KULT
A Rovatból

Moziajánló: Nimfomániások hete

Megérkezett a hazai mozikba Lars von Trier művészi pornófilmje, emellett a héten Meryl Streep gonoszkodik zseniálisan, Jack Ryan pedig izgalmakat akar okozni, de nem megy neki.
SZM cikk - szmo.hu
2014. január 16.


Link másolása

A Nimfomániás

A dán Lars von Trier, akinek olyan megrázó, korszakalkotó művei születtek korábban, mint a Táncos a sötétben, a Melankólia és az Antikrisztus azt ígérte rajongóinak: elkészít egy durva, művészi pornófilmet, amelyben semmit nem takargatnak majd.

Mindezt meg is tette, folyamatosan jöttek a hírek szexdublőrökről, a filmhez csatlakozó, esetleg azt elhagyó sztárokról és végül elkészült egy több órányi anyag. Igen ám, de mire eljutott a mozikba, már nem az lett aminek ígérték: két részes művet csináltak, ami láthatóan csonkolva van, számos jelenetet kivágtak belőle, amit megerősít az a tény is, hogy a most itthon bemutatott Nimfománia 1. résznek februárban a Berlinalén vetítik az eredeti, direktori változatát. Ez a jelenleg látható 122 percesnél fél órával hosszabb.

Ennek ellenére a Nimfomániás jó film, ismét mesteri munka, amelyben a direktor remekül feszegeti a függőség kérdését, tökéletesen ábrázolja azt, hogy a szex lehet ugyanolyan drog, mint például a heroin, amelyről szinte képtelenség leszokni és amelynek a használata egy idő után már inkább kényszer, mintsem élvezet.

A film főszereplője Joe (Charlotte Gainsbourg), akire egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe őszintén elmeséli jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza, szüzességét 15 évesen vesztette el. Beszél a szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. A nő végül olyan szintre jut, hogy naponta több, akár 4-5-6 partnere is volt. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.

kinopoisk.ru

Nyílt, szókimondó alkotás, amelyet prűdeknek semmiképpen sem ajánlunk, azok azonban, akik nyitottak az érdekes témafelvetésekre, akik hajlandóak nyíltan beszélni problémákról, vagy csak egyszerűen Trier-rajongók, szerintünk mindenképpen váltsanak jegyet a filmre.

Augusztus Oklahomában

A hét másik filmje sem okoz csalódást, igaz ez sem könnyű történet, az a fajta, amely az emberrel marad bőven azok után is, hogy elhagyta a mozitermet, olyan film, amely mindenkiben felébreszti a kisördögöt és elkezdi vele elemeztetni a saját életét. Az Augusztus Oklahomában című film egy korábban óriási sikereket aratott színdarab (Tracy Letts drámája itthon a Vígszínházban volt színen) alapján készült drámai családi történet, amelyben Meryl Streep ismét brillírozik, Julia Robertsszel az oldalán.

augusztus

A történet a Weston (mint később kiderül, egy eléggé elfuserált) családot ismerteti meg a nézővel. Több évtizedes, látszatra tökéletes házasság, csak egy bibi van (látszatra) a férj alkoholista, a nő pedig a rákbetegsége mellett gyógyszerfüggő.

Beverly és Violet mégis „boldogan” éldegélnek egymás mellett miután a gyerekeik kirepültek, egészen addig, amíg egy tragikus esemény nem történik: Bev eltűnik, majd mint később kiderül öngyilkos lett. A család újra összejön: gyerekek, nagynéni, vejek, unoka. A konfliktusok pedig egyértelműen előjönnek. Mindenhol kibújna a szög a zsákból, hát még egy ilyen családban, mint Westonéké. Igazi mestermű ez, amelyet remek színészek még ragyogóbbá tesznek.

AUGUST: OSAGE COUNTY

Nehéz alkotás, amelynek nézése közben mindenkinek eszébe jut a saját családja. A történet rátelepszik a nézőre, aki utána napokig elemezget, mint ahogy azt fent is írtuk. Teszi mindezt még annak ellenére is, hogy a moziszékben ülve többször szinte csapkodta a térdét nevetés közben. Mert igen, az Augusztus Oklahomábant úgy tudták megcsinálni, hogy az ember a film nagy részében kacag, aztán a végén úgy érzi: arcon csapták. Megéri megnézni.

VIDEÓ: Augusztus Oklahomában

Jack Ryan: Árnyékügynök

A hét fekete báránya filmes szempontból a Jack Ryan: Árnyékügynök, amelyet vártunk, főleg a rendező, Kenneth Branagh személye miatt. Aztán csalódtunk. Nem is kicsit. Mint amikor gyermekként Barbie-t vártunk karácsonyra, de helyette konyha-játékkészletet kaptunk. Csakhogy a játékkészlettel előbb-utóbb megtanultunk játszani, felfedeztük, hogy valójában izgalmas, érdekes dolog, a Jack Ryan esetében azonban ez nem így történt.

A Jack Ryan az elejétől kezdve a végéig unalmas, sablonos, elcsépelt maradt, ráadásul egy percnyi izgalmat sem tudott okozni nekünk. Kár érte, mert az ügynök történetei Tom Clancy könyveiben sokkal szórakoztatóbbak annál, amit most a moziban láttunk.

JACK RYAN: SHADOW RECRUIT

Ha mindezek után hiányolnátok, hogy miről szól a film, íme a szinopszis: Ryan a barátai és szerettei szemében csak egy a sok New York-i banki elemző közül, de titokban már évek óta a CIA-nak dolgozik. Eredetileg azért vették fel, hogy globális gazdasági adatokat rágjon át, de amikor rábukkan egy aprólékosan kidolgozott tervre, amelynek célja az amerikai gazdaság megroppantása és globális káosz kirobbantása, akkor kiderül, hogy csak ő tudja megakadályozni ezt a terrorakciót.

JACK RYAN: SHADOW RECRUIT

Így teljes jogú ügynökké avanzsál, és máris a gyanakvás, az átverések és a halálos veszedelmek világában találja magát. Ezért aztán kénytelen szófukar felettese, mit sem sejtő menyasszonya és egy briliáns elméjű orosz oligarcha között lavírozni, és kénytelen szembenézni egy új valósággal, ahol senkiben sem lehet megbízni, ám milliók sorsa függ attól, hogy rátalál-e az igazságra. A gyújtózsinór ég, és Ryannek mindenki előtt kell járnia egy lépéssel a halálos versenyben...

Íme, a trailer:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk



Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: