanúgy akar mindent játszani. Ez egy kicsit más kihívás volt. Engem leginkább az érdekel, hogy az egész film mennyire szerethető, mennyien fogják megnézni. Nem tudom, mennyire láttál színházban, ott azért nagyon különböző karaktereket játszom.
– Napjainkban nagyon megosztott a színházi élet. Rányomja ez a bélyegét a munkára, vagy ha forgatás van, akkor eltűnnek a nézetkülönbségek, mert csak a munka a fontos?
– Nagy öröm a kérdésben, hogy eljutottunk a politikáig. Esetleg beszélhetnénk Orbán beszédéről is...
– Odáig talán nem mennék, de azért mégis csak fontos erről beszélni, hiszen ez történik most körülöttünk. És engem érdekel, hogy emberileg ez miként csapódik le, például egy forgatáson.
– Röviden: az, ami most van, az egy szar helyzet. De a társaság jelentős része intelligensebb annál, hogy ez problémát jelentsen. Ilyesmiből nem volt konfliktus.
Nyilván van olyan kolléga, akivel nehezen találnék hangot, de valószínűleg nem véletlen, hogy a sors még nem hozott össze velük közös projektbe.
