Modern klasszikus született! – Lehet, hogy az Arcane a valaha volt legjobb Netflix-sorozat?
Az igazat megvallva, mostanság nem nehéz kitűnni a felhozatalból, a piros streamingszolgáltatónak vannak jó pillanatai, de maradjunk annyiban, hogy több szemetet készít, mint a kínai ipar, hogy növelje a katalógusának a kínálatát. Minden Ozarkra és Narancs az új feketére jut egy-egy Lindsay Lohan karácsonyi romkom. De mi is az Arcane? Van egy ismert videojáték, a League of Legends. Nagyon sokan szeretik, még többen utálják, és az a vicces, hogy mindkét körből játsszák bőséggel. Ezért egy nagyon toxikus közösség alakult ki körülötte.
Az emberek általában kiégnek egy idő után, és utána teljes undorral viseltetnek a LoL-al szemben – jogosan, teszem hozzá. A készítőket, a Riot nevű fejlesztőgárdát szupergazdaggá tette a játék. Egy kínai cég, a Tencent ezért fel is vásárolta őket kilóra, több mint 400 millió dollárért még 2015-ben.
A Riot az utóbbi időben próbált több lábon állni, új típusú játékokat készítettek a League világában, Runeterrában. Volt itt lövölde, kalandjáték, verekedős játék. Minden, ami szem-szájnak ingere. Viszont hiányzott nekik egy presztízs televíziós sorozat. Ekkor keresték meg a francia Fortiche animációs stúdiót, és azok megdobták őket 250 millió dollárral, hogy készítsék el minden idők legjobb sorozatát! Igazából ez csalóka, mert eredetileg nem ennyi volt a költségvetés. Ez abból adódott, hogy – a Riot saját bevallása szerint is – nem volt még ilyen típusú projektjük, ezért elképzelni sem tudták, hogyan álljanak hozzá. Az pedig, hogy mi, mennyibe fog kerülni, nem tudták kiszámolni előre.
A Fortiche se készített még ennyire összetett rajzfilmet, így ők sem tudtak büdzsén belül maradni. Nem csoda, hogy csak két évadra tervezték meg az eseményeket. Megérte? Teljesen, 100%-osan, minden bizonnyal és tuti biztos!
A francia srácok egy olyan látványvilágot alkottak meg, ami a Sony-féle Pókverzum-sorozathoz hasonló. A 3D-s elemeken néha 2D-s, néha pedig kézzel rajzolt effektek jelennek meg, illetve egyszerre több stílusban is látunk eseményeket. Ezt úgy értem, hogy van, ami zsírkréta-rajz, olykor teljesen fekete-fehér, máskor pedig olajfestmény-hatású az egész. Amikor az animátorokat megkérdezték, hogyan készítették el ezeket a jeleneteket, csak annyit válaszoltak, hogy „hát festettünk… kézzel… sokat”.
Egy kegyetlen, szenvedéssel teli, igazi emberi karakterekkel megtöltött élő-lélegző világot ismerhetünk meg. Akik nem ismerik a Runeterra világát, azoknak is páratlan élmény lesz. Én sem tudtam semmit erről az egész háttérvilágról, csak úgy belecsöppentem Pilltower és Zaun városának a harcába.
Pilltower ugyanis egy átlagos városka volt, erős iparral, egészen addig, amíg egy feltörekvő feltaláló, Jayce Talis (Kevin Alejandro) ötvözte a tudományt az amúgy elhanyagolt varázslatot (Arcane a neve ebben a világban), és létrehozta a Hextechet.
Ebből persze nem lát semmit az Alsóváros. Ugyanis van egy Zaunnak nevezett bányaváros Pilltower alatt, itt élt a munkásréteg, akik a Hextech miatt elszegényedtek. Innentől a bányászok és kétkezi munkások csak a bűn felé fordulhattak. Ez pedig folyamatos ellentéteket szül a lenti munkásosztály és a fenti értelmiség között. Igazi gazdag ficsúrok vs. szegény rablók harca, egy kis fantasyba ültetett steampunk körítéssel.
Ha csak ennyi lenne az Arcane, az is elég lenne, de ezt az egész konfliktust egy testvérpár szemén keresztül ismerhetjük meg. Powder (Ella Purnell) és Vi (Hailee Seinfeld) szülei meghaltak egy lázadási kísérletben, amikor Zaun megpróbált kiállni magáért, még a bánya virágzásának idején. Ám ekkor is a szegények veszítettek, a két pici lány pedig egyedül maradt. Igazi Disney-háttérsztori gondolhatná mindenki, ráadásul egy jólelkű „pótapa” lép a képbe, egy családi barát, aki vállalja a felelősséget a két rosszcsontért, Vander (JB Blanc). Egészen addig, amíg szörnyű, szerencsétlen események szétválasztják a két testvért.
Közben a felsővárosban is nőnek az ellentétek a tudósok és a politikusok között. Ez nem egy könnyed mese. Hiába rajzfilm a médium, a zsáner egy akció-dráma-thriller egy kíméletlen világban. Elképesztően nehéz kérdésekbe nyúlnak bele, és nem félnek mellberúgni a nézőt. Igazi szörnyűségeket fogunk látni a képernyőn. Élmény nézni! Ennyire reális emberi szenvedést már nagyon régen láthattunk a tévében. Egy olyan világban járunk, ahol bárki, bármikor meghalhat. A Trónok harca óta nem láthattunk ennyi fontos karaktert elhullani, csak ott nyolc évadra szétosztva, itt csupán kettőben.
Két évad? Ennyi? Igen. Vi és Powder meséjét tökéletesen lezárják tizennyolc rész alatt.
Nem lepődnék meg, ha ott is találkoznánk ismerősökkel. Ám mindemellett egy kerek egész az Arcane két évada. Nem is oly régen írtam a második évad első három részéről, és ott azt fogalmaztam meg, hogy vannak karakterek, akik elég keveset szerepelnek a második szezonban.
Nos, ez a három karakter, megnevezve Ekko (Reed Shannon), a már említett feltaláló Jayce és Heimerdinger professzor (Mick Wingert) igenis kulcsfontosságú szereplőkké válnak a sorozat végéhez közeledve.
Majd jött a sorozatzáró kilencedik rész, és mindenre feltette a koronát. Kevés az olyan sorozat, ami ennyire kielégítően ért véget. Az Arcane minden pillanata kincs! Nem csak az animáción látszik a törődés, de az apróságokon is, és az eredeti szinkronszínészek is páratlan munkát végeztek. A szinkront még nem hallottam, de közel vagyok, hogy azzal is végignézzem az egész sorozatot.
Normális, hogy egy felnőtt ember rajzfilmet néz? Igen, ha ezt a történetet élő szereplőkkel készítették volna el, egyrészt nem lenne ennyire stílusos, másrészt a készítési költsége a többszörösébe került volna. Annyira grandiózus, epikus és látványos képekkel dolgoztak a Fortiche-nál, hogy azt nem lehet leírni.
Olyan dolgok, amikre egy rajzfilm esetében nem is gondolna az ember. Hiába vagyunk egy varázslattal és steampunkkal operáló fantasy univerzumban, az egész világ reális és élettel teli. Egyszerűen: emberi és törékeny.
Alex Seaver és Alexander Temple zeneszerzők munkáit vétek kihagyni. Az Arcane-ra jellemző, hogy sokszor átmegy videoklipbe egy-egy jelenet. Egy markáns, a sorozathoz írt popszám, technoszám vagy bármilyen zsáner megszólal, ami tökéletesen leírja az aktuális eseményeket, majd egy jelenettel később átváltanak egy epikus szimfonikus kórusra, és az is működik. Ennek a két, látszólag ellentétesen hangzó kavalkádnak tökéletes a kapcsolata.
A Spotifyon a „Ma Meilleure Ennemie” című szám még mindig a Nemzetközi Top 50-ban van előkelő helyen, pedig a sorozat már több mint két hete véget ért. Ha már toplisták, ez az első olyan sorozat az IMDb-n, aminek egy szezonjának minden része 9.0 feletti értékelést kapott. A második évad "leggyengébb" része is 9.0-ás. Ám nem csak a nézők imádják, a rottentomatoes-on, ami a filmes kritikákat összesíti, jelenleg is 100%-on áll a sorozat mindkét évadja!
Tökéletes a lezárás? Igen. Keserédes, kegyetlen, mélabús, ám ha valaki odafigyel a részletekre, akkor nem fog depresszióba esni. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, amikor valami nagyon jónak vége van, egy ürességet hagy az emberben. Nos az Arcane számomra ilyen volt, amíg újra nem néztem az egész sorozatot, és észre nem vettem egy mintát, ami igencsak csökkenti a poszttraumás stresszt.
Úgyhogy a kérdésre, hogy tökéletes-e a lezárás, az őszinte válasz természetesen, hogy nem. Az egész sorozat tökéletesnek tűnik, de ha valaki hibát keres, az talál, van több mellékszál is, amit nem sikerült úgy kifejteni, ahogy megérdemelné, van egy két fontosabbnak tűnő karakter, aki kicsit háttérbe szorul a sorozat vége felé, de ez nem baj. Illetve az említett nyílt kérdésekre reméljük majd az új spin-off sorozat választ ad. Azonban az egész stílusa, mondanivalója, látványa, lezárása kárpótol ezekért az apróságokért.
Az is szánjon rá időt, aki nem szereti az animációt, vagy nem ismeri a League of Legends világát? Igen, minden ilyen és ehhez hasonló kérdésre egy stabil igen a válaszom.
Sok fontos szereplőt fogunk gyászolni, és nem egy gyermek is áldozattá válik történetünk folyamán. Maradjunk annyiban, hogy bizonyos szintű érettségre van szükség az Arcane-hez. Hihetetlen, hogy egy rajzfilmről beszélek…
Nem gondoltam volna, hogy ezt leírom, hogy az Arcane minden elvárást felülteljesített, felülírt minden ranglistát bennem, és bőséggel átvette a „kedvenc sorozat” titulusát.
Aki ezek után szeretné megnézni, a Netflix katalógusában megtalálja az Arcane mindkét évadát, és valószínűleg később meg fogja nekem köszönni.
